Ilona Andrews - Áradó hold

 

Fülszöveg:

A Perem két világ között húzódik: az egyik oldalról a Töredék határolja, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és a varázslat nem több puszta tündérmesénél, a másik oldalán pedig Mágia terül el, ahol kékvérű arisztokraták uralkodnak, alakváltók szaladgálnak, és a varázserejük nagysága megváltoztathatja az emberek sorsát… Cerise Mar és a családja pénzben szegény, viszont jókora földterületet mondhat magáénak a Pocsolya nevű mocsaras területen, amely Louisiana állam és Mágia között terül el. Amikor Cerise szülei eltűnnek, a Mar család ősi riválisai válnak az első számú gyanúsítottakká. De semmi nem az, aminek látszik. Mágia két országának kémei cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással, és konfliktusuk a Peremre is átterjed – így Cerise és családja is veszélybe kerül. William, az alakváltó katona, aki maga mögött hagyta Mágia politikai hadszínterét, arra kényszerül, hogy ismét szolgálatba lépjen, és felkutassa a rivális ország kémnagymesterét. Amikor William és Cerise küldetésük teljesítése közben keresztezik egymás útját, fellobbannak a szikrák – de össze kell dolgozniuk, ha sikerrel akarnak járni… és ha életben akarnak maradni.

Külcsín és belbecs:
Köszönet a könyvért az Egmont kiadónak :)

A borító tetszik, bár megint bajban voltam, hogy mégis ki lehet rajta. Végül úgy döntöttem, hogy feltehetően Cerise került rá, bár én ennél sokkal fiatalabb és karakteresebb arcot képzeltem el. A borítót egy villantás szeli ketté, fenn a hold és Cerise, lenn egy elképzelt részlet a Pocsolyából. Tehát volt hangulata, és igazándiból illett is hozzá, de most, hogy láttam az eredetit, az azért jobban tetszik. Viszont illik a sorozat megszokott borító sémájához.

 Nos igen, tehát ez volna az eredeti borító. Rajta a sokkal harciasabb Creise és a háttérben William. Még illik is hozzá, az a bamba tekintet, ahogy képes nézni :D
 Tehát kivételesen ezt jobbnak vélem a magyar verziónál, mert a villantásnál most nem az volt a nagy szám, hogy fehéret képes villantani a lány, hanem, hogy képes a kardjába vezetni, és ezzel szinte mindent átvágni. És ez itt jobban kijön.

Belbecs:

A Mágikus találkozásokhoz képest én nem élveztem annyira. William egy nagyon kedves és aranyos farkas, csak pont emiatt kicsit furán értelmezi az életet, az embereket, és nem képes magával ragadni. Cerise volt itt az aki karizmatikus egyéniség volt, aki előre vitte valójában a történetet, de Declan után nekem ők sajnos kevesek voltak. Máshogy jó a könyv, de kedvenccé már nem vált sajnos.
 A történet kicsit vontatottan kezdődik, talán ezért is kezdtem el kétszer a könyvet, mert elsőre nem lendültem át a bevezető részen, és letettem. Másodszorra már határozottan nekimentem, hogy igenis elolvasom. És tényleg pergő, és gyorsan haladós, teli cselekménnyel és érdekes jellemmel, de valami hiányzott.
 Érdekes volt megtudni, kicsit részletesebben, hogy mi is járhat egy alakváltó fejében, hogy milyen gondjai lehetnek, és hogy mennyire tud, vagy nem tud parancsolni a képességének és a benne lévő vadállatnak. Jó volt olvasni William múltjáról is, de zavaró volt, hogy William annyira. Nem is tudom rá a megfelelő szót. Hülye? Szerencsétlen? Magatehetetlen? Ért a gyilkoláshoz, ért a felderítéshez és képes bárkit megvédeni, de az emberi dolgokhoz teljesen analfabéta. Jó tudom, katonának képezték ki, ebbe nőtt fel egy börtönbe relatíve, és persze alakváltó, tehát ne várjak tőle olyan sok tiszta érzelmet és gondolatot. Néha tényleg nagyon butának éreztem őt :( Mondjuk az is igaz, hogy sosem volt a kedvenc karaktereim között.
Cerise viszont más volt, de ő is elég érdekesen gondolkodott a világról. Neki a család az első, és William persze pont rosszkor érkezett, a nagy viszály közepébe, és sajnos pont nem alkalmas összejönniük. Idegesített, hogy ezen többször elmeditált magában, aztán végre az egyik rokon kimondta, amit kell. "igen itt a viszály, és lehet holnap meghalsz, tehát hajrá, mindent bele", szerintem ennélkül még napokig ellett volna, hogy "jaj William úgy szeretlek, olyan szép vagy, de olyan rosszkor jöttél, ha pár hónappal előbb jössz, mennyivel jobb lett volna, és flörtölhettünk volna" - ááááh :D
Ettől független Cerise becsülöm, és remek karakter, egész jól ki volt dolgozva, ha ezen nem picsogott volna, talán megkedvelem annyira mint Declan-t anno.

 Az ellenség már más tészta. Lesz folytatása a könyvnek, mert konkrétan sugallja, hogy "na de megette és tovább araszolt" tehát feltehetően még visszatér a fő ellenség. Tetszett az egybeolvasztásos dolog. Ez a növény és ember keresztezése. Még ha elég gusztustalan dolgok is születtek belőle, még így is frenetikus :) Sajnos nem igazán ismertem meg az ellenfeleket, a Pók-ról tudtunk meg kicsit többet, de az embereiről szinte csak azt, hogy mi az erősségük, amit pár oldallal később ki is használtak, és le is győzték őket. Úgyhogy sajnos nem volt az, hogy a nagy gonosz mögé lássunk és pontos terveit tudjuk. Annyi derült csak ki, hogy kell a láda, és háborút akar kirobbantani, de ennyi.

A tükör: Őket sem nagyon ismertem meg, az egyik ország kémei, de ennyi, pedig szerintem azért kicsit többet el lehetett volna árulni, de gondolom, hogy a következő részekben mindenre fény derül. Tekintve, hogy azzal volt vége, hogy Cerise és William elmegy...de hogy hova azt nem tudjuk, csak a Tükör küldetésére.

Érdemes elolvasni az első részt is, de valójában nem érzem, hogy annyira nagyon összefüggő lenne a kettő. Tehát magában is megállja mindegyik a helyét.