Ugrás a fő tartalomra

Pippa Grant: Az ​utolsó facér milliárdos

 





 Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!
 Nem az a kifejezetten romantikus könyv olvasó fajta vagyok. Jobban hajlok az önsegítő könyvekhez, fantasykhoz és krimikhez. De mivel sok ilyen könyv megfordul a kezembe (könyvtáros vagyok), így gondoltam, teszek egy próbát ezzel a műfajjal is. Ez a próba volt A megtört szívű ami annyira jó választás volt, hogy gondoltam, míg várok a második részre, addig  a kiadói sorozaton belül maradva választok olvasni valót magamnak, és igen ez lett Az utolsó facér milliárdos. 
 A címnél sejtettem, hogy nem lesz olyan, mint az előző könyv, sejtettem, hogy más lesz de mégis kicsit csalódott voltam a könyv elején.  Nagyon rosszul kezdődött, és nagyon irritált az elején, az első öt oldal borzalmáról konkrétan fél órát tudtam mesélni a barátnőimnek és mondtam, hogy ennél sz*rabbat se olvastam, de komolyan. - Valószínű, hogy nem volt a könyvhöz megfelelő a hangulatom.
 Aludtam rá párat, eltelt pár hét, tologattam a könyvet jobbról balra, majd balról jobbra, egyik polcról a másikra, de mivel recenzió, és nem szeretek nem elolvasni olyan könyvet amit én kértem, hát vettem egy mély levegőt és folytattam. Aztán hirtelen napi 50-70 oldalakat olvastam, mert beindult az egész, vagy a hangulatom jött meg hozzá. Úgyhogy senki, de senki ne adja fel az első öt oldalnál, még ha a főhőst fel is gyújtaná házastul!
 A könyv felétől relatíve felgyorsult az olvasási sebességem is. Sokkal gyorsabban haladtam és sokkal jobban tetszett. A kutyán kívül, mondjuk senkit sem szerettem meg igazán. Úgy éreztem, hogy rengeteg dolgot megtudunk a szereplőkről, amik nem voltak annyira lényegretörőek, és rengeteg dolgot nem tudtunk meg, amik meg feltehetően sokkal szerethetőbbé tették volna a szereplőket. Akik rejtélyes mód a könyv elején és a végén már tök máshogy viselkednek.
 A két főszereplő Hayes a helyes milliárdos, akit mindenki amúgy ledegradál, mint Jonas tesója aki híres, ő nagyon érdekesen áll az életéhez. Nem akar nősülni, utálja, hogy mindenki kerítőt játszik körülötte, és igazándiból az a gyanúm, hogy úgy az embereket nagyjából mindet utálja, örülne ha egy lakatlan szigetre költözhetne és erre még pénze is van. Gyermekkori, ifjú kori csalódásai miatt, mert mindenki (is) kihasználta, nem igazán bízik az emberekbe, és ez a bizalomhiány aztán az, ami az amúgy kiszámítható Love Story-t folyton megkeveri. Hayes bár fejlődik a könyv folyamán, tehát nála azért láttam jellemfejlődést, de nagyon-nagyon furán reagálja le a dolgokat.
 Begónia, és a kutyája egy külön állatfaj. Begónia a tipikus jótét lélek, akit kihasználtak (ugye ismerős? :D), aki elvált a férjétől, amiért az anyja folyamatosan nyaggatja, hogy hát de miért. Frissen elvált, keresi magát, keresi az élet értelmét, de ő az a tipikusan mindenben is a jót látja. Hayessel ellentétben ember központú, lételeme, hogy legyenek körülötte, és hogy szeressék. Feltehetően a sorban állva 5 perc után már a körülötte lévőkről mindent (is) tudna, annyira gyorsan képes a kapcsolódásra az emberekkel, és az állatokra.
 Tehát van ez a két totál a világ két külön végén elhelyezkedő ember, akik tudjuk, hogy össze illenek. Az olvasás közben ez az egy tiszta volt, ezt az író nem akarta elrejteni. Szívatta  a szereplőit, de tudtuk, hogy a vége feltehetően Happy End lesz. És persze ott volt a kutya, akit imádtam, de mondjuk sose szeretnék a közelébe lenni. Marshmallow segítő kutya, csak nem érdekli ha parancsot kap. Tehát mindent el tud intézni, elmegy sétálni, visszajön, kinyitja az ajtót, tolja a biciklit, tehát komolyan mindent, csak amit mondasz neki nagy valószínűséggel nem fogja megcsinálni. Kivéve Hayesnek, aki meg allergiás a kutyákra. 
 Az ahogy ez a két ember egymás mellett él, ahogy próbálnak közeledni, és próbálnak néha távol maradni a másiktól már érdekes volt. Szerettem olvasni, bár sosem értettem igazán, hogy miért lényeg az, hogy Hayes az utolsó facér milliárdos. A könyvben bár néha megjelentek a nagyzolások, minthogy egy házam van itt, egy meg ott és helikopterrel megyünk át egyikből a másikba, és nézd van nyaralóm meg jachtom is. Nos mindezek ellenére a pénz nélkül pont ugyanolyan lett volna a sztori, max. nem kap drága ajándékokat Begónia aki amúgy nem is igényli ezeket az ajándékokat. A pénz volt amúgy az, aminél azt éreztem, hogy az író sok-sok pletyka lapot olvas (amit én nem), és onnan inspirálódik, tehát van egy elképzelése, ami lehet igaz, lehet nem, de nem ad ki egy egészet. Pl. Hayes anyjával voltam úgy, hogy a könyv elején le lett festve mekkora egy bunkó paraszt és mennyire nyaggatja, és szívatja a fiát, aztán a könyv végén, ippeg, hogy nem ő a legtökéletesebb anyuka, de közben vele nem igazán volt interakciója senkinek, tehát csak úgy megváltozott. A könyv elején a gazdagok nagyon gazdagok voltak a könyv végére, meg igazándiból a pénz nem számított és úgy viselkedtek, mint a középosztálybeli rajztanárok.
 
Belbecs: 4/5

 Azért kap 4 csillagot, mert a könyv negyedétől már élveztem, gyorsan haladtam és szerettem. És a rengeteg következetlenség ellenére is, amik kicsit zavartak, egy kikapcsoló olvasmány volt. Feltehetően azok, akik sokkal több napi bulvárt olvasnak, azok nálam jobban fogják élvezni, az utalások és összeesküvések miatt. Nekem ez a gazdagék világa teljesen kiesik az érdeklődési körömből, ez a "tudnom kell xy milyen bugyit hord" szintű információk . . . nem én azokat az embereket nem értem. De akik a való életben is érdeklődnek ilyesmik iránt, azokat itt sem fogja ez zavarni.

Külcsín: 3/5
Nem....ezek a lefejezett pasik a borítón, ezek borzalmasok. Mondjuk legalább fel vannak öltözve. Ahogy elnéztem az írónő külföldi könyveit, a legtöbbön pasi van, nem túl sok ruhába. A címekből ítélve, szakértője mindennek (is), és mindenről (is) tud írni. Én szerintem ha megjelenik tőle még bármi azt elengedem. :) Nem volt rossz, de azért közel se olyan jó mint a Megtört szívű ;)


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é