2023. október 30., hétfő

Queensa · Ppyong : Bűnös ​beszélgetések 2. - Spoileres -

 

Kiadó székhelye: Újhartyán
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635950652
Illusztrálta: Ppyong
Ár: 3.990,-



Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Az előző részről a posztom ITT érhető el.

A rajzolás és kivitelezés továbbra is gyönyörű. Jó kézbe venni a manhwa-t.

 Úgy gondolom, így a második rész elolvasása után, hogy a legjobb lett volna megvárni, mind a három részt, és egybe elolvasni. Most, 2024 tavaszáig várhatok azzal, hogy kiderüljenek a dolgok.

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Jonathan bátyja továbbra sem tűnik fel, bujkál a rendőrség elől. A Mészáros megszökik és itt kezd érdekessé válni a történet. Feltűnnek új szereplők, akiknél nehéz eldönteni, hogy mi a céljuk Ciceró meglehetősen negatív személyiség, legalábbis engem szegény taszít, aztán lehet kiderül, hogy egy jótét lélek, ki tudja. Barron, Jonathan bátyja ugye szökésben, az egész részben talán pár képkockára tűnik csak fel. Nála is kérdéses, hogy azért van szökésben, mert tényleg ő az utánzó, vagy a bujkálásának teljesen más okai vannak. Barron barátja Robben sem teljesen tudom, hogy kinek az oldalán áll, és hogy azon az oldalon mit szeretne. Falaz Barron-nak, ezzel csak gyanúsabbá teszi az egészet.

Jonathan körül nagyjából mindenki a fiúval akar valamit, de nem teljesen tiszta még, hogy ki mit akar. A Mészáros megölni, de míg a másoló kilétére nem derül fény, inkább testőre Jonathannak, mint gyilkosa. Bár megjegyzem Jonathan annyira életképtelen gyerek, hogy az a gyanúm, hogy ez a naiv és gyermeki lelke fogja végül a végzete felé sodorni nagy erővel. Jelenleg ugyanis egyik hülye döntést  hozza a másik után. Olyan okokból, hogy "megóvja" a családját. Hát nem hiszem, hogy a legjobb döntése belemenni a Mészáros játszmájába,....de hát ő tudja.

Robert, Jonathan barátja szintén rejtély számomra. Nem jöttem rá, Ő mit akar a sráctól. Megvédeni, elrabolni, megszerezni? Tehát igazándiból a Mészároson kívül senki sem őszinte és senki sem játszik nyílt kártyákkal. Durva, hogy az egyetlen őszinte személy a történetben egy sorozatgyilkos.

Tehát megint bejöttek új szereplők és kicsit még kuszábbá vált az egész történet, ennek ellenére tetszik. Biztos vagyok benne, hogy amikor megjelenik a harmadik kötet, és egyben elolvasom a történetet, olyan dolgokra is rájövök, amik így külön-külön olvasva vagy nem voltak tiszták, vagy a sejtetések miatt teljesen félre értettem őket. Az biztos, hogy nem egy egyszerű történet, és nincs egy olyan karakter sem, aki teljesen normális lenne. Érdekel, hogy a végére majd ki éli túl és ki nem. Jelen felállás szerint Jonathannak nagyon kevés esélye van a túlélésre. Mondjuk roppant mód érdekelne, hogy mi olyan különleges benne, hogy mindenki rá hajt. Mert, a személyisége az biztosan nem ^.^", kivéve, ha mindenkinek a cuki naiv életképtelen srácok jönnek be.

Ahogy írtam is, a rajzolás továbbra is gyönyörű, jó kézbe venni, jó lapozni és olvasni, bár rengeteg a sötét szín ezzel is érzékeltetve a történet borússágát. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, előtte majd biztosan újra olvasom az egészet. 


Fülszöveg:

„Csak nézz körül jól, és biztosan találni fogsz valakit a közeledben.”

Baron, Jonathan bátyja váratlanul eltűnik, pedig a rendőrség koronatanúként kezeli Kister, a mészáros utánzójának gyilkossági ügyében. Jonathanért minden barátja aggódik, különösen Robert. És vajon az új fiú a társaságban az, akinek mondja magát?

2023. október 29., vasárnap

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat (A tea könyve 1.)

 



A könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsönbe, az ő posztját : Itt éritek el.


 Amikor bevittem magammal olvasni a munkahelyemen mindenki megcsodálta az élfestését és a borítóját. Őszinte leszek, az első ami megfogott nálam is ez a kettő volt. Nem vagyok nagy híve az élfestésnek - konkrétan feleslegesnek tartom -  de ennél a kötetnél valahogy gyönyörű volt az összhatás, és adott egy kis pluszt az élfestés. Amúgy könyvtáros szemmel az egyik legfeleslegesebb dolog a lapok szélének befestése, tekintve a könyvek 90% -ban úgy vannak elhelyezve, hogy nos azt pont nem látja az ember. 

 De ez a kötet nem csak szép, hanem jó is. Eltekintve a függő végtől. Nem szeretem, ha úgy van vége a történetnek, hogy nem tudom megfogni a folytatást, és most ki tudja meddig aggódhatok egy-egy szereplőért, mert hopp elvágták a történet fonalát...

 Nekem kicsit lassan indult a könyv, lehet rosszkor kezdtem neki. Míg Ning nem ért fel a fővárosba és a verseny nem kezdődött meg, addig úgy voltam vele, hogy hát AniTigernek tetszett, tehát csak nem lesz ilyen végig. És nem! Valóban nem ilyen volt végig. Beindult ott már a dolog. 

 A világ ami elénk tárul amúgy zseniálisan van felépítve. A mágia mibenléte, a teákon és gyógynövények által történő varázslat sokfélesége meglehetősen lenyűgöző. Nagyjából a verseny végére képbe kerülünk a tea-mágia kapcsolat legalapvetőbb előnyeivel és hátrányaival is. Miként lehet jóra használni, gyógyítani vele, és hogyan képes a tea egyetlen alkotóeleme, vagy a teamester megölni és gyengíteni, ha ez a cél. Szerintem remekül meg lett írva.

A szereplők változatosak, vannak akik nagyon egyszerűek, és nagyon könnyű átlátni, hogy melyik oldalon állnak, és vannak olyanok, akiket még a könyv végére sem teljesen tudok hova tenni, eldönteni, hogy kikkel vannak. Ning egyetlen egy okból megy a versenyre, testvére életét akarja megmenteni. De ezzel együtt belekerül egy birodalom méretű összeesküvésbe, és folyamatosan úgy érzi, hogy mindenki (is) átveri, pedig a legtöbben szimplán szerepet játszanak, és Ning, mint egy távoli faluból érkező személy, csupán csak nem látja át a nagyok játszmáját. Azért a könyv vége felé, az utolsó 50-60 oldalon borzalmasan sok pofont kap az élettől, én konkrétan sajnáltam szegényt!

 A könyv vége meg egy rohadt nagy függő vég ami idegesít. Persze feltételezhető, hogy a főszereplő nem hal meg az első kötet végén (bár a mai világban már erre sem vennék mérget... :P). Úgyhogy, most nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam a birodalom elbukik vagy felemelkedik. Hogy Ning él vagy meghal. Hogy Kang melyik oldalon áll (ezt ugyanis nem tudom eldönteni, túl sok ellentétes dolog volt ott a végén).

Ha egy jó kis ármányokkal gazdag, mágiás-teás sztorira vágytok olvassátok. Nagyon pörgős, ha túllendültök az elején. Vannak benne szerethető karakterek és Ning bár borzalmasan naiv, de ezzel a naivitásával együtt is szerethető főhőse a történetnek. Egy kicsit nagyobb önbizalom elkellett volna neki, mert a tehetsége megvan a tea mágiájához, jóval nagyobb bármely másik versenyzőnél, csak a hite nincs meg hozzá.


Fülszöveg:


Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

 



2023. október 28., szombat

Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök

 

  • Könyv: Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök
  • Kiadó: Corvina
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2023
  • Oldalszám: 320
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789631369595
  • Megjelenés időpontja: 2023. szeptember 27.



 Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e blogbejegyzést a könyvről vagy sem. Aztán arra jutottam, hogy végülis miért ne írnék? 

 Vannak olyan könyvek, amiket nem olvas el minden ember. Nem érdekli a téma, nem érinti a felvetett dolog, és nem is akar belefolyni. Bár ilyen ember lehetnék.

 A téma szívem szerint nem érdekelne. Nem jó dolog a pokoli főnök. Olvasni se olyan felemelő róla, sem alatta dolgozni. A könyv amúgy nagyon jól össze van szedve. Nem zúdítja az olvasóra rögtön a pokol összes bugyrát, nem...kedvesen bevezet minket a kicsit pokolitól a nagyon pokoli főnökig. Levezetve, hányféleképpen képes tönkre tenni 1 ember mondjuk egy egész csoport, egy egész kollektíva életét. Bár ismerjük be, ha már csak 1 ember életét is megkeseríti az is pokoli annak az egy embernek!

 Vannak emberek, akik nem születtek vezetőnek. Hiányzik belőlük a kiállás, a megfelelő habitus, a józan paraszti ész. Remek munkaerők (jó esetben legalább is), aztán egyszer csak valaki vezetőnek nevezi ki őket. Vagy önként jelentkeznek, vagy ugye a nagyobb cégeknél az előrejutás egyik módja az, hogy csoport majd nagyobb vezető leszel. A gond, amikor ezek az emberek hatalmi pozícióba jutnak, aztán ezt a hatalmat nem tudják megélni, és jól használni. Így lesznek a zsarnokoskodó, elnyomó, mikró menedzselő, inkompetens főnökök (jó esetben csak az egyik, de a könyv halmozódó hátrányokkal rendelkező embert is bemutatott).

 És amikor egy olyan ember kezdi vezetni a céget/intézményt/családi vállalkozást, aki amúgy ehhez totálisan alkalmatlan, akkor kezd kompenzálni, vagy leverni egy-egy munkatárson a problémáit. Ez lehet az, hogy zaklatja (szexuálisan, vagy másként), folyamatosan ellenőriz, csak azt és úgy csinálhatod ahogy ő mondja, független attól, hogy az jó-e vagy sem. Beszólogat, semmibe vesz, sosincs visszacsatolás, hogy amit teszel az jó-e vagy sem. Tehát rombolja az esetleges kevés önbizalommal rendelkező munkavállaló meglévő önbizalmát is, és ezt még élvezi is. Hú, hát mit ne mondjak, vannak cifra esetek a könyvben, senkit se irigyeltem őszintén megvallom.

A könyv első fele tehát az interjúk olyan munkavállalókkal, akiknek ilyen-olyan okból pokoli főnöke volt, mert már nem ott dolgoznak. De levezeti a könyv, hogy annak ellenére, hogy tudod, hogy az amiben nap mint nap részed van nem normális, mégis maradsz ott ahol vagy, mondván "máshol sem jobb", "mindenhol vannak rossz főnökök", "rossz ez, de ezt már megszoktam"... erről mindig eszembe jut az egyik arany mondat a munkahelyemen, a legtöbb dologra ráhúzva azt, hogy "Ezt így szoktuk", független, hogy amúgy jó dologra mondjuk, vagy égedelmessen nagy baromságra....úgy szoktuk, akkor ha rossz is úgy csináljuk... nem tudom, hogy ez magyar mentalítás, vagy helyi specialitás ;)

 A könyv második fele a szakemberek válaszai a szerző felvetéseire. Érdekes volt olvasni, hogy mennyi mindent tehet, illetve nem tehet a munkavállaló. Például titokban nem csinálhat hangfelvételt, de amúgy mégis csinálhat és bizonyíték is lehet egy-egy munkaperben, mert hát hogy bizonyítod, hogy téged napi szinten a földbe döngölnek, és megfenyegetnek, ha az, hogy te ezt állítod nem elég? Igen, ilyenkor bizonyíték lehet a hangfelvétel is.

Szintén a könyv ajánlja, hogy töltsük ki ezt a kérdőívet, megtudva, hogy mekkora stressznek vagyunk naponta kitéve a munkahelyünkön. Kitöltöttem...hát az én eredményem röviden:


És amúgy tényleg elgondolkodtam rajta, hogy egy pszichológus segíthetne, de még nem vagyok olyan mélyen, hogy valóban elmenjek. Ellenben a stressz csökkentő technikák felé hajlok erősen, meditálás és hasonlóak.
 A könyv hátulja a  hasznosabb rész, a tanácsok, az interjúk a szakemberekkel, rengeteg dologra rávilágítottak számomra is.
 A könyv érdekes volt, bár engem konkrétan nem nyugtat meg a tény, hogy vannak rosszabb főnökök is, hiszen ettől, nekem nem lesz konkrétan jobb, hogy másnak is szar. Cseppet sem érzem jobban magamat attól, hogy mások sokkal többet eltűrnek és sokkal nagyobb pokolnak vannak kitéve, mint én. Azért bízom abban, hogy egyszer majd lesz egy JÓ főnököm is, mondjuk még nem látom, hogy ez mikor fog megtörténni...

Fülszöveg

Néhány ​igazán szerencsés embertársunktól eltekintve valamennyien szenvedtünk már pokoli főnöktől. Vagy éppen mi vagyunk azok… Modla Zsuzsanna kulturális antropológus könyve a rémes főnökről részben szórakoztatni szeretne. A különböző, főnöknek tökéletesen alkalmatlan karakterek alapjául valós élmények szolgálnak: a könyvhöz mintegy 50 interjút rögzített olyan munkavállalókkal, akik munkahelyi traumákat szenvedtek el. Iszonyatos és iszonyatosan vicces történetek ezek emberekről, akik hiszik, hogy vezetésre születtek. (Pedig nem.)

A könyv másrészt segíteni is igyekszik: nyolc szakértővel a legkülönbözőbb megközelítésekkel járja körül a rossz vezetés és munkahely világát – Orvos-Tóth Noémitől például megtudhatjuk, hogy családi mintáink mennyire határozzák meg karrierünket, Bánki György a munkahelyi nárcisztikusokról mesél, Steve Tadelis, a Berkeley közgazdász professzora pedig arról, miért lenne érdemes a „számok” helyett a fluktuációval is foglalkoznia egy-egy vállalatnak. A könyv mélyen empatikus – a poklokat megjártakkal legalábbis – szellemes és okos írás, amely reméli, hogy cselekvésre is sarkall majd.

„A bántalmazó, ellenséges vagy egyszerűen alkalmatlan főnökök nem pusztán megkeserítik a mindennapjainkat, de mentális egészségünket is veszélyeztetik. Egy mérgező munkahelyi környezet negatív hatásaival akár hosszútávon számolnunk kell. Ez a könyv segít felismerni a jelenséget, miközben praktikus ötletekkel is szolgál az érintettek számára.” (Orvos-Tóth Noémi)

2023. október 14., szombat

Queensa · Ppyong: Bűnös ​beszélgetések 1.

 

Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Nagyjából 15 éve szoktam rá a mangákra/manhwakra. Abban az időben a fizetésem bizonyos hányadát ezen kötetekre költöttem, és alig vártam, hogy olvashassam a legújabb megjelenést. Akkor amúgy a mostaninál sokkalta több kötet jelent meg évente. Aztán változtam én, változott a könyvkiadás is, és ma már alig-alig olvasok mangát/manhwát. Belegondolva a tavalyi és idei Fangirl megjelenés volt  az utóbbi időben az egyetlen, hogy a kezemben foghattam ilyesmit. Ami nosztalgikus élményt nyújtott.

Ez a kötet valamelyik könyvtári zónába jött velem szembe először molyon. Először azt hittem, hogy valami menő borítós KÖNYV az (megjegyzés: nekem a manga is  manhwa is könyv, a munkahelyemnek nem), gondolkodtam is, hogy felírom, hogy vegyük meg, aztán megláttam a címkéknél, hogy manhwa, és ott mondtam le arról, hogy én ezt valaha is olvasni fogom. Egyszer majd biztos változik a könyvtárak hozzáállása ehhez a műfajhoz, és sokkal több ilyet engednek majd állományba! Addig is maradt az az opcióm, hogy kérek, és kaptam is (itt is köszi :*)

 Tehát, mint mondtam, az első találkozásom a könyvvel a borítója volt. Itt eldöntöttem, miután tisztázódott, hogy manhwa, hogy ennek a könyvnek biztosan szép a rajzolása. Igen, tudom, kicsinyes vagyok. De úgy vélem, hogy a történet nagyon-nagyon fontos, de ha a rajzolást nem találom szépnek, akkor bármennyire jó a történet, nem fog tetszeni. Ez a nyugati képregényeknél ki is derült...azokat mai napig nem tudom megszokni.

 Amikor már tudtam miről szól a kötet, és biztos voltam abban is, hogy a rajzolás tetszeni fog, akkor kértem recenziós példányt.  Amikor megérkezett, és kibontottam máris el akartam kezdeni, de késő este volt, úgyhogy elnapoltam, de azért bele-bele lapoztam, hogy legalább a vizuális élményt magamba szívhassam, ha a történetre várnom is kell. Ma volt az a nap, hogy olvasás céljából is a kezembe vettem, és hát...a függő vég...az, az nem esett jól a végén -.-

Ha jól láttam trilógia lesz, tehát három részbe kell majd belesűríteni a történetet. Az első kötet a nyitó tánc igazándiból. Megismerünk nagyjából minden szereplőt (biztos, lesz még aki nem bukkant fel), a sorozatgyilkost, a riportert, a riporter testvérét, a pszichológust(profilozót?), a rendőröket, a főszereplő haverjait, és barátját(udvarlóját?). Tehát a történet alapjait megismerjük, a szereplőket is, aztán történik egy gyilkosság, és sejtjük ki a tettes, és ...és függő vég -.-

Tudja mindenki milyen egy függő vég? Olyan, hogy igazándiból te olvasnád tovább, mert igazándiból, most kezdene beindulni az egész. Vannak sejtéseid, ötleteid, hogy mi fog történni, de nincs itt a következő kötet, és nézel magad elé, és sóhajtozol, hogy "most mégis miii lesz". Roppant idegesítő tud lenni. Lehet össze kellett volna várnom, hogy kiadjanak minden részt, és úgy olvasni csak majd....de nem így tettem.

 A rajzolás gyönyörű, ez egy szubjektív vélemény. Nekem nagyon bejött, kifejezetten meglepett, hogy színesek a képek. A régi emlékemben minden manga és manhwa fekete-fehér volt. De igazándiból ez így sokkal menőbb. A történet is tetszett. Itt az első kötetben, mint feljebb írtam, igazándiból sok esemény nem történt. Egy interjú, egy gyilkosság, egy furcsa telefon. De úgy érzem, hogy a második-harmadik kötet rengeteg kérdést meg fog válaszolni, amikre a választ, most még csak sejthetjük.

Manga, manhwa rajongóknak tetszeni fog. LMBTQ címke rajta van a könyvön, a romantikát leszedettem most. Lehet, hogy lesz benne ilyen a 2-3 kötetben, de az elsőben, csak sejtetés van, és semmi ilyen jellegű jelenet nincs. A leg LMBTQ-sabb dolog a kötetben, egy telefonhívás, amiben a főhőst a barátja (nem, még nem a párja), megkérdi, hogy rémálmai vannak-e még, és átmenjen-e. Tehát a 18+ nem a szexuális tartalom miatt van fenn! (tehát, ha valaki emiatt olvasná, azt lelombozom)

A 18+ a gyilkosság miatt, és igazándiból a téma miatt van. Fiatal gyerekeknek azért egy pszichopatás könyvet se adnánk, így képregény formában sem adnám nekik. Kriminek lehet mondani és pszicho-thrillernek. Nem gyerek mese!

A kötet folytatása hamarosan megjelenik, úgyhogy remélhetőleg nem kell túl sokáig várnom a válaszra, hogy mi fog moooost történni *-*


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jonathan, a riportertanonc segít interjút készíteni egy híres sorozatgyilkossal, aki 33 ember haláláért felelős. A kegyetlen bűnöző azonnal felfigyel Jonathanra. Vajon mi lehet az oka Kister váratlan érdeklődésének egy hétköznapi fiú iránt…?




2023. október 13., péntek

Agustina Bazterrica: Pecsenyehús

 


Köszönet a könyvért a Metropolis Media kiadónak!

A könyvet azóta el akarom olvasni, hogy a beharangozóját, a borítóját és  fülszövegét felrakta annak idején  a kiadó. Annyira megfogott a történet, és annyi potenciált láttam benne, hogy biztos voltam abban, hogy márpedig ezt mindenképpen el fogom olvasni.

A könyv témája miatt a munkahelyem egyenlőre ódzkodik attól, hogy beszerezze. Bár emberevős könyvünk ezen kívül is akad...tehát nem tudom mi lehet a gond vele. Minden esetre a kiadó jóvoltából hozzájutottam egy példányhoz!

 Sokat elárul, hogy ma majdnem elkéstem a buszt, mert hát volt még 4 perc és akkor gondoltam olvasok addig, aztán hirtelen felnéztem és már benn állt a busz és úgy futottam, hogy ott ne hagyjon...kicsit beletemetkeztem a könyvben. Feltehetően, ha semmi dolgom nem lett volna, akkor a méretéből adódóan egy ültő helyemben elolvastam volna.

 Volt már az elején egy elképzelésem, hogy hova fut ki a dolog, ami az olvasás közben folyamatosan változott, újra és újra kalibrálva bennem a lehetséges befejezéseket. És igen, ami végül lett, azt is betippeltem, a kissé happy endesebb ötleteimmel együtt.

 A könyvben nem is az volt az igazán durva, hogy embert esznek. Sőt, az egy borzalmasan mellékes dolog, hogy embert esznek. Nem nagyon írja le, nem arra van kihegyezve a sztori, hogy trancsírozzunk szét egy embert és együk meg. Az egész könyv legijesztőbb motívuma az, hogy olyan világot épített fel a szerző, amit én, itt, 2023-ban tökéletesen el tudok hinni, hogy bekövetkezhet. Mert semmi olyat nem ír le, amit jelenlegi tudásunk, ismeretanyagunk megcáfolna, és azt mondaná, hogy "na nem, ilyen sose lesz". 

A történet főszereplőjét követve ismerjük meg magát az Átmenet utáni világot. Fokozatosan mesél a világról, hogy hogyan tűntek (tüntették el) az állatokat, hogyan kezdtek embert enni, hogyan lett ez legális, hogy álltak át a húsüzemek emberekre,....termékekre, mert ugye ne hívjuk embernek akit megeszünk, még akkor sem, ha amúgy pont olyan, mint mi. A világ bemutatása és a főszereplő életébe való betekintés folyamatosan váltakozott. Sosem tudtunk meg egyszerre túl sok dolgot a világról, és sosem volt az, hogy túl sokáig követjük a főhős életét. És amúgy ez így kiegyensúlyozta magát.

 A húsgyár bemutatása volt amúgy szerintem a legmegrendítőbb, mint a lelki szemeim előtt lejátszódó folyamat, bár vetekszik a laboratóriummal, a tenyész teleppel, a hentesüzlettel, vagy a vadászatokkal. Bár ez utóbbi inkább irritált, mint letaglózott. 

 De a könyv rengeteg elgondolkodtató dolgot tartalmaz és mint írtam is, az a legijesztőbb, hogy nem látom benne azt, hogy ez "lehetetlen" lenne vagy ez "soha ilyen, nem történhet" kategória lenne. 

És elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne ha beütne a vízió amit a könyv bemutat. Elfogadnám, átszoknék arra ami az új norma, vagy mint a főszereplő apja beleőrülnék. Amúgy feltehetően ez utóbbi, olyan színtű változás lenne az életben egy ilyen apokaliptikus esemény, hogy ép ésszel, normál lelkivilágú ember nem bírná ki.

Tehát a könyv zseniális. Olvassátok, gondolkozzatok el a dolgokon. 


Fülszöveg:


Egy, az állatokat megtámadó, halálos vírus hirtelen felbukkanása végérvényesen átalakítja a világot: a haszonállatoktól a háziállatokig mindent meg kell semmisíteni, húsukat sem lehet többé fogyasztani. A kormányok drasztikus döntéssel reagálnak a kialakult helyzetre: engedélyezik az emberi hús felhasználását, tenyésztését, szaporítását, vágását és feldolgozását. A kannibalizmus törvényerőre emelkedik, és a társadalom két csoportra szakad: akik esznek és akiket megesznek.

Marcos Tejo, a Krieg Húsgyár megbízottja, tipikus hivatalnok. Egy nap azonban ajándékba kap egy élő, ám fogyasztásra szánt nőstényt…

Könyörtelen disztópia, amely egyszerre kegyetlen és elmés, allegorikus és valószerű. Agustina Bazterrica felkavaró regénye az egész világon heves vitákat váltott ki az erkölcsről, az empátiáról és a megalkuvásról.

2023. október 8., vasárnap

Andy Weir: Artemis

 



Be kell ismerni ez nem a Marsi.

Feltehetően viszont, ha ezt olvasom először a szerzőtől, ugyanúgy imádni fogom őt, mint így. Csak ha ezzel a könyvvel kezdtem volna, akkor kevesebb elvárásom lett volna a jövőt illetőleg. De én annak idején a Marsival kezdtem. Az egyik kedvenc sci-fim lett, és még a filmet sem utáltam annyira belőle, mint amennyire féltem anno elmenni a moziba megnézni a nagy elvárásaimmal.

Az Artemis egy roppant érdekes történet. Van benne minden ami amúgy egy bűnözős krimibe lehet. Szarkeverő bűnözők, bérgyilkosok, korrupt, vagy annak látszó politikusok, csempészek, tehát minden. Mindezt igazándiból átrakva a Holdra, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, és hogy egy rossz lépéssel a szereplők lazán megölhetik magukat, vagy az egész várost.

A világfelépítés amúgy zseniális. Imádtam ahogy szép lassan felépült lelki szemeim előtt Artemis, és sokat segített persze a könyv elején lévő térkép is, hogy betájoljak mindent. Viszont, azaz igazság, hogy tökéletesen hihető környezetet alkotott Andy Weir. És szinte biztos vagyok benne, ha lesz egy város a Holdon egyszer nagyjából a problémái felét lefedte a szerző.

A főszereplő szerethető, mégis néha kissé érdekes gondolkodású arab nő volt. Folyamatosan káromkodott, és amúgy zsenijét a csempészésre pocsékolta. Mert be kell ismerni Jazz zseni, még ha majdnem ki is nyír mindenkit, de zseni. 

Ahogy Ngugi (akit folyamat Nyuginak olvastam) és Jazz tárgyalt, az fenomenális. Mind a két nő egy zseni. Másban-másban, de zseni. Az egyik a politikához és közgazdasághoz ért, a másik...nos ezen kívül szerintem nagyjából mindenhez. Jazz bármilyen problémát borzalmasan gyorsan képes elemezni, hogy aztán megoldást találjon rá, vagy éppen megpróbálja a lehetetlent.

Külön imádtam a Magyarokat a Holdon :), megjegyezném, minden külföldi könyvben fellelhető magyar olyan fura nekem. Most itt a Holdon is. Meg kellett állnom az olvasásba, hogy visszalapozzak, hogy azok tényleg magyarok-e, és miééért vannak ott. Nem az ukrán mellékszereplők nem zavartak, az arabok sem, de olyan fura volt a magyar említés. Pedig az is teljesen logikus.

 Összességében szerettem, vannak hibái, mint a klisés szereplők, és  a bárki bármit mond a vége is teljesen kiszámítható volt. Feltehetően, mert a Marsi után a szerzőből nem néztem ki, hogy úgy akarja a sztorit zárni, hogy minden is szar lesz Jazz elétébe. De amúgy izgalmas, jól megírt történet. Úgy hiszem, hogy a szerző még nem olvasott könyvtér fel is pakolom a jövő évi tervezetbe. Ezt a könyvet, csak 2017 óta halogatom... tök gyorsan elolvastam :D



Fülszöveg:


Jazz ​Bashara bűnöző.


Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.


A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.


Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.


A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción.

2023. október 1., vasárnap

A Kevesebb, több lista állítás és szanálási folyamat

 A könyvről a bejegyzésem itt olvasható:  Cait Flanders: A kevesebb több

Az az igazság, hogy évek óta törekszem a minimalizmusra, ez a vásárolt dolgaimon látszik a legjobban, nem igazán vásárlok semmit sem, maximum nagyon ritkán, ha valamire szükségem van. A könyv elolvasása után aztán nekibuzdultam, hogy átválogatom a dolgaimat. Nem, még nem végeztem vele, de azért már nincs sok hátra.


  • 221 db könyvem van (!), ami amúgy az öt évvel ezelőtt 1300 körülihez képest, szerintem már haladás. Tegnapi napom ráment, hogy ezt a tömeget átnézzem, és döntsek, maradnak, vagy mennek. A végeredmény: 110 db ebből eladó sorba került + 14 amit már eladtam. A maradék 111 kötetet olvasási éves tervekbe szedtem (jó ez a moly funkció) pár sorozat maradt ki, mert nem tudok 2026-ra tervezni :D És nem akarom túl zsúfolni a következő két évet. Mindegyik évbe kb 40 könyvet terveztem + 20 hely maradt a hirtelen felindulásnak/új megjelenésnek. 
  • Az íróasztalom fiokjait is átnéztem, kidobáltam dolgokat, elcseréltem a kazettás lejátszómat, pár füzetet, noteszt elajándékoztam. Még mindig több van, mint amennyit szeretnék, de idő, míg egyesítem őket, aztán a felesleges jó lesz "firkapapírnak" itthoni jegyzeteléshez.
  • A ruháim még hátra vannak, de igazándiból mivel összesen két fiókban elfér az összes ruhám, úgy érzem, hogy ott elég jó válogatást csináltam évekkel ezelőtt.
  • Hátra van még, hogy listát írjak a gyógyszereimről, mert úgy vélem nem kell iratni/kiváltani, míg az utolsó doboznak neki nem állok. Úgyhogy most feltehetően 2-3 hónapig erre se fogok költeni.
  • A fürdőszobát is átnézem, felírom mi van, mi nincs, nem tartalékoltunk eddig sem nagy készleteket, de feltehetően hónapokig nem kell így sem vásárolnom oda semmit.
Úgy döntöttem, a nem vásárlok időszak ma indul, október eggyel, a terv mondjuk év vége. Amúgy a héten gyakoroltam már, az összes kiadásom  a kaparós volt amit vettem magamnak, meg anyukámnak :D

Amire nem költök:
  • Könyv, mondjuk év eleje óta amúgy sem vettem egyet sem :P
  • Papír, írószer dolgok - így is több van, mint amit valaha elhasználnék, majd ha elfogy-kifogy minden akkor vehetek újat
  • Lottó - úgy döntöttem, hogy hetente 1-1 kaparós nekem és anyukámnak oké, a lottóval amúgy se nyerek, úgyhogy azt már nem veszek év végéig.
  • Üdítő -  nem mintha olyan sokat fogyasztanék belőle, de év végéig akkor nem. A Nestea ami nekem a normaflorhoz kell meg van annyi amennyi év végéig elég lesz.
  • Pékség - a gluténmentes étkezés miatt az gm pékség lenne, de igazándiból múlt héten megoldottam anélkül a reggelijeimet, úgyhogy meglehet ezt oldani, csak időben kell tervezni mindennel.
  • Dekor cuccok - amúgy ezeket sosem veszem, a dekorációs elemeim több évesek, de felírom, hátha véletlen elcsábulnék, de így itt a lista, hogy NEEEEM 
Amire költhetek:
  • Heti 1 kaparós anyumnak, 1 nekem
  • Gm sós rágcsára, ha már elfogyott az ami van. Ezek amúgy vészeseti tartalékok, arra az esetre, ha nem lenne reggelim vagy ebédem, ezzel körülbelül ki is tudom váltani azt az étkezést. De bevásároltam egy hónapja belőlük, úgyhogy gyanús, hogy év végéig amúgy se akarnék vásárolni ilyesmit.
  • Ha valami elfogy annak pótlása. Itt főleg a fürdőszobai, vagy konyhai dolgokra értem.
  • Bármi, amit a családnak kell vásárolni. Ritkán vásárlok, de akkor adott listával megyek ;)
Tervezett engedélyezett vásárlás:
  • Egyszer majd egy éjjeliszekrény, és egy fali lámpa. De egyelőre nem érzem olyan fontosnak. Néha hiányzik a létük, de még annyira nem, hogy lemérjem, felmérjem és megrendeljem. De lehet idén elérek erre a pontra.
  • Feltehetően kell pólót vennem 2-3 darabot, hosszú és - rövidújúakat is, ha kidobom azokat, amiken már van lyuk..

Tehát sokat gondolkodtam, amúgy főleg a könyveken, azokat 80%-ban átnéztem már. Borzalmasan gyorsan változik az ízlésem. Amit régen jó ötletnek találtam, és megvettem, tegnap amikor minden könyvet megfogtam, a fülszövegét elolvastam, ....na akkor jöttem rá, hogy nem értem, miért vettem meg annak idején.  Úgyhogy jó, hogy évek óta igazándiból nem veszek könyvet, vagy recenzióba kapom, vagy kölcsönkérem, vagy hát könyvtáros vagyok, tehát onnan simán szinte bármit meglehet kapni.


Oh igen, és eldöntöttem, hogy egyszerre csak 1 db. könyvtári könyv lehet kinn nálam egyszerre, azt is akkor kölcsönzöm már ki, amikor ténylegesen olvasni akarom. Így nincs az, hogy nálam hetelnek a könyvek és másnak meg kellenének, és emiatt nem jut hozzá. Vagy éppenséggel ezzel kiküszöbölhető, hogy a könyvek haza-vissza cipelésébe belerokkanjak :D

Ami hátra van: Fürdőszoba, ruhák, könyvek 20% kb :)

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.