Ugrás a fő tartalomra

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku

 Annak idején amikor a Hyggét olvastam, nagyon boldog voltam, hogy a dán életérzésről egy dán tollából olvashattam először. Ez meghatározó élmény volt, arra nézve, hogy hogyan viszonyuljak a témához. Olvastam utána még pár Hyggés könyvet, de egyiknél sem jött át az amit én annyira szerettem, a mélységet és azt az érzést, hogy igenis tudja, hogy miről beszél, hiszen benne él.
 Ezért is kerestem annak idején az Ikigai-nál egy japán szerző könyvét, hogy ténylegesen tudhassam, hogy mi is az, és ne egy francia vagy egy német ember tollából olvassak róla, akik csak sejtik milyen az, de nem élnek benne.
 És így voltak a Sinrin-joku-val is. Szerettem volna, ha legalább az első ilyen könyv egy japán szerző tollából jön, hogy ne kelljen semmihez sem hasonlítani. De mire eljutottam  Mijazaki könyvéig, addig legalább 5-10 helyen sikerült belefutnom a témába, így viszont maga a könyv nem adott már semmi újat. Pedig próbáltam nem olvasni cikkeket meg hasonlókat. De az Ikigaiban, vagy éppen más könyvekben említés szintjén már jelen volt, ott meg mégsem csukhatom be a szememet.
 Hirtelen a magyarországi piacot elárasztották az életmód könyvek, és ebből a Sinrin-Joku sem kivétel. Rögtön három szerző három féle megvilágítása jelent meg, szerintem úgy 1-2 hónapon belül.

Csing Li: Sinrin-joku

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku

Sarah Ivens: Erdőterápia


A három kötetből én Mijazaki könyvét választottam, mondván japán, HVG könyvek kiadó, ezzel nem lesz probléma. A könyv kivitelezése remek volt, borzalmasan jó érzés volt átlapozni. Viszont olvasás közben rájöttem, hogy remek kis könyv, csak megint elmentünk az esztétika oltárára áldozni. Sok kép, ami vonzóvá teszi, de így lesz 192 oldal, ami képek nélkül körülbelül a felét adná ki. Az eleje a könyvnek az életmód és ötletek tárháza, ami nekem kifejezetten tetszett. Olyasmi, mint a Hyggébe, hogy mit csináljál, hogy boldog legyél, hogy relaxálj az erdőbe, és hogy az erdő milyen jó hatással van rád. De tény és való, hogy ez maga nem tesz ki képekkel sem egy könyvet, no meg kell az alátámasztás. Ennek hála a könyv utolsó negyede teli van kísérleti kutatásokkal, aminek az eleje mindig ugyanaz, tehát 5-10 mondat ismétlődik, majd maga a kísérlet. Amik elejével még érdekesek, de nem ennyi oldalon keresztül, főleg nem úgy, hogy 1 oldal kép, 5 mondat, amit olvastál az előző oldalakon, majd negyed oldalnyi elemző szöveg. Beismerem itt már untam a dolgot. Túl száraz lett a vége, az eleje meg túl általános.
 És beismerem, hogy én sem tudom, hogy mi az ami arany középút  lett volna itt, de ellenérzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban. Ennek ellenére, ha érdekli az embert az erdő terápia, és a japán kultúra akkor egy kis betekintést ad a kötet, és tényleg szép. Szép japán erdőkről láthatunk rengeteg képet.

Itt bele is olvashatsz a könyvbe, érdemes, mert elég jó képet ad az egészről. Amúgy ajándékba adni ilyesmit teljesen jó, mert szép, jó kézbe venni, jó lapozgatni, hülyeséget sem mond és bár teli van idézetekkel, és semmiségekkel, az nem árt senkinek sem. De én ennél többet vártam.
 Jelenleg a könyvtárból nálam van a Csing Li féle kötet még, ennek adok esélyt, mert Mijazaki is említette a könyvében a professzort, úgyhogy még benne van a reményem, hogy átlássam az egészet.

Persze lehet, hogy  Sinrin-joku-ba nem kell mást látni, mint ami. Az, hogy menj ki a természetbe, hogy kapcsold ki a digitális dolgokat, hogy halkítsd el az elmédet. Hogy a madarak csiripelését hallgatva sétálj egy nagyot és csak legyél jelen. Hogy ezt minél többször tedd meg, és ha teheted az erdőben tett sétáid legyenek hosszúak, esetleg egy egész hétvégére is költözz az erdőbe.
 Amúgy a könyv is írja, hogy Japánban, konkrét meditációs központok vannak az erdőben, illetve ilyen Sinrin-joku központok, amikben a megfáradt üzletember egy kis időre teljesen kikapcsolhat. És ahogy az unalmas rész a végén leírja azt is, hogy ezek a séták órákra, néha napokra jobb kedélyállapotot adnak az embernek. Tehát, ha zaklatott vagy, menj a legközelebbi parkba, ha erdő nincs, és próbálj egy kicsit befelé figyelni, kicsit elmélyülni önmagadba, vagy csak ülj le egy fa alá és hallgasd a falevelek zizegését.
 Én egy időben még sokat jártam túrázni, manapság egyre kevesebbet, mondjuk nekem a nyár-ősz közepéig ki is esik az allergiaszezon miatt, de igen, azt hiszem remek dolog, amikor a legnagyobb problémád csak az, hogy menj előre és lehetőleg ne tévedj el. Többet kellene csak úgy menni a világba, a természetben. Amikor kinn voltam Japánban, pont azt éreztem, hogy itt leülnék és órákig képes lennék csak kinézni a fejemből, hogy ott mennyire szép környezet van. És igen, tudom, hogy Magyarország is teli van szép és nyugodt helyekkel, de ott volt az, a néha meglehetősen nagy tömeg ellenére is, hogy csak úgy állni remek lett volna. És amikor megtehettem meg is tettem, csak sajna elég kevés időm volt erre. A szervezett utak hátránya :(

Visszatérve a könyvre, a kivitelezés remek és gyönyörű, a külcsín ebből adódóan a maximális 5/5 pontot kapja. Nem tudok belekötni és nem is akarok. Ügyelt a kiadó arra, hogy igényes kötet kerüljön ki a kezéből, arról meg nem tehet, hogy az eleje olyan általános a vége meg kicsit száraz lett. A mondanivaló és ahogy tálalta az író, egy gyenge 4/5 belbecs, több, mintha 3 pont lenne, mert tényleg összeszedett és sokat dolgozott vele, de az a száraz rész a végén borzalmasan unalmas volt.

Fülszöveg:
A sinrin-joku, azaz erdőfürdőzés során a természet közelsége ellazít és energiával tölt fel bennünket. Kutatási eredmények is igazolják, hogy ha egy ráérős séta közben minden érzékszervünkkel ráhangolódunk a minket körülölelő természetre, és a fák illóolajai felszívódnak szervezetünkben, az jó hatással van immunrendszerünkre, közérzetünkre, stressz-és energiaszintünkre.

Japánban számtalan természetterápiás központot alakítottak ki, de szerencsére közvetlen környezetünkben is élvezhetjük az erdő és a fák gyógyító hatását, amely a civilizációs és modern kori betegségek, illetve a stressz ellenszere lehet.

A Sinrin-joku segít abban, hogyan csempésszük vissza életünkbe ezt a tudást.

Mijazaki Josifumi professzor a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese. Számos könyvet publikált az erdőterápia hatásairól és hatékonyságáról, munkája elismeréséül több szakmai díjat is kapott.





Könyv: Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633045374
Fordította: Oroszlány Balázs
Megjelenés időpontja: 2018. április 20.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é