Ugrás a fő tartalomra

J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien

A poszt cselekményleírást tartalmaz, el is mesélem nagyjából az egyik féle Beren és Lúthient. Úgyhogy még marad pár verzió, amit nem mesélek el, de azok is nagyjából hasonlók ;) De ne olvassa, akit zavar, hogy  a történetet kissé elmesélem :)

A könyv eleje borzalmasan nehezen ment, köszönhető a majdnem 50 oldalas bevezetőnek arról, miért és hogyan is született ez a könyv. És persze megmagyarázva, hova helyezzük el Beren és Lúthien történetet a Tolkien életműbe. Régen olvastam már hosszabb lélegzetvételű könyvet Tolkientől, így megint hozzá kellett szoknom a fura nevekhez és ahhoz a rengeteg névhez, helyhez ami hirtelen rám zúdult. De megérte, mert nagyon tetszik az ő történetük, és még akkor sem untam, amikor már a könyvön belül többedszerre, x. változatban olvastam.
 Nekem az első, prózaibb megoldás az ami igazán tetszett, a költeményekkel ugyanis hadilábon állok. Ennek ellenére próbáltam megérteni és feldolgozni azt, hogy miért is van ennyi változata ennek a műnek, és ennyi befejezése. Néhol más a köztes ellenség, de a főszereplők, a fő száll adott marad. Beren és Lúthien szerelme gyönyörű, és nagyon szomorú.
 A könyvben ennek van prózai, verses, még egy verses, még egy rövid részlet egy prózaiból, egy pár soros szinopszis is. És amúgy pont a szinopszisnál voltam úgy, hogy hát "basszus ezt összefoglalta 5 mondatba", és úgy is élvezhető történet volt.
 Ami a szereplőket illeti. Huant, a nagy kutyát nagyon bírtam, ő minden írásban meglehetősen sokat segít és nagy hasznát veszik. Beren barátja és hát ebből adódóan Lúthien-t is segíti. Ő volt az egyetlen szereplő akit igazán szerettem. A történetfeldolgozásokból, az első volt amit olyannak éreztem, hogy ebben adott Huan remekelése, tekintve az egyik köztes ellenség a macskák ura volt.
 Beren végtelenül fafejű (bocs), és meglehetősen akaratos. Tudja mit, vagy inkább kit akar (Lúthien-t), és ezért képes feláldozni életét is. Ezt a hősszerelmes attitűdöt amúgy ki nem állhatom. Ugyanis még mindig tartom, hogy egyszerűbb lett volna a lányt megszöktetni és boldogan élni az erdőben messze a szülőktől, mint elmenni megöletni magunkat! De tudom, akkor nem lett volna belőle történet, és hősi ének.
 Tehát Beren szerelembe esik, és megkapja küldetését, melyet halandó lélek nem teljesíthet. De ő azért csak elment, és rabságba is esett. Kellett hát a Nő, hogy kimentse őt. Lúthien meglehetősen magabiztos teremtés és meglehetősen jó praktikákat tud, de mint olyan apja félti, hát fára száműzi. Vízből és borból hajat növeszt (igen, pontosan), és azon leereszkedik a fáról, és álomhozó köntösét (amit szintén ott szőtt), használva, mindenkit álomba merít. (amúgy ennél a résznél beugrott az Aranyhaj sztori, de próbáltam kiverni a fejemből, végtére is Lúthien egy nemes tünde leány, és amúgy is fekete hajú). Elindul szerelme után és találkozik Huannal, aki segít neki praktikákkal, hogy kimentsék a hősszerelmest a nagy macskától. És amúgy ezután boldogan élnek, csak hát Lúthien hazamenne, Berenben meg még ott a hősi küldetés, tehát MÉG egyszer elindulnak Szilmarilt szerezni...tehát élhetnének boldogan magukban, de NEM az túl egyszerű lenne. Amúgy lopnak is (két-három féle megoldás erre is volt a könyvben), de Beren telhetetlen, egy szilmaril nem szilmaril, hát szerezni akar még egyet és ekkor buknak le. Menekülve, ugyan tudja, hogy a nő álmot tud hozni a lényekre, de azért elé ugrik (hisz hős szerelmes), és puszta kézzel harcol a nagy farkassal, természetesen a szilmarilos puszta kezével, amit lazába leharap a farkas. Tehát Beren kissé logikátlanul cselekszik. Ennek ellenére megmenekülnek, hazatérnek, és az apósjelölt még mindig azt a szilmarilt akarja. Beren amúgy találóan megmondja, hogy a kezében van, nos keze meg a farkasnál, úgyhogy ez kicsit bonyolítja a dolgot, hogy odaadja a lányért cserébe. Hát vadászni megy Huan, kinek végzete a farkas, Beren, hogy visszaszerezze a szilmarilt (ha már a kezét nem), após és még egy deli vitéz. Mindezek persze sikerrel járnak, Huan elveszik, a szilmaril megkerül, Beren meg meghal. És itt mondtam egy káromkodást, hogy mi a fészkes fene. Szerencsétlen csávó, nem elég, hogy szenved rabságban, kimentik, majd visszalopakodik, majd leharapják a fél kezét...és a nőt se adják még neki, mire minden megvan, hogy Lúthien az övé legyen...meghal...milyen kegyetlen már ez.
 A történet persze nem feltétlen szakadt itt meg, kaptunk alternatív befejezést, hogy Lúthien visszakönyörgi őt az életbe, szép táncával és édes hangjával. Halandó lesz, és halandó lesz Beren is, és boldogan élnek míg el nem halványulnak, de már mint halandó, és nem mint tünde.

 A könyv kicsit erősebb, mint egy sima regény, vagy eposz. Rengeteg fontos információt ad a világról amiben játszódik, hozzákapcsolja az Elveszett mesékhez, Húrin gyermekeihez és a Szilmarillokhoz. Előzetes olvasások nélkül is élvezhetővé teszi, hisz az első unalmas 40 oldalban, minden ehhez a történethez kapcsolódó történetet elmeséli. A Beren és Lúthien nem adna ki egy könyvnyi terjedelmet, de így, hogy mindent, ami a keletkezésekor hozzá csatolható, és hogy a legtöbb változatot tartalmazza, már kiad egy könyvnyit.
 Olvasáskor előnyben, akik szeretik a elbeszélő költeményeket. Amúgy hozzá lehet szokni, a közepe felé, már nem irritált, hogy mindenképpen próbál rímelni, vagy valami hasonlót.
 Nekem ez remek olvasmány volt, hogy visszarázódjak Tolkienhez, és rájöjjek, hogy a mai napig a legtöbb tünde nevet képtelen lennék kiejteni anélkül, hogy az ne hangozzék borzalmasan hülyén. Berennek legalább rövid és kiejthető neve volt, míg nem lett félkezű :D Lúthien meg még elég egyszerű kimondani, de vannak ennél hosszabb és kacifántosabb nevek is a történetbe. Néha ott hümmögtem, hogy ja a G-betűs vagy az M-betűs akárkicsoda :) Ennek ellenére imádom a tünde neveket, csak nem tudom őket kiejteni ;)

Belbecs: 5/5
Nagyon jól összeszedett könyv, nagyon szép történet.

Külcsín: 5/5
Szép! Nagyon szép, és az illusztrációk is nagyon szépek, ami tekintve, hogy Alan Lee készítette őket, hát nem volt kérdés.


Fülszöveg:
A Beren ​és Lúthien Tolkien legszemélyesebb története, melyet felesége iránt érzett szerelme ihletett. Talán éppen ezért nem adatta ki élete végéig. Most, 100 évvel a mű születése után, végre nyomtatásban olvashatjuk fiának, Christophernek köszönhetően.

Az ember és a tünde közötti szerelem történetén túl azt is megismerjük, hogyan változott Beren és Lúthien legendája Tolkien élete folyamán. Egy része már megjelent A szilmarilok-ban, de megírta próza, elbeszélő költemény, vázlat formájában is. Egy kötetben összegyűjtve viszont most találkozhatunk először a történettel, amit Edith Tolkien tánca ihletett a yorkshire-i erdőben, és amely életük végéig elkísérte őt és férjét.

A legenda szerint Berennek egy szilmarilt kell szereznie Morgoth, a gonosz szellem vaskoronájából Thingol királynak, a lánya kezéért cserébe. Lúthien pedig követi szerelmét, és segítségére siet a küldetés végrehajtásában.

De Beren ember, Lúthien pedig tünde, így választania kell: halhatatlan marad és túléli a férfit, vagy emberré lesz, és meghal vele együtt.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634058786
Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
Illusztrálta: Alan Lee
Megjelenés időpontja: 2018. április 15.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é