Ugrás a fő tartalomra

Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Milyen érzés az űrben lenni? Milyen ételeket esznek az űrhajósok? Mennyire veszélyes az ISS fedélzetén lenni? Mennyire nehéz lefutni súlytalanságban a maratont?
 Ezekre és még számos kérdésre adja meg a választ a könyv. Összesen 157 kérdést választottak ki abból a rengetegből, ami beérkezett a felhívásra. Ez a 157 kérdés lefedi az űrutazás legtöbb fontos elemét, a készülődéstől a visszatérésig.
Tim roppant szimpatikus ember, az egyik legjobb tulajdonsága, hogy tud komoly és humoros is lenni. Nem ijedt meg a fura és néha érthetetlen kérdésektől (Milyen szaga van az űrnek?), és a könyv minden oldalán azt éreztem, hogy élvezte azt, hogy a visszatérés után ennyi jó kérdésre megadhatja a választ, ezzel elégítve ki a kíváncsi iskolások tudásszomját.
 A könyv valahol a szakirodalom és a szórakoztató irodalom között van szerintem. Felépítésileg mindenképpen szakkönyv, amolyan kérdezz-felelek (ahogy a cím is jelzi), de emellett egy nagy anekdota gyűjtemény. Érezhetően az író megakart felelni a kérdésekre, úgy hogy abba szakmailag se lehessen belekötni, de ügyelt rá, hogy egy kisiskolás is megértse. És azt hiszem ez az elképzelésük sikerült is.
 A könyv rengeteg fontos és érdekes tényt elmesél arról, hogyan készülnek fel az űrutazásra, mik a minimális elvárások az asztronautákkal szemben, és mesél arról is, milyen babonáik vannak fellövés előtt az orosz űrközpontba. Nincsenek tabu kérdések és ez tök jó! Persze sejtem, hogy a nagyon-nagyon tabu kérdések (most nem jut ilyen eszembe), azt a szerkesztéskor eleve kiszedték volna. De így is megtudjuk, milyen ruhában vannak, és annak rétegeit. Szemrebbenés nélkül közli azt is, hogy igenis felnőtt extra nedvszívó alsónemű és van eset, hogy pelenka is van rajtuk. Ami itt a földről elképzelve fura és érdekes, de ahogy olvassa az ember rájön, hogy azért tök logikus, hogy az űrsétán nincs olyan, hogy be kell mennem pisilni.
 Nekem az űrutazás, az űr, és a csillagok nem kimondottan az érdeklődési körömbe tartozó témák, ennek ellenére nagyon élveztem Tim válaszait, és a gyerekek kérdéseit. Imádtam a képeket is amit megosztott mind a felkészülésről, mind a bolygónkról abból a magasságból. Valahol irigylem, hogy ő kijutott és lenézhetett a Földre, de azaz igazság, hogy nem lennék a helyében. A sok elvárás még csak hagyján, biztos a súlytalanságot is megszoknám, de a bezártság, a tény, hogy egy kis űrszemét bármikor szétkaphatja az ISS-t alattam, és hát hogy ha az űrben sétafikálok, és elszakad a cucc mindjárt meghalok, vagy ha pechem van csak elsodródom...és elsodródom és majd megfulladok. Na ezek a dolgok nem vonzanak. Ellenben biztos őrülten izgalmas lehet, mert Tim beszámolóján érződik, hogy imádott ott lenni.
 Amúgy tartom, hogy roppant elvetemült brit ez a Tim Peake, képes volt a Londoni maratont lefutni az űrben. Egyrészt tök menő dolognak tartom, másrészt ehhez kell egy magas fokú elvetemültség is. Azt se értem, hogy jutott eszébe :D A másik kedvenc sztorim az volt, amikor mesélte, hogy fenn az ISS-en nézték a Csillagok háborúját,...itt elgondolkodtam azon, hogy basszus azért mekkora lehet már, hogy aztán kinézel az ablakon és ott van a nagy űr...félelmetes és tuti adott extrát a filmhez is ;)
 Örülök, hogy végül elolvastam a könyvet, mert egy kicsit húzódoztam, hogy akarom-e. De ez egy remek kis könyv az olyan laikusoknak is, mint nekem. Élmény volt olvasni!

Belbecs: 5/5           Külcsín: 5/5

Ha lehet ilyet mondani, szerintem tökéletesre sikerült a kérdések összerendezése, és Tim személyiségéből adódóan borzalmasan jó az egész. Az illusztrációk meg plusz pont, sokat segítettek abban, hogy eltudjam képzelni a legtöbb bonyolult szakszóval leírt dolgot. (pl. Felszállás, leszállás, űrruha). A borítót szintén imádom, szerintem nagyon menő lett főleg, hogy kidomborodik egy csomó minden rajta. (igen, szeretem azokat a borítókat, amiket tapogatni lehet :P)


Fülszöveg:
Gondoltál ​már arra, hogy űrhajós legyél?
Az Apollo küldetések sikerei után napjainkban az űrkutatás új aranykorának küszöbén állunk. A következő évtizedekben minden bizonnyal gyarmatosítani fogjuk a Holdat, otthagyjuk a lábnyomunkat a Marson, és messzebbre fogunk utazni a naprendszerünkben, mint valaha. Ezek az álmok immár karnyújtásnyira vannak tőlünk, és mindannyian részesei lehetünk ennek a kivételes utazásnak.
Mióta visszatértem a Nemzetközi Űrállomásról, rengeteg érdeklődő levelet kapok az emberektől, akik egyre többet szeretnének megtudni az űrbéli életről, a küldetésem minden apró részletéről. „Milyen érzés 28 000 km/órás sebességgel keringeni a Föld körül?” "Hogyan lehet felkészülni a súlytalanságra?" „Milyen hatással van a világűr az emberi testre?” "Mi történik, ha meteorit csapódik az űrállomásnak?"
Ebben a könyvben részletesen megválaszolom ezeket a kérdéseket, kiegészítve őket a saját, űrhajósként szerzett tapasztalataimmal – a kiképzéstől a kilövésig, az űrsétáig és a visszatérésig. Remélem, hogy érdekesek lesznek az űrbéli élet titkai, tudománya és mindennapi csodái, és a betekintés hasznos lesz a jövő űrutazói számára.
Ki tudja? Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja…
Tim Peake



Eredeti mű: Tim Peake: Ask an Astronaut
Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783401
Fordította: Mezősi Péter
Illusztrálta: Ed Grace
Megjelenés időpontja: 2019. március 14.
Ár: 4,499 Ft (webshop ár: 3,599 Ft)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é