2018. február 23., péntek

Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások

 Ezt a könyvet én már régen kinéztem magamnak. Az eredeti árat sokalltam, így nem vettem meg. Aztán már a Könyvudvar is árulta, meglehetősen kedvezőbb áron, de a postaköltséggel sok lett volna. Utána még eszembe jutott, hogy majd sokan összeállunk és akkor nem lesz sok a postaköltség, és majd úgy hozzájutok, de végül egyik sem lett. Végül a karácsonyi Könyvudvaros nyereményjátékon nyertem meg, ezt és még három általam választott könyvet!
 Tehát igen kalandosan, de hozzá jutottam. Valamikor januárba már kézbe fogtam, hogy nekiállok, amolyan hangolódás címszóval, de nem lett belőle semmi. Most, hogy itthon lábadozom, holmi influenza gyanús vírusokkal (köhögés, fulladás, hőemelkedés), gondoltam, én naivan, hogy majd olvasok! Kedd óta vagyok itthon, megsúgom, hogy nem sokat olvastam ez idő alatt. Elejével sem erőm, sem kedvem nem volt könyvet a kezembe venni. Egyet elvittem az orvoshoz, hogy a váróba majd olvasok, de speciel örültem, hogy lélegezni tudok, így olvasás nem lett belőle.
 Csütörtökön, amikor visszamentem a dokihoz, már ezt vittem. Mert cuki a mérete, jó kézbe venni, és rövid közmondások vannak benne. Tehát nincs olyan, hogy esetlegesen megakadok az olvasásban, mert én jövök. A dokinál amúgy úgy kb. 8-an lehettek előttem, de így is 7.45- kor érkeztem és úgy 8.30 körül már eljöttem, tehát elég gyorsan ment minden. Ez idő alatt sikerült a 188 oldalból 109-et elolvasnom. Megállapítanom, hogy a közmondások minden egyes országban furák. Amúgy a magyar közmondások egyike-másika is tök értelmetlen nekem.
 Arra viszont hamar rájöttem, hogy nem normális ezt így egybe olvasni, mert egy dolgot ér el ezzel az ember. Hogy az egészet roppant unalmasnak tartja. Viszont, mivel relatíve együltő helyembe olvastam el, így az már biztos: Tematika nincsen benne. Azt hinné az ember, hogy hasonló témájú közmondásokat egymás után raknak, de nem. Párat igen, aztán eltelik  úgy 30 oldal és megint egy odavágó jön. Tehát ezt nem nevezném túl tematikusnak. A másik amire rájön, hogy vannak ismétlések. Bánom amúgy, hogy nem jelölgettem. Nem sok, de van olyan, ami a gondos átnézés ellenére is többször szerepel benne. Vagy csak kísértetiesen hasonlóak, ez is lehet.
 Ennek ellenére, ha az embert érdekli a Japán kultúra, ha érdeklik a közmondások akkor szerintem jó kis könyv. A lényeg, hogy talán ne egyszerre húzza le. Bár tény és való, hogyha egy gyorsan olvasható kötetre vágysz, ami aránylag "vastag" akkor ez annak is jó, egy óra alatt simán ki lehet olvasni :D
 A kiadás viszont gyönyörű szép. Nekem nagyon tetszik a borító, tetszik a belső kis közmondáselválasztó ábrák is, bár uncsi, hogy összesen 4-6 fajta van, tehát ismétlődnek, és hát azért 770-nél ez eléggé észrevehető. A könyv végén lévő Vihar Judit utószó viszont remek volt, tetszett az összefoglalás, bár a magyar-japán közmondásoknál felhozott példáknál nekem némelyik kicsit erőltetett vagy sántítós volt.

Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.