2022. augusztus 17., szerda

Naomi Klein – Rebecca Stefoff: Hogyan változtassunk meg mindent?

 







 A fülszöveg elolvasása után azt gondoltam, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom. A könyv felénél volt egy olyan gondolatom, hogy lehet, hogy mégsem kellett volna elolvasnom. Nem a tartalom miatt, mert a tartalom jó, a mondanivaló fontos és jó.
 Csakhogy,  nem véletlen a könyvön az ifjúsági címke. A fogalmazásmód az, ami így 36 évesen nekem kicsit fura volt. Meg ugye eleve iskolás korú emberekhez beszél a szerző benne, és rengeteg dolog kötődik a kötetben az iskolás korúakhoz. De végül végigolvastam, mert annyira nem volt zavaró, de tény, ez egy ilyen indirekt kötet a fiatalság számára ahol felhívják a figyelmet arra, hogy hallasd a hangod, légy aktivista, állj ki a jogaidért.
A kötet 3 jól elkülönülő részre tagolódik. 
  1. részben:  A szerző vázolja, hogy maga a klímaaktivisták, és a világ, a globális felmelegedés éppen jelenleg hol tart. Az iskolai sztrájkoktól (Greta-ra mindenki emlékszik). Hogy miként és milyen gyorsasággal melegszik a világ amiben élünk.
  2. részben: Szó esik arról, hogy mi vezetett oda, ahol jelenleg vagyunk. Kik, mik tehetnek róla, és hogy mégis amúgy mióta tudjuk azt, hogy gáz van. No meg, hogy miért is van még 2022-ben is az, hogy egyesek váltig állítják, hogy globális felmelegedés márpedig nincs. Ha van, akkor se az emberek tehetnek róla. Ez a rész amúgy a legdühítőbb az egész könyvben. Nem úgy dühítő, hogy a szerző írta volna bénán, hanem a tény amiket leír. Amit persze tudtunk, mindig is tudtunk, de így az arcunkba nyomják újra és újra. Persze amúgy nagyrészt kiélezve az USA-ra, de akkor is. Politikai mocsokságok, elhanyagolt területek, rossz döntések az egész világban van, tény, hogy az USA látványosabban tudja produkálni mindezeket.
  3. részben: Arról esik szó, hogy mit lehetne csinálni, miként kéne csinálnia a nemzeteknek. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy ezt a klíma dolgot megússzuk, lehetőleg nem úgy, hogy a fél világ sivataggá változik, a tengerek és óceánok savasodnak vagy hogy az északi-déli sarkok elolvadnak. Tehát ez a rész a "mit tehetsz, mint iskolás, a jövődért" dolog. Vannak jó ötletei, vannak jó gondolatmenetei, remélem, hogy lesz aki majd tudja használni.
Tehát jól összeszedett a könyv, és rengeteg jó dolog van benne. Néha kicsit túl optimistának éreztem a szerzőt. Bár megjegyzem, hogy én is próbálom az egész dolog jó oldalát nézni. Amit ismerjünk be, hogy a klíma válság kellős közepén, és a globális felmelegedésnek következményeként ebben az aszályos évben eleve nehéz. És amúgy is a globális felmelegedésbe, mi a jó?
Nos nagyrészt az, hogy az emberek összefognak, remélhetőleg hamarosan, mert minél tovább várunk annál kevesebb esély lesz az élhető Föld megtartására. Összefogás és a jelenlegi fogyasztói társadalom átrendeződése.... mert tény, jelen életformánk nem marad sokáig fenn. Vagy így vagy úgy de változnia kell az emberiségnek, ha túl akar élni.
 Emlékszem, még iskolás koromban azt hiszem biológia órán volt szó a klíma változásról, globális felmelegedésről, és akkor azt mondták, hogy hát majd a "Te unokáid élete a tét". Hát . . .  tévedtek. Az a generáció már a bőrén érzi, sőt ugye az előttünk lévő generációk is bár tény, az ő unokáik kapják ezt az egészet majd telibe, mert ők már ebbe a világba élik le az életüket. Az ember nagy túlélő, bízzunk benne, hogy alkalmazkodunk, megoldjuk.

Fülszöveg:
Hurrikánok. ​Olvadó gleccserek. Lángoló őserdők Ausztráliában, Kaliforniában, Szibériában.
A természeti katasztrófák ma már mindennapjaink részei. És esetenként kiváló alkalmak a gazdagoknak vagyonuk és befolyásuk növelésére.
De utat nyithatnak egy mindenki számára jobb jövő felé is.

Sokkal többről van szó, mint a hőmérséklet emelkedésének kordában tartásáról: egy igazságosabb társadalom felépítéséről. Ahhoz, hogy bolygónkat meggyógyíthassuk, és mindenki számára élhető jövőt teremthessünk, mindent meg kell változtatnunk: ahogy az energiát előállítjuk, ahogy élelmiszereinket megtermeljük, ahogy közlekedünk, ahogy építkezünk. És mindenekelőtt azt, ahogy egymással bánunk.
A fiatalok nem csupán résztvevői a klímaigazságosság mozgalmának: ők vezetik. Közéjük álltok ti is?
Naomi Klein kanadai újságíró és klímaaktivista legújabb könyve nem csupán tájékoztatást kíván nyújtani, hanem ihletet, elképzeléseket és eszközöket a cselekvéshez. „Itt és most meghúzzuk a határvonalat. A világ most ébred. És változás jön, akár tetszik maguknak, akár nem.” – Greta Thunberg
at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , ,

2022. augusztus 15., hétfő

Kurt Vonnegut · Albert Monteys · Ryan North: Az ​ötös számú vágóhíd - A képregény

 




 Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is, bár szeretem a képregényeket, de mérsékelten. Inkább manga párti vagyok, de azért szeretem a képregény megoldásokat is. Itt is, a könyv rajzolási részével nem volt gondom. Nem mondom, hogy teljes mértékben elájultam volna a rajzok minőségétől, de különösebben nem volt vele bajom. Nagyon-nagyon jó ötletnek tartom amúgy, hogy bizonyos klasszikusokat képregény formába adaptálnak. Mert így megismertetik a klasszikus művet azokkal az olvasókkal is, akik regény formában nem ismerték, akár kedvet is kaphatnak hozzá, mégis jóval gyorsabban fogyasztható így egy-egy történet. De megjegyezném, jelen esetben hálás vagyok a képregénynek, mert egy életre elérte, hogy a továbbiakba se akarjak semmit a szerzőtől olvasni . . .
 Nem a rajzolás volt a gond. A történet nagyobb gond volt, a fekete humort láthatóan / érezhetően nem nagyon értettem, vagy nagyon rossz passzban kapott el, ebből adódóan számomra, ha egy szóval kellene jellemeznem a kötetet, akkor azt mondanám, hogy érdekes. Sosem olvastam még Vonnegut-tól, ez volt tőle az első élményem. Olvasás közepe táján már tudtam, hogy ez volt tőle feltehetően az utolsó élményem is. 
 Nem igazán értettem a történetet, és olvasás közben csak arra tudtam gondolni, hogy ez egy képregény, így maximum 1-2 órát vesz el az életemből ez a fura és kusza sztori, és nem többet, igazán végig olvashatom. Végig olvastam! Nehezemre esett, de végig mentem rajta. Egyetlen egy normális karakter nem volt benne. Nem az, hogy nem volt kidolgozva, hanem egyáltalán, akik csak szerepeltek benne és nem haltak meg mondjuk két oldalon keresztül, őket sem kedveltem. Az idő relatívítása miatt az egész sztori ide-oda ugrált helyek-idők között, és bár lehetett követni, de korántsem azt éreztem, hogy akarom követni. Az Idegenek meg már igazándiból csak egy szál volt, ami még furábbá tette az egész történetet, és a furát most nem igazán pozitív jelzőként mondom.
 Nem tudom, hogy ha könyvbe állok neki, akkor hajlandó lettem volna-e arra, hogy végig olvassam. Jelenleg úgy érzem, hogy nagyjából 50 oldal után mondtam volna, hogy Vonnegut nem nekem ír, hagyjuk is egymást. Képregénybe végig lehet szenvedni, végig lehet olvasni . . . és igen legalább tisztázza magában az olvasó, hogy Vonnegut neki írt-e vagy sem. Nekem sajnos nem.
 Tisztában vagyok vele, hogy a szerző egyik tényleg kiemelkedő kötete Az ötös számú vágóhíd, de mint sok nagyra becsült könyv, ez sem jöhet be mindenkinek. Nagyjából tíz éve a könyv formátuma hiánycikk volt, még a kolléganőmnek úgy vadásztam egy rongyos példányt belőle egy antikvárba. Nos ennyi pozitív emlékem kapcsolódik a szerzőhőz. Emlékszem, nem volt elég pénzem és megkérdeztem, hogy Erzsébet utalványt elfogad-e az antikvárium tulaja, azt mondta persze, úgyhogy örültem, örült a kolléganőm és örült az eladó is :D

Belbecs:2/5
Tuti van mondanivalója, tuti szórakoztató, de nem nekem.

Külcsín: 4/5
A rajzolás amúgy teljesen rendben volt, a borító egyenesen tetszik. Szép és igényes kiadás.

Fülszöveg:
Az ​ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széleskörű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a XX. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját.

A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul „elszabadul az időben”. Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között – kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió.

Vonnegut megkerülhetetlen klasszikusa ezúttal képregényként elevenedik meg, Ryan North szöveghű adaptálásában, valamint Albert Monteys olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány, de mindig lenyűgöző rajzain keresztül.
at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , , , , ,

2022. augusztus 11., csütörtök

Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén

 




 Mostanában sokkal kevesebb gyerek könyvet olvasok, mint azt szeretnék. Úgy látszik az idei év nem kedvez nálam az ifjúsági irodalomnak és a meseregényeknek. De Gabye olvasta a könyvet, jó véleménnyel volt róla, hát gondoltam, hogy akkor elolvasom én is.
 Az első ami megfogott, a könyv borítója és annak illusztrációi. A fejezetek kezdő lapja és a részeket elválasztó illusztrációk ugyanis rengeteg apróságot tartalmaztak. Mindazt, ami utal a részben megjelenő szereplőkre, történetre egyaránt. Szerettem olvasás közben bogarászni ezeket az oldalakat. Megjegyzem igazán kaphatott volna színes illusztrációt a könyv, úgy még szebb lett volna. És emellett talán kemény borítót is. Én amikor még fizikai mivoltában nem találkoztam a könyvvel, csak molyra raktam fel, mint a könyvtár új beszerzését, megvoltam róla győződve, hogy keménytáblás, aztán amikor Gabye kölcsönözte láttam, hogy hát nem :(
 A történet valahol amúgy eléggé kiszámítható volt. Nem voltak benne olyan húha érzésű pillanatok, de simán el tudom képzelni, hogy a 7-8 éves korosztálynak még nem ennyire kiszámítható a dolog, hogy ők még képesek meglepődni a nem túl nagy fordulatokon is. 
 Így felnőtt fejjel viszont már kiszámítható volt, viszont ezt a kiszámíthatóságot ellensúlyozták a szereplők, akik közül volt akiket nagyon lehetett szeretni és voltak persze olyanok, akiknek az elbukásáért drukkolhat az ember. A szereplők mellett egy remek kis világ felépítés kaphatunk. Mesebeli lényekkel, fahéjmedvékkel (azokat bírtam nagyon), csibukokkal és elfekkel, no meg boszorkányokkal természetesen.
 A kedvenc részem az amikor a föld alatt vannak a gombák között és keresik a kiutat, valahogy az volt egy kicsit "izgulósabb" és kevésbé kiszámítható. Bár igen, azt gondoltam, hogy ki fognak jutni . . .  tekintve, hogy a fél könyv még hátra van, és a csibukok varázslatos földjén Már túl voltak. . . az hogy a hátralevő fél könyvben bolyonganak a katakombákba, elég valószerűtlen lett volna.
 Az elf - csibuk ellentét és "ellenségeskedés" volt az ami viszont nagyon-nagyon kiszámítható volt, ahogy a boszorkány kiléte is szerintem nem volt túl nagy rejtély.
 Ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet, mert alapjáraton egy kedves, kicsit kalandos történet, és felnőtt fejjel is élvezhető. Ha nem halálosan izgalmas dolgokat vár tőle az ember.
 
Belbecs: 5/5  
Szerintem a 8 évesek már simán élvezni fogják, de felnőtt fejjel sem rossz.

Külcsín: 4/5
Szeretem az illusztrációit és a borítót is. Igen, a kemény borítót hiányolom nagyon. Ez a könyv simán megérdemelte volna azt, hogy keménytáblás legyen :(


Fülszöveg:
„A gyermekeimmel együtt tagadhatatlanul beleszerettünk E. A. Wyke-Smith A csibukok varázslatos földjén című könyvébe… és persze Gorbóba, az egész díszes társaság legragyogóbb gyöngyszemébe.”
J. R. R. Tolkien

Pip és Flóra nagy bajba keveredtek. Megszöktek a Sunny Bay Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthonából, ahol életük szomorú és kilátástalan volt, ám sorsuk most sem nevezhető épp rózsásnak…
A két kis árva meghökkentő és varázslatos világba csöppent, ahol fahéjmedvék,
lápi koboldok, bukdácsok és talán még takonyférgek is élnek, és persze mindenekelőtt a csibukok, ezek az esetlen, kelekótya, de végtelenül elbűvölő lények, akik J. R. R. Tolkien gyermekeinek szívét is rabul ejtették.

E. A. Wyke-Smith elbűvölő meseregénye, amely A hobbit egyik fő inspirációjaként szolgált, most olvasható először magyarul.


Eredeti mű:

at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , , ,

2022. augusztus 5., péntek

Christine d'Abo: 30 ​fülledt nap (30 1.) - Cselekményleírást tartalmaz!

 








 Nem igazán szoktam erotikus könyveket olvasni. Bár idén, már sikerült egy 18+-os könyvet olvasnom, amit azóta sem tudom, hogy miért hívtak 18+-nak. 
 A könyvet szintén AniTigertől kaptam kölcsön, leszögezte, hogy a második résszel nem tud szolgálni, úgyhogy érjem be ezzel. A könyv elolvasása után amúgy egyetértettünk abba, hogy jó-jó, de úgy ebből ennyi bőven elég is volt.
 Itt legalább értem a 18-as besorolást, ahogy a cím is nagyon szókimondó a tartalommal kapcsolatban. nem árul zsákbamacskát, nem mondja, hogy ő olyan romantikus irodalom szeretne lenni, amit a tini lányok olvasva elolvadnak. Nem, nos a könyv azt mondja, hogy márpedig itt szexelni fognak, és hát... szexeltek is. Nem hiszem amúgy, hogyha összeszámolnám, akkor stimmelne a 30 nap, de ne kötekedjek ugye?
 A könyv eleje kicsit nehezen indult, az első szex jelenetig is sokat kellett várni, ha azt nézzük, hogy kétszereplős legyen a dolog. Amúgy érdekes volt a könyv. Nem mondom, hogy van irodalmi értéke, mert az nincs, de az aminek mondja magát, tehát hogy egy erotikus, kissé romantikus könyv annak teljesen oké volt. Nem akart több lenni, mint ami.
 Viszont én kicsit gonosz vagyok. Engem a könyv végén kibontakozó dolog, az úgy nagyjából az utolsó 30-40 oldal kicsit irritált. Nem mondom, hogy nem jó hogy mindenki is boldog, de kicsit túlzásnak éreztem a lezárást. Hirtelen lett nagyon nyálas, még az előtte lévő oldalakhoz képest is.
 Nem tudom, hogy amúgy írnak-e olyan könyveket, amiknek nem jó a vége, mert tényleg érdekelne egy olyan sztori, ami nem megy át valami szirupos nyáltengerbe a végére, hogy az epilógusba ippeg hogy nem hangzik el az örökkön örökké szöveg. . .  kellene egy olyan könyv ahol az a vége, hogy elmegy és tényleg elmegy . . . 
 A másik amitől amúgy kicsit ideges lettem, hogy ugye szegény főhősnő férje az elején meghal, rákban .  . . aztán eljutunk a könyv végére ahol a főhős ex felesége rákos . . . Jó most eltekintek attól, hogy jót röhögött a csaj akinek meghalt a férje rákba, hogy a nő bőrrákos, mert hát az nem is gáz annyira. Nem tudom . . . hogy a daganatos betegek is ennyire könnyen és viccesen kezelik-e a dolgot . . . én nem éreztem annak. És amúgy is felesleges szál volt ez az egész "beteg az ex nejem akit utálok, hát elmegyek azért ápolni, jah de csak rám akart mászni" rész . . .
 De összességében ez legalább erotikus volt, ez nagyjából nyíltan leírt mindent, és volt benne szex is, bár mondom, szerintem 30 napot nem erotikáztak ezek ketten :D

Belbecs: -
 Nem pontozom, mert az ami, de abban nem kiemelkedő. Nem igazán van irodalmi értéke, de elszórakoztatja az olvasót. Azért elképzeltem, hogy az az olvasó aki annak idején a Szárd sziklát behozta pironkodva ajándékba ezt elolvasná mit tenne, ha neki az sok volt. Pedig aztán abba lezavartak mindent fél oldalba. Tehát könnyed kis nyári olvasmány, de az olvasó ne várjon tőle túl sokat :)

Külcsín: -
 Ezt se pontozom, annyira nem volt vészes a gépelés, a helyesírás. A borító olyan, amilyen. Nekem konkrétan annyira nem tetszett. Minden esetre úgy vélem, hogy a kül és -beltartalom nagyjából egy szinten van. Olvassátok bátran, pironkodás nélkül.

Fülszöveg:

Hosszú ​éveken át Alyssa csak az emlékeivel bújik ágyba. De vajon készen áll-e arra, hogy az álmaiban ébredjen fel? Sokan egész életükben várnak arra, hogy megtalálják a lelki társukat. De Alyssa Barrow sorsa máshogy alakul. Ő tizenkilenc évesen ismerkedik meg Robbal, és mind a ketten készen állnak arra, hogy boldogan éljenek, amíg… Rob beteg nem lesz. Utolsó napjainak egyikén Rob arra biztatja fiatal, gyönyörű feleségét, hogy ne dobja el magától a boldogságot – vagy az élvezetet. Még különös ajándékot is hagyományoz feleségére, egy szexjátékot, amellyel arra bátorítja Alyssát, hogy lépjen túl a kapcsolatukon. Harminc kártyát hagy feladatokkal, harminc napnyi élvezetes tanáccsal. Tudni fogod, mikor jön el az idő – mondja. Most, két évvel később, amikor Alyssa találkozik szexi új szomszédjával, Harrison Kemppel, elkezd azon gondolkozni, hogy lehet, tényleg elérkezett az idő… Harrison a nők megtestesült álma kidolgozott combjával és ördögi vigyorával. Alyssa összeszedve minden bátorságát, mesél Harrisonnak az elhanyagolt kártyákról, és megkéri rá, hogy segítsen neki a felfedezésben. Ez olyan kívánság, amit Harrison boldogan – teljesít. Harrison tapasztalt érintése és forró csókjai életre keltik Alyssát. De az annyira nem is ártatlan játszadozás hamarosan mélyebb kapcsolattá alakul, és Alyssa ráébred, hogy nem csak a szexre áll készen, hanem a szerelemre is. De mit is mondanak a kártyák a Harrisonnal kapcsolatos jövőről? Szaftos, szívet melengettető és érzelmes. A 30 Nap felfedezi az újrakezdés fájdalmát és örömét. Megmutatja nekünk, merre is vezet egy kis bátorítás, egy apró bátor lépés.


A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK:



at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , , ,

2022. augusztus 4., csütörtök

Megan Logan: Szeresd ​magad!

 


  • Könyv: Megan Logan: Szeresd magad!
  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2022
  • Oldalszám: 176
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634755562
  • Megjelenés időpontja: 2022. március 8.






 Az az igazság, hogy van nekem egy bizonyos ellenérzésem azokkal a könyvekkel szemben, amik nem igazi könyvek. Mármint, aminek a nagy részét te töltöd ki, de valami miatt kapnak ISBN számot, elhitetve az emberekkel, hogy amúgy ők igazi könyvek!
 Az önsegítő irodalom nagyjából 25%-át ezek a művek teszik ki. Ami amúgy nem gond. Én elhiszem, hogy rengeteg ember imádja azt, hogy vezetve van, hogy ott és rögtön kitöltheti, megoldhatja a dolgokat a könyvben, és bármikor vissza is lapozhat, hogy évekkel, évtizedekkel később visszanézze, hogy miket írt, miket gondolt akkor és jelenleg hova is tart az ő élete. Attól, hogy én nem szeretek könyvbe beleírni, más még szerethet.
 Ezzel a könyvvel sem az volt a legnagyobb bajom, hogy kitöltögetős. Kölcsön könyv volt, tehát ha ingerem lett volna arra, hogy ott azonnal kitöltsem, akkor sem tehettem volna meg, hiszen nem a saját példányom. AniTiger megnyugtatására, még csak ingert se éreztem erre a cselekedetre.
 A legnagyobb gond, nagyjából a harmadik oldalon kezdődött, vagy talán a negyediken. Tudom, hogy az önsegítő irodalomban fontos, hogy megerősítse az olvasót abban, hogy jó úton halad a kiteljesedés felé. De, hogy ezt úgy tegye, hogy az egyik legnagyobb érdemének (az olvasóénak), azt jelölje ki, hogy megvette ezt a könyvet, az . . . azt úgy egy kicsit meredeknek éreztem. És ha ez még csak egyszer lett volna kifejtve, akkor tova is lendülök, mondván van egy egészséges önbizalma a szerzőnek, . . . de nem. Azt, hogy azért vagyok tök jó mert megvettem ezt a könyvet és/vagy elolvasom ezt a könyvet, konkrétan 3-4-5 alkalommal olvashattam, a 176 oldalban. El is könyveltem, hogy nem vagyok király, mert én csak kölcsön kértem :P
 A másik problémám az volt, hogy ahogy az alcím is kifejti "Foglalkoztató könyv NÖKNEK". Nem szeretem, amikor rámegyünk erre a nők-férfiak vonalra, és itt kifejezetten irritáló módon ment. Nem tetszett, ahogy a szerző gondolkodik. És elképzeltem, hogy vannak emberek akiket ő inspirál és a könyvvel a fura nézete csak úgy terjed, mint a pestis, és azért úgy egy kicsit megijedtem.
 Nem, nem keménykalapos feminista. Szimplán az egész könyv olvasásakor az jött le, hogy na a nők királyok . . . és mondj példát ki a NŐI példaképed, nézd mennyi NŐI énekes van és így tovább. Attól, hogy a könyv NŐKNEK készült azért ne feltételezzük, hogy minden nőnek, női kedvenc énekesei vannak Csak.
 De mindezeken túl is irritálóak voltak a feladatok. Ezt úgy merem kijelenteni, hogy olvastam már kitöltős, "foglalkoztatófüzetet" (erről mindig a suli jut eszembe :D), és voltak hasonlóan irritálóak, de a legtöbben elgondolkodtató kérdések voltak, és ha példát is hozott rá, akkor nem ennyire furákat és idegesítőeket, mint ebben a könyvben. 

Külcsín: 3/5
Nem volt annyira ronda, mint amennyire a borító alapján vártam. De igazándiból nem nyűgözött le. Az egyetlen pozitív dolog benne, hogy annyira nem érzékeltem, hogy helyesírási hibákkal lenne teli, ami a mai világba már nagy teljesítmény. Mindazonáltal, tény, hogy túl sok szöveg sincs benne :P

Belbecs: - 
Hát, biztosan van értéke. Hozzám nem adott az elolvasása. Néha ideges lettem tőle, de ezen túl nem váltott ki belőlem érzelmet. Igen, röviden ez egy eléggé idegesítő könyv volt.
at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
  • Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
    Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond...
  • Lauren Blakely: Kőkemény
    G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a b...

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.