Kra egy adott személyiség, akit én az első részben megkedveltem. Szerettem az egyediségét, amin itt egy kisebb csorba esett. Nem volt annyira határozott, mint amennyire az előző részben. A könyv felében nem mondott el senkinek semmit sem, még azoknak sem akikre amúgy az életét is rábízná, ellenben megbízott egy olyan emberben, akit kb. három órája ismer. Ez a logikátlanság borzalmasan zavart.
Zavart az is, hogy Kra mindent egyedül akart megoldani, és amikor Lydia ezt nem engedte (ész érvekkel), akkor magával rángatta a harmadik félt is, csak mert, hát jó ha nem ketten halnak meg, hanem akkor már legyenek hárman bajba.
A Szövőember szerintem sokkal jobb sztorit kapott, mint a Légyanya. Azért ismerjük be, hogy egyikük sem azon állatok Vadjai, akikre úgy szívesen támaszkodsz (alantas, sötét, bűzös, dög evő legyek, vagy mindent befonó pókok), mégis mind a kettőnek volt csapata. De míg a Szövőember, feltehetően meglehetősen okosan fonta a szálakat, addig a Légyanya nem volt átgondolt. Több helyen hibádzott az ő elmélete és a világuralmi képe is. Az egész egy nagyon, de nagyon gyerekes bosszúnak fogható fel, amit örökölte vérvonalról vérvonalra.
Viszont, míg a Szövőember stabil háttérrel rendelkezett, voltak megbízható és hű emberi, akik a halálba is utána mentek volna, akik ölni is képesek lettek volna érte. Addig a Légyanyának nincs senkije sem a legyeken kívül. A lánya azt sem tudja, hogy Légyvad az anyja, azt sem mi az, hogy vad, holott majd elméletben ő örökölné az ágat, ha anyuci megmurdel. (Amúgy belegondoltam abba, hogy mi van akkor, ha megöröklesz egy olyan állat irányítását, akit rühellsz, azért ennél nagyobb fricskát nem is kaphatsz az élettől). És a Légyanyának nincsenek emberei, börtönből szerez embereket, hogy SPOILER
Az egész történet relatíve durván 48-52 óra alatt játszódik... nagyjából két és fél nap alatt. És emiatt borzalmasan pörgetni kell az eseményeket, amik ebből adódóan néha amolyan wtf élményt hagynak maguk után. A Légy-Varjú első összecsapása, a síneken, például annyira semmilyen volt. Tudom, persze meg kellett mutatni mit tud a Légyanya, de akkor is. Sejthető volt, hogy Kra túléli, az is, hogy ki tud szökni, az is, hogy persze akiket ő akar, azok szintén megmenekülnek.
A végső harc viszont igazándiból érdekes volt. Az izgalmas szót direkt nem használom rá. Érdekes volt, érdekes elképzelni a sok legyet, a sok varjat, és a nagy egymásnak borulást, de az egész kiszámítható volt.
A könyv vége meg dühítő, egyrészt az egész káoszból-a mennyországnyi nyugalomig között alig 8 óra telik el. És minden olyan szirupos lesz a végére, amit már-már rühelltem. Kra magának való fiatal fiú, aki így nőtt fel, és nem az az "öleljük meg egymást, lakjunk együtt, és kék az ég, és unikornisok táncolnak a szivárványon" típus, mégis a vége valami ilyenbe torkollott. Selina sorsa viszont érdekelne. Viszont kérdéses, hogy valaha megtudom-e vele mi van, tekintve a harmadik kötet nincs kiadási tervek között a kiadónál.
Pedig reméltem, hogy a trilógia elég rövid kötetszám, hogy ha már kiadsz kettőt, akkor a harmadikat is kiadod, és nem hagyod függeni az egészet a levegőben. Mert most van egy halott, egy őrült, egy kómában lévő gonoszunk, van egy pengénk, ami át tud vágni minket a holtak birodalmába, vannak legyek, akiknek vajon most kinek engedelmeskednek? És van egy Éjfél Kövünk, amit végül bár használtak, de ennél jóval többre képes. És nincsenek válaszaink. Mi történik Kra-val, Lydia apja valaha megbocsátja a feleségének, hogy titokba tartotta, hogy rókákkal suttog? Hogy ami halott, vajon halott is marad? És mi lesz a kő sorsa?
Annak ellenére, hogy a második részt, visszaesésnek érzem, látok potenciált a harmadik kötetben. Rengeteg függő száll van, amiket el kellene varrni. A második kötet egyik erőssége, a sok gyengesége mellett viszont az, hogy történelmi betekintést kaptunk a Vadak múltjáról, a nagy Varjú ősről is, aki a követ először használatba hozta. Rengeteg érdekes dolog van, és rengeteg kérdés. És én nem szeretem, ha nem tudom egy történet végét.
Összességében? Ha az első részt nagyon szeretted, itt lehetnek buktatók. De ennek ellenére jó volt, gyorsan haladós, és ha eltekintek attól, hogy a legyeket még annyira sem komálom, mint a pókokat, akkor igazán próbált kihozni a történetből mindent. A gond, hogy túl sok mindent.
Az oldal illusztrációk itt is tetszettek (mindenhol feltűnő legyek), és igazán jó ötlet volt az, hogy mi az extrája a Légyanyának.
Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
Ez a borító kicsit fura lett nekem, és hajlok arra, hogy az ebookok sokkal jobb borítót kaptak, mint a papír alapúak, és megfigyelhető, hogy Kra a két borítón kb. abban hasonlít magára, hogy fekete a haja :D
 |
| A második rész Kindle borítója |
 |
| A harmadik rész papír borítója |
 |
| A harmadik rész Kindle borítója |
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.
Hála Krának, a Varjúvadnak, aki végső vereséget mért a Szövőemberre, a város megszabadult a gonosztól.
A béke azonban nem tart sokáig. Feltűnik a félelmetes Légyanya, aki viszályt és káoszt szabadít Blackstone-ra.
Kra és barátai – Lydia, Morzsa és Magonc – ismét szembeszállnak a rettegett árnyakkal. Sötét titkokra derül fény, és az igazak között is árulók ólálkodnak…
Eredeti mű: Jacob Grey: The Swarm Descends
Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyv: Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155541810
Fordította: Magyari Andrea
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 15.
Megjegyzések