2012. április 19., csütörtök

Nyakigláb Apótól, Kedves Ellenségemig!


Nyakigláb Apó

Ismertető:
A népszerű amerikai író világszerte ismert leányregénye nyolc évtizeddel ezelőtt jelent meg először. Az árvaházi kislány boldogulásának és szerelmének kedves humorral átszőtt története az eltelt évtizedek alatt semmit sem veszített frissességéből, bájából. A népszerű regényt az író illusztrációi díszítik. A század elején megjelent első kiadás szövegét – amelyet Altay Margit fordított – Borbás Mária frissítette, tette korszerűvé.

Vélemény is miegymás, de csak azoknak akiket nem zavar, hogy spoilerezem:
Miért olvas egy 26 (jaj istenem, de öreg leszek idén), tehát egy majdnem 26 éves lány pöttyös könyveket? A kérdés amúgy bugyuta, mert hát miért ne olvashatna? De, hogy miért olvastam én? Van egy kolléganőm (több is), és ő ajánlotta, sőt a kezembe tuszkolta, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom mert Ő szereti. Rémlett, hogy nekem is megvan a könyv, valahol biztos amúgy megvan, azóta sem találtam meg, de a molyos adatbázis szerint tulaja vagyok neki. Tehát megkaptam szépen, olvasásra, hát akkor olvastam is. Tünemény egy könyv, és ha én tini koromba szerettem volna olvasni, akkor biztosan az egyik kedvencem lett volna, így is amúgy újra olvasós, tehát ha egyszer meglelem a sajátom akkor újra lesz olvasva.
A történet nem túl bonyolult, Judy levelein keresztül ismerjük meg az árvaházból kikerült lány főiskolai évet, ahogy ezt egyedi mód kommentárja Nyakigláb Apónak, az ismeretlen támogatónak. Beleértve a szerelmi életét is, ami van, méghozzá Jervis úrfi személyében, akiről én úgy az első felbukkanása óta tudtam kicsoda, és, hogy feltehetően ez a kettő majd szépen össze fog melegedni. De még mennyire, bár megjegyezném egyik sem túl egyszerű jellem. Minden esetre érdekelt volna, hogy milyen fejet vág Jervis amikor Judy leveleiben kifejti, mennyire szimpatikusnak találja, no persze nem tudva, hogy Jervisnek ír! Másik tünemény, Judy rajzai amivel a történeteit szemlélteti, hát az megmosolyogtató volt mindig :D
Tehát szerettem, tiniként jobban szerettem volna, de így is kedvenc marad.


Kedves Ellenségem!
  Ismertető:
Mi nehezebb? Száztizenhárom árva gondját viselni, egy árvaházat eligazgatni minden szakmai tapasztalat nélkül – avagy puhára főzni, mosolyra fakasztani egy mogorva, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost?
Nos, ennek csak Sallie McBride, e „kétfrontos” küzdelem szenvedő alanya a megmondhatója. Szerencsére kudarcairól, győzelmeiről rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, Judyt, az immár révbe ért egykori árvaházi növendéket.

Vélemény és miegymás:
Ha már Nyakigláb Apót elolvastam akkor adta magát ez is. Még mindig elgondolkodtató a tény, hogy gyerekkönyvtárban van. Persze a másik folytatása de! De semmi gyerekeknek való nincsen benne, legalábbis szerintem inkább ifjúsági, de nem gyerek. Nekem pont jó. Megszakításokkal olvastam, mert van egy rossz szokásom, miszerint sok könyvet olvasok egyszerre, és még közben mást is csinálok, így kicsit elhúzódott az olvasása. De nagyon jó könyv volt, tetszett ahogy az árvaház szépült, ahogy reformokat akart bevezetni Sallie, és ahogy a doktorról beszélt. Vannak titkok amiket ő sem tudhatott előre, így voltak félreértések de itt is lehetett sejteni, hogy végül ki kire talál rá. Judy ugyebár révbe ért, most Sallien a sor. Egyrészt az árvaházi reformok, szülők keresése az árváknak nem is olyan egyszerű! De megannyi ember segít ha baj van, ezt Sallie is meglátta amikor az otthon kigyulladt. És elég egy tűz, hogy rájöjjön kit is szeret :) Aranyos volt. Szerettem.

Hogy fogok-e olvasni még a szerzőtől?
Feltehetően igen.

Hogy megszerettem-e az írásait?
Igen nagyon, és feltehetően a fordítóknak is sokat köszönhetünk, mert hát nem minden a jól megírt mű, ha rosszul van fordítva. 
Vélemények:

0 megjegyzés: