Ugrás a fő tartalomra

Heti Pozitív Randomságok ^^

 

Nem biztos, hogy minden héten írok ilyen összefoglalót, de egyenlőre van mit írnom, és szeretném is kiírni magamból a dolgokat, mert hát miért is ne :)
A héten befejeztem az év első ismeretterjesztő könyvért, és az első regényét is, úgyhogy nagyon jó vagyok. Az egyikről írtam már, a másik félig-meddig már meg van írva, csak ma megint nem vagyok elégedett majdnem semmivel sem amit leírok, így valószínű, hogy inkább várok még azzal, hogy közzé tegyem.

A héten lejárt a home office, úgyhogy csütörtökön és pénteken már benn voltam. Már hiányzott azért. Két nap alatt nem sikerült utolérnem magam a dolgaimmal, de azért haladtam. Raktunk ki eladó könyveket, és vásároltak is. Raktunk ki megint ingyen könyveket is, meg ingyen akármiket (általában én viszem be, ami totál nem kell, de kidobni nem akarjuk, onnan el szokott fogyni ;))

Nem voltak vészesen sokan, de így, hogy home office-ban voltam eddig még így is néha fura volt, hogy vannak körülöttem, néznem kell az ajtót és menni, ha jön valaki.

Volt benn Szilvi barátosném, és hozott nekem határidőnaplót. Igen, ez így idén így már a harmadik, amibe írhatom a dolgaimat. Már kitaláltam, mi az amit ebbe írok, úgyhogy nem vész kárba, akkor sem, ha semmi programom nem lesz időn :D

Emellett hozott nekem egy falinaptárt is, így idén két falinaptáram van. Amúgy nem annyira rossz dolog ez, mert így bármerre nézek, látom, hogy hányadika van, és mind a kettőn szép képek vannak. Az egyiken ugye The Untamedes képek a másikon, amit most kaptam, ott japán és kimonós nők. Úgyhogy hangulatos, és szerencsére volt egy pont kb. akkora üres falfelületem is.

Sikerült időpontot szereznem a fodrásztól. Roppant hosszú már a hajam, és már hajráffal próbálom kezelni az "arcomba lóg" dolgokat. Úgyhogy hétfőn irány a fodrász, és végre le lesz vágva, aztán következőre majd gondolkodom azon, hogy festessem, melíroztassam-e, vagy várjam meg, hogy teljesen kikopik a szín a hajamból.

Családi hétvége volt, úgyhogy mindenki itthon volt. És még a hó is esett. Bár nem annyi, hogy értelme legyen, de legalább szép lett a táj. Amúgy karácsonykor is elég lett volna ennyi. Csak épp annyi, hogy a fák, és a tetők fehérek legyenek. Bár éppen nosztalgiáztunk, hogy volt itt akkora hó is, hogy délbe hazaküldtek már az iskolából minket, mert akkor ment az utolsó busz, ami kb. még biztonságban haza tudott hozni minket, vagy éppen, hogy disznót vágtunk (én nem emlékszem, kicsi voltam még), a szomszédokkal, mert a rokonok akik jöttek volna disznó vágásra, nem tudtak jönni a nagy hó miatt. Hát mostanában nem volt már akkora hó :)
A gépem kapott SSD kártyát és most annyira fura, hogy nem telik órákba, hogy felálljon a rendszer vagy éppen az, hogy betöltsön a Facebook. Jah, már jó egy hónapja gépen nem is tudtam a facebookot megnyitni. Nem mintha olyan sok időt töltenék a facebookon, de azt a kevés időt szeretem úgy ott tölteni, hogy a fél órából nem 25 perc az, hogy lefelé tekerve talán be is tölti amit szeretnék. Úgyhogy most boldogság van, mert minden sokkal gyorsabb lett.
Eddig még minden nap sikerült olvasnom, úgyhogy boldogság van. Örülnék, ha minden napra jutna annyi idő az olvasásra, mint amennyit betervezek. És sikerült minden nap foglalkoznom a japán nyelvvel is, úgyhogy eddig egészen sikeresnek könyvelem el ezt az évet.
Sikerült kinyomtatnom a kreatívos könyvhöz, amit olvastam, a feladatokat, jövő héten neki is állok, hogy kitöltsem. Innen le lehet tölteni.
 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é