Fülszöveg:
Bear Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életben maradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep!
Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait…
Vélemény és egyéb nyalánkságok:
Azt mondja, hogy. Jónak jó volt, és gyorsan is lehet végezni vele, mert jó vastag margója van, nagy sorközök és nagy betűk. Tehát ha normális méretű lenne minden, nem lenne több 150 oldalnál, így meg 260.
Maga a történet nem egy nagy szám, és még az sem nagyon van végiggondolva. A végét példának okáért összecsapták, mintha az író, írná, írná és felkiálltana, hogy "na jól van ennyi pont elég volt" és benyögi, a mindenki boldog, mindennek jó a vége típusú véget, de olyan hirtelen, hogy az olvasó csak néz, hogy "na most mi van?" Tehát haragszom a végéért.
Karaketerek: egyet sem szerettem meg, mert relatíve Becken kívül senkit sem ismerünk meg jobban, sőt őt sem túlzottan. Tény, hogy minden helyzetben kivágja magát, mert ügyes-okos (és szép?:D), és túlélőtudása meghaladhatatlan, viszont néha roppant nevetségesnek hatott a dolog. Mert mennek az őserdőben, megúsznak mindent, és Beck még ráér, hogy mindent elmagyarázzon, mintha kisiskolásokat tanítana. Az út maga kb 3 nap volt a vízből kijőve de abba másfélnapi túlélőtanfolyam + magyarázattal belefért!
Értem, hogy nem akart sokat írni az író, így veszélyhelyzetek átlagosan 1 bekezdéstől max. másfél oldalig tartanak, már megfejtéssel együtt! Egy cápa legyőzése kb egy oldal volt, jó na ha a feltűnéstől a dögrovásig nézem akkor talán 5 oldal...tudom nem kell róla írni sokat, meg szétmarcangolósat meg minden, de na...ez olyan gagyi megoldás volt. Meg persze főhős, és mint a főhösök nem halnak meg, és legyőzik belső mumusaikat.
Az ikrek: nem ismertem meg őket, relatíve mindig csak említést tesz róluk, hogy "jah van még két ember vele, ahogy megy az erdőbe" de több nem. Tehát tökéletesen felesleges karakterek, nem értem minek vannak ott. Eleve azért is mert a Kogik úgyis gondolatátvitellel kommunikálnak.
És bár nagyon jó a vége, minden jó ugyebár, de végülis az egésznek se füle se farka, nem sok dologról szólt ...
Ettől független el lehet olvasni, kikapcsol arra a durván három órára (lassan olvasok), amíg az ember olvassa, izgulni nem fog, körmöt rágni sem, viszont megtud pár hasznos túlélő dolgot, ami jó, ha esőerdőbe megyünk! (én ugyan nem megyek oda, de na, lehetnek kalandvágyó emberek!! :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése