Ugrás a fő tartalomra

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei





Ismertető:

Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat


Vélemény és hasonlók:
Vannak olyan könyvek, amiket az ember vagy szeretni tud, vagy utálni, de nem közömbös. Ez részben ilyen nekem, mert kölcsön kaptam, sokat hallottam róla és gyorsan akartam olvasni, ugyanakkor megvenni annyira nem szerettem volna, mert a mai könyvárak mellett, ha rossz akkor egy csomó pénzt kidobtam. Tehát kölcsön kaptam, elkezdtem, és elsőre nem fogott meg. Úgyhogy kicsit félbehagytam, pihentetni a témát, kiolvastam kb 5 könyvet, csak aztán elkezdte kérdezni, akitől kölcsön kaptam, hogy "na hogy tetszik?"...tehát úgy gondoltam, hogy akkor gyorsan befejezem és akkor majd megmondom, tetszik-e vagy sem. Tehát második nekiugrás volt és elég gyorsan be is fejeztem a könyvet. De ha megkérdezik ma is, hogy tetszett? Igen, nem, nem tudom. Elolvasni érdemes volt, meg nem venném. Tehát nem az amire azt mondom, hogy bármikor képes lennék újra olvasni...annyit nem adott.

A történet tetszett, mondjuk őszintén, kicsit X-men hatást keltett, különleges gyerekek, gonoszok meg minden van itt, háború, időutazás.
Ami tetszett: hogy a főszereplő is észlelte, a "hurok" nem a legjobb megoldás, mert elég unalmas lehet napról-napra ugyanazt átélni, és nem öregedni, de ki nem mehetsz a hurokból, legalábbis a jövőbe sosem, mert akkor x. idő után hirtelen elsorvadsz, mert a tested utoléri a korát. Tehát na, nem egy életbiztosítás.
Tetszett a megoldás arra is, hogy miért is lehetnek hurkok, meg a madarak megoldás is jó.
Ami nem tetszett: kiszámítható volt, hogy ki a gonosz, már legalábbis a felétől lehetett tudni, hogy akiben bízott az mégsem annyira kóser, és lesznek még gondok. Minden esetre a történet tetszett, néha meglepő fordulat is volt benne, de azért néha éreztem azt a sablont, amit általában követnek. Vagy csak olvastam már hasonlót és ettől tűnt ismerősnek? :(
Minden esetre, ha lesz film, úgy hallottam, hogy lesz, azt majd szeretném megnézni, és persze várom a folytatást. Mert, ha nem lesz folytatás akkor ez egy roppant idegesítő könyv, mert úgy véget vetni egy történetnek, hogy "és elindultak" ... :P

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é