Peter David: A hihetetlen Hulk 2.

@Pijer adta kölcsön nekem a „könyvet”, hogy elolvashassam. Közös álláspontunk, hogy jó, meg minden, egy csomó háttér infót megkapunk, de…nos majdnem 2.000 Forintot kóstál. Amit én azért erősen húzósnak érzek. Még úgy is, hogy színes, fényes lapos kötetről van szó, de akkor is 136 oldal. Nekem azért ez így nem megérős.

 Nem mellékesen nem rajongok annyira az amerikai képregényekért. Maga a történetek, tetszenek, szeretem a Marvel univerzumot, még Hulk-ot is csípem. De maga a képregény stílusa tőlem távol áll. Én inkább mangás voltam mindig is. És igen, most jöhet az, hogy az is 2.000 forintba kerül átlagosan, és nem több 200 oldalnál, és még csak nem is színes és nem is fényes a lapja. Jogos, amúgy pont az ára miatt döntöttem úgy 2-3 éve úgy, hogy akkor a mangákat hanyagoljuk. Vagy online olvasom, vagy sehogy. Sajnos Magyarország amúgy sem bővelkedik a manga kiadásban, így néha azaz érzésem, hogy esélyem sem lenne találni nekem tetszőt, ha túllendülnék az ár/érték arányon.

 De térjünk vissza jelen kötetre. Egy péntek délutánon el lehet olvasni, úgy, hogy az ember dolgozik (könyvtárban, és sajna az olvasók nagy része feltehetően úgy döntött, hogy a 25-étől esedékes nyitva tartás már él, így 1 óra után minimálisra csökkent a látogatók száma). Tehát gyorsan végig lehet pörgetni. A történetek jók, bár azaz igazság a Marveles, Bosszúállós bagázsból, pont Hulk az akiről semmit sem tudok. Ebből a kötetből arra jöttem rá, hogy még van vagy 10 olyan szereplő akiről semmit sem tudok, és nem tudom mit akarnak. Feltehetően, ha az ELSŐ kötettel kezdtem volna, vagy lenne a Bosszuállókon kívül filmes hátterem, merőben többet mondana az a sok név nekem :D
Ennek ellenére elszórakoztatott, de akkor is drága.

Belbecs:  -

Inkább nem pontozom. Ezt úgy lehetne pontozni, ha mindent értettem volna belőle, vagy első kötet lenne és akkor írhatnám, hogy x pont, mert nem értettem semmit. Így feltételezem, hogy az első kötetet olvasva ez sokkalta többet mondana, és több értelme lenne.

Külcsín: 2/5

Jó ez, és milliók szeretik, de ettől még nekem ronda. Sajnálom, én maradok manga párti :)

Tartalomjegyzék

„Kis Hitler”
Mecset mögé rejtőzve
A vér nem válik vízzé
Mélyhűtve
Újra Vegasban
Fagysérülés

Könyv: Peter David: A hihetetlen Hulk 2.

Kiadó: Kingpin

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 136

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Harza Tamás, Gubó Luca

Illusztrálta: Andrew Wildman, Mark Farmer, Joe Rubinstein, Dale Keown,Chris Ivy

Macuo Basó: Útinaplók

Nem is tudom, hogy hányszor írtam már a blogba, és hányszor mondtam szóban, hogy nem szeretem a verseket. Viszont szeretem a haikukat, még akkor is, ha a haiku is vers valahol. Mindig is furának tartottam, hogy a haikuk és wakák kivételt képeznek. Ezeket ugyanis szeretem, és kétlem, hogy szimplán azért mert Japán. Bár ki tudja. A nyugati haikuktól a falat kaparom például, valahogy meggyőződésem, hogy vannak dolgok, amiket azok tudnak a legjobban művelni, akik eredetileg „kitalálták” azokat. A japánok értenek a haiku és waka költészethez ez egy tagadhatatlan tény. De nem minden japán ért hozzá amúgy, olvastam már nekem nem tetszőt is.

 De, hogy hogyan kerülnek a poszthoz a haikuk? Nos, a molyon kívánságlistára raktam Basó útinaplóját. Basó az egyik kedvenc haiku költöm, és örültem, hogy kiadták az útinaplóit, a születésnapomra meg is kaptam, és gyorsan neki is álltam. És végére is értem, a körülbelül 500 lábjegyzettel ellátott kötetnek. A bevezető mondhatni tanulságos volt, és elgondolkodtató is. Főleg arra vonatkozóan, hogy miként, s hogyan is írják át a japán nyelvű haikukat a fordítók, műfordítók. Legyen szó Kosztolányi Dezső, Tandori Dezső, Faludy György vagy bárki fordításáról. Ugyanis nehéz úgy fordítani verset, hogy pontosan átadja azt, amit a költő, író mondani akart, vagy papírra vetni. Kosztolányi gyönyörűen fordít haikukat, csakhogy inkább költ, mintsem fordít, az eredetihez már szinte semmi köze egy-egy haikunak. Tandorit meg inkább nem is szeretném jellemezni, őt sem fordítónak, sem műfordítónak nem tekintem túlzottan. Nem hallottam róla semmi jót, és ha tehetem kerülöm azt, hogy az ő fordításában olvassak. Macuo Basó: Macuo Basó legszebb haikui –t került 2012-ben a kezembe, és ez támassza alá a mostani Basó útinapló előszavában kifejtett „minden fordítás, valahol ferdítés is”. Ugyanis az említett kötetben 3-4 műfordító fordításait olvashattam egy versre. Ott volt az eredeti, majd a fordítások. És a mai napig emlékszem, hogy borzalmas nagy eltérések voltak. Ami valahol azért fura, mert adott a szótagszám, adott a sorok száma, mondhatnánk, hogy adottak a szavak, tehát nem lehetne ekkora eltérés. De van! Borzalmasan nagy, ha valaki megteheti, akkor olvasson csak bele abba a kötetbe, és rájön, hogy miről beszélek.

 Basó útinaplójának előszavában viszont számomra szimpatikusan a fordító kifejtette, hogy ugyan lehet, hogy nem fog így annyira tetszeni a többségnek, de ő fordít. Szavakat. A helyüket sem változtatja meg a haikukban, hogy azok úgy és ott szerepeljenek ahova anno Basó rakta. A szórend marad, az élmény más, mint egy eddig olvasott haiku gyűjteményben.

 Nos, az élmény nem lett ettől rosszabb. Sajnos, nem olvasok japánul, örülök, ha sikerül majd megtanulnom Kicsit japánul, így nekem mindig a fordítások maradnak. Én csak úgy ismerhetem meg őket, ahogy a fordító gondolja.

 Basó útinaplói kellemesen ellazítottak, végtelenül fura fazon volt Basó, de valahol végtelenül egyszerű is. A naplóiban vannak haikuk, de amúgy egy kis tájleírás, sok panaszkodás a fájdalmaira. Hangulatingadozások és érdekességek. Míg olvastam úgy éreztem Basóval járom az 1600-as évek végi japánt. És azt kell mondanom, hogy ez egy remek utazás volt. a sok lábjegyzet ellenére is, ami miatt ide-oda lapozgattam amikor úgy éreztem, hogy tudni akarom, miért is van lábjegyzet. Nem mindig kellett, mert nem mindig volt ismeretlen amit „feliratozott”.

 Akik szeretik Japánt, a japán tájat, a haikukat, Basó-t azoknak mindenképpen ajánlom. Kellemes utazás ez, nagyon kellemes.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Értem, hogy borzalmasan zsúfolt lett volna a könyv, ha a lábjegyzetek adott oldalon vannak. De valahogy hiányzott, hogy ott legyenek. Talán, ha két könyvjelzőt építettek volna be a könyvbe, hogy eggyel a naplóban haladjunk a másikkal a lábjegyzetben, jobb lett volna. Ennek ellenére szerintem igényes kiadás, jó kézbe venni.

Tartalomjegyzék

Bevezető
A mezőn kifehéredett csontok naplója
Kasima zarándoklat
Hátizsák jegyzet
Szarasina napló
Keskeny út északra
Szaga napló
Illusztrációk
Jegyzetek

Fülszöveg:

Macuo Basó (1644-1694) az egyik legismertebb japán költő, rövid versei a nyugati szépirodalomra is jelentős hatást gyakoroltak. Magyarul már több kötete is megjelent, útinaplói azonban most kerülnek először az olvasók elé. Fordítójuk, Kolozsy-Kiss Eszter 4-5 éves kora óta van kapcsolatban japánokkal, édesapjának köszönhetően, aki előadóművészként és zenetanárként a 80-as és 90-es években többször járt Japánban. Egyetemi tanulmányait japán szakon kezdte meg a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2001-től a Japán Kormány Oktatásügyi Minisztériumának ösztöndíjával a tokiói Gakugei Egyetemen tanult, 2003-ban vette át japán bölcsész és nyelvtanár diplomáját.

Könyv: Macuo Basó: Útinaplók

Kiadó: Ráció

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 108

ISBN: 9786155047138

Fordította: Kolozsy-Kiss Eszter

Barkó Judit: Antiizgulin

Egyedülálló módszer – a lámpaláz legyőzhető

Érdekesnek tűnt a könyv, habár nem feltétlen hívnám a saját esetemet lámpaláznak. Még akkor sem, ha valóban nem szeretek több ember előtt beszélni, és valahogy nehezemre esik, ha például a felettesemmel kellene normálisan kommunikálni. De nem hiszem, hogy ez izgulás, vagy lámpaláz lenne. Még úgy sem, hogy ha megkérdik, akkor micsoda, nos arra nem tudnék válaszolni.

De feltételezzük, hogy ez lámpaláz, és feltételezzük, hogy a leírtaktól majd kevésbé leszek az. A könyv terjedelmét tekintve kevesebb, mint 200 oldal. Ebből ami konkrétan az ötlet arra, hogyan küzdj meg a lámpalázzal, mondjuk 10 oldal. A többi az mind körítés. Aki vizsgára, állásinterjúra készül, annak talán kicsit több, jobb ez a könyv, mert a vége az ebből áll. A legvége, amolyan „nekem sikerült, olvassátok, nektek is fog” típusú lezárás volt. Tehát azok pozitív mesélései, akik ugyan feltehetően a könyvet nem olvasták, de befizettek a tréningre.

 Nem kérdőjelezem meg, hogy Barkó Judit ért-e ehhez, mert feltehetően ért. Szimplán azt mondom, hogy a könyvnek, ebben a formában, ezekkel a szavakkal, történetekkel túl sok haszna nincsen. A tréning feltehetően sokat ad a dologhoz, és feltehetően tényleg segít leküzdeni azt, hogy izgulj, vagy félj, hogy leblokkolj egy vizsgán, hogy képes legyél elérni a célod.

 Ami viszont tetszett, hogy ki van hangsúlyozva, hogy akár lámpalázas típus vagy, akár nem, ha felkészületlen vagy, nagyobb az esélye, hogy bukod az interjút és/ vagy a vizsgát. Tehát a módszer akkor nem segít rajtad, ha eleve nem tudsz semmit. Ez akkor segít, ha megtettél mindent annak érdekében, hogy sikeres legyél, csak éppen izgulós fajta vagy. Ez persze teljesen hétköznapi dolog, erre mondhatjuk azt, hogy alap lenne, de nem hiszem, hogy mindenkinek az.

 A másik, hogy leírt egy történetet, hogy egy posztjára, milyen komment jött, és hogy ennek mi lett a vége. A kommenten elgondolkodtam egy kicsit. Hogy vajon én foglalkoztam volna-e annyit vele, mint amennyit ő tette, hogy feltételeztem volna a sértő és hemzsegő helyesírásba bújtatott dologba azt, hogy ki áll mögötte, és venném-e a fáradtságot, hogy megismerjem. A legtöbben feltehetően nem vennék, és azaz igazság, hogy olyan helyesírású és bántó esetlegesen, sértő kommenteket én egyszerűen figyelmen kívül szoktam hagyni. És betudni annak, hogy egy bolond és/vagy gyerek tévedt a blogomra és ott éli ki frusztrált és/vagy troll énjét. Az ilyenekkel én nem állok le vitatkozni, mert nincs értelme. Ő megtette, és ennek pozitív vége lett, siker történet. Vagy legalábbis a könyvben ezt olvashatjuk.

Megnéztem most a szerző honlapját, és most már értem, hogy miből futotta a könyv kiadása. Hát az átlag ember van egy olyan érzésem, hogy továbbra is lámpalázas és izgulós lesz, mert kétlem, hogy egy átlag kereset (pl. esetemben a közalkalmazotti bér), nem nagyon fedezi a

Személyre szabott tréningek: 15.000 Ft/ alkalom ( 90 perc ), és ugyebár 4-5 alkalom. Tehát, hogy leküzdjem a lámpalázat az durván 60.000-75.000 forintomba fájna. Hát, amikor majd gazdag leszek ezt átgondolom. Amúgy biztos hatásos, de ahogy a könyv végi „ömlengés” is mutatta, tréningre vezérigazgatók, fő adminisztrátorok és hasonlók mennek… A könyv meg, sajnos önmagában semmit sem ér. (szerintem)

A szerző honlapját elérhetitek innen.

Fülszöveg:

Barkó Judit – 20 évig a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője, kommunikációs mentor, az antiizgulin megalkotója.

A lámpaláz leküzdését segítő módszer megszabadít a nyilvános szerepléstől való félelemtől; legyen szó vizsgáról, prezentációról, riportról, állásinterjúról, vagy bármilyen, az egyén számára téttel járó helyzetről.

  Könyv: Barkó Judit: Antiizgulin

    Kiadó: Saxum

    Kiadás helye: Budapest 

    Kiadás éve: 2016 

    Oldalszám: 190

    Kötés: Puhatáblás

    ISBN: 9789632481630

Ez történt Júniusban!

 Nézzük csak, nézzük csak. Nos az van, hogy júniusban úgy döntött Magyarország időjárása, hogy néha megüti a tűréshatáromat, néha át is lépi azt, és ezzel cseppfolyóssá teszi az agyamat. És előhozza a meglehetősen normál hőmérsékleten szunnyadó lustaságomat. Hívhatnám akár nyári fáradtságnak is, de inkább ráfogom a melegre szimplán.

 A melegnek hála az olvasási sebességem üti a … 10 oldal /  nap átlagot, a moly szerint, amit általában igen naprakészen vezetek, hát igen, érdemlegesen normális hosszúságú könyv még a közelemben sem volt. A jégsárkány, rövid teli képekkel, Ami a szívedet brummja verses, Az ezüstfiú meg nagy betűs…

George R. R. Martin: The Ice Dragon – A jégsárkány         2016. június 7., 21:44 → 2016. június 7.

Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja…              2016. június 9., 19:55 → 2016. június 9., 19:58

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú     2016. június 8., 07:49 → 2016. június 10., 19:49   

J. Goldenlane: Napnak fénye        2016. június 10., 19:49 →       289      

  

Hát ez valami borzalmas átlag, még tőlem is. És nem írhatom a könyv kontójára, mert nem rossz. Annak ellenére sem, hogy még mindig nem sikerült elolvasnom. A történet tetszik, Naga-t imádom, meg a kém csajt is, meg Lin-t és Ticcát is. Tehát a történettel minden oké, a probléma ott van, hogy a melegben nem tudok túlzottan koncentrálni, és gyorsan fáradok. Ami persze nem lehetne nagy indok, hiszen a szobámban van légkondi, így itt nincs is meleg, mégis mire általában leültem a gép közelébe elment a kedvem attól, hogy olvassak, vagy a blogra írjak.

Oh, erről jut eszembe! Egész hónapban kettő darab posztot írtam. Az egyik az előtte lévő hónap összefoglalása volt…

 Viszont Júniusban voltam @Gabye-val és a szüleimmel (és a szüleim ismerőseivel) wellnesselni. Tudni kell, hogy nem vagyok az a nagy wellness fan. Nem megy és nem vonz az, hogy naphosszat a vízben lubickoljak (feltehetően azért, mert nem tudok úszni, valamikor tudtam, de már nem tudok…vagy tudok, csak nem emlékszem rá), tehát nem vagyok egy nagy vizi csibe, de azért elvoltam az ilyen helyeken is. A betegséget, ami rejtélyesen a wellness előtt egy nappal jött, és hazaérkezés után 6-7 órával elmúlt….nos ezt leszámítva jó volt. A szoba kényelmes volt, a társaság jó. Ha nem fáj a torkom és nem köpöm random ki a tüdőmet és nem vagyok hidegtől való tartózkodásra ítélve akkor maximálisan jó volt :D Amúgy a vicc, hogy soha az életben nem fáztam meg, fájdult még meg a torkom, csak mert jegeskávét ittam. Csak mert indulás előtti nap azt ittam AniTigerrel :D

 A karcaimat elnézve Júniusban semmi sem történt velem. A szokottnál kevesebbet karcoltam, és annak sem sok értelme volt, csak szép képek körülbelül. Jah, meg, hogy a Dr. Csontot mindegy milyen sorrendbe olvasom, vagy nem-e. Kiderült, hogy mindegy :D

A Snitten film nézés szempontjából aktívabb voltam. Dr. Csont (2005–2016) negyedik évada közepén tartottam Június elsején, és a kilencedik évad közepéig néztem július egyig. Amúgy jelenleg a tizedik évad közepén tartok. Valahol amúgy örülök, hogy lassan beérem a sorozatot, és nem lesz ennyi megnézendő rész. Talán egy kicsit rákattantam, és be akartam érni a sorozatot, ezért naponta több részt is lenyomtam. Amúgy eddigi véleményem szerint, kicsit más lett a nyolcadik-kilencedik évad körül az egész. És persze most, a tízedik évad első részéért nagyon haragszom. Olyan embert öltek meg, akit imádtam. Viszont az új csávó, hát őt szokni kell, de amúgy szerintem poénos :D

 Normális filmet nem néztem, a gépemen van egy csomó, terv is van, de valahogy nem nagyon akartam egynek sem neki ugrani. Na majd júliusba, moziba sem sikerült eljutnom, bár azt annyira nem bánom. A tervezett film ugyanis itt vagy még nem vetítik, vagy nem is fogják, vagy elsiklottam felette.

 A munkahelyemen történtek változások. Egy kollégám felmondott, egy kolléganő jött. Sokan azt mondták, hogy váratlan volt a felmondása, én ezt nem érzem váratlannak, és drukkolok, hogy megtalálja a maga szerencséjét külföldön. Éljenek a magyar közalkalmazotti bérek mi? Tehát valahol értem, amikor mennek, és amikor azt hallom, hogy „nem innen akarnak nyugdíjba menni”, pedig lehetne a könyvtári állás olyan, hogy az hivatás legyen. Nekem maga a könyvtárosság hivatásom (így érzem), de a munkahelyem, nem az ahol ezt hivatásnak tudom tekinteni. Fura, és kellemetlen párosítás ez, de hát majd lesz jobb is. Minden esetre reménykedem a jövőben. Végtére is olvasni szerető emberek mindig vannak, és lesznek is, könyvtárak is lesznek…remélhetőleg az én életemben még nem szűnnek meg :P

Soman Chainani:  Jók és Rosszak Iskolája	2016. június 1.	3.290 Ft
Charles Gilman: Démon tanár úr	2016. június 9.	1.495 Ft
Charles Gilman: A vipera nővérek	2016. június 9.	1.495 Ft
Jaszunori Nagahata – Jutaka Tazava – Sunszuke Okuda – Szaburo Macsubara: A japán kultúra története	2016. június 13.
Benjamin Percy: Vörös hold	2016. június 16.	690 Ft
Bob Doyle: Ellenállás nélkül – szenvedéllyel	2016. június 16.	990 Ft
Neil Omar Watson: Az aranyszűz lovagjai	2016. június 16.	990 Ft
Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály	2016. június 21.
Julie Kagawa: The Iron Daughter – Vashercegnő	2016. június 21.
Kathy Reichs: A csontok nem hazudnak	2016. június 21.
Lily Blake: Hófehér és a Vadász	2016. június 25.	499 Ft
Jo Marchant: Gyógyító elme	2016. június 30.	3.390 Ft
Mary Higgins Clark: Téged nem lehet elfelejteni

Júmiusban vettem könyveket, amúgy a júliust is azzal kezdtem. A Jók és rosszak iskoláját régóta terveztem, és ez lett végül az idei kihívásra a könyv miszerint az első amit megláttam, azt kell olvasnom.  Charles Gilman könyveket főleg a borítóért vettem meg, mert nagyon tetszik ez a 3D-s dolog. Remélhetőleg a történet is jó lesz, minden esetre már a borítóért megérte, még akkor is, ha olvasás után eladom. A Japán kúltúra történetét Rebeltől kaptam, remélhetőleg azt is hamarosan olvashatom. Emellett egy kedves dunaújvárosi moly megajándékozott a Reichs könyvvel, a Vashercegnővel és a Vaskirállyal. A Hófehér és a vadászt meg csak azért, mert remélem, hogy olvasva emészthetőbb lesz mint filmen. Majd próbálom nem a bamba csajt elképzelni olvasás közben Hófehérnek :D

A Téged nem lehet elfelednit meg a 21. század kiadótól nyertem. Egészen jó nyerő széria, mert a májusban nyert KMK-s könyvemet is pl. júliusban kaptam meg... :D