2012. október 25., csütörtök

Brandon Sanderson: Ködszerzet I-II. - A Végső Birodalom


Fülszöveg:
(cselekményleírást tartalmaz):
Ezer éve már, hogy hamueső hullik az égből, hogy egyetlen virág sem bontotta ki szirmait. Ezer éve már, hogy a szkák nyomorult rabszolgákként, örökös félelemben robotolnak. Ezer éve már, hogy az Uralkodó, a Végtelenség Szilánkja isteni legyőzhetetlenségben, általános rettegéstől övezve trónol tökéletes hatalma csúcsán.
Ám mikor már a remény emléke is végképp elenyészni látszik, egy sebhelyekkel borított, összetört szívű félrabszolga ismét rátalál arra az Uralkodó legpokolibb tömlöcének mélyén. Kelsierben, a tolvajban elpattan valami, és felfedezi magában a ködszerzetek erejét, az allomancia varázslatos tehetségét. Majd született vezérként minden képességét a végső, legnagyobb terv szolgálatába állítja, magát az Uralkodót szemelve ki a lázadás célpontjaként.
Fiatal kora ellenére Brandon Sanderson a modern fantasy világhírű, kiemelkedő tehetségű képviselője. A már első regényével, az Elantrisszal nagy sikert aratott szerző Ködszerzet-trilógiájában a következő merész, ám igen egyszerű kérdéssel feje tetejére állítja a fantasy egész zsánerét: mi történik akkor, ha a próféciákban megjövendölt hős elbukik a Sötét Úrral szemben?


Vélemény is egyéb nyalánkságok, előre is bocsánat, kissé hosszú lesz :
(spoiler veszély)

Először is, nagyon szépen köszönöm @Shanara -nak azt, hogy kölcsön adta, és noha nyáron adta kölcsön, még mindig nálam lehettek a kötetek, hogy megjöjjön a hangulat, hogy elkaphasson és bekebelezhessen, tehát köszönöm még egyszer.

Hol is kezdjem, érdekes egy világ amit Sanderson megteremtett, nem egy olyan világ ahol szívesen élnék, pláne nem szká-ként, de kifejezetten érdekes. Kicsit nyomasztónak éreztem ezt a hamu hullik az égből és vörösen perzsel a nap dolgot, azt a kilátástalan helyzetet amiben élnek az emberek ott. Mert, hát nem túl vidámító, amikor robotolsz, megvernek ha lassú vagy(vagy csak olyan kedvükben vannak), és szegény növények csodaszámba mennek, ha teremnek is. (teremnek, mert valamiből élnek, tehát még nem haltak éhen). Ugyan nem teljesen tiszta, hogy mi történt, és mi miatt lett ilyen a világ, de ez csak közepesen zavar. Sokkalta jobban lefoglal a hierarchia, a szkák, a nemesek, az allomanták, a ferukimisták és ködszerzetek megértése. A fémek, hogy mi mire jó, hogy kik tudják használni, és nem mellékesen, mi van ha elfogynak, és mi van,ha nincs kire használni. Ennek ellenére puska nélkül nem tudnám megmondani pontosan mi mire jó, na jó az aranyat és az atiumot simán meg a tizenegyedik fémet.



Szereplők és kidolgozottság:

Sok szereplő volt, az elején féltem, hogy nem fogom pontosan tudni ki kicsoda és melyik oldalon állnak. Amikor először elkezdtem olvasni a könyvet, akkor habár nem is hasonlítanak a nevek, de olyan egyformának tűntek. Mind ismeretlen volt és hát pocsék a névmemóriám, de úgy az első kötet közepe táján már tudtam, hogy kiknek kell szurkolni, és kik akik a nem jó oldalon vannak.
Akit nagyon imádtam, Kelsier, ki más annyira optimista és persze őrült volt. De a jó értelemben, mondjuk a magam elképzelése szerint szőke hajjal elég furán néz ki(tudom, szőke volt, de a képzeletem ezt sosem fogja bevenni, hiába van leírva). Tehát szőke, és folyton vidáman mosolygós fiatalember aki Túlélte a bugyrokat és Ködszerzetté vált. Méghozzá nem is akármilyenné, bár idővel mintha ifjú tanítványa túlszárnyalta volna. Viszont egy zseni, ahogy eltervezett mindent, és ahogy kivitelezte, eszméletlen lángelme, és még a csapat is csak a végén jött rá, hogy basszus eltervezte és megcsinálta.

Másik top karakter nekem Vin, jó tudom nem nehéz szeretni a főszereplőket, de néha tudom utálni őket, ez nem az a könyv. Itt volt egy tolvajbanda aki arra esküdött és szövetkezett, hogy megdönti a Birodalmat, és elég kitartók is voltak. Vin érdekes lány, elejével teljesen megértettem az elhagyatottságát, és azt, hogy konkrétan beleverték, hogy "ne bízz senkibe, mindenki elárul" és ehhez tartotta is magát. Félt bízni, félt barátkozni, habár Kelsier pontosan ezt akarta főleg megtanítani neki. Hogy van bizalom, és hogy nem árulnak feltétlen el téged. Szegény Vinnek rengeteg időbe telt, mire erre rájött és hála a jó égnek rájött. Mellékesen ha nem az lett volna a kötet vége ami, akkor azt hiszem haragudtam volna Vin-re, így meg egy jóleső mosollyal raktam le a könyvet.


Elend Venture, hmmm jó pasi. Oké ez volt tényleg az első gondolatom vele, és sokáig féltem, hogy tényleg csak az lesz amit Kelsier próbált sulykolni Vin-be illetve Saz is próbált súlykolni Vin-be, de végül is, Elend nem rossz ember. Komolyan olyan könyvmoly (persze, hogy ezáltal szívemnek kedves), bár tény néha kissé bunkó, és néha erősen gondolkodtam rajta, hogy csoda, hogy Vin nem borítja képen egy pohár vízzel. Viszont tetszett a felfogása(több felfogása is), amikor megtudta, Vin egy tolvajbanda tagja. Megnyugodott és nevetett, hisz a lány csak kirabolni akarta. Igen ez szerinte roppant megnyugtató tény, nem is sejtette, hogy egy szká felkerés kulcsfigurája a hölgy. És, milyen aranyos volt amikor rájött, hogy de hát akkor Vin szká :D Annyira él bennem az a jelenet. Tetsztős.

Szellő: A bábos. Kifejezetten idegesítő ember volt nekem, hála az égnek annyira nagyon nem hangsúlyozta az író, hogy sokat szerepeljen ebben a kötetben. Nem az idegesített, hogy imád manipulálni, hanem az, ahogyan teszi! Olyan kis alattomos dög. Pfff nem tudtam megszeretni, sajnálom :(

Dockson: Őt szerettem Hammal együtt, meg a többiekkel együtt. Azt hiszem Kelsiernek sikerült összeállítani a tökéletes csapatot, oké Yeden az nem volt túl jó döntés. És így sikerült az amit megálmodott. Kobold volt még az a karakter akit szerettem, annyira aranyos volt, és fogalmam sincs mit akart mondani. Annyira táj(utca) nyelven beszélt, szegény Vin is néha pislogott, hogy "he, na akkor most mit akart mondani????" :D

Az URALKODÓ: Inkább nem mondok semmit, így is spoilereztem....de basszuskulcs, ez...fájt és....inkább nem mondok semmit.








A karakterek remekül ki voltak dolgozva, egyedi jellemmel, és háttértörténettel. Volt akit csak emlegettek és még így is remekül megismertük, és volt akinek csak az írásait olvashattuk, mégis vagy kedvelte az ember, vagy feltette  a kérdést, hogy mégis miért?
Szeretem ezt a világot és vissza is térek még reményeim szerint idén a folytatással, és ha jól értesülte, akkor jövőre jön a befejező kötet is.

Ja igen, sokan nem örülnek ennek a szétszedett dolognak, tehát, hogy két kötet az első rész, stb. Nos nekem sokkal szimpatikusabb így, mert azért egy 922 oldalas könyvet nem könnyű ám megtartani a kézben. Tehát nekem tetszik így :)

Egy kis külcsín: Tetszik a borító, bár most rákerestem az angolokra is, nem rossz, nem rossz. Szerintem jót vettünk át, bár tény, hogy csinos lenne a másikfajta is. És amit bánok viszont. Tudom, hogy így olcsóbb, de...keménytáblás változat is kellene (lehet van, de nem néztem utána), mert úgy kicsit tartósabb.




Vélemények:

0 megjegyzés: