Marie Kondo: Rend a lelke mindennek - Újraolvasás

Most hétvégén sikerült újraolvasnom a könyvet, és rájöttem, hogy ami akkor zavart benne amikor négy éve kb. olvastam, az még most is irritál. De már akkor is voltak benne jó dolgok, amiket akkor is megfogadtam már, most csak adtak egy újabb lendületet a rendrakásomnak. Bár a könyvek kiszelektálása lassabban megy nálam, mint ő szerinte kellene. És feltehetően jóval több könyvet tartok meg, mint amennyit ő normálisnak tart. És még mindig rémisztő gondolat, hogy egy könyvből kivágjam azokat az oldalakat amik tetszenek, aztán meg a többit kidobjam...bár már korántsem érzem a könyvet szent és sérthetetlen ereklyének.
Amióta először olvastam a könyvet, azóta úgy kb. felére csökkent a könyveim száma, az akkor kb. 1200-ról, mára úgy 500 könyv maradt, és ha végre a "senkinemveszimeg" könyveim is kikerülnek az "állományomból"  akkor úgy durván 400 marad...ami amúgy még mindig sok.
 Ma megint egy szatyornyi mindenfélével mentem a könyvtárba amolyan "ingyen elvihető" dolgokkal, amik mérlegelés után nekem nem kellenek, évek óta itt állnak, és csak feszélyeznek. És persze a szelektív papíros kukánk is teli lett, mert még mindig találtam olyan dolgokat, amiket fogalmam sincs, hogy miért is őrizgettem.
 De, hogy mi az amivel egyetértek Marie Kondo-val? A rendrakás egyszerre kell, hogy történjen. Ez remek dolog, ha tehetném feltehetően egyszerre mindentől megszabadulnék, ami a kezdő minimalista énemnek nem kell, de ezt nehéz megcsinálni. Viszont egyszerre ki lehet válogatni Mindent, aztán szép lassan megszabadulni tőlük. A kidobás híve nem vagyok. Próbálok mindent újrahasznosítani, vagy új tulajdonos találni neki. A végső megoldások a szelektív kukák.
Amikor végzel jobban érzed magad! Sokkal amúgy, még így félig végezve is sokkal jobb, bár feltehetően ha tényleg egyszerre tudnám megcsinálni nagyobbat ütne :)
Mindennek legyen helye! Ez most próba időszakon van, a legtöbb cuccomnak van állandó helye, de meg kellene szoknom, hogy mindig kipakolok a táskáimból és mindig ugyanoda rakom a cuccokat, hogy könnyel felmarkolhassam ha indulok.

Amivel nem értek egyet és/vagy zavart:
Ez az állítva hajtogatós dolog. értem, hogy tök jól néz ki, és azt is értem, hogy helytakarékos, de ehhez rohadt sok fiók kell. Nekem polcaim vannak a ruháknak is, tehát a büdös életben nem fogom állítva hajtogatni a dolgaimat, mert, egyrészt tök vicces lenne, másrészt mindig kiborulna az egész, ha kinyitom az ajtót :D
A végtelenül nagy pazarlás, amit le is ír. Tudom, ez amúgy nem japán függő, más nemzetek is eléggé fogyasztói társadalomban mozognak, de akkor is durva...azóta amúgy láttam filmet, fotókat a "túlzsúfolt" japán szobák/otthonokról...hát azóta is azon gondolkodom, hogy nem zavarja őket. És azóta voltam kinn és láttam elég sok dolgot, és még mindig bízom abban, hogy azért azok akik Marie Kondot felkérik erre a segítségre...hogy ők azért nem a többség. Nációtól független.
Az, hogy ezerszer leírja, hogy ő már aztán gyerekkorától rendmániás volt, és ez igazándiból csak halmozódott. Amúgy ezt elég lett volna egyszer leírnia, és akkor nem lett volna az az érzésem, hogy egyrészt beteges rendrakásban szenved, másrészt kicsit kattant. Bocs mindenkitől akinek, ő az istennő, de szerintem azért szegény nem teljesen normális. Mert szép és jó az, hogy már kiskora óta tudta, hogy mi az ő hivatása, és hogy ezt csiszolgatta, de a leírtak alapján az ember nem feltétlen azt látja, hogy de jó neki, hanem azt, hogy szegény családja, hogyan bírta vele egy fedél alatt. (már csak azért is mert önkényesen rendet rakott a családtagjainál és dobált ki dolgokat...ami szintén nem normális.


Belbecs: 3/5
Még mindig nem tartom sokra a könyvet. Még mindig úgy gondolom, egy olvasást ér. Most azért gondolkodom, hogy a sorozatot amiben rendet rak azt megnézzem-e...félek, hogy azon túl, hogy tanulságos lenne, borzalmasan irritálna, ami nem jó.


Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Körülbelül két éve van meg a könyv, és most is csak egy kihívás miatt olvastam el. Pedig amikor karácsonyra megkaptam @Bíborszéltől (nem ezt, hanem egy másikat, ami megvolt, így erre cseréltem be), akkor nagy volt körülötte a hírverés és olvasni is akartam. Csak aztán közbejött az, hogy "ami megvan az ráér" mentalitás és elfelejtődött. Most a kihíváshoz minimum 75%-ban kék borító kellett, nos tádám, ez volt a legkékebb könyvem :) És nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy így előre került az olvasási listámon. Még ha amúgy tök vastag is, és a csapattársaim már mind végeztek a kék könyvükkel ;(
 Úgy gondolom, hogy az írónővel nagyon jóban leszünk. A tükörjárás eleve szívem csücske lett, a szerepjátékos múltam miatt, mert ott a karaktereim a tükrökön keresztül közlekedtek. Tök jó, hogy ezt könyvben, történetbe spékelve olvashatom. És nagyon jó a stílus amiben megírta a könyvet, szerintem nagyon könnyű szeretni ezt.
 A történet egyenlőre nagyon az elején van, Sicc a kolléganőm már a második kötetet olvasta, és mindig mondta, hogy hát még mindig készülnek az esküvőre. Nem tudom, hogy valaha szegények összefognak e házasodni, mindenesetre az első részben is készülnek az esküvőre ;)
De legalább ezt meglehetősen nagy izgalmak között. Képzelj el egy naiv, múzeumban dolgozó lányt, aki ha nincs rajta kesztyű, minden tárgynak a keletkezéséig kb. vissza tudja nézni, hogy kiknél volt, azok mit éreztek, és nem mellékesen lazán közlekedik tükrökön keresztül. Persze csak kis távolságokban, és csak olyan tükörbe tud érkezni amiben már egyszer megnézte magát. Nos akkor fogd ezt a lányt, és vidd kb. az Északi Sarkra egy kaptárba, teli gonosz, sunyi arisztokratákkal, és ahol semmi sem az aminek látszik. Adj mellé egy mogorva, horihorgas férjjelöltet, aki kb. annyira akarja elvenni, mint amennyire a főhős hozzá akar menni - semennyire. Fokozd mindezt azzal, hogy a menyasszonyt még a család is ki akarja nyírni, nem mellékesen az egész kaptár teli van olyan emberekkel, akik a vőlegényt nem bírják, így a menyasszonyt ki akarják nyírni. Jah, amúgy éld túl!
Hát, mindenesetre én nem irigyeltem egy percre sem Ophélie-t, a makacssága az egyetlen ami megmenti általában, meg hogy amúgy jó fej, tehát tud barátkozni, akkor is, amikor az veszélyes. És feltehetően általában rohadt nagy mázlija is van.
Nagyon tetszett a világ, a szereplők, és a történet is. Bőségesen volt kit utálni, és volt kiért felszisszenni, hogy csak ezt élje túl. Várom a folytatást, mert ez amolyan bevezető kötetnek gondolom csak. Megismerjük a főhőst, a vőlegényjelölt múltjába is kicsit belelátunk, megismerjük a Sárkányokat, a Délibábosokat és a Hálót, találkozunk Nihilistával és megtudjuk, hogy a tetoválások mit jelentenek. Megismerjük a Nagykövetet, akit hol utálunk, hol imádunk, hol meg a falba vernénk a fejét, amúgy cuki, de nő közelébe ne engedjék!
Szerencsés vagyok, mert a második rész itt csücsül nálam a könyvtárból, így folytathatom, amint akarom, de azért úgy érzem jó lenne, ha a többi rész is már megjelent volna magyarul...mert ezt így egyhuzamban kellene olvasni ;)

Belbecs: 5/5
Nem tudok semmibe belekötni, minden egyes oldalát imádtam! :)

Külcsín: 5/5
A borító nagyon tetszik, és úgy érzem a könyv kapott szerkesztőt is, mert nincs teli mindenféle hibával. Öröm volt kézbe venni :)

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.




Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyv: Christelle Dabos: A tél jegyesei
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 580
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155450365
Fordította: Molnár Zsófia

Ezt tervezem Őszre!

Avagy az őszi olvasási tervezet. Ami mivel jelentkeztem egy kihívásra, amiben feladatok szerint kell olvasni, feltehetően elég változatos lesz, tekintve, hogy előre nem tudom milyen feladatnak, milyen kritériumnak kell megfelelnie a könyvnek amit olvasok. :)

A Tél jegyesei már a kihívás miatt került hirtelen sokkal előrébb a várólistámon, mint amúgy elhelyezkedett. De cseppet sem bántam meg, feltehetően igen hamar a végére fogok jutni, tekintve, hogy gyorsan olvasható, érdekes történet, és emellett meglehetősen szerethető és utálható karakterekkel van teli. A tükörjárás amúgy is nagy kedvencem, mert emlékeztet egy kicsit a szerepjátékos időkre, amikor a karakterek a tükröket használták térváltoztatásra. Innen legalább tudom, hogy nem csak nekem jut ilyen az eszembe :D

Elolvasva!

 A hőhullám azért került a várólistára és olvasási listára, mert a Meztelen hőséget az Amit főztél, edd is meg kihívás miatt el kellene olvasnom. És úgy döntöttem, hogy talán a sorozatot jó lenne az elején kezdeni, még úgy is, hogy azt mondták a Molyok, hogy nem probléma, ha nem az elsővel kezdek.
Megjegyezném, a könyv egy tizedénél tartva, hogy ugyanúgy nem tudok semmit a szereplőkről, mintha a másodikkal kezdtem volna...úgyhogy lehet tökmindegy.
A sorozatot amúgy szeretem Castle meglehetősen tenyérbemászó alak, így kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet ezt könyvben olvasni. No meg megvan a maga varázsa a sorozatban emlegetett könyveket olvasni, tök jó marketingfogás amúgy szerintem :)

Gy. Horváth László: Japán kulturális szótár, ez a könyv mondjuk lehet, hogy majd átcsúszik a télibe is. Egyszerre nem akarok és nem is tudok sokat olvasni belőle. Meglehetősen érdekes amúgy, főleg amikor olyan szóval találkozom, aminek a jelentése már nem ismeretlen számomra. Tetszik, hogy mindenről egy kicsit megtudhatok, és kicsit több fogalmam lesz bizonyos szavak jelentéséről. De igen, ez nem egy gyors olvasmány.

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei, ezzel meg már nagyon-nagyon-nagyon tartozom a kiadónak. És azt sem mondhatom, hogy nem jó, mert egyszer már belekezdtem, és nagyon tetszett, csak jött a nyár, és minden mást volt kedvem olvasni. Aztán jött egy rövid időszak amikor amúgy semmit sem volt kedvem olvasni, úgyhogy ez is teljesen félbemaradt.
Pedig nagyon olvasmányos, és reményeim szerint még az ősszel sikerül is elolvasnom, főleg, hogy már a folytatása is kijött, és az is tervben van. Amúgy így az első pár fejezet után bátran ajánlom másnak is, akit érdekelnek az állatok, vagy éppenséggel Attenborough, mert itt sztorizgatva, de rengeteg dolgot megtudhatnak ;)

Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett, ezzel csak nyár eleje óta lógóm ennek ellenére jó lenne elolvasni, mert a történet érdekel, és most már az sem lehet indok, hogy nincs lámpám, mert még olvasó sarkom is van. Így ezt is mindenképpen az ősz folyamán szeretném elkezdeni, és be is fejezni.
Még sosem olvastam Freeman-tól, de az olvasóink nagyon dicsérik és nagyon forognak az ő könyvei. No meg molyon is mindenki odáig van a könyvért, úgyhogy úgy vélem, hogy remek lesz. Csak ez is egy tipikusan olyan könyv, hogy kell hozzá egy hangulat, ha nem jó hangulatban olvasod, akkor borzalmasan képes elrontani az egész élményt. (ezt már a Pókfénynél is írtam, ha akkor tovább szenvedtem volna, utáltam volna a könyvet, úgy hogy pihentettem és hangulatom lett hozzá, meg most az egyik legjobb könyv lett idénre....)

Sam van Schaik: A zen szellemisége, szintén úgy nyár közepe óta áll parkolópályán, ehhez is hangulat kell, és hamarosan neki is fogok állni, ugyanis nagyon vártam, és idén nagyon-nagyon rá vagyok kattanva a Zen-re...Japánra, meg a buddhizmusra, meg úgy általában ezekre a dolgokra. Úgyhogy remélem nagyon jó lesz és mindenképpen az őszbe bele kell, hogy férjen.
A kiadó másik könyve amúgy nagyon tetszett, a Japán észjárások, azt aki szereti Japánt, vagy érdeklődik a Japán kultúra iránt, mindenképpen ajánlom!

William Wray: Zen, ezt hamarosan olvasom, mert már könyvtárközivel sikerült átkérni, csak a postán múlik mikor ér ide. Igen, mint mondtam, idén előtérben van nálam a Zen. Ezt a könyvet nagyon régóta elakartam olvasni, csak nem vettem meg, amikor még meglehetett venni. A Libri keresője meg most már nem talált eladó példányt, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés (ami egy tök jó dolog!).

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, mivel a Tél jegyesei már most tetszik, feltételezem, hogy ezt ha nem is rögtön utána, hanem az itt felsoroltak után, de olvasni fogom. Terveim szerint lassan itt vannak a sötét és őszies napok (az allergia miatt úgysem mehetek ki), így lesz olvasni való időm. Ezt így mindenképpen még az őszre tervezem!

Eckhart Tolle: Új Föld , könyvtári könyv. Borzalmasan megörültem akkor, amikor megtudtam, hogy megvette a könyvtár ugyanis, nagyon régóta volt várólistás, de megvenni azért nem szerettem volna. Így megspóroltam egy könyvtárközi kölcsönzést, mert nekünk is meglett. Remélem, hogy annyira jó, minta amennyire az eddig olvasott önsegítő könyveim írói mondják. Mert, hogy ez volt szerintem a legtöbbet említett, könyv illetve a legtöbbet emlegetett író, akivel önsegítő  könyvekben belefutottam.

J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása, szintén könyvtári könyv, és örülök, hogy megvették, mert így lekerült a kívánságlistámról. Abban már biztos vagyok, hogy a dizájnja remek, és hát Tolkien neve nálam meglehetősen jó ajánló tud lenni. Tőle még olyat nem nagyon olvastam, ami nem tetszett volna. Minden írásának van egy jó hangulata, amit ha jókor olvassuk, akkor nagyon bejöhet, ha meg rosszkor akkor nagyon nem. Úgyhogy ennél a könyvnél is próbálok arra ügyelni, hogy akkor olvassam, amikor úgy érzem, mindenképpen Tolkient akarok olvasni ;)

Amúgy jó kézbe venni ezt a könyvet, már vagy tízszer megtapogattam és belelapoztam. Annyira szép *-*

Daedalus-trilógia, a Világjárós kihívásra, ez lesz majd a 18. században játszódó könyvem. Ha mázlim van, akkor az egész trilógia jó, és ha még nagyobb mázlim, akkor az elsőbe vagy másodikba feltűnik legalább egy olyan lény, aki nem földi...jó lenne, mert ez akkor az UFO pontra is jó lenne. De persze a nagy kérdés, hogy a sorozat jó-e. A molyok szerint 80%-os, tehát azért bízom benne, hogy ez jó lesz. Mindenesetre jobban fekszik ez nekem, mint egy ténylegesen a Földön és a 18. században játszódó regény...az valahogy nem lenne az én műfajom XD. Mondjuk az elsőnek elég hányadék a borítója...de a másik kettő bejön ;)

Tajcsi, Meditáció és Ajurvéda. A három szakirodalmi könyv, amibe gondoltam, hogy beleásom magam. Egyik téma sem túlzottan az én témám. A Meditáción kívül, bár sajna a mai napig nem sikerült megtanulnom meditálni. De bízom benne, hogy ez a három könyv majd segít egy kicsit megismernem ezeket a témaköröket is. Az biztos, hogy fenntartom annak a lehetőségét, hogy nem olvasom végig őket. A meditációt mondjuk feltehetően végigolvasom, de a másik két fogalom annyira ismeretlen nekem, hogy lehetséges, hogy életidegen lesz, és így nem is fogom erőltetni a dolgot. Azt biztosan tudom viszont, hogy ezek a kiadások nagyon igényesek, jó kézbe venni őket, és belelapozni. Remélhetőleg a belbecs is jó lesz :)

F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, ez a könyv is ezer éve vár a sorára, és most megint nálam van a könyvtárból, úgyhogy remélhetőleg majd sikerül elolvasni az ősszel. Megjegyezném, annyi olyan könyv van, ami ezer éve várja a sorát. Pedig próbálok csak akkor kivenni valamit, ha rögtön van is rá időm. De ez például már vagy 6-szor fordul meg nálam, és még nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Szégyen gyalázat :(

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek , nos ez az a könyv amit újraolvasni tervezek. Annak ellenére, hogy rengeteg pontjával már 5 éve sem értettem egyet. Viszont úgy gondoltam, hogy mivel azért rengeteg dolgot megfogadtam annak idején belőle, újra átlapozom, és próbálom újrafogalmazni a véleményemet is róla. Lehet, hogy én magam már változtam annyit 5 év alatt, hogy most talán tetszeni fog. (mondjuk kétlem, de mivel van benne hasznos dolog, azokat meg nem árt feleleveníteni, nos káromra nem fog válni)

És akkor még vannak ők, akiket kölcsönkaptam, tehát mondjuk nem ártana, ha ősszel sorra kerülnének. És igen, tisztában vagyok, hogy mind nem fog menni, de azt is tudom, hogy szeretek tervezni. És ezek közül fogok majd választani az ősszel, és kevés a valószínűsége, hogy majd belekerül olyan, ami ebbe a felsorolásban nincs benne. Próbálok minél többet elolvasni. Főleg a recenziókkal nem lemaradni.

Ja és közben majd nekiállok színezni is, mert ideért a könyv amit rendeltem :D