Októberi tervek - Könyv - Film

Előző hónapban már készítettem ilyen tervet, és az úgy ahogy sikerült. Mármint, nem könyvelem el teljes kudarcnak, annak ellenére, hogy nem teljesítettem őket.

Ez volt a szeptemberi terv.

Könyves listám:

1. Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele - elolvastam
2. Alwyn Hamilton: A homok leánya - elkezdtem
3. Maki Murakami: Kanpai! 1 - elolvastam
4. Jack Kornfield: A bölcs szív - elkezdtem
5. Derek Landy: Skrupulus Fondor - el sem kezdtem :D

Filmes listám:

1. The Walking Dead  2. évad - befejeztem
2. Mentalista 1. évad - még 2 rész van hátra
3. A könyvtolvaj - kimaradt
4. A nyár királyai - kimaradt
5. 28 héttel később - megnéztem, de ekkora sz*rt... 

Tehát mindezek után új listát készítettem októberre, ezek várnak a hónapban rám, remélhetőleg:

Amúgy a könyves listámat a moly "random olvasatlan könyv a magánkönyvtáradban" funkció alapján választom, a filmeset meg a snittes várólistám böngészése közben, hogy az is fogyjon.

Könyves:

1. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon 
2. Frances Coombes: Önmotiváció
3. Lily Blake: Hófehér és a Vadász 
4. J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura 
5. Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi 

Filmes:

1. Túlélők viadala
2. Esti mesék
3. A szövetség
4. Elliott, a sárkány
5. Tékasztorik

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

 Be kell ismernem, hogy van egy bizonyos vastag könyv fóbiám. Borzalmasan nehezen veszem rá magamat arra, hogy 400 oldalnál vastagabb könyvet a kezembe vegyek. Talán azért, mert szeretem az apró sikereket, és olyan jó amikor naponta beírod Molyra hol tartasz és előreugrik egy csomót a mutató. Ez egy 6-800 oldalas könyvnél borzalmasan lassan megy, főleg ha 50-60 oldalt ha tudsz egy nap olvasni. Így kerülöm őket, amikor csak tehetem.
 De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön  a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.
 AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom, hogy mivel olyan sokszor nem volt hangsúlyozva a pókságuk a pókoknak, így néha el lehetett felejtkezni róla, főleg amikor távcsöveket csináltak meg az űrbe indultak!
 Úgy hiszem, hogy általában az embereknek illik drukkolni egy ember vs. idegen óriás pókok harcban, de én végig azon drukkoltam, hogy a pókok nyerjenek. Fura mód bennük sokkal több emberség volt, még ha az szimpla racionalitás is. Míg a pókok meglehetősen gyorsan fejlődtek, és utolérték az embereket a fejlettségi szintjükben, addig az emberek relatíve hanyatlottak.
 A történet két szálon fut. Az egyik a bolygó, amit terraformáltak, így emberi életre is alkalmas lenne, de a gikszer miatt a pókok nyerték a fejlődési löketet és a nano vírus is őket választotta, hogy 2000 év alatt felfejlessze őket. Megnövelje a méretüket és intelligensebbé tegye őket, az átlagos pókoknál. Beismerem, hogy a pókok méretének meghatározásában mindig bajban voltam. Mert nagynak gondoltam őket, főleg a cselekedeteikből adódóan, de az emberre, mint Óriás néztek fel, így valahogy úgy gondolom, mégsem voltak olyan nagyok. Talán "csak" derékig érők. Mondjuk derékig érő pókkal sem szeretnék találkozni!
 A másik szál, az emberek űrhajója, ami a teljesen elpusztult Földről egy nagy fejlettségi szintről visszazuhant szinttel elindul új otthont találni, amit kolonizálhat és végre lehet egy új bolygójuk amin élhetnek. El is jutnak a terraformált bolygóra, majd tovább is mennek, a nem túl kedves műhold miatt. Majd a változatosság kedvéért, mivel sehol sem találtak semmi értelmes bolygót, és a hajójuk lazán szétesni készül, hát visszafordulnak, hogy birtokba vegyék, ha kell harcok árán. Tisztában vannak vele, hogy pókok lakják, és elég nagyok, de azzal nem, hogy ezen pókok meglehetősen okosak. Tekintve az első látogatásuk a bolygóra az expedíció 80%-nak halálával zárult.
 Nem nagyon akarok spoilerezni, sem elmesélni a történetet. Meglehetősen meglepett a vége, és gonosz vagyok, de a pókoknak drukkoltam. Bíztam benne, hogy majd ők jönnek és megeszik a rájuk támadó embereket. Így a befejezés furán furcsa Happy Endje meglehetősen nagyot ütött, de jó értelemben.
 Nagyon örültem annak, hogy elolvastam a könyvet, nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a vége is. Bár meglepő volt, és nem számítottam rá, mégis valahogy egy "basszus a pókok jobb emberek nálunk" hatást ért el.

Tartalmilag teljesen oké, szerintem jól felépített, ahogy párhuzamosan követhetjük a pókok felemelkedését és az emberek bukását, majd magukra találását, a folyamatok rendkívül jól érzékeltetik főleg az emberi oldalon, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mennyire nem számít semmi sem önön nagyságunkon kívül. Bár voltak pozitív emberi szereplők is, de kevés... nagyon kevés emberért mondtam volna azt, hogy kár lenne, ha meghalna. A Klasszicista volt az egyetlen akit bírtam, bár ő is igen fura fazon, bár ezt elkönyveltem annak, hogy sosem tudott semmiről, és kb az élete nagy részét lehibernálva élte le, és mindig csak akkor keltették fel, ha gáz volt...ritka pocsék egy élet.

Belbecs: 5/5
Teljesen magával ragadt, és ugyan eltartott egy ideig az olvasása, mégis meglehetősen jó volt, itt nem éreztem azt, hogy zavar, hogy még 400 oldal hátra van, hogy nem lesz vége hipp-hopp, sőt, tovább olvastam volna.
Úgy láttam, terveznek belőle filmet, amit én kifejezetten várok, mert legalább akkor talán magam előtt láthatom, hogy mekkorák a pókok :D Amúgy a hangyákat rühelltem a sztoriban, fúúúúj.

Külcsín: 5/5
Nem találtam, vagy ha volt is nem akasztott meg elgépelés. A borító meglehetősen jól sikerült. Igénye és jó kézbe venni, bár meglehetősen nagy táska kell a cipeléséhez. Ennek ellenére nem nehéz és ezt meglehetősen boldogan vettem tudomásul, hogy nem fog leszakadni a kezem, csak simán elfoglalja a fél táskám :D

Beleolvasó: Itt



Fülszöveg:
Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban.

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 612
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700074
Fordította: Habony Gábor
Itt megrendelheted -30%

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 600
ISBN: 9789634700142
Fordította: Habony Gábor
Ebbokban is megjelent!

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku

 Annak idején amikor a Hyggét olvastam, nagyon boldog voltam, hogy a dán életérzésről egy dán tollából olvashattam először. Ez meghatározó élmény volt, arra nézve, hogy hogyan viszonyuljak a témához. Olvastam utána még pár Hyggés könyvet, de egyiknél sem jött át az amit én annyira szerettem, a mélységet és azt az érzést, hogy igenis tudja, hogy miről beszél, hiszen benne él.
 Ezért is kerestem annak idején az Ikigai-nál egy japán szerző könyvét, hogy ténylegesen tudhassam, hogy mi is az, és ne egy francia vagy egy német ember tollából olvassak róla, akik csak sejtik milyen az, de nem élnek benne.
 És így voltak a Sinrin-joku-val is. Szerettem volna, ha legalább az első ilyen könyv egy japán szerző tollából jön, hogy ne kelljen semmihez sem hasonlítani. De mire eljutottam  Mijazaki könyvéig, addig legalább 5-10 helyen sikerült belefutnom a témába, így viszont maga a könyv nem adott már semmi újat. Pedig próbáltam nem olvasni cikkeket meg hasonlókat. De az Ikigaiban, vagy éppen más könyvekben említés szintjén már jelen volt, ott meg mégsem csukhatom be a szememet.
 Hirtelen a magyarországi piacot elárasztották az életmód könyvek, és ebből a Sinrin-Joku sem kivétel. Rögtön három szerző három féle megvilágítása jelent meg, szerintem úgy 1-2 hónapon belül.

Csing Li: Sinrin-joku

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku

Sarah Ivens: Erdőterápia


A három kötetből én Mijazaki könyvét választottam, mondván japán, HVG könyvek kiadó, ezzel nem lesz probléma. A könyv kivitelezése remek volt, borzalmasan jó érzés volt átlapozni. Viszont olvasás közben rájöttem, hogy remek kis könyv, csak megint elmentünk az esztétika oltárára áldozni. Sok kép, ami vonzóvá teszi, de így lesz 192 oldal, ami képek nélkül körülbelül a felét adná ki. Az eleje a könyvnek az életmód és ötletek tárháza, ami nekem kifejezetten tetszett. Olyasmi, mint a Hyggébe, hogy mit csináljál, hogy boldog legyél, hogy relaxálj az erdőbe, és hogy az erdő milyen jó hatással van rád. De tény és való, hogy ez maga nem tesz ki képekkel sem egy könyvet, no meg kell az alátámasztás. Ennek hála a könyv utolsó negyede teli van kísérleti kutatásokkal, aminek az eleje mindig ugyanaz, tehát 5-10 mondat ismétlődik, majd maga a kísérlet. Amik elejével még érdekesek, de nem ennyi oldalon keresztül, főleg nem úgy, hogy 1 oldal kép, 5 mondat, amit olvastál az előző oldalakon, majd negyed oldalnyi elemző szöveg. Beismerem itt már untam a dolgot. Túl száraz lett a vége, az eleje meg túl általános.
 És beismerem, hogy én sem tudom, hogy mi az ami arany középút  lett volna itt, de ellenérzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban. Ennek ellenére, ha érdekli az embert az erdő terápia, és a japán kultúra akkor egy kis betekintést ad a kötet, és tényleg szép. Szép japán erdőkről láthatunk rengeteg képet.

Itt bele is olvashatsz a könyvbe, érdemes, mert elég jó képet ad az egészről. Amúgy ajándékba adni ilyesmit teljesen jó, mert szép, jó kézbe venni, jó lapozgatni, hülyeséget sem mond és bár teli van idézetekkel, és semmiségekkel, az nem árt senkinek sem. De én ennél többet vártam.
 Jelenleg a könyvtárból nálam van a Csing Li féle kötet még, ennek adok esélyt, mert Mijazaki is említette a könyvében a professzort, úgyhogy még benne van a reményem, hogy átlássam az egészet.

Persze lehet, hogy  Sinrin-joku-ba nem kell mást látni, mint ami. Az, hogy menj ki a természetbe, hogy kapcsold ki a digitális dolgokat, hogy halkítsd el az elmédet. Hogy a madarak csiripelését hallgatva sétálj egy nagyot és csak legyél jelen. Hogy ezt minél többször tedd meg, és ha teheted az erdőben tett sétáid legyenek hosszúak, esetleg egy egész hétvégére is költözz az erdőbe.
 Amúgy a könyv is írja, hogy Japánban, konkrét meditációs központok vannak az erdőben, illetve ilyen Sinrin-joku központok, amikben a megfáradt üzletember egy kis időre teljesen kikapcsolhat. És ahogy az unalmas rész a végén leírja azt is, hogy ezek a séták órákra, néha napokra jobb kedélyállapotot adnak az embernek. Tehát, ha zaklatott vagy, menj a legközelebbi parkba, ha erdő nincs, és próbálj egy kicsit befelé figyelni, kicsit elmélyülni önmagadba, vagy csak ülj le egy fa alá és hallgasd a falevelek zizegését.
 Én egy időben még sokat jártam túrázni, manapság egyre kevesebbet, mondjuk nekem a nyár-ősz közepéig ki is esik az allergiaszezon miatt, de igen, azt hiszem remek dolog, amikor a legnagyobb problémád csak az, hogy menj előre és lehetőleg ne tévedj el. Többet kellene csak úgy menni a világba, a természetben. Amikor kinn voltam Japánban, pont azt éreztem, hogy itt leülnék és órákig képes lennék csak kinézni a fejemből, hogy ott mennyire szép környezet van. És igen, tudom, hogy Magyarország is teli van szép és nyugodt helyekkel, de ott volt az, a néha meglehetősen nagy tömeg ellenére is, hogy csak úgy állni remek lett volna. És amikor megtehettem meg is tettem, csak sajna elég kevés időm volt erre. A szervezett utak hátránya :(

Visszatérve a könyvre, a kivitelezés remek és gyönyörű, a külcsín ebből adódóan a maximális 5/5 pontot kapja. Nem tudok belekötni és nem is akarok. Ügyelt a kiadó arra, hogy igényes kötet kerüljön ki a kezéből, arról meg nem tehet, hogy az eleje olyan általános a vége meg kicsit száraz lett. A mondanivaló és ahogy tálalta az író, egy gyenge 4/5 belbecs, több, mintha 3 pont lenne, mert tényleg összeszedett és sokat dolgozott vele, de az a száraz rész a végén borzalmasan unalmas volt.

Fülszöveg:
A sinrin-joku, azaz erdőfürdőzés során a természet közelsége ellazít és energiával tölt fel bennünket. Kutatási eredmények is igazolják, hogy ha egy ráérős séta közben minden érzékszervünkkel ráhangolódunk a minket körülölelő természetre, és a fák illóolajai felszívódnak szervezetünkben, az jó hatással van immunrendszerünkre, közérzetünkre, stressz-és energiaszintünkre.

Japánban számtalan természetterápiás központot alakítottak ki, de szerencsére közvetlen környezetünkben is élvezhetjük az erdő és a fák gyógyító hatását, amely a civilizációs és modern kori betegségek, illetve a stressz ellenszere lehet.

A Sinrin-joku segít abban, hogyan csempésszük vissza életünkbe ezt a tudást.

Mijazaki Josifumi professzor a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese. Számos könyvet publikált az erdőterápia hatásairól és hatékonyságáról, munkája elismeréséül több szakmai díjat is kapott.

Könyv: Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633045374
Fordította: Oroszlány Balázs
Megjelenés időpontja: 2018. április 20.

Chris Baréz-Brown: Most élj!

Vannak az életemben önsegítő könyves korszakok. Nem mindig szeretem őket, néha roppant idegesítő tud egy-egy lenni, de úgy két-három éve elkezdtem ilyeneket is olvasni.
 A 21. században roppant elterjedt divat lett a Most hatalma, a most megélése, a tudatos jelenlét erősítése. És részben ezt remek dolognak is tartom. Mert rengetegszer tapasztaltam én is, hogy hétfő van, majd hirtelen már péntek este, és a hét csak úgy eltelt. Nem hagyott semmi nyomot bennem, sem jót sem rosszat, és ha megkérdeznék, milyen heted volt, akkor azt mondanám, hogy "hát elment". Holott történtek dolgok, de azok már beépültek a robotpilóta üzemmódba. Megélni már nincs idő!
 Ezért is kell lassítani, és tudatosan odafigyelni minden egyes pillanatra. Ami borzalmasan strapás dolog, éppen ezért a 21. század embere csak próbálkozik, vagy még az sem.
 Tavaly karácsonykor vettem ezt a könyvet a karácsonyi ajándék pénzemből, mert úgy gondoltam, hogy a kinézet, a cím, az alcím és a fülszöveg, pont nekem való! Nekem ez jó lesz, és majd jól belevetem magamat a dologba, és nagyon-nagyon tudatosan fogok élni.
 Nos a rendelésem megjött (ezeket rendeltem még: Pam Grout: Kreatív lélek ; Alexandra Frey – Autumn Totton: Én – itt – most) és rögtön bele is lapoztam. Ritka, hogy azonnal nekiugrok az olvasásnak, és őszinte akarok lenni, a lapozgatás elvette majd fél évre a kedvem attól, hogy egyáltalán újra kézbe vegyem. Félreértés ne essék, gyönyörű kivitelezésű könyv, és maximálisan ügyeltek arra, hogy kézhez álló legyen, és az illusztrációkkal sincs baj. Csak nem nagyon szeretem a beleírós könyveket. És idén úgy tűnik, hogy folyamatosan belefutok a kitöltögetős könyvekbe, pedig herótom van tőlük. Már csak azért is, mert nem igazán szeretek könyvekbe beleirkálni. Az meg borzalmas macera, hogy fogj egy füzetet olvasás közben és oda írd, amit a könyvbe írnál. Úgyhogy fél évig porosodott a polcon, aztán eljött a pillanat, hogy nekiugorjak az olvasásának, végtére is, ha már megvettem, olvasatlanul mégsem adhatom el!
 Tartalmilag, olyasmi mintha összefoglalná a mostani trendek által hangsúlyozott dolgokat. Mozogj az erdőben (sinrin-joku), meditálj, légy kreatív, barátkozz, fordulj befelé, írj verset, szokj le a káros szenvedélyeidről. Tehát olyan összefoglaló munkafüzet szerűség. Ami egy olyannak, aki teljesen járatlan a témában kevés, aki viszont már olvasott a témában, szimpla ismétlés. És igen, én is tudom, hogy ha azonos témában írnak az emberek, akkor feltehetően Azonos lesz az egész, mégis mindig reménykedem benne, hogy az önismeret, az önmagunk felé vezető út nem ennyire sablonos, hogy igenis még van amit nem tudok és azt könyvekből meg fogom tudni.
 Bár ezen hitem egyre kevésbé van meg, kezdem azt érezni, hogy ebben az élj a mában témában, inkább csak magamra kellene hagyatkozni és egy személyre szabott programot írni saját magamnak ami alapján élek. Tekintve, hogy a sablonok nagy része rám nem húzható rá.
 A fél könyvben ilyen-olyan káros szenvedélyektől, vagy párkapcsolatokról beszél, és mind a két téma teljesen távol áll tőlem.
 Az biztos, hogy sokat foglalkoztak a könyv kivitelezésével, igényes, és tényleg jó volt kézbe venni. Akik szeretik a kitöltős, beleírós könyveket, azoknak ez tök jó, mert ott jegyzetelhetnek, oldhatják meg a feladatokat. Melyeknek egy része nekem teljesen idegen. Márpedig ritka, hogy rávehető vagyok olyan dolgok megtételére, amit eleve nem tartok semmire sem. Lehet persze, hogy kicsit szkeptikus vagyok  és emiatt nem jön át minden amit üzenni akar a könyv, de hát ez van.
 Nem nekem íródott ez biztos, de ahogy molyon is láttam, egy csomó embernek tetszik, és én azt is megértem, amit írtak. Igen vannak benne jó dolgok, és biztos vagyok benne, hogy valakiben bekapcsolja azt a bizonyos gombot, de ez a valaki nem én vagyok.

Belbecs: 3/5
Ennek ellenére megkapja a három pontot, mert nem volt olvashatatlanul rossz, és vannak benne jó dolgok. De ennél többet nem tudok neki adni.

Külcsín: 5/5
Mivel a kinézet és a cím, alcím miatt vettem meg, így sejthető, hogy megkapja a maximális pontot. Igényes, és kézbe való. Jó lapozgatni, és az illusztrációk is teljesen rendben vannak. Ajándékba is tök jó lehet, ha tudod, hogy akit megajándékozol foglalkozik a tudatos jelenléttel, meditációval, vagy csak imádja az önsegítő könyveket. Meg szeret kitöltögetni dolgokat ;)

Fülszöveg:

Napjaink ébren töltött óráinak több mint 80%-át robotpilóta üzemmódban éljük.

Mit jelent ez? Röviden azt, hogy nem vagyunk jelen saját életünkben. A jó hír azonban az, hogy ezen lehet változtatni, méghozzá könnyedén és akár rendkívül szórakoztató eszközökkel. A változás ráadásul nem igényel különleges felszerelést, képességeket, sőt még nagyobb erőfeszítést sem – bárki képes rá, hogy elkezdjen igazán élni.
A Most élj! olyan egyszerű, mégis ötletes gyakorlatok gyűjteménye, melyek megtanítanak harmóniába kerülni önmagunkkal és a világgal, és a pillanat tudatosságán keresztül megélni az életet.

Könyv: Chris Baréz-Brown: Most élj!
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633045336
Fordította: Tulics Mónika
Megjelenés időpontja: 2017. november 5.

Szeptemberi tervek - Könyv - Film

 Úgy döntöttem, hogy minden hónap utolsó napján, csinálok egy listát, a következő hónapra tervezett könyvekkel és filmekkel, illetve sorozatokkal. Augusztus 31-én el is készült a lista, hogy mit tervezek elolvasni illetve megnézni a hónapban, eddig amúgy egészen jól állok, és még csak 4-e van!

Könyves listám:
Nem akartam sok könyvet rárakni, ugyanis az könnyen kedvemet szegheti, mondván teljesíthetetlen, éppen ezért mindig csak 5 tervezett lesz. A sorrend variálható, csak a könyvek adottak, amiket adott hónapban ki akarok végezni :D

1. Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele
2. Alwyn Hamilton: A homok leánya 
3. Maki Murakami: Kanpai! 1 
4. Jack Kornfield: A bölcs szív
5. Derek Landy: Skrupulus Fondor 

Filmes listám:

1. The Walking Dead  2. évad
2. Mentalista 1. évad
3. A könyvtolvaj
4. A nyár királyai
5. 28 héttel később

Jelenleg itt úgy állok, hogy a The Walking Dead  2. évadából még 6 rész van hátra, úgyhogy azt biztos sikerül be is fejeznem. A Mentalista első évadából meg 10 rész, ezt családilag nézzük, úgyhogy ez már nem annyira biztos. Viszont a filmekre mindenképpen kerítek majd időt, mert mindegyik már régóta a várólistámon volt (kivéve a Nyár királyai, ami a Kszi, Simonos színész miatt került csak fel :D)

 Egyik lista sem tartalmaz túl sok elvárást, és nem is akarok túl sokat előre tervezni, de egy irányt azért mutat. A könyvek esetében fontos, hogy a legtöbb idén beszerzett könyv, így az Amit főztél kihívásnál a haladást jelentik! :) Meg hát érdekelnek is, ha nem érdekelnének nem olvasnám, és nem nézném őket! :D

Jacob Grey: Az ​Éjfél Köve (Vadak 2.)

 Amennyire az elsőt összeszedettnek, és jónak tartottam, úgy éreztem ennél a résznél, hogy az egész nincsen rendesen kidolgozva.
 Kra egy adott személyiség, akit én az első részben megkedveltem. Szerettem az egyediségét, amin itt egy kisebb csorba esett. Nem volt annyira határozott, mint amennyire az előző részben. A könyv felében nem mondott el senkinek semmit sem, még azoknak sem akikre amúgy az életét is rábízná, ellenben megbízott egy olyan emberben, akit kb. három órája ismer. Ez a logikátlanság borzalmasan zavart.
 Zavart az is, hogy Kra mindent egyedül akart megoldani, és amikor Lydia ezt nem engedte (ész érvekkel), akkor magával rángatta a harmadik félt is, csak mert, hát jó ha nem ketten halnak meg, hanem akkor már legyenek hárman bajba.
 A Szövőember szerintem sokkal jobb sztorit kapott, mint a Légyanya. Azért ismerjük be, hogy egyikük sem azon állatok Vadjai, akikre úgy szívesen támaszkodsz (alantas, sötét, bűzös, dög evő legyek, vagy mindent befonó pókok), mégis mind a kettőnek volt csapata. De míg a Szövőember, feltehetően meglehetősen okosan fonta a szálakat, addig a Légyanya nem volt átgondolt. Több helyen hibádzott az ő elmélete és a világuralmi képe is. Az egész egy nagyon, de nagyon gyerekes bosszúnak fogható fel, amit örökölte vérvonalról vérvonalra.
 Viszont, míg a Szövőember stabil háttérrel rendelkezett, voltak megbízható és hű emberi, akik a halálba is utána mentek volna, akik ölni is képesek lettek volna érte. Addig a Légyanyának nincs senkije sem a legyeken kívül. A lánya azt sem tudja, hogy Légyvad az anyja, azt sem mi az, hogy vad, holott majd elméletben ő örökölné az ágat, ha anyuci megmurdel. (Amúgy belegondoltam abba, hogy mi van akkor, ha megöröklesz egy olyan állat irányítását, akit rühellsz, azért ennél nagyobb fricskát nem is kaphatsz az élettől). És a Légyanyának nincsenek emberei, börtönből szerez embereket, hogy SPOILER vaddá változtassa őket az Éjfél kövével SPOILER VÉGE. És ezek az első adandó alkalommal el is fordulnak tőle, hiszen semmi, de semmi nincs ami hozzá kötné őket. Sem  hűség, sem bajtársiasság, és nos, meghalni pláne nem akarnak érte!
 Az egész történet relatíve durván 48-52 óra alatt játszódik... nagyjából két és fél nap alatt. És emiatt borzalmasan pörgetni kell az eseményeket, amik ebből adódóan néha amolyan wtf élményt hagynak maguk után. A Légy-Varjú első összecsapása, a síneken, például annyira semmilyen volt. Tudom, persze meg kellett mutatni mit tud a Légyanya, de akkor is. Sejthető volt, hogy Kra túléli, az is, hogy ki tud szökni, az is, hogy persze akiket ő akar, azok szintén megmenekülnek.
 A végső harc viszont igazándiból érdekes volt. Az izgalmas szót direkt nem használom rá. Érdekes volt, érdekes elképzelni a sok legyet, a sok varjat, és a nagy egymásnak borulást, de az egész kiszámítható volt.
 A könyv vége meg dühítő, egyrészt az egész káoszból-a mennyországnyi nyugalomig között alig 8 óra telik el. És minden olyan szirupos lesz a végére, amit már-már rühelltem. Kra magának való fiatal fiú, aki így nőtt fel, és nem az az "öleljük meg egymást, lakjunk együtt, és kék az ég, és unikornisok táncolnak a szivárványon" típus, mégis a vége valami ilyenbe torkollott. Selina sorsa viszont érdekelne. Viszont kérdéses, hogy valaha megtudom-e vele mi van, tekintve a harmadik kötet nincs kiadási tervek között a kiadónál.
 Pedig reméltem, hogy a trilógia elég rövid kötetszám, hogy ha már kiadsz kettőt, akkor a harmadikat is kiadod, és nem hagyod függeni az egészet a levegőben. Mert most van egy halott, egy őrült, egy kómában lévő gonoszunk, van egy pengénk, ami át tud vágni minket a holtak birodalmába, vannak legyek, akiknek vajon most kinek engedelmeskednek? És van egy Éjfél Kövünk, amit végül bár használtak, de ennél jóval többre képes. És nincsenek válaszaink. Mi történik Kra-val, Lydia apja valaha megbocsátja a feleségének, hogy titokba tartotta, hogy rókákkal suttog? Hogy ami halott, vajon halott is marad? És mi lesz a kő sorsa?
 Annak ellenére, hogy a második részt, visszaesésnek érzem, látok potenciált a harmadik kötetben. Rengeteg függő száll van, amiket el kellene varrni. A második kötet egyik erőssége, a sok gyengesége mellett viszont az, hogy történelmi betekintést kaptunk a Vadak múltjáról, a nagy Varjú ősről is, aki a követ először használatba hozta. Rengeteg érdekes dolog van, és rengeteg kérdés. És én nem szeretem, ha nem tudom egy történet végét.

Összességében? Ha az első részt nagyon szeretted, itt lehetnek buktatók. De ennek ellenére jó volt, gyorsan haladós, és ha eltekintek attól, hogy a legyeket még annyira sem komálom, mint a pókokat, akkor igazán próbált kihozni a történetből mindent. A gond, hogy túl sok mindent.
Az oldal illusztrációk itt is tetszettek (mindenhol feltűnő legyek), és igazán jó ötlet volt az, hogy mi az extrája a Légyanyának.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5

Ez a borító kicsit fura lett nekem, és hajlok arra, hogy az ebookok sokkal jobb borítót kaptak, mint a papír alapúak, és megfigyelhető, hogy Kra a két borítón kb. abban hasonlít magára, hogy fekete a haja :D

A második rész
Kindle borítója

A harmadik rész
papír borítója

A harmadik rész
Kindle borítója

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.

Hála Krának, a Varjúvadnak, aki végső vereséget mért a Szövőemberre, a város megszabadult a gonosztól. 

A béke azonban nem tart sokáig. Feltűnik a félelmetes Légyanya, aki viszályt és káoszt szabadít Blackstone-ra. 

Kra és barátai – Lydia, Morzsa és Magonc – ismét szembeszállnak a rettegett árnyakkal. Sötét titkokra derül fény, és az igazak között is árulók ólálkodnak…

Eredeti mű: Jacob Grey: The Swarm Descends

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 312

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155541810

Fordította: Magyari Andrea

Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 15.

Mogi Ken: Az ikigai kis könyve (Az örömteli élet titka)

Szeretem az életmód könyveket, és szeretem azt is, hogy megismerkedhetek különböző országok életfelfogásával, életfilozófiájával.  Éppen ezért elég sok könyvet olvasok a témában. Hygge, Lagom, Sisu, Ikigai. Mindegyikben találok olyan dolgokat, amiket szívesen követnék és beépítenék az életemben, és mindegyikben találok olyasmit is, amivel egyáltalán nem tudok azonosulni.
 Az ikigai viszont már. Ha röviden és tömören akarjuk megfogalmazni, akkor annyi a lényege, hogy találj értelmet az életednek és éld teljes bedobással az életedet. Próbálj arra törekedni, hogy amit szeretsz csinálni, azt maximálisan csináld. És sitt most nem arra kell gondolni, hogy versenyezz másokkal, hogy ki süti jobban a halat. Hanem amikor halat sütsz, akkor azt tedd, legyél ott, és adj bele mindent és ne csak úgy mellékesen.
 Sokszor példálóznak az ilyen könyvekben a Flow élményével, és ehhez is hasonlítják. Amolyan egész életen át tartó flow élmény volna az ikigai.

 Szeresd a munkád, fizessenek meg érte (azt nem állítja, hogy jól, csak hogy fizessenek érte), a világot tedd vele jobbá vagy vidd előrébb, és hát csináld jól.
 Ez volt eddig a harmadik könyv ami megjelent az Ikigai témában. Én a másodiknál, megfogadtam, hogy nem olvasok többet a témában, mert úgy érzem nem tudja más leírni, megfogalmazni rendesen ezt a dolgot, csak a japánok (hisz az ő hitviláguk), és eddig a két nyugati írás ugyan kapargatta hol jobban, hol kevésbé az igazságot, de egyik sem adott nekem annyit, amennyit elvártam tőle. De aztán láttam, hogy megjelent egy olyan könyv amit japán író fogalmazott meg, és úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt, hogy hátha neki sikerül átadni azt az esszenciát amit én minden egyes könyvtől várok ebben a témában.

Hogy sikerült-e?
Kérdéses! Az ő megközelítését már jobban értékeltem, életmódbeli példákat hozott a japánban élőkről, hogy miként és hogyan élik meg az ikigait. Hogy mekkora elhatározás kell hozzá, hogy egy dolognak vagy szakmának szenteld magad, úgy hogy nem fásulsz vele. Maga a könyv nagyon érdekes volt, viszont míg a másik kettő könyv nagyon szakirodalom volt, és messziről közelítette meg a dolgot. Ez a könyv konkrétan csak esettanulmányokból állt, élettörténetekből, amikből vagy levonod a következtetést vagy nem. Nekem, ez így nagyon kevés volt.
 Nem tudom, hogy fogok-e még az Ikigairól olvasni (most már csak és kizárólag könyvtárból - kettőt megvettem és nem érte meg), de sajna egyre kevésbé érzem azt, hogy ezt át tudják adni rendesen. De törekednek rá, és ez jó dolog.

Az alap dolgok, amiket a fenti ábra is mutat, ugyanis adottak. Háromféle körbeírást olvastam róla, de a lényeg még mindig az, hogy próbálj úgy élni, hogy azt tedd amire születtél, amiben jó vagy, amit szeretsz, amivel segítheted a környezetedet(nem kell világméretűre gondolni), és ha mázlid van, mindezekért még fizetést is kapsz. A három könyv együtt ért szerintem egyet.

Belbecs: 3/5
Sztorizgatás, és ezt jó olvasni, csak azt hiszem ennél én jóval többet vártam a könyvtől. Még akkor is, ha ott van, hogy az Ikigai kis könyve. Egy icike-picikét többet szerettem volna.

Külcsín: 4/5
Igazándiból a könyv maga gyönyörű kivitelezés, szép a borítója is, mégsem éreztem annyira megkapónak. De jó volt kézbe venni, és igényes. És volt szerkesztője, mert végre nem akasztott meg olvasás közben az, hogy fura szavakat kell olvasnom, mert nincs elválasztva vagy el van gépelve. Amit sajnálok, hogy a fordító, a yen váltást meghagyta dollárra váltásnál. Én úgy érzem, hogy semeddig se tartott volna magyar forintra váltani... csak hogy jobban érzékeltessük mennyibe kerül egy dinnye japánban.

Fülszöveg:

Az ikigai egy gondolkodásmód, amely képes megváltoztatni az életünket. Egy csoda, amely megmutatkozik a japánok rekordszámba menően hosszú élettartamában és tudatosságában, valamint az ország szépségében.
Ez az élettapasztalattal és bölcsességgel teli, lenyűgöző könyv végigvezet bennünket a teljes és egészséges élet útján. Megmutatja, hogyan hozzuk ki a legtöbbet mindennapjainkból – legyen szó a karrierünkről vagy a szabadidőnkről.
A Tokióban élő, sikeres neurológus, író és rádiós műsorvezető szerző segít felismernünk és felfedeznünk saját ikigainkat.


Könyv: Mogi Ken: Az ikigai kis könyve
Kiadó: Central Médiacsoport
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 184
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633412800
Megjelenés időpontja: 2018. május 28.







Szeptember 4-én a Bookline kiadja a Héctor García · Francesc Miralles: A ​boldogság japán titka (Ikigai) című könyvét... kíváncsi vagyok, de már annyira bölcs is, hogy megvárom, hogy a könyvtár beszerezze. Ebben a könyvben amúgy bízok, az írók másik könyve volt az első, amit olvastam a témában, és ha mérlegelnem kell, a legátfogóbb volt, még akkor is, ha akkor azt írtam, hogy nem érzem annyira jónak, annyira japánnak, amennyire szeretném.
 Mindenesetre nekem a borító is ennél a legszebb! (Remélhetőleg a könyvtár megveszi és akkor poszt is születik róla)