Ugrás a fő tartalomra

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.

 

Szeretem a képregényeket, bár inkább a mangákat. Ezek a nyugati típusú dolgok nekem, túl sötétek. Belegondolva egyetlen egy olyan képregényt sem olvastam még, ami egy kicsit is vidámabb rajzolással készült volna. Biztos van, csak azok nem jöttek velem szembe. Könyvtári olvasás, ami nagy szó, mert a könyvtár, eddigi álláspontja az volt, hogy nem vesznek képregényt, mert a képregény nem könyv, és nem képvisel irodalmi értéket, nem olvasná senki meg ilyen, fogalmam sincs honnan vett indokok miatt. (mert ha azt mondták volna, azért nem vesznek, mert drága, akkor még megértettem volna :D). De tavaly év végén megtört a jég és kísérleti jelleggel beruházott egynehány képregényre. Ezért Pijer kollégámnak nagyon hálás vagyok, hogy összeírta a listát és így bővülhetett a TiniSarok egy képregény...hát polcocskával.
A Kulcs a zárját benne volt a top 5 képregényben, amit el akarok olvasni. Annak ellenére, hogy annyit tudtam csak róla, hogy készült belőle tv sorozat, és hogy annak a bemutatóját láttam azt hiszem. És az alapján egy nagyon, beteg és elborult sztori, tehát olvasnom kell.
 Nos, ez a képregény hozta a film bemutatójának hangulatát, ugyanis meglepően elborult az egész. Az alap sztori...már ami kiderült eddig, elég bonyolult. Egy nővel, aki férfi, aki meghalt de mégsem, és fétise, hogy kulcsokat gyűjt...a családon át, akik fogalmuk sincs hogy mivel néznek szembe, amikor a családfőt megölik és elköltöznek, a régi családi birtokra. Legalábbis gondolom, hogy családi birtok, mert ott nőtt fel a családfő aki meghalt a kötet elején.
 A kulcsok erejét, csak a gyerekek érzékelik (fogják fel?), és ők is használják. Sorra, bár igen lassan lelnek rá a kulcsokra, és jönnek rá mire jók. Nem számoltam hány kulcs volt az első kötetben, de nem túl sok. A legparásabb, az amivel a fejüket nyitogatják ki. Egyrészt, mert roppant ronda és morbid a dolog, másrészt azért miért dugnék egy kulcsot a tarkómba, hogy felnyissam a fejem? Mármint először még elhiszem, hogy használják, mert nem tudják mire jó, de hogy utána ezzel szórakoznak, és ki be rakosgatnak bele dolgokat. Minthogy egy könyvet, és akkor már el sem kell olvasnod, mert tudod mi van benne, vagy kiveszed a félelmed és akkor megváltozik az egész személyiséged. Ugyanis elvetted a félelmet magát. Tehát mindegyik kulcs elég beteg dolgokat tud. Az egyiktől ha átmész az ajtón elhagyod a tested és szellemmé válsz, a másik megváltoztatja a nemedet, egy meg csak kinyitja a kútházat, ahol a fura nő álldogál a kútban és rosszban sántikál.
 Az alap koncepció amúgy nagyon tetszett. Eléggé elborult, hogy felkeltse az érdeklődést, és elég eredeti, hogy amúgy azon gondolkodj folyton, hogy mégis milyen kulcsok lapulhatnak még abban a házban, ha már Kulcsház a neve.
 És ott a nő a kútban, akinek egyenlőre még fogalmam sincs, hogy mit akar, azon túl, hogy a kulcsokat gyűjtögetni, megölni aki emlékezhet rá, és fejekbe turkálni. Tehát ő a gonosz, erre rájöttem, de hogy mi a végső célja azt nem tudom.

 Hogy tetszik-e a képregény és a sztori? Igen tetszik. A rajzolás ronda mint a bűn, de azért mert nem szeretem ilyen szempontból a képregényeket. De adja a hangulatot és igazándiból elég gusztustalan, ami megy a történethez. A történet eredeti és érdekes, így bízom abban, hogy majd sikerül megvenni a többi részét is a könyvtárnak, hogy haladhassak a kötettekkel :)

 Amúgy sokat elárul, hogy molyon 95% felett végzett mind a három kötet. A sorozat "leggyengébb" darabja ez az első, legalábbis molyos százalék szerint. Ez alapján viszont a történet felfelé ível, tehát nem romlik, inkább javul a dolog. Ez a kötet amúgy érzésre nekem, olyan bevezető típus volt. Elhelyezte a szereplőket a helyszínen, és elkezdte kibontani a dolgokat. De mivel nem jutott messze ebben a kibontásba, így tényleg csak kérdés, kérdés hátán maradt nekünk. Amikre gondolom a következő két kötet ad majd magyarázatot és válaszokat.


Belbecs: 5/5

Külcsín:  - 
Nem pontozom, mert lehúzni nem akarom, tetszeni meg nem tetszik :D


Fülszöveg:
Joe ​Hill – a horrornagymester Stephen King fia – a Locke & Key képregénnyel aratta első kiugró sikerét: két Brit Fantasy-díjat és egy Eisner-díjat köszönhet neki. Népszerűségét jól jelzi, hogy a képregény első száma huszonnégy óra leforgása alatt az utolsó példányig elkelt. 2018 nyarán a Netflix megrendelte a legendássá vált Locke & Key alapján készülő sorozat első, tíz részes évadát, amelynek készítésében Joe Hill személyesen is szerepet vállalt.

A Locke-család egy iszonyatos tragédia után kénytelen hazaköltözni felmenőik ódon birtokára a massachusettsi Lovecraftba. Kulcsház azonban nem egy mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg házban hemzsegnek a különös erővel bíró kulcsok és a hozzájuk tartozó ősi kapuk. A vakmerőt, aki átlép rajtuk, a küszöbön túl a teljesen ismeretlen és egy hétköznapi ésszel felfoghatatlan másfajta valóság várja.

Miközben a három testvér, Bode, Tyler és Kinsey a maga módján próbálja feldolgozni a közelmúlt rettenetes eseményeit, felfedezi Kulcsház titkait is. A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait…

A kötet tartalmazza: Locke & Key: Welcome to Lovecraft 1-6, és Locke & Key: Head Games 1-6.





Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »