A. O. Esther - Összetört Glóriák 1.

 

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért a kiadónak és az írónőnek :)

Őszinte leszek, én nem szeretem az ilyen angyalos dolgokat. Sőt körülbelül annyira vonz az angyal téma, mint a vámpírok, amik szintén nem érdekelnek, mégis 2012 egyik legnagyobb könyvélményét nyújtották. És bár nem mondom, hogy 2013-ban ez volt a legnagyobb könyvélményem, de csak azért nem mert még csak január van. És még lesz folytatása a könyvnek, és lehet az véletlenséggel jobban fog tetszeni.

Egy kicsit a borítóról, gyönyörűség. Nagyon passzol a hangulathoz, és nagyon szép. Olyan könyv amit megnézel, megtapogatsz és oda vagy érte. Nekem nagyon tetszett, olyan kis ártatlan hatást nyújt, mint úgy általában a történet során Sophiel. És nem csak a védőborító ilyen, hanem az alatta lévő kemény tábla is, úgyhogy plusz pont, hogy az is szép kivitelezést kapott. Van beépített könyvjelzője amit sikeresen észrevettem a könyv felénél :P

A történet pergő, dinamikus, csak néha van azaz érzésem, hogy Sophiel kicsit...nem is tudom, az elején, a közepén és a végén is néha annyira határozatlan. Néha meg határozott, és ezzel összezavar. Szerintem szegény maga sem tudta, hogy mi van, hogy mi lenne a helyes. Bezavarták az emberi érzések.
A történet kezdete nekem egy kicsit olyan volt, mintha hopp az események kellős közepébe zutty és találd ki mi volt előtte. Persze idővel megismertem a háttértörténetet ahogy a főhős mesél, vagy gondolkodik, vagy éppenséggel látomása van. Csak akkor is kicsit hirtelen volt az érkezés a földre és rögtön a "meghalsz mindjárt" harc.
Ennek ellenére, jól ki van dolgozva a világ, amiben játszódik a történet, és elég hihetőre sikeredett. Bár egy térképet igazán mellékelhettek volna a könyvhöz :D

Szereplők:

Sophiel: Mint már írtam, kicsit kettős személyiségnek éreztem. Persze nem egyszerű megmaradni angyallánynak, ha jelen esetben az ellenséget szereti. És kicsit szegény sokat is filozofált ezen a "jaj az ellenségbe szerettem bele" dologgal. Volt kérdés, amit legalább négyszer feltett a könyv során, és mind erre a témára összpontosult. Tehát szegény lányt emiatt egyelőre én nem tudom szeretni, remélem kikupál a többi rész során, mert van benne erő, a személyisége is jó, csak ez az őrült őrlődés és bizonytalanság.

Gabriel: Jó őt elvből szeretem, szerintem nincs olyan könyv ahol olyan formát öltene, hogy nem szeretném. Úgyhogy őt itt is kifejezetten megkedveltem, és szerintem a legnormálisabb angyal volt az egész csapatban.

Erdőlakók: Azok valami eszméletlen aranyosak. De komolyan, simán élnék én is náluk. Semmi gonoszság, semmi rossz, csúnya és hasonló dolog. Teljes harmónia a természettel, egymással a világgal. Jó ez túlzás, a világ azon apró részével ahol élnek. Tehát ők teljesen pozitívak olyan béke szigete hatás.

Elijah: Legnormálisabb "gonosz" karakter. Nem is annyira gonosz, szerintem amúgy kifejezetten aranyos a maga, elég fura módján. Belőle is még sokat ki lehet hozni, és remélem, hogy nem lesz elrontva a karaktere.

Sötét Angyalok: Így a könyv elolvasása után megvagyok győződve róla, hogy valójában ők nem is gonoszak, de nem is jók. És ugyanezt éreztem a Térítőkkel is. Nem lehet őket sem gonosz, sem jó sémába bedugni, mert igazándiból nem tettek semmi olyat ami vagy az egyik vagy a másik lenne.

Tehát tetszett, nem volt csöpögősen romantikus, nem volt túlságosan áhítatos (ha az lett volna félbehagyom), nem akart megtéríteni (ezt értékelem!), nem akart mást, mint okosan, szépen fogalmazva, szórakoztatni. Volt mondanivalója, a szerelmen kívül is, és ez manapság kell. És sokakhoz az információk és okosságok ilyen burkolt módon jutnak el. Plusz pont, hogy magyar az írónő. Én amúgy elég fenntartásokkal viseltetem a magyar kortárs írókkal szemben, bár magam sem tudom miért, hisz már bebizonyította több is, hogy tényleg tudnak írni. (pl. Gaura Ágnes is)

A könyv vége... Kedves A. O. Esther, nem mondták még neked, hogy a függő vég egy nagyon ronda húzás? Komolyan mondom, ez kiszúrás volt velem szemben! Nem szeretem amikor így van vége a könyvnek, és nincs itt a folytatás. Úgyhogy remélem, hogy hamar-hamar megjelenik, mert most itt kombinálni fogok, hogy mi fog történni. Hogy lehet így befejezniiiii!!!


És a folytatás hamarosan jön...remélem, nagyon csinos a borítója. Kicsit borúsabb ennél de olyan hmm...

Vernor Vinge - Tűz lobban a mélyben

 

Fülszöveg:

Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú intelligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…

Köszönet a könyvért az Ad Astra kiadónak, akik lehetővé tették, hogy olvashassam :)

Külcsín és Belbecs:

Amikor kértem a könyvet, akkor még csak egy pár soros ismertető volt fenn és a borító. Tudom, hogy nem olyan jó dolog mindig, ha az ember ránéz a borítóra és amiatt megveszi. De itt rögtön jött a hörcsög effektusom, hogy ez kell nekem! Gyönyörűséges, hangulatos, és az a pár soros ismertető elhitette velem, hogy olvasni akarom. Nem bántam meg, nagyon tetszett, és így ismét megerősítést kaptam, hogy az Ad Astra kiadó amellett, hogy igényes kiadásokat ad ki, külsőre, nagyon is ügyel, hogy a tartalom is jó legyen. Valahogy ez az a kiadó amiben még nem csalódtam. Tény, hogy egymás után nem tudnék elolvasni három Ad Astrás könyvet, de nem azért mert rosszak, hanem mert mindegyik elgondolkodtat, és szükségem van közbe iktatott egyszerű szórakoztató irodalomra is. De kellenek az ilyen könyvek, úgyhogy remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig fog az Ad Astra még működni, és hogy felfelé ível majd a csillaguk. Bár most is, azt hiszem élmezőnyben vannak :)

Tudni kell erről a könyvről, hogy 808 oldal! Igen, nagyon szép vaskos, több mint egy kilós, így buszra, vonatra nem a legjobb, mert leszakad az ember keze miközben olvassa, de ágyban bevackolódva (vagy esetemben munka közben) kifejezetten jó. A Hossz nálam igenis számít, félek a vastag könyvektől! Tudom, hogy ezt az olvasóim nem hiszik el, hiszen manapság 500 oldal alattit nem is nagyon olvastam, de tényleg! félek tőlük, mert nem látom, hogy haladtam benne, nem könnyű tartani őket és hasonlók. És akkor miért is kértem, ha ennyire vastag...nos amikor kértem, még nem volt fenn oldalszám, nem tudtam, hogy ekkora lesz. 

 A Tűz lobban a mélyben egy nagyon jó könyv, és habár az utolsó durván harminc oldal csak Utószó, amolyan "ezt történt azután", még maradtak kérdéseim. Mert, persze leírt sok dolgot, de maradtak fehér foltok arról, kivel mi történt, tehát olvastam volna még tovább, vastagság ide vagy oda. 

Amikor olvastam, az fusztrált a legjobban, hogy olvasom-olvasom 300. oldal, és még nem látszik a könyvön hogy haladtam...Fel van amúgy minden könyvem amit olvasok postitelve, hogy Molyon nyomkodhassam lelkesen az "itt tartok" 10-es skálán, hogy éppen melyik rubrikánál tartok, tehát pontosan van vezetve, de hiába vettem ki már a sokadik lila jelölőmet, még mindig azt láttam, hogy nem haladtam. Holott a történet meg száguldott, és mindegyik fejezet után már arra gondoltam, hogy "há a következőben már odaérnek".

Belbecs:

Tetszett az elképzelés, a világ felépítés, bár sokáig nem tudtam elképzelni, hogy mi miért van.  A könyv első oldalán van egy keresztmetszetes rajz, hogy az olvasó lássa, honnan ment a hajó, merre ment. De őszintén én azt nem tudtam magam elé képzelni. Az űr nekem olyan tájék ami csak van. Van ott a nagy sötétben, csomó bolygó meg csillag, de hogy ezek milyen zónákba, hogy vannak egymás alatt, felett, mellett az annyira nem volt tiszta. A zónahatárokat is kicsit lassan tudtam hova tenni, bár nagyon jó elképzelésnek tartom. Azt is, hogy egyik zónából átlépve a másikban, a kevésbé fejlett zónában nem működik minden kütyű ami odafenn igen. Mert végülis miért működne? Tehát kellett egy kis idő míg ezt elrendeztem magamban, és főleg akkor éreztem nagyon amikor harcolnak-száguldanak és hopp a nagy sebesség hirtelen átmegy "csoszogásba" és kilépve a hullámból meg rögtön begyorsulnak, holott a hajó ugyanaz, csak más zóna volt. Érdekes minden esetre.

A másik nagy érdekességet nekem az jelentette, hogy az Utasok, konkrétan díszfák. Tudom, nyitott elmének kell lenni, ha sci-fi -t vagy fantasy-t olvas az ember, mert hát itt az író teljesen elrugaszkodhat a valóságtól, vagy jelen valós ismereteinktől. A nagy "pillangók"-on nem is lepődtem már meg, de azért a díszcserje mint fő mellékszereplő, rögtön kettő is (Kékhéj és Zöldszár) azért elsőre megdöbbentett. Azt már nem is merem elmondani, hogy vagy fél órán át nevettem az elképzelésen, mert szerintem vicces !

Ennél sokkalta egyszerűbben fogadtam el a falka tudatot, hogy értelmes kutyák vannak, akik képesek még emberi beszédre is, csak úgy lazán megtanulják és utánozzák az emberek beszédhangjait. Tehát ezt valahogy sokkal egyszerűbben képes voltam befogadni és megszokni, mint a cserepes növényeket!

A történet több szálon fut. Először is a menekülteket mutatja be, hogyan értek földet egy ismeretlen bolygón, majd itt is két felé szakad a haladás fonala, Faragó - Johanna - Kóbor az egyik szál és az ő életük, durván egy évüket követjük, a másik szál Jefri-Ambi-Acél-Nyúzó. És a teljesen más szálon lévő történet a mentőhajó, ami keresi a Métely ellenszerét, az elveszett gyerekeket, és menekül maga a Métely elől. És a szálak találkoznak nem sokkal a könyv vége előtt.

Szereplők:

Kékhéj és Zöldszár: Sokáig nem tudtam velük barátságot kötni, nem azért mert értelmes díszcserjék, hanem mert szegényeknek annyira kevés a rövidtávú memoriája, hogy néha ismétlik, elveszítik a fonalat, és ezért engem néha idegesített! De őrülten bátor nép, és hiába vannak néha "árulónak" minősítve, azért az sem annyira egyszerű dolog. Örültem a végkifejletnek, emberséges döntés volt!

Amdi: Van neki egy sokkalta bonyolultabb neve is, de azt most nem írom le. Zseniális kölyök falka, okos, sokat gondolkodó, és egy matekzseni, de ahogy Jefri is, őrülten könnyű befolyásolni és nehezen esik le neki, hogy akiről azt hitte szereti, valójában csak kihasználta, és legszívesebben megölné. Tehát szegényke kicsit naiv, ennek ellenére nagyon megkedveltem :)

Kóbor / Zarándok: Neki is van egy nagyon hülye hosszú neve, amit elejével előszeretettel le is írtak, és én már a fejemet a falba csapkodtam, hogy "de hát ki se tudom mondani, ha ki kellene" úgyhogy rövidítettem, erre szétszedték a nevét és csak pislogtam. Aztán rájöttem azért olyan hosszú az a név, mert minden falkatagjának a neve benne van és az adja meg a Falka nevét. Zarándok egy igazi túlélő és néha szarkasztikus, isteni amikor szinkrontolmácskodik és belerakja a megjegyzéseit is a szövegbe. Szerintem kifejezetten jó humorérzékkel áldották meg. Értettem, hogy Johanna miért utálta elejével, bár szerintem szegény csak rosszkor volt kezdésnek rossz helyen. Minden esetre a Falkák közül ő volt a kedvencem.

Ravna: Könyvtáros, tehát elvből szeretem. Naiv kicsit, de ez betudható annak, hogy legtöbb idejét a Jeladón vagy Iskolában töltötte, hogy rengeteg romantikus történetet olvasott, és azt hiszi, ebből kifolyólag, hogy minden olyan happy endes lesz. Részben ebből fakad az optimizmusa és a nagy bizodalma az Utasokkal szemben. Azt hiszem ő vesztette a legtöbb dolgot el a történetben :(

Pham / Vénséges Vén: Nem nagyon tudtam őket külön választani. Szerintem Ravnának sem sikerült mindig eldönteni, hogy most akivel beszél az Pham, vagy éppen egy istenszilánk, egy emlék Vénséges Véntől. Minden esetre a nagyfokú paranoiája miatt nem nagyon tudtam szimpatizálni vele. Zseniálisan tudott egy csomó mindenben dönteni, de annyira félt valamitől (a Mételytől?), hogy néha teljesen szétesett. Persze részben érthető volt, de nem tette valami bizalomgerjesztővé számomra.

Faragó: 600 éves emlékekkel rendelkezett, mégis teljesen nyitott a jövőre, a sok ismeretlen kütyűre, és annyira emberséges. Falka létére! Ő nagyon szimpatikus volt, és nagyon örültem, hogy a végén sem kellett benne csalódnom.


Összességében ez egy nagyon jó könyv volt, és elérte, hogy az író többi munkájának is utána nézzek. Úgyhogy hamarosan tervezem elolvasni tőle A szivárvány tövében című könyvet is. Szerencsére megvan a könyvtárban, úgyhogy nem ütközöm akadályba :))

Ernest Cline - Ready Player One

Fülszöveg:
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.
Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Köszönet a könyvért az Agave Könyvek kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.


Külcsín és belbecs:

Kezdem a kinézetével, mert ez mindig a legegyszerűbb dolog. Most rákerestem a különböző borítókra a neten, és igazándiból mindegyiknek megvan a szépsége. Tetszik a magyar borító is ezekkel a pixeles dolgokkal. Ami legfőképpen lenyűgözött az a könyv mérete. Roppant aranyos, olvasó barát, zsebben is elfér! Úgyhogy, lelkes buszon olvasóknak is ideális. Adott egy hangulatot ez a méret a könyvnek. Tenyérbe való szépség :) Ennek ellenére nem örülnék, ha minden könyv ekkora lenne, bár erősen helytakarékos megoldás volna! :)

És akkor jöjjön a belbecs:

Nem vagyok annyira kocka mint sokan mások akik olvasták, és oldalakat írtak róla, hogy milyen jó. Elejével nagyon sokat használtam a google -t, hogy tudjam is, hogy miket emlegetnek. Szeretek jól informált lenni! Voltak játékok, filmek, zenék amiket ismertem, de be kell vallanom a 80%-át egyáltalán nem ismerem azoknak amiket említ. De ez csak részben akadály, a mai világban meg már mindenre rá lehet keresni.

Az OASIS egy remek dolog lenne, bár azt hiszem, örülök, hogy még nem létezik. Így is tudok függni rengeteg dologtól, és egy ilyen világ, ennyi lehetőséggel, ennyi dologgal, teljesen függővé tenne. Feltehetően nem olyan szinten mint Wadet, aki a nap 24 órájából minimum 12-őt de volt, hogy 24-et töltött ebbe a virtuális valóságban, csak enni, inni stb. állt fel. Viszont menthetetlenül magával ragadna engem is.

A történet kicsit nehezen indult, legalábbis nekem (google a barátom volt), de utána elkapott a lendület, és nem akartam letenni a könyvet míg végére nem érek. Durván 3 nap alatt olvastam el, úgy hogy az utolsó 50 oldalt meghagytam egy külön napra, mert a "csata indul" résznél már benne jártam az éjszakában, és tudtam, hogyha folytatom, akkor ki is olvasom, és érdekesen fogok kinézni más nap reggel. Így mára maradt az utolsó nagy csata a finálé és a sóhaj, hogy "vége van, de miééért?" Igen, folytatni akartam az olvasást, de hát vége.

Szereplők:

Wade / Parzival: Nem egy macsó, szexi fiú, de a szíve a helyén van. Erősen függő, amit meg is tudtam érteni, hisz relatíve az OASIS-be nőtt fel, és kiskamaszként már a Tojást kereste, amitől, ha nem is a megváltást de milliárdokat várt. Őrülten nagy lexikális tudást volt képes felhalmozni, le a kalappal előtte! Őrülten zseni a számítógéphez, képes feltörni bármilyen rendszert és kissé őrült! Azt hiszem, főleg mert őrült, azért szerettem meg, komolyan, nem sok épeszű embernek jut eszébe  az ami neki jutott, csak úgy "hát lehet meghalok, de megpróbáltam", volt egy kis OASIS-es fellhangja. Mintha nem lett volna teljesen tudatában, hogyha meghal, elkapják, megkínozzák akkor meg lesz halva, és ez nem csak szimulált dolog. Persze felfogta...csak nem érdekelte? Tetszett, ahogy H-hoz, Shoto-hoz, Art3mis -hoz viszonyul, hogy nem érdekli, hogy a valóságban hogy néznek ki, ők a barátai, és szereti őket. Ez főleg akkor jött felszínre, amikor H-val találkozott élőben.

H: Nem írom le, hogy kicsoda, micsoda, hogy néz ki, mert az őrülten nagy spoiler lenne, és utálnám azt aki leírja, és így elrontja a meglepetést. De basszuuuuuuuuuuus :D H-ba azt szerettem a legjobban, hogy annyira, nem is tudom...függő, zseni, szórakozott? :) Minden volt, és őt nagyon megkedveltem. Szegény mennyire félt, hogy majd Wade amikor meglátja csalódni fog, pedig nem kellett volna, tény, hogy gyomron vágta a srácot a találkozás, de az ő barátságuk már sokkal több volt, mint, hogy csak virtuális térben "elvannak" egymás mellett. Mert igenis, tapasztalatból mondom, hogy sokszor nagyon-nagyon nem számít a kinézet, és erősen megkönnyíti a barátkozást  a tény, hogy nem látod, és csak a személyiségét ismered meg. Mert egy idő után, nem fogja az embert érdekelni a kinézet. Hisz ő az aki, megismerted, megkedvelted, hát nem mindegy, hogy hogyan is néz ki?

Shoto: Japán, ennyi elég volt nekem, a "bátyjával" együtt, nagyon kedvesek voltak számomra, úgyhogy drukkoltam nekik. Nem nagyon ismertük őket meg a történet folyamán, de még így is kedvelhető karaktereknek bizonyultak.

Art3mis: Nagyon kocka (mint minden szereplő), önbizalom hiányos, sokat aggódik olyanokon amiken nem kellene. Viszont előrelátó, jó stratéga. Szintén rendkívüli lexikális tudással a 80' évekből. Elejével nem igazán kedveltem, de ahogy Wade megkedvelte, úgy lett nekem is szimpatikus. És nem 150 kilós férfi akit Chuknak hívnak :P És nem is ronda ...elképzelésem szerint.

Sorrento: Kell egy ember akit utálhat a nép. Na ő pont ilyen, utáltam, az elejétől fogva, mert egy gerinctelen, aljas *****, aki igazán, de igazán felidegesített. Igenis csalnak, és ez mocsok dolog. Én szeretem, ha egy verseny (bármi is a tét), szabályosan zajlik, hisz a részvétel a fontos, nem a nyerés. (Jó ez itt a nagyon pozitív és nagyon utópisztikus felfogásomat tükrözi). Tehát őt és a HATOSOK-at igazán, nagyon-nagyon utáltam. Fúúúúj.


Gyönyörűen felépített világ ez amit Ernest Cline elénk tár. Szomorú is egyben, mert az emberek relatíve egy mesterséges illúzióba menekülnek a valóság elől. Mert a valóságban éheznek, nyomorultul élnek, semmijük sincs, és szar a világ! De ez nem lehet megoldás! Art3mis, nagyon pozitív felfogásával, úgy hiszi, ha nyer, mindenki kap ennivalót, zöld lesz a fű, kék az ég és csiripelnek a madarak, Parzival lelépne a Földről mert itt nincs esély a jobb életre. A vége persze a középút. Nem tudjuk meg végül mi is lett a világgal, de a kezdő helyzet nem valami rózsás. Technika a csúcson, a természet romokban, szennyezett víz, energia és olajválság, azért ezt megváltani nem könnyű.
Halliday remek játékot talált ki, egyenlő esélyeket biztosított minden felhasználónak. Ezért is rejtette el az első kulcsot olyan helyen, ahol az olyan mezei nyestek is megtalálhatják, és eljuthatnak oda, mint Parzival, mert nem kell hozzá más csak ész. Azért durva, hogy az első kulcs megtalálásához kb. 5 év kellett :) Halliday egy zseni :))

Említések a könyvben aminél elmosolyodtam: Gyalog galopp, az haláli :) Og háza, ami relatíve Völgyzugoly *-*, szívesen laknék ott. Asztali szerepjátékok, amiket amúgy ismertem...nagyjából, bár sosem játszottam (maradok a fórum alapúaknál).




Kiknek ajánlom: Huha, kockáknak mindenképpen, bár nem kockák is élvezhetik! :) Minden esetre érdemes volt elolvasnom, sajnos elég gyorsan sikerült, lassabban kellett volna, hogy egy - egy rész teljesen beleégjen a tudatomba. Volt mondanivalója, volt története, volt tanulsága, és azt hiszem a mai világban elkél az ilyen könyv.