Ugrás a fő tartalomra

Átalakul a Tini Sarok, avagy miért is nem blogoltam egész áprilisban!

Az hagyján, hogy nem blogoltam a hónapban, de erős túlzással olvasni sem olvastam. Egy rövidke könyvet talán sikerült elolvasnom, és belekezdtem pár másikba is, de érdemben nem sikerült igazán olvasnom, pedig jó lett volna. Tekintve, még mindig imádok olvasni, és az olvasás kikapcsol. Csakhogy hála az átalakításnak, és annak, hogy teljes mértékben elszoktam a fizikai munkától amikor hazakerültem a munkahelyemről, akkor körülbelül arra volt erőm és lelkesedésem, hogy egyek, eldőljek és az itthoni tenni-venni valókat elintézzem. Néha mondjuk arra sem volt túl sok kedvem.
Lassan egy hónapja álltunk neki Eszter kolléganőmmel a Tini Sarok átalakításának. Ötleteléssel kezdtünk, majd jóváhagyást és pénz kérés után jöhetett a bevásárlás. Az alapanyagok nagy részét sikerült is beszereznünk első körben, csak a rajzszög volt az, amihez konkrétan 4-szer kellett elmenni a papírboltba. Nem készültek fel arra, hogy mi nagy tételben akarjuk használni a rajzszögeket, azaz igazság, első körben mi is alul tippeltük meg, hogy mennyi kell. Két tojást vettünk, és 1000/tojással számoltunk. Hát, az 1000 rajzszög a felére sem volt elég.
 Tisztában voltunk azzal, hogy a legtöbb dolgot amit tervezünk, csak akkor lehet kivitelezni, amikor a könyvtár zárva van. Bár azért nagyon optimistán úgy gondoltuk még tavaly, hogy ezt egy-két csütörtök délelőtt is meg lehet csinálni. Most viszont a gyakorlatban kiderült, hogy nem igazán. A polcok lefestése, így hogy ketten csináltuk kb. 3-4 napot vett igénybe. Persze a száradási időben nem csak üldögéltünk. Akkor készültek a tojások - ha éppen volt rajzszögünk - festettük a tányérokat, és ágakat. És nem mellékesen ismerkedtünk a könyvtár új rendszerével.
 Hála az égnek a pénz mellé kaptunk segítséget is, így meszelve is lett és a gondos pénzbeosztásnak hála még a radiátorok festéséhez szükséges festékre is maradt pénz! 
Úgy gondoltuk, hogy dekorálni kezdjük majd a Tini Sarkot, de a dekorig körülbelül 2-3 hét telt el. Mire végre azt mondhattuk, hogy na akkor most kezdjük el készíteni a dekorációs elemeket és azok a helyükre kerülhessenek. Amúgy ez idő alatt tudtam meg, hogy mennyi nem használt izmom vagy valami olyasmim van. A festés kőrben a lábamat fájlaltam a guggolás miatt, a héten meg  a kezem szenvedte meg a rajzolást. Durva, hogy mennyire el vagyok szokva a kézzel írás-rajzolás-színezés dologtól. Pedig élveztem, mert relatíve felismerhető és nekem tetsző lett a végeredmény :D
Most, úgy jövő hét környékén állunk úgy, hogy a szőnyegek visszakerülhetnek, és a dekor elemek nagy része is elkészül. Van aminek neki sem álltunk még, de úgy gondolom, hogy jövőhéten a hétfő-kedd-szerda körben sikerül eleget haladnunk, hogy egy esetleges nyitáskor már teljesen felvállalható legyen a dolog. Amúgy szerintem roppant sokat dob az egész Sarkon, hogy tiszta a fal, és fehérek lettek a polcok. Így is van egy kis retrós beütése, de legalább világos és tiszta :D
Tehát, hogy miért nem blogoltam a hónapban, mert kipurcantam a munkahelyemen. Ha nem ott voltam, akkor Home Office-ba nyomtam, ami meg totál lezsibbasztja az agyam (uncsi :D) és bár olvashattam volna, és munkaidőnek is számított volna, de fáradt voltam ahhoz, hogy huzamosabb ideig olvassak, majd abból ajánlót készítsek. Így inkább csináltam a többi dolgomat, amivel így is elmaradtam, de a mostani hétvégén talán sikerül bepótolnom a dolgokat, már csak 5 órányi dologgal vagyok elmaradva :D
De akkor innentől beszéljenek a képek, az ilyen volt, ilyen felújítás közben...hát majd egyszer lesz egy ilyen lett fotó is, amikor egyszer végzünk vele . . . 


 





















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é