Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
 Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
 Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan "utolsó kívánság" dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
 A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz "nyolcvan és a halál közt" van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.
 Tetszett, hogy nem szomorú a könyv. Persze, vannak szomorú sztorik benne, a macskás mondjuk tényleg az volt, a kutyás meg végtelenül aranyos, és szomorú. De relatíve a könyv borzalmasan pozitív és meglehetősen praktikus. Tény, hogy a svéd dolgokra specializálódva, mert rengeteg olyan dolgot olvastam benne, ami nálunk talán kicsit nehezebben kivitelezhető. Vagy csak, mert nem érintett a téma és nem jártam utána, így nehezebbnek gondolom idehaza. Minthogy, a régiségkereskedők kimennek, meg felmérnek dolgokat, hogy végső takarítás szakértők vannak (tartom, csak a svédeknél :D). De mindezek ellenére, egy csomó olyan dolgot is elmond, amit bárhol meglehet oldani, még csak segítség sem kell.
 Borzalmasan irigylem, hogy mennyire fitt 80 és a halál között, hogy mennyire pozitív hangvételű és felfogású, hogy mennyire képes praktikusan gondolkodni. Pedig végső takarítást többet is csinált, amikor az anyja, majd apja, majd a férje halt meg, vagy éppen az anyósa (nem tudom a sorrendet). És hogy ő rájött, hogy már öreg, hogy kisebb helyre, kevesebb gonddal akar költözni. Hogy igenis át kell nézni és igenis el kell ajándékozni a dolgokat. Viszont sosem akart tolakodó lenni. Nem sajnált kidobni olyasmit, ami senkinek sem kellett. Neki sem, nem őrizgette hát. És ez egy tök jó felfogás, ami irigylésre méltó és azt hiszem ez az amit az embereknek meg kéne tanulnia. Azt, hogy a tárgyak azok tárgyak, nem kell ragaszkodni hozzá, ha már nem leled benne örömödet, ha már nem okoz az boldogságot, hogy van, és ránézhetsz, akkor egyszerűen megkérdezed az ismerősöket, hogy kell-e nekik, ha nem megpróbálhatod eladni, ha az sem megy, akkor igenis dobd ki.
 A másik ami pozitív volt vele kapcsolatban az, hogy olyan emberien gondolkodik, megosztja a tépelődéseit is, hogy vannak tárgyak amiket ő sem dobott ki, pedig semmire sem jók, de azért még elnézegeti valameddig, és csak utána fog megszabadulni tőle. Szintén sokat nyom a latban, hogy a jövőre is gondol. Többször említi a fogyasztói társadalom árnyoldalait, és ez, így a 21. században meglehetősen aktuális téma. Igen, el kell ezen is nagyon gondolkodni, hogy hova vezet a féktelen fogyasztás ész nélkül.

Belbecs: 5/5

 Összességében, a könyvet nagyon szerettem. Mert pozitív, okos és megfontolt. És bár nekem magamnak, nem igazán időszerű (remélem), azért vannak dolgok amiket elrakok talonba, vagy meg is valósítok, független attól, hogy nem tervezem meghalni.

Külcsín: 5/5
Beleszerettem a borítóba, de komolyan! Annyira jó és annyira fehér és minimalista és kellemes ránézni, hogy csak na!! :)


Fülszöveg:
Magnussonnak ​köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.
"A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle."

Margareta Magnusson svéd festőművész és grafikus a stockholmi Anders Beckman Formatervező Főiskolán végezte tanulmányait. Műalkotásait Hongkongtól Szingapúrig számtalan helyen kiállították. Öt gyermeke van, jelenleg Stockholmban él. A Végső rendrakás svéd módra az első könyve.

Könyv: Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 148
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633554524
Megjelenés időpontja: 2018. október 5.

John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Roppant nehéz helyzetben vagyok, mert a könyv két ellentétes érzést váltott ki belőlem, és ezek viaskodnak bennem, már két napja, amióta letettem, és a végére értem.
 Olvastam már az író másik könyvét, ami akkor és ott nagy hatással volt rám, annak ellenére, hogy a B...a meg formulán kívül relatíve semmi új dolgot nem olvashattam. Persze ez annak is betudható, hogy elég sok spirituális irodalmat olvastam abban az időben.
 Mivel az, akkor és ott remek volt, úgy gondoltam, hogy ha már van lehetőségem, akkor ezt a könyvet is kézbe veszem, hiszen hátha ez is mond valami újat nekem, valami szokatlant, a tömeg önsegítő irodalomtól eltérőt. De sajnos nem nagyon hozta meg a hozzá fűzött reményeimet.
 Nem azért, mert nem mond jó dolgokat. Ugyanis rengeteg olyan dolog van benne, amit érdemes megfogadni, vagy érdemes rajta elgondolkozni, csakhogy... Csakhogy az író láthatóan nem akarta megírni ezt a könyvet, érezhetően idegesítette, hogy meg kell írnia a könyvet, ugyanis borzalmasan szakaszos, szétszórt, és nincs hosszabb szakasz, ami egybe tartozna. Érződik, hogy roham tempóban (egy év alatt, az író mondta) készült, és hogy mindig adott dologra koncentrált, meg úgy még másik százra. Rengeteget ugrál a témák között, amit úgy gondoltam, hogy nem fog annyira zavarni, de borzalmasan idegesítő volt. Nem tudtam belemélyedni egyszer sem a könyvbe hosszabb időre, mert egyszerűen, mire átélném a flow élményt olvasás közben, addigra a szerző totálisan más témába fog bele, vagy random bedob egy lepisilős sztorit.
 Nagyon lassan indult be az egész, a könyv első körülbelül 30 oldala kifejezetten idegesített. Itt mély levegőt vettem, és elmormoltam egy b...a meg, én kértem, és b...a meg hát el is kell olvasnom mantrát. Miután kisóhajtoztam magam, és átlendültem az első 50 oldalon, már bizakodó voltam. Voltak jó részek, amik érdekesek voltak, bár ezeket a legtöbb önsegítő, vagy önismereti könyv is tartalmazza, tehát nem mondtak újat, de ezek legalább megerősítésnek jók voltak.
 Ha valaki a szerzőtől olvasna, ajánlom, hogy inkább a másik könyvét olvassa (John C. Parkin: F**k It – B…a meg!), ugyanis ott még érződött, hogy meg akar az emberiséggel osztani valamit, ami rájött, ami mindenkinek segíthet a stressz oldásba, és boldogabb életet, spirituális élményt hozhat. Ez a könyv viszont már más, szimplán összeollózott, történetek és félrebeszélések, és persze kifelé beszélés és kommunikáció, ami engem kifejezetten irritál. Kár érte, mert szeretni szerettem volna, de ez most így nekem kevés volt.

Belbecs: 2/5

B...a meg, hát így vagyunk!
B...a meg, hogy pénzt kell keresni, és emiatt az ember kénytelen olyasmit kiadni a kezéből, amit b...a meg, de meg fog bánni. Ugyanis, tartom, hogy az író, ha valaha ezt visszaolvassa, akkor rájön, hogy szinteket romlott az írói képessége az első könyvhöz képest. Úgy érzem, nem szerette írni, csak kötelességnek érezte, hogy legyen még egy b...a meg könyv, aminek a lassan, de biztosan csordogáló jogdíjainak hála úgy élhet ahogy szeretne. Nem azt mondom, hogy meggazdagszik belőle, de ő is kifejtette, hogy rengeteg pénz jön be ilyen "passzív" forrásból, és hát azt is beismerte, hogy annyira nem erőltette meg magát. B...a meg, talán akkor hagyni kellett volna.
Sajnálom, mert b...a meg szeretni szerettem volna ezt a könyvet, és rengeteget vártam tőle. Feltehetően, ha kevesebb elvárásom van vele szemben, kevésbé érzem ezt ekkora csalódásnak. B...a meg, kár érte.
Viszont itt is mondom, a másik B...a meg könyv tényleg jó, azt érdemes elolvasni. Ez sajnos nekem felejtős :(
Kicsit zavart, hogy a fordító is belebeszélt néha a könyvbe, én értem, hogy magyarázni akart dolgokat, de egyrészt Pl. Narnia mindenki számára ismert, tehát nem kell leírni, ki írta, és mi az....
Oh igen, és a könyvben van egy :) <----nem szeretem ezeket a jeleket a könyvekben.

Külcsín: 5/5

Cím oké, mert tetszett és mert tudtam szeretni. Felhívja a figyelmet, és nem tehet róla, hogy belbecs annyira nem társul hozzá (vagy szimplán, csak nem az én könyvem). A borító egyszerűsége még mindig nagyon tetszik, és az is, amit az író mondott róla, hogy miért is jó, hogy egy tojás van rajta. A sokrétű felhasználhatóság szimbóluma. Belül teljesen oké a könyv, elgépelés és hasonló nem volt.


Fülszöveg:
A ​B…a meg – Azt csináld, amit szeretsz! nem pusztán könyv – térkép, amely lépésről lépésre végigvezet a boldogsághoz vezető úton.
Mindennap csinálj valamit, amit szeretsz! Ne engedd, hogy anélkül múljon el a nap, hogy kifejeznéd szíved vágyát. Azt csináld, amit szeretsz! Légy bátor, és hagyj nyomot magad után. Hagyd ott a jogi egyetemet, és menj el szakácsnak. Utasítsd vissza azt az előléptetést, és tölts több időt a gyerekeiddel. Azt csináld, amit szeretsz! Írj a reggeli előtt. Fess az ebédszünetedben. Énekelj pusztán azért, mert örömet szerez. Azt csináld, amit szeretsz! Tedd azt, ami boldoggá tesz, hiszen az élet rövid. Add el a vállalkozásodat és üldögélj kávéházakban. Tedd le a kávét, és vágj bele az álomvállalkozásodba. Azt csináld, amit szeretsz! Tégy kevesebbet, keress kevesebbet, tervezz kevesebbet, gondolkozz kevesebbet, beszélj kevesebbet. Azt csináld, amit szeretsz! Nevess többet, sírj többet, táncolj többet, szeress többet, engedj el többet, létezz többet. Azt csináld, amit szeretsz.
Parkin arra vállalkozik, hogy megadja a szükséges lökést, hogy felhagyj a kifogásokkal, és végre azt tedd, amit szeretsz! Feltéve, ha tudod, mi az! Ha nem, az sem baj, John segít megtalálni. Sorra veszi mindazokat a gátakat, amelyekkel gyakran szembesülsz: „Nem lehetek ilyen önző!” vagy „Sosem tudnék megélni abból, amit szeretek!”. Segít legyőzni a legnagyobb visszatartó erőt: a félelmeidet.

Könyv: John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 324
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632912875
Fordította: Lerch Gabriella

Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka

 Jelen álláspont szerint, ha valaki megkérdezi, hogy melyik ikigais könyv az amit elolvasásra a legjobban ajánlok, akkor mindenképpen ez.
 Idén sikerült 4 könyvet olvasnom a témában, és mindegyikkel valami bajom volt. Az író páros előző kötetét túlzottan tágnak éreztem, csak érintették a dolgokat, és meséltek, de semmi kézzelfoghatót nem adtak, márpedig nekem szükségem van használható dolgokra. Olyanokra, amiket beépíthetek az életembe, amikkel kezdhetek valamit, és ezt az Ikigai (az előző), nem taglalta. Inkább csak leírta mi is az Ikigai, mit értsünk rajta, és mesélt a hosszú életről.
 Bettina Lemke: Ikigai könyve, meg egyszerűen borzalmas volt, megvettem, mert roppant sokat vártam tőle (rejtély, mire alapoztam ezen elvárásokat), és ez a kitöltős dolog totálisan elvette a kedvemet az egésztől. Emlékszem két posztot terveztem belőle, de aztán a második poszt sosem született meg, mára meg már el is cseréltem a könyvet. Lemke kisasszony már jóval gyakorlatibb volt, de úgy tűnik ő és én nem pendültünk egy húron, így nem lett a kedvenc könyvem. Rögtön Hectorék könyve mögé sorolnám hasznossági szempontból. Biztosan rengeteg embernek ad rengeteg dolgot, de nem nekem.
 Következő beruházásom Mogi Ken: Az ikigai kis könyve volt, hittem abban, hogy ha japán író ír japán felfogásról, akkor az majd totálisan átjön. Bíztam benne, hogy Hector és Bettina könyvei azért nem jöttek be, mert túl nyugatiak. Mogi Ken könyve nagyon japán volt. Ami általában nem gond, de itt még mindig nem azt kaptam, amit szerettem volna. Míg Bettina túl gyakorlatias volt, Hectorék, túl távolról közelítettek, addig Ken nos ő csak mesélt. Átjött az üzenet, de nyugatiként inkább érdekesség volt olvasni és inkább mesék, és történetek voltak, amik ugyan rámutattak, mi is lenne az ikigai, de nem hozták közelebb hozzám. Kár, mert tényleg szeretni akartam, de komolyan! Itt fogadtam meg, hogy nem veszek több Ikigais könyvet, mert nem éri meg (bár ha azt számítom, kb. vételárban el is adtam az egyiket, a másikat cseréltem, tehát nem volt veszteség).
 De van nekem egy barátnőm (több is), akinek meglett Hectorék új könyve, és úgy döntöttem, hogy elkunyizom tőle. Mégse költök rá, és mégis olvashatom, jók ezek a kölcsönkérős dolgok. És olvasás után azon gondolkodtam, hogy meg kéne vennem a könyvet, mert nem elég egyszer olvasni. Tartom, hogy Hectorék másik könyvével együtt ad egy egészebb képet a dologról, tehát nem baj, ha olvasta az ember a másikat is, de ez a gyakorlati rész jóval közelebb állt ahhoz, amit eleve elvártam ezektől a könyvektől.
 Persze itt is vannak mesélések, és utalások az előző részre, de csak árnyaltan. Itt sokkal több hangsúlyt fektettek arra, hogy különböző módszereket adjanak az olvasó kezébe, amivel rájöhet, hogyan élheti meg az ikigaiját, miként segíthet abban, hogy rálelj arra, amit szeretsz csinálni, amiben jó vagy, ami hasznára van a világnak, és hát jó esetben mindezért még fizetnek is neked. Hogy hogyan legyél valamiben a legjobb. És itt nem kell magasztosan nagy dolgokra gondolni. Lehetsz a legjobb utca seprésben is, ha ez amit szeretsz csinálni. A lényeg, hogy mindig, mindent megtegyél azért, ami belülről mozgat. Erre ad, nagyjából 34 megoldásfajtát. Nem kell mindet követned, de feltehetően, ha sorra veszed a lépéseket akkor egyre jobbá válhatsz. És igen, ezt vártam az ikigai könyvektől és most végre megkaptam!
 Ajánlom-e? Igen, mindenképpen. Ha teheti az olvasó akkor ezt olvassa először, majd az írók másik könyvét (vagy fordítva), aztán Mogi Ken könyvét, mert az tényleg sztorizgatásnak jó volt. Lemke kisasszonyt én hanyagolnám,...azt nem ajánlom, de ha imádja az ember a kitöltögetős könyveket, hát lelkem rajta hajrá. Az a könyv adott a témában nekem a legkevesebbet. Ez  a könyv meg a legtöbbet.
 Ahogy annak idején (tavaly), a Hygge lett felkapva, idén úgy tűnik a Lagom és Sisu mellett az Ikigai lett az új őrület, amit mindenki megírt. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha valami érdekli olvassa tényleg, különféle íróktól, de ha teheti könyvtárból. Borzalmasan sok bosszankodástól óv meg minket, ha nem költünk feleslegesen. Ugyanis, most boldog boldogtalan ír a témában.  Ahogy a Sinrin Joku is ugyanígy túltolták, de ott már nem voltam hajlandó egy könyvet sem megvenni.
 Figyelmeztető lehet amúgy egy-egy könyvnél, ha nem olyan ír róla, aki abban él, aki azon nemzet szülötte. Tartom, hogy a legjobban azok látják át a dolgokat, akik valóban abban élnek. Hectorék esetében amúgy kiderül, hogy egyikük konkrétan több mint, tíz éve kinn él Japánban, tehát azért van rálátása a dolgokra, még ha ennek ellenére továbbra is "nyugati".
 Most jött velem szembe a Scolar kiadó Ikigai, Shinri-Yoku és Wabi Sabi kötete a molyon, és egyiket sem japán írta. Nem mondom, hogy nem lehetnek jók, csak azt, hogy kevés a bizodalmam az irányukba. Az biztos, hogy egyiket sem veszem meg, de azért majd elolvasom őket...valamikor.

Belbecs: 5 / 5
Végre egy használható, gyakorlati könyv! Igen, ezt vártam!!!

Külcsín: 5 / 5
Szerintem még mindig szép ez a letisztult forma, jó kézbe venni, és kellemes a szemnek.


Fülszöveg:

35 GYAKORLAT ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.

Az ikigai a boldogság záloga.

Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk. 

Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Eredeti cím: El método Ikigai

Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 260

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634333074

Fordította: Varju Kata, Horváth Viktor

Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 4.

Tisha Morris: Rendterápia

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Marie Kondo annak idején, nagy hatással volt rám. Rögtön nekiálltam rendet rakni, még a könyv olvasásakor, de az egész nem volt az igazi. Túl sok dolgot szelektált, és az alapján borzalmasan kevés dolgom maradt volna. Főleg a könyvek kidobása nem tetszett nekem, akkor és ott. Aztán elolvastam a Tiszta öröm című könyvet is és rájöttem, hogy bár imádom a japánokat, a mentalitásukat, és el is hiszem, hogy Japánban nem lehet olyan egyszerű rengeteg könyvvel egy fedél alatt élni, de nekem nem jöttek be a rendrakási ötleteik. Ezekben a könyvekben nem egy nyugati lakásra gondolnak alapterületileg, hanem specifikusan egy kicsi, könnyedén túlzsúfolható keletire. Ezáltal változnak a célkitűzések.
 Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy rend legyen körülöttem. Azóta voltam kint Japánban is, és lenyűgözött az a rend ami ott van, és ott olyan természetesnek hatott. De én szeretem a dolgokat. Bár erősen hajlok a minimalizmus felé, még messze vagyok a megvalósítástól.
 Ezt a könyvet két dolog miatt szerettem volna elolvasni. Egyrészt egy rendrakós kicsit nyugatibb megközelítést kerestem, illetve a terápia szó megfogott. Rengeteg olyan rossz emlékem van, amitől szabadulnék, új lapot kezdenék, és reméltem, hogy a könyv egy kicsit segít.
 Az biztos, hogy a könyv felénél már elkezdtem rendet rakni a szobámba. Tudni kell rólam, hogy amúgy sincs rumli relatíve. (bár rejtély, hogy hétvégére miért keletkezik káosz néha a szobámba, amikor alig vagyok ott...). De szeretek rendet rakni, mert ilyenkor átrendezem a dolgaimat, és ide-oda rakosgatok dobozokat, szekrényeket és mindenfélét. Tehát nagyobb takarítás után relatíve új külsőt kap a szobám. A takarítási kedvet tehát mindenképpen meghozta a könyv, és rengeteget segített abban, hogy ezeknek a dolgoknak a hátterét is kicsit átlássam.
 Maga a könyv inkább maga a terápia rész, és a "miért nem engeded el a dolgokat?" kérdéskört járja körbe. Magyarázatot ad rá, miért is ragaszkodunk a dolgokhoz, a rossz dolgokhoz is, hogy mennyire sok indokot tudunk kitalálni arra, hogy miért is nem szabadultunk meg, egy rossz technikai dologtól, vagy párnától amit utálunk stb. És ez most így kellett nekem. Sok dolgot átrendeztem, és sok dologtól szabadultam meg, és még fogok a következő hetek folyamán is. Lezárom életem bizonyos szakaszait és azt hiszem, ez pozitív hatással van rám.
 Az, aki konkrét rendrakási tanácsokat vár a könyvtől, az borzalmasan csalódni fog. Relatív az írónő Marie Kondo tanácsait ajánlja és hozza is fel. A konkrét rendrakással a könyv keveset foglalkozik, megmarad csak a lelki dolgoknál, az elengedés, a gyász, vagy éppen a rossz kapcsolatok, régi munkahelyek emlékeinek kiszanálásának fontosságánál. Hogy képesek legyünk teret adni az új jobb dolgoknak, emlékeknek.
 Aki nem szereti a spirituális dolgokat, szintén csalódni fog. Az írónő feng-shui szakértő, így rengeteg dolgot magyaráz meg keleti szemlélettel, azért jóval nyugatiasabb megfogalmazásban, mint azt Marie Kondo tette. Tehát a könyv mondanivalójának befogadásához nyitottnak kell lennünk. Ennek ellenére a feng-shui maga nem hangsúlyos a könyvben, csak néha utal rá (tértisztítás, tárgyak elengedése rituálisan stb.). És van a könyvben egy adag vonzás törvénye is, tehát tényleg jó, ha az olvasó nem idegenkedik teljesen az ilyen témáktól.
 De akit szintén a terápia szó fogott meg, az mindenképpen nagy segítséget kaphat. Nem mondom, hogy nem íródott ennél jobb könyv, és nincsen hibája, de egy alapot adhat ahhoz, hogy az ember nekiálljon(nekiüljön) a dolgoknak, és belevágjon abba, hogy lezárja az életének egy szakaszát, vagy egy bizonyos részét, és megújuljon.

Belbecs: 5 / 5

Igazándiból, én megkaptam azt, amit szerettem volna a könyvtől, így nincs okom panaszra. Nem mondom, hogy nem bírt volna el több, konkrét rendrakással foglalkozást (mármint technikai dolgokat), kicsit több feng-shuit, de folyamatosan ajánlotta Marie Kondo könyveit, meg a sajátjait (ami nem jelent meg magyarul), és még pár író könyvét. Tehát, mondta is, hogy miket érdemes MÉG elolvasni ezen kívül.

Külcsín: 3 / 5

Itt konkrétan előtte van ugyanaz.

 Szőrösszívű leszek. A borító tetszik nekem, tényleg, szerintem illik a könyvhöz, és az volt ami először megfogott benne. Viszont belül borzalmasan zavaróak voltak a kiemelt szövegek. Gondolom mindenki tudja, hogy vannak szakirodalmaknál főleg, olyan részek az oldalban, amit oldalt, vagy csak simán nagyobb betűvel és kiemelve szednek. Mondván azok a fontosabb dolgok! Ezzel nincs baj, ez még tetszik is, hogy a lényeget kiemeli. De amikor olvasod a szöveget, aztán a kiemelést...aztán a szövegben totálisan az jön utána (vagy előtte), ami ki van emelve, felvonod a szemöldököd és egy wtf érzés kerít hatalmába, hogy hát ezt mégis miééért? Zavaró és idegesítő volt, és konkrétan kibillentett a szövegből, hogy ismételten ugyanazt olvasom, és az a baj, hogy nem egyszer. Mert, ha egyszer előfordul azt mondom, hogy becsúszott...de folyamatosan. Szinte 95%-ban és nem értettem a miértet és borzalmasan irritált a vége felé már, pedig amúgy egy tök jó könyv.


De mindent összevetve, örülök, hogy a kezembe került, hogy olvashattam, mert jókor jött, és jó dolgokat mondott.

Fülszöveg:

A ​rendrakás hasonló a fogyáshoz. Rengeteg könyv szól a leghatékonyabb módszerekről, szemmel látható eredményt azonban csak akkor érsz el, ha eljutsz annak az alapvető kérdésnek a gyökeréhez, hogy miért ragaszkodsz a kilóidhoz – jelen esetben a kacatjaidhoz.

Otthonunk, dolgaink külső megnyilvánulásai annak, kik is vagyunk. Személyes tárgyaink, legyen az egy fotóalbum, egy elnyűtt farmer vagy egy antik ékszerdoboz, számunkra különleges, egyedi jelentőséggel bírnak. A probléma akkor kezdődik, amikor személyiségünk változását a minket körülvevő holmik már nem követik. Itt akadunk el: tárgyainkon keresztül kapaszkodunk régi személyiségünkbe és beleragadunk régi életünkbe.
A Rendterápia felvázolja a tárgyaid mögött rejlő pszichológiai, érzelmi és energetikai tényezőket, ezzel megkönnyíti számodra az elengedési folyamatot. Megmutatja, hogyan tudod életed a téged visszahúzó tárgyaktól megszabadulva új mederbe terelni. Ahogy a ragaszkodás mögött húzódó indok napvilágra kerül, a konkrét elengedés már könnyű. És amint a tárgyat elengeded, a hozzá kapcsolódó, mögöttes érzelmek is azonnal és spontán kioldódnak – ez a rendrakás mágiája.

A rendetlenség nem okoz elakadást, kényszerképzeteket, kimerültséget vagy betegséget – hanem elfedi azt, ami a kacatkupac alatt húzódik. Eltakarja a vakfoltjainkat. Ez egyéni; tiéd az út, hogy felfedezd. A lomhalmaz alatt meg fogod találni valódi önmagad.

Indulj el, és gyakorold az elengedést! Teremts teret annak, akit igazán szeretsz – saját magadnak.

Tisha Morris fengshui-szakértő, életvezetési tanácsadó, belsőépítész, energetikai gyógyító. Hivatása, hogy a kihívást jelentő tereket támogató környezetté változtassa, és így elősegítse az ott élők vagy a velük kapcsolatba kerülők életének fejlődését.

Eredeti cím: Clutter Intervention: How Your Stuff Is Keeping You Stuck

Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyv: Tisha Morris: Rendterápia
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913339
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 21.

Novemberi tervek - Könyv - Film

Forrás

Mint, azt már szeptemberben is eldöntöttem. Minden hónapra 5 könyv és 5 film kerül a virtuális tervezetembe. Amit vagy sikerül teljesítenem, vagy nem, de ezeket tervezem előre.

 De, hogy hogyan sikerült október?

Könyves:

1. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon / el sem kezdtem
2. Frances Coombes: Önmotiváció  /  a felénél tartok, amúgy egész jó
3. Lily Blake: Hófehér és a Vadász  / elkezdtem, de felejtős
4. J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura  / elolvastam
5. Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi / elolvastam

Filmes:

1. Túlélők viadala / megnéztem, a vége nem tetszett, amúgy egészen jó!
2. Esti mesék / rájöttem, hogy már valamikor láttam, ennek ellenére megnéztem...még mindig nem az igazi
3. A szövetség / kimaradt
4. Elliott, a sárkány / kimaradt
5. Tékasztorik / sokkal jobbra számítottam...de amúgy nézhető, de borzalmasan fárasztó az egész

És akkor lássuk, mit sorsol nekem a  snitt és a moly random gombja ;)

Könyves lista.

1. Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése
2. Emma Mildon: Útkeresők kézikönyve
3. Joan D. Vinge: Cowboyok és űrlények 
4. Chris Bradford: A harcos útja
5. Mayank Chhaya: A Dalai Láma

Hát...ööö, úgy látom a sors mindenképpen szeretné a Dalai Lámát nekem osztani, ami nem rossz, mert szeretem, csak hát ebben a hónapban ez így kimaradt. Az öt könyvből amúgy a Cowboyok és űrlények az amitől kicsit félek. Még annak idején zsákba bálnával érkezett hozzám, és akkor örültem neki...de aztán nem került sorra. Na majd most!

Filmes lista:

1. Felelsz vagy mersz (2018)
2. Az ébredő Erő (Csillagok háborúja VII.) (2015)
3. Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya (2007) 
4. Holtodiglan (2014)
5. Vakrandim az élettel (2017)

Hát oké, elég vegyes felhozatal, de elég jónak tűnnek, bár a kolléganőm, mintha azt mondta volna, hogy a Felelsz vagy mersz nem éppen a legjobb. Azért én bizakodó vagyok, és van egy hónap, hogy kiderüljön.