Ugrás a fő tartalomra

Szent Johanna Gimi 9. évfolyam


Most nem írok fülszöveget meg semmi ilyesmit, mert úgy gondolom, hogy erről a sorozatról már mindenki hallott, aki meg még nem az az én blogomnál jobb helyen biztos talál róla raktad dolgot (vagy a moly.hu -n). Tehát kimarad a fülszöveg rész, mégis marad egy bevezető, avagy miért fogja kezébe egy 26 éves felnőtt (nem nevetni :P) nő ezt a sorozatot amikor, amúgy is el van havazva, annyi olvasnivalója van a rukkola.hu miatt (nehogy sajnáljatok, lassan félni kezdek, hogy rám dőlnek a könyvek). Na tehát, hogy miért is vettem kezembe ezt a könyvet. Erről is Sicc tehet (kolléganő, barátnő, voltosztálytárs egy személyben :D). Azt mondta, jó könyv, amúgy ő általánosságban mindig ezt mondja, hogy "Dóra, ez egy jó könyv, jó lenne ha te is olvasnád" vagy valami hasonló. Ettől a beszélgetéstől számított körülbelül négy...öt hónap és sikerült is kezembe kaparintanom az első részt. Nem akartam sokat gondolkodni, kis lazítás, kis ilyen "nem tudom mit esztek rajta" mentalitással álltam neki. Most jelenleg a harmadik elején tartok, és tervezem megvenni, elolvasni mindet. Magával ragadott, és nem azért mert hudejó, meg hudesok mondanivalója van, persze van, de azt hiszem főleg szimplán szórakoztatni akar, és ez jó dolog (egy könyvnél nem elhanyagolható tulajdonság.)
Tehát akkor alant Reni első éve a gimnáziumban, avagy így látom én:





9. évfolyam, új  iskola, új emberek, új lakás, új élet. Nos mivel én nem jártam gimibe, csak szimpla középsuliba, semmi extrába, így érdekes egy ilyen iskoláról olvasni. Szimpatikus volt az osztálylétszám, hogy kevesen vannak. Volt akit sikerült rögtön megkedvelnem. (erre Sicc azt mondja, hogy nem is jófej...mármint most még igen ... -.-" ejnye, én szeretek szeretni karaktereket :D). Tehát Arnold nekem szimpatikus, nem, nem azért mert olvas, és osztályelső és minden, hanem mert van, és képes elviselni Virágot aki kb az ellentéte, és kitart mindig Reni mellett. Jó nem csak ő tart ki, de ne szaladjunk előre. Tehát mivel már a harmadik résznél tartok, ködösek az emlékeim, de arra emlékszem, hogy amikor Cortez feltűnik, akkor szegény Reni elveszett de nagyon :) Aranyos. Amúgy megjegyezném, hogy ez az osztály egy csomó furasággal rendelkezik. Mármint majdnem mindenki egyéniség (kivéve Gábor, mert róla ők sem tudják kicsoda :D), meg Reni(aki amúgy igen, de nem tudja, hogy van egyénisége). És annyira érdekesek, bár nagy részükkel ha élnének, és egy suliba járnák velük, nem hiszem, hogy barátkoznék, teljesen más világ vagyok, feltehetően Renivel jól kijönnék és egy csomót olvashatnánk együtt. De furák, mert nekem az idegen, hogy majdnem mindenen röhögnek, hogy annyira hülye poénjaik vannak, és egymás szívatása is szerintem néha annyira természetellenesen jön ki (éjszakai kajarendelés másnak stb.) Ricsit is kedvelem, szegény a kémia kitűnőjével azért nagyot szívott :D Ja ne spoilerezzek, bocsánat :) Tehát mindenki olyan ebben a könyvben, hogy vagy szereted, vagy utálod, de nem marad nagy valószínűséggel közömbös számodra.
Utálom ember: Vladár
Akit még nem tudok hova tenni: Cortez. Őt nem tudom kiismerni, mármint eddigi két rész kevés ahhoz, hogy képes legyek rá, hogy rögtön tudjam, hogy végül mi lesz, néha annyira jó fej. Néha meg érdekes.
Kinga: én őt nem tudom szeretni :( Tudom, hogy jót akar, meg egy egoista kis csaj...de nem :( Még nem megy az, hogy "lásd, hogy neki van a legnagyobb szíve", speciel a legnagyobb szája van.
Dave: egoista :D
Zsolti: vajon mennyire normális, ha az ember minden zsebében kaja van és néha pudinggal kezdi a napot az iskola előtt??? o.O
Ricsi:   naaagyon hülye :D 
Arnold:  róla nem mondok semmit, csupán szeretem.
Virág: emó, és igen jól megfogalmazták az osztálytársai: "Virág nagyon sötét vagy", de amúgy aranyos, olyan szeretnivalóan hülye. Minden esetre nekem tetszett a megoldása a Rómeó és Júliás dolgozatra, hogy teli hangulat jelezte :D

Reni: mivel mindent az ő szemszögéből látok, így őt egyrészt sajnálom, másrészt fejbevágnám, mert hülye, harmadrészt azért nem is kell sajnálni, mert tehetne, ha akarna az ügy érdekébe, csak mulya (ja de az anyukája főztjéért sajnálom!!)
Zsák: szegényről nem tudok semmit (második részből sem lett sokkal kidolgozottabb).


Még mindig 9. évfolyam, hogy ebbe mennyi sírás volt :( és mennyi nevetés is! Tehát még mindig nem normálisak, és még volt szívösszetörés is. Renit tényleg sajnálom. Ja igen a szüleit amúgy bírom, hogy folyton a kamaszkezelő könyveket bújják :) Reni meg csak azért sem akar átlag kamasz lenni, amivel bezavarja őket, bár ettől lesz mégis átlagkamasz. Irigylem az elért tanulmányi eredményéért, sosem tanultam ennyit és sosem értem ilyesmit el mint ő, de le a kalappal előtte. Még ha Kinga ezért utálja is (nem is). Minden esetre nem lehet könnyű strébernek lenni, iskolaújságba írni, egy csomót olvasni (tényleg sokat olvas, sajna az ő korosztálya a környezetemben nem látom hogy ilyen olvasós lenne...bár az osztálya sem). Szegényt az olvasás miatt amúgy is ufonak nézik.
Emlékezetes momentum...osztálykirándulás (volt más is de az nagyon spoiler lenne)
Vladár: menne már a fenébe, a rajzzal -.-" én tök nem értem a rajz tipikusan készségtantárgy, vagy tudsz, vagy nem tudsz és csak próbálkozol, és miért kell szegény lányt ennyire kínozni???? O.O gonosz volt, utálom!
A többieket amúgy kedvelem (tanárokat is), Ricsi meg raszta lett :) Biztos jól áll neki :D

Tehát röviden és velősen, az első két részt elolvasva, beszippantott, és amennyire fáradt vagyok mostanában, ennél magvasabb olvasmány nem nagyon menne. Kikapcsol és ez jó dolog. :) Örülök, hogy meg lett írva, és örülök, hogy eljutottam odáig, hogy olvassam, és hogy mire erre rávettek, relatíve nem kell sokat várnom, hogy teljes legyen a sorozat (fél év a 8. megjelenéséig azt hiszem!...addigra eljutok talán odáig :D)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é