Boldizsár Ildikó - Mesék testvérekről testvéreknek

Fülszöveg:
Testvérmeséink egyik legszebb jelenete az, amikor a testvérek a búcsúzásnál jelet tesznek egy életfára, s megegyeznek abban, hogy egymás életéről, egészségéről, a másik sorsának alakulásáról ebből a jelből szereznek majd tudomást: ha a jel véres lesz vagy elszárad, az azt jelenti, hogy a másikkal baj történt, sőt az élete is kockán forog. A változást megpillantó hős gondolkodás nélkül útnak indul, hogy megmentse bajba jutott testvérét, ami sok viszontagság árán sikerül is neki. A mese törvénye azt állítja, hogy a testvérek semmilyen körülmények között nem hagyhatják cserben egymást, s még akkor is útnak kell indulniuk a másik megmentéséért, ha előtte évekig nem találkoztak egymással, netán mindenféle látható kapcsolat megszakadt közöttük.
Az ember életében ideális esetben a testvérkapcsolat a leghosszabb időtartamú kapcsolat, több időt van együtt a testvérével, mint a szüleivel, még ha ez nem is egy térben való tartózkodást jelent. A testvérkapcsolatok általában mégsem felhőtlenek, s erről árulkodnak azok a szókapcsolataink is, amelyek a testvérek között megjelenő konfliktusokra utalnak: testvérféltékenység, testvérbosszú, testvérviszály, testvérharc, testvérgyilkosság. A testvérekről szóló mesék világosan megmutatják, hogy a testvérek között feltámadó irigység és a féltékenység átalakítja a testet és a lelket, megvadítja, eldurvítja azt, aki testvérében látja saját sorsának megrontóját. Kötetünk meséi abban segítenek, hogy a jó testvérkapcsolatok még jobbá váljanak, azok pedig, akik rossz testvérkapcsolatban élnek, felismerjék azt a bizonyos jelet az életfán, s tudják, mit kell tenniük.


Külcsín és Belbecs:

Először is köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet. És köszönöm Boldizsár Ildikónak, hogy egy ilyen jó kis gyűjteményt sikerült összeállítania.

Munkámból adódóan rengeteg könyvet olvasok, és köztük rengeteg gyerekkönyvet, mesekönyvet, hol kortársat, hol az elmúlt párszáz évnyi gyűjteményekből szemezgetek. De még nekem is tudott újat mutatni ez a gyűjtemény. Voltak ismerős történetek, de volt pár amit tényleg még nem olvastam, és ez amúgy tényleg elég nagy szó!

Tetszett a könyv tagolása, ahogy időrendben halad a történetekkel, mert elkezdi Káin és Ábeltől és halad a modernebb történetek felé.

A könyv fejezetei:
-Mitikus testvértörténetek
-Testvérkalandok
-Testvér testvér ellen
-Bátyácskák-húgocskák - nővérkék
-Egymást segítő testvérek

Mitikus testvértörténetek:
Káin és Ábel történetén kívül, még tartalmazza a József és testvéreit, illetve az első templom címre hallgató Talmud legendát. Ebből szerintem az első kettőt tényleg mindenki ismeri, hiszen az alapműveltség részei akkor is, ha nem vallásos az ember. Viszont a harmadik már érdekesebb volt számomra. Nem ismertem a történetet, és így mohón faltam a sorokat, hogy mégis mi jön ki belőle. Nem, nem fogom elmesélni, olvassa el mindenki. De azt hiszem az egyik legszebb mese volt az egész könyvbe, attól függetlenül, hogy nagyon rövidke történet.

Testvérkalandok:
Rengeteg történet tartozik ide, rengeteg néptől gyűjtve. Bolgár, üzbég, erdélyi örmény, tuvai, albán, román mesék. Mindegyike tanulságos a maga nemében. Viszont rengeteg, hogy is mondjam fura mese van. Mindig is tudtam, hogy a mesék sem mindig happy endes dolgok, de azért elolvasva a gyűjteményt, néha kikerekedett a szemem. Mert, hát hagyján, hogy legyőzik a sárkányt, meg a gonosz boszorkát, és a világot bejárják, de hogy a gonoszok mire képesek (levágja a haját, kezét, kiássa a szemét...).Tehát néha jött a "jesszusom", igen némely mese eléggé vad, és érdekes, nem a tipikus mostani habosbabos, rózsaszín világ. De, de hát ilyen a népmesei anyag, nem lehet úgy gyűjteni, hogy csak a boldog történetek legyenek.

Testvér testvér ellen:
A kötetben ez a fejezet volt az ami igenis rávilágít arra, hogy ugyan a testvér mindenek felett, de nem mindenkinél, és bizony van olyan amikor a testvér a legnagyobb ellenség, bár itt is általában finomodnak a történetek. Kedvenc történetem a Béna fiú és  a nővére volt, mert nem is ismertem, és azért is mert bemutatta, hogy mennyire képes magára hagyni a nővér a testvérét. Egy ideig ápolja, majd megházasodik és szegény srác csúszik, mászik utána, de nem áll meg. És persze jön a sorsfordulás, a fiúból egészséges király lesz a testvérnek meg fa nő a fején (igen, itt felnevettem, mert roppant vizuális típus vagyok). De a testvér megbocsát és befogadja a nővérét, és levágják a fát a fejéről.
Igen, valójában a mesék amik ebben a fejezetben vannak, nagyrészt az elárulásról szól, az áskálódásról, de mindig a hányattatott sorsú testvér végül győz, és vagy segít a testvérén, vagy a gonosz testvérekre rút vég vár.


Bátyácskák-húgocskák - nővérkék:
Be kell vallanom ez a fejezet volt az egyetlen ami idegesített. Viszont sikerült kb. 3 verziót olvasnom arra, hogy sok gyerek van, nem tudnak viselkedni és ezzé, azzá vállnak, majd jön a legkisebb testvér, hogy felszabadítsa őket. Tehát jó ez, de nekem ez kicsit már sok volt, mert igazándiból az alap történet nem változott, csak hol csókává váltak, hol elbujdostak, hol haramiákká váltak stb. tehát  ha nem egymás után lett volna rakva az a három történet akkor nem is idegesített volna. Ugyanis, volt ebben a fejezetben 3-4 olyan mese amit vagy ismertem de csak halványan derengett, vagy egyáltalán nem ismertem. Ilyen volt az Aranyhajú hercegkisasszony, ami magyar népmese, és ez az a darabolós, szemkivájós (jesszus, ennyire horrorisztikusak vagyunk mi magyarok?). És itt kapott helyet a Rózsa és Lótusz, a két nővér (koreai népmese), ami annyira lenyűgözött, eleve mert szeretem az újjászületéses dolgokat, és ebben volt az is. Illetve ami ebben a fejezetben még tetszett az a Beszélő papagáj története.

Egymást segítő testvérek:
Befejező fejezet, itt is voltak ismétlődő történetek, de itt annyira nem zavart. Mondjuk eleve ismertem, és szerettem a történeteket. Amikor két fiú testvér  az útelágazáshoz ér, és kitűznek vagy kardot, vagy övcsatot (vagy bármit), és abból tudják, majd, hogy baj érte-e a másikat vagy sem. Tehát ez is szerepel több feldolgozásba, de itt nem bántam. Kedvenc történetem itt "A három Mohammed" volt, aranyos és tanulságos kis mese, és főleg a testvérek logikájára épül.



Külcsín: Tudom, hogy nem minden a kinézet, de sokat számít egy könyvnél azért a kivitelezés is. Gyönyörű borítót kapott, és eszméletlen szép formát. És strapabíró! Élmény lapozni, és nem csak a történetek miatt. Manapság már nagyon ritka sajnos az ennyire igényesen kiadott könyv, pedig nem ártana. Itt nem kellett félnem, hogy hopp szétesik, behajlik, megtörik stb. Mert strapabíró (jó, nem is dobáltam, mert én vigyázok a könyvekre, de van könyv amire ránézek és már attól szétesik!)

A kiadó sorozatának kötetei:

 

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék anyákról

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék apákról

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék férfiakról nőknek

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék nőkről férfiaknak

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék testvérekről testvéreknek

Könyv adatai:

• Könyv: Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék testvérekről testvéreknek
• Kiadó: Magvető
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2012
• Oldalszám: 336
• ISBN: 9789631430400
• Ár: 2.990Ft

Gayle Forman - Hová tűntél?

Fülszöveg:

HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

Vélemény és egyéb nyalánkságok:
Először is köszönet a Ciceró Kiadónak, hogy esélyt kaptam arra, hogy olvassam :)

Külcsín: Ezzel kezdem mert ezt sokkal egyszerűbb leírni. Sokan, sok helyen írták, hogy ez a borító nem illik a könyvhöz, hogy mégis miért van rajta ez, meg hogy ronda. Én nem tudom, nekem kifejezetten tetszik, és azért a gitárt elég sokszor emlegetik a könyvben, és van jelentősége bőven. Tehát szerintem sokkal jobb választás mint az angol borítók bármelyike, amiken vagy egy csaj van, vagy egy csaj és csávó és bámulnak egymásra...Jó annak is meglenne a maga varázsa, és jelentése, de most kivételesen azt kell mondanom, hogy a magyar borító jobb.

Belbecs: Na ezt már bonyolultabb megfogalmazni. Nem azért mert rossz lett volna, hanem mert így elolvasás után egy éjszakával (kb. 6 órával), még elég eleven az emléke. Nem emlékszem mostanában olyan könyvre ami miatt én képes lettem volna fél egyig fenn maradni, csak hogy befejezem. De itt ez volt a helyzet, mert olvastam, olvastam és odaértem, hogy Adam és Mia elalszik, gondoltam, na akkor itt el lehet nekem is, hát mindjárt fél tizenkettő, de felsejlett bennem, hogy "na jó, de mi lesz ha felkelnek, nekem tudnom kell mi lesz velük", tehát ők aludtak én meg tovább olvastam, és olvastam és daing vége lett a könyvnek. Tehát maximálisan a jó könyv kategória nálam.

A történet, szerint eltelt három év, Adam totál padlón, Mia a csúcs felé halad, teljesen külön utakon. Amúgy kb. 50 oldal kellett, hogy rájöjjek, hogy ki a fene az a Bryn és mi a fenét keres ott, és hogy mi a baja szegény fiúnak. Mert hirtelen nem volt teljesen tiszta. Aztán szép lassan tisztult a kép, hogy Mia miért hagyta csak úgy ott, hogy miért szakított vele meg minden kapcsolatot, mert hát szót fogadott, haragudott Adamre és kellett valaki akit gyűlölhet. Persze...csak hogy pont őt szereti, úgyhogy volt egy rész ahol úgy szívem szerint megráztam volna Miát, hogy "te szerencsétlen, hát nem látod, hogy Ő miatta élsz". Most nem azért amit tett, vagy ami történt, hanem mert tényleg Adam kérte, hogy maradjon, és hát...maradt.
Mind a ketten, egy részt hülyék, de nagyon. Persze én könnyen beszélek, mert nem éltem át amit ők és külső szemlélő számára nagyon egyszerű kritizálni, de konkrétan generáltak maguknak három évnyi szenvedést, hogy aztán a kozmikus véletlen miatt újra találkozzanak, és újra elbúcsúzzanak, hogy aztán mégse búcsúzzanak el...(tudom ez most kicsit bonyolult eszmefuttatás,de ez van). Másrészt azért van bennük sok közös, és lehet nagyon haragudtam volna, ha nem az a vége ami.

Mia: Sajnálom őt, tényleg bár elmondása szerint már az volt sok, hogy mindenki, de mindenki sajnálta őt, amiért a szüleit és testvéreit elveszítette. Tény, amúgy hogy roppant zavaró lehet, hogy nem elég a veszteség, de még óvnak és pátyolgatnak is, mintha nem lennél száz százalékos ember, csak mert majdnem mindent elvesztettél. Kicsit kattant zenész lány amúgy, bár a kattantságát én nem abba mérem, hogy beszélget a halott családjával (ez normális...relatíve), hanem mert tényleg nem mindig láttam a rációt a tetteibe. Az látszódott rajta, hogy "le akarja zárni Adam témát", aztán meg a "jaj, ne hagyj itt, szeretlek", tehát nagyon ellentétes érzései voltak, vagy egyszerűen elejével képtelen volt beismerni, hogy Adam mégis csak hozzá tartozik.

Adam: Tudom, gonosz dolog, ha azt írom valakiről, hogy úgy, de úgy felképeltem volna, de őt nagyon-nagyon. Mert átment önmarcangolóba, hogy jaj a világot túl kell élni, jaj nyugtató, ital stb. Persze jogos, hogy az ember elárulva érzi magát amikor a barátnője hopp elmegy New Yorkba és hopp egyik napról a másikra nem beszél vele. Tehát értem, én a kiborulás okát, meg hogy Mia az egyetlen akit szeretni képes, csak azért...megtett ő mindent azért, hogy ne veszítse el? A válasz...NEM.
Úgyhogy végtére is benne volt, hogy generáljon magának egy csomó szorongást, amit aztán majd most lehet kezelni, hogy végre helyreállt a lelke. Nem nagyon értettem az okokat, hogy miért veszekedett pl. az együttes tagjaival. Persze írtak okokat, de ha emberien viselkedett volna akkor azért meg lehetett volna beszélni, ahelyett, hogy inkább másik városba száll meg meg ilyesmi.

Azt kell mondanom, hogy megérdemlik egymást, meg azt, hogy szenvedtek három évet, majd egy napot, mire rájöttek arra amire a baleset előtt már rég rájöttek.

Kapcsolódó bejegyzés: Ha maradnék

Brandon Sanderson: Ködszerzet I-II. - A Végső Birodalom

Fülszöveg:
(cselekményleírást tartalmaz):
Ezer éve már, hogy hamueső hullik az égből, hogy egyetlen virág sem bontotta ki szirmait. Ezer éve már, hogy a szkák nyomorult rabszolgákként, örökös félelemben robotolnak. Ezer éve már, hogy az Uralkodó, a Végtelenség Szilánkja isteni legyőzhetetlenségben, általános rettegéstől övezve trónol tökéletes hatalma csúcsán.
Ám mikor már a remény emléke is végképp elenyészni látszik, egy sebhelyekkel borított, összetört szívű félrabszolga ismét rátalál arra az Uralkodó legpokolibb tömlöcének mélyén. Kelsierben, a tolvajban elpattan valami, és felfedezi magában a ködszerzetek erejét, az allomancia varázslatos tehetségét. Majd született vezérként minden képességét a végső, legnagyobb terv szolgálatába állítja, magát az Uralkodót szemelve ki a lázadás célpontjaként.
Fiatal kora ellenére Brandon Sanderson a modern fantasy világhírű, kiemelkedő tehetségű képviselője. A már első regényével, az Elantrisszal nagy sikert aratott szerző Ködszerzet-trilógiájában a következő merész, ám igen egyszerű kérdéssel feje tetejére állítja a fantasy egész zsánerét: mi történik akkor, ha a próféciákban megjövendölt hős elbukik a Sötét Úrral szemben?

Vélemény is egyéb nyalánkságok, előre is bocsánat, kissé hosszú lesz :
(spoiler veszély)

Először is, nagyon szépen köszönöm @Shanara -nak azt, hogy kölcsön adta, és noha nyáron adta kölcsön, még mindig nálam lehettek a kötetek, hogy megjöjjön a hangulat, hogy elkaphasson és bekebelezhessen, tehát köszönöm még egyszer.

Hol is kezdjem, érdekes egy világ amit Sanderson megteremtett, nem egy olyan világ ahol szívesen élnék, pláne nem szká-ként, de kifejezetten érdekes. Kicsit nyomasztónak éreztem ezt a hamu hullik az égből és vörösen perzsel a nap dolgot, azt a kilátástalan helyzetet amiben élnek az emberek ott. Mert, hát nem túl vidámító, amikor robotolsz, megvernek ha lassú vagy(vagy csak olyan kedvükben vannak), és szegény növények csodaszámba mennek, ha teremnek is. (teremnek, mert valamiből élnek, tehát még nem haltak éhen). Ugyan nem teljesen tiszta, hogy mi történt, és mi miatt lett ilyen a világ, de ez csak közepesen zavar. Sokkalta jobban lefoglal a hierarchia, a szkák, a nemesek, az allomanták, a ferukimisták és ködszerzetek megértése. A fémek, hogy mi mire jó, hogy kik tudják használni, és nem mellékesen, mi van ha elfogynak, és mi van,ha nincs kire használni. Ennek ellenére puska nélkül nem tudnám megmondani pontosan mi mire jó, na jó az aranyat és az atiumot simán meg a tizenegyedik fémet.

Szereplők és kidolgozottság:

Sok szereplő volt, az elején féltem, hogy nem fogom pontosan tudni ki kicsoda és melyik oldalon állnak. Amikor először elkezdtem olvasni a könyvet, akkor habár nem is hasonlítanak a nevek, de olyan egyformának tűntek. Mind ismeretlen volt és hát pocsék a névmemóriám, de úgy az első kötet közepe táján már tudtam, hogy kiknek kell szurkolni, és kik akik a nem jó oldalon vannak.
Akit nagyon imádtam, Kelsier, ki más annyira optimista és persze őrült volt. De a jó értelemben, mondjuk a magam elképzelése szerint szőke hajjal elég furán néz ki(tudom, szőke volt, de a képzeletem ezt sosem fogja bevenni, hiába van leírva). Tehát szőke, és folyton vidáman mosolygós fiatalember aki Túlélte a bugyrokat és Ködszerzetté vált. Méghozzá nem is akármilyenné, bár idővel mintha ifjú tanítványa túlszárnyalta volna. Viszont egy zseni, ahogy eltervezett mindent, és ahogy kivitelezte, eszméletlen lángelme, és még a csapat is csak a végén jött rá, hogy basszus eltervezte és megcsinálta.

Másik top karakter nekem Vin, jó tudom nem nehéz szeretni a főszereplőket, de néha tudom utálni őket, ez nem az a könyv. Itt volt egy tolvajbanda aki arra esküdött és szövetkezett, hogy megdönti a Birodalmat, és elég kitartók is voltak. Vin érdekes lány, elejével teljesen megértettem az elhagyatottságát, és azt, hogy konkrétan beleverték, hogy "ne bízz senkibe, mindenki elárul" és ehhez tartotta is magát. Félt bízni, félt barátkozni, habár Kelsier pontosan ezt akarta főleg megtanítani neki. Hogy van bizalom, és hogy nem árulnak feltétlen el téged. Szegény Vinnek rengeteg időbe telt, mire erre rájött és hála a jó égnek rájött. Mellékesen ha nem az lett volna a kötet vége ami, akkor azt hiszem haragudtam volna Vin-re, így meg egy jóleső mosollyal raktam le a könyvet.


Elend Venture, hmmm jó pasi. Oké ez volt tényleg az első gondolatom vele, és sokáig féltem, hogy tényleg csak az lesz amit Kelsier próbált sulykolni Vin-be illetve Saz is próbált súlykolni Vin-be, de végül is, Elend nem rossz ember. Komolyan olyan könyvmoly (persze, hogy ezáltal szívemnek kedves), bár tény néha kissé bunkó, és néha erősen gondolkodtam rajta, hogy csoda, hogy Vin nem borítja képen egy pohár vízzel. Viszont tetszett a felfogása(több felfogása is), amikor megtudta, Vin egy tolvajbanda tagja. Megnyugodott és nevetett, hisz a lány csak kirabolni akarta. Igen ez szerinte roppant megnyugtató tény, nem is sejtette, hogy egy szká felkerés kulcsfigurája a hölgy. És, milyen aranyos volt amikor rájött, hogy de hát akkor Vin szká :D Annyira él bennem az a jelenet. Tetsztős.

Szellő: A bábos. Kifejezetten idegesítő ember volt nekem, hála az égnek annyira nagyon nem hangsúlyozta az író, hogy sokat szerepeljen ebben a kötetben. Nem az idegesített, hogy imád manipulálni, hanem az, ahogyan teszi! Olyan kis alattomos dög. Pfff nem tudtam megszeretni, sajnálom :(

Dockson: Őt szerettem Hammal együtt, meg a többiekkel együtt. Azt hiszem Kelsiernek sikerült összeállítani a tökéletes csapatot, oké Yeden az nem volt túl jó döntés. És így sikerült az amit megálmodott. Kobold volt még az a karakter akit szerettem, annyira aranyos volt, és fogalmam sincs mit akart mondani. Annyira táj(utca) nyelven beszélt, szegény Vin is néha pislogott, hogy "he, na akkor most mit akart mondani????" :D

Az URALKODÓ: Inkább nem mondok semmit, így is spoilereztem....de basszuskulcs, ez...fájt és....inkább nem mondok semmit.

A karakterek remekül ki voltak dolgozva, egyedi jellemmel, és háttértörténettel. Volt akit csak emlegettek és még így is remekül megismertük, és volt akinek csak az írásait olvashattuk, mégis vagy kedvelte az ember, vagy feltette  a kérdést, hogy mégis miért?
Szeretem ezt a világot és vissza is térek még reményeim szerint idén a folytatással, és ha jól értesülte, akkor jövőre jön a befejező kötet is.

Ja igen, sokan nem örülnek ennek a szétszedett dolognak, tehát, hogy két kötet az első rész, stb. Nos nekem sokkal szimpatikusabb így, mert azért egy 922 oldalas könyvet nem könnyű ám megtartani a kézben. Tehát nekem tetszik így :)

Egy kis külcsín: Tetszik a borító, bár most rákerestem az angolokra is, nem rossz, nem rossz. Szerintem jót vettünk át, bár tény, hogy csinos lenne a másikfajta is. És amit bánok viszont. Tudom, hogy így olcsóbb, de...keménytáblás változat is kellene (lehet van, de nem néztem utána), mert úgy kicsit tartósabb.

Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos

Fülszöveg:

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
“A Dexter könyvek és a belőlük készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló regényét.” – Publishers Weekly.


Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Köszönöm a Fumax Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet, nélkülük ez nehezen ment volna és ki tudja mikor jutok hozzá a könyvhöz.

Kicsit félve, kicsit kételkedve kértem recenziós példányt a könyvből, mert nem annyira olvasok ilyesmiket. Mármint horrort és gyilkolászós könyveket. Nem azért, mert nem szeretem, vagy nem tudom élvezni őket, hanem csak azért mert időm véges, és valahogy erre kevés marad már. De nem bántam meg, hogy kértem, és kaptam, mert eszméletlen jó könyv. A könyv felénél már tudjuk ki a gyilkos, így folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy "jó, de ha tudjuk mi lesz mégis a vége". Mert ott van John, aki odavan a sorozatgyilkosokért és sikerül rájönnie, szemtanúja lesz a gyilkolásnak, de ez még mindig semmi. Mert ugyanúgy gyilkol a tettes, ugyanúgy hullanak az emberek, sőt kissé gyorsabban is. Csak már van egy ellenlábasa, aki az orra alá is dörgöli, hogy "tudom mit tettél, tudom ki vagy, és meg foglak állítani". De tekintve a misztikus vonalat, nem olyan egyszerű a dolga. Ember ellen simán lett volna esélye, mert John roppant intelligens fiú, szociopata ez tény, nem nagyon vannak érzelmei ez tény, de  a témában egy zseni. És nem gyilkos...még(?)
A kérdés jogos, hogy még nem-e ,vagy sosem lesz az. Benne van a pakliban tökéletes sorozatgyilkossá tudna válni, ha hagyná, hogy ez megtörténjen. A regényen végig követhetjük, ahogy lassan a saját szörnyetegét elereszti, hogy le tudja győzni azt aki ténylegesen öl, hogy túl tudjon járni az eszén. Csakhogy, ezzel saját magát is bajba sodorja, és a családját is, mert már érez...csak az érzései a gyilkolással kapcsolatosak. Élvezi, hogy bánthat, és hogy félnek tőle.
Próbáltam beleképzelni magam a helyzetébe, de még keveset tudunk róla, eleve persze nem lehet felemelő érzés hullaházban dolgozni, ott lakni felette, de ő élvezi (fene a gusztusát), és csonka családban felnőni, tehát van egy rakat indítéka arra, hogy Ne legyen normális ember. De emellett az anyja tényleg szereti, a végén látszik ez főleg, kiáll érte, és hisz neki amikor beadja a "hangokat hallottam, kimentem, és stb..." mesét, ami eleve kissé sántított.
Kíváncsi leszek, mi lesz Johnból, hogy gyilkossá válik-e, pardon sorozatgyilkossá, mert az nem ugyanaz!

Karakter akit nagyon bírtam: Mr. Neblin, mert ő tényleg nagyon értett a szakmájához. Sajnáltam ami vele történt, és reméltem, hogy azért nem gyilkolják le, de hát amennyi szerencsém van, mindig a szimpatikus egyének halnak... :(

Külcsín: Eszméletlen szép lett a borító, de tényleg, élőben amúgy sokkal jobban látszik az egyedisége mint képről. Imádom az ilyen enyhén kidomborodós borítókat, úgyhogy ez itt is lenyűgözött.

Tízes skálán a történet tízes, maximálisan azt kaptam amit vártam, kis borzongás, kis nyomozás, kutakodás, jellemrajzok, és belső vívódások. Szerintem maximálisan jól elosztva, semmiből sem túl sok, mindenből egy kicsi, pont elég.

Remélem jönnek magyarul a folytatások is, mert hogy vannak:

 

Könyv adatai:
Kiadó: Fumax Kiadó

Megjelenés: 2012

Írta: Dan Wells

Fordította: Szebegyinszki Szilvia
Műfaj: misztikus thriller
Terjedelem: 280 oldal
Ár: 2490ft
ISBN 978-963-9861-44-2