2012. október 31., szerda

Boldizsár Ildikó - Mesék testvérekről testvéreknek






Fülszöveg:
Testvérmeséink egyik legszebb jelenete az, amikor a testvérek a búcsúzásnál jelet tesznek egy életfára, s megegyeznek abban, hogy egymás életéről, egészségéről, a másik sorsának alakulásáról ebből a jelből szereznek majd tudomást: ha a jel véres lesz vagy elszárad, az azt jelenti, hogy a másikkal baj történt, sőt az élete is kockán forog. A változást megpillantó hős gondolkodás nélkül útnak indul, hogy megmentse bajba jutott testvérét, ami sok viszontagság árán sikerül is neki. A mese törvénye azt állítja, hogy a testvérek semmilyen körülmények között nem hagyhatják cserben egymást, s még akkor is útnak kell indulniuk a másik megmentéséért, ha előtte évekig nem találkoztak egymással, netán mindenféle látható kapcsolat megszakadt közöttük.
Az ember életében ideális esetben a testvérkapcsolat a leghosszabb időtartamú kapcsolat, több időt van együtt a testvérével, mint a szüleivel, még ha ez nem is egy térben való tartózkodást jelent. A testvérkapcsolatok általában mégsem felhőtlenek, s erről árulkodnak azok a szókapcsolataink is, amelyek a testvérek között megjelenő konfliktusokra utalnak: testvérféltékenység, testvérbosszú, testvérviszály, testvérharc, testvérgyilkosság. A testvérekről szóló mesék világosan megmutatják, hogy a testvérek között feltámadó irigység és a féltékenység átalakítja a testet és a lelket, megvadítja, eldurvítja azt, aki testvérében látja saját sorsának megrontóját. Kötetünk meséi abban segítenek, hogy a jó testvérkapcsolatok még jobbá váljanak, azok pedig, akik rossz testvérkapcsolatban élnek, felismerjék azt a bizonyos jelet az életfán, s tudják, mit kell tenniük.


Külcsín és Belbecs:

Először is köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet. És köszönöm Boldizsár Ildikónak, hogy egy ilyen jó kis gyűjteményt sikerült összeállítania.

Munkámból adódóan rengeteg könyvet olvasok, és köztük rengeteg gyerekkönyvet, mesekönyvet, hol kortársat, hol az elmúlt párszáz évnyi gyűjteményekből szemezgetek. De még nekem is tudott újat mutatni ez a gyűjtemény. Voltak ismerős történetek, de volt pár amit tényleg még nem olvastam, és ez amúgy tényleg elég nagy szó!

Tetszett a könyv tagolása, ahogy időrendben halad a történetekkel, mert elkezdi Káin és Ábeltől és halad a modernebb történetek felé.

A könyv fejezetei:
-Mitikus testvértörténetek
-Testvérkalandok
-Testvér testvér ellen
-Bátyácskák-húgocskák - nővérkék
-Egymást segítő testvérek

Mitikus testvértörténetek:
Káin és Ábel történetén kívül, még tartalmazza a József és testvéreit, illetve az első templom címre hallgató Talmud legendát. Ebből szerintem az első kettőt tényleg mindenki ismeri, hiszen az alapműveltség részei akkor is, ha nem vallásos az ember. Viszont a harmadik már érdekesebb volt számomra. Nem ismertem a történetet, és így mohón faltam a sorokat, hogy mégis mi jön ki belőle. Nem, nem fogom elmesélni, olvassa el mindenki. De azt hiszem az egyik legszebb mese volt az egész könyvbe, attól függetlenül, hogy nagyon rövidke történet.

Testvérkalandok:
Rengeteg történet tartozik ide, rengeteg néptől gyűjtve. Bolgár, üzbég, erdélyi örmény, tuvai, albán, román mesék. Mindegyike tanulságos a maga nemében. Viszont rengeteg, hogy is mondjam fura mese van. Mindig is tudtam, hogy a mesék sem mindig happy endes dolgok, de azért elolvasva a gyűjteményt, néha kikerekedett a szemem. Mert, hát hagyján, hogy legyőzik a sárkányt, meg a gonosz boszorkát, és a világot bejárják, de hogy a gonoszok mire képesek (levágja a haját, kezét, kiássa a szemét...).Tehát néha jött a "jesszusom", igen némely mese eléggé vad, és érdekes, nem a tipikus mostani habosbabos, rózsaszín világ. De, de hát ilyen a népmesei anyag, nem lehet úgy gyűjteni, hogy csak a boldog történetek legyenek.

Testvér testvér ellen:
A kötetben ez a fejezet volt az ami igenis rávilágít arra, hogy ugyan a testvér mindenek felett, de nem mindenkinél, és bizony van olyan amikor a testvér a legnagyobb ellenség, bár itt is általában finomodnak a történetek. Kedvenc történetem a Béna fiú és  a nővére volt, mert nem is ismertem, és azért is mert bemutatta, hogy mennyire képes magára hagyni a nővér a testvérét. Egy ideig ápolja, majd megházasodik és szegény srác csúszik, mászik utána, de nem áll meg. És persze jön a sorsfordulás, a fiúból egészséges király lesz a testvérnek meg fa nő a fején (igen, itt felnevettem, mert roppant vizuális típus vagyok). De a testvér megbocsát és befogadja a nővérét, és levágják a fát a fejéről.
Igen, valójában a mesék amik ebben a fejezetben vannak, nagyrészt az elárulásról szól, az áskálódásról, de mindig a hányattatott sorsú testvér végül győz, és vagy segít a testvérén, vagy a gonosz testvérekre rút vég vár.


Bátyácskák-húgocskák - nővérkék:
Be kell vallanom ez a fejezet volt az egyetlen ami idegesített. Viszont sikerült kb. 3 verziót olvasnom arra, hogy sok gyerek van, nem tudnak viselkedni és ezzé, azzá vállnak, majd jön a legkisebb testvér, hogy felszabadítsa őket. Tehát jó ez, de nekem ez kicsit már sok volt, mert igazándiból az alap történet nem változott, csak hol csókává váltak, hol elbujdostak, hol haramiákká váltak stb. tehát  ha nem egymás után lett volna rakva az a három történet akkor nem is idegesített volna. Ugyanis, volt ebben a fejezetben 3-4 olyan mese amit vagy ismertem de csak halványan derengett, vagy egyáltalán nem ismertem. Ilyen volt az Aranyhajú hercegkisasszony, ami magyar népmese, és ez az a darabolós, szemkivájós (jesszus, ennyire horrorisztikusak vagyunk mi magyarok?). És itt kapott helyet a Rózsa és Lótusz, a két nővér (koreai népmese), ami annyira lenyűgözött, eleve mert szeretem az újjászületéses dolgokat, és ebben volt az is. Illetve ami ebben a fejezetben még tetszett az a Beszélő papagáj története.

Egymást segítő testvérek:
Befejező fejezet, itt is voltak ismétlődő történetek, de itt annyira nem zavart. Mondjuk eleve ismertem, és szerettem a történeteket. Amikor két fiú testvér  az útelágazáshoz ér, és kitűznek vagy kardot, vagy övcsatot (vagy bármit), és abból tudják, majd, hogy baj érte-e a másikat vagy sem. Tehát ez is szerepel több feldolgozásba, de itt nem bántam. Kedvenc történetem itt "A három Mohammed" volt, aranyos és tanulságos kis mese, és főleg a testvérek logikájára épül.



Külcsín: Tudom, hogy nem minden a kinézet, de sokat számít egy könyvnél azért a kivitelezés is. Gyönyörű borítót kapott, és eszméletlen szép formát. És strapabíró! Élmény lapozni, és nem csak a történetek miatt. Manapság már nagyon ritka sajnos az ennyire igényesen kiadott könyv, pedig nem ártana. Itt nem kellett félnem, hogy hopp szétesik, behajlik, megtörik stb. Mert strapabíró (jó, nem is dobáltam, mert én vigyázok a könyvekre, de van könyv amire ránézek és már attól szétesik!)

A kiadó sorozatának kötetei:


Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék testvérekről testvéreknek


Könyv adatai:


Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.