2022-es várólista csökkentés első könyve! Már jobb vagyok ebben a kihívásban, mint az elmúlt években bármikor...mondjuk ez főleg azt minősíti, mennyire rossz voltam az elmúlt években :P
A könyv olvasásakor több dolog is eszembe jutott. Ezek között volt az, hogy úgy kéne nagyjából egy milliárd forint, jó lenne, ha covid se volna és úgy 2-3 év, míg körbejárnám Japánt. A legtöbb helyre ami a könyvben van, szívesen elmennék. Bár volt rengeteg hely, ahol csak nosztalgikusan felsóhajtottam, hogy "itt már voltam", de azért azokra a helyekre is elmennék újra. Ráérősen. Imádatam a japán utamat, viszont azaz igazság, hogy bár két hét alatt rengeteg dolgot, helyet, szentélyt, embert láttam, és rengeteg élmény ért, de pont ezért sehol sem volt elég idő. Én szerettem volna egy fél napot üldögélve tölteni Kamakura egyik szentélyébe, vagy szentély kertjébe, és a megnézésére volt másfél órám...értitek, sajnos az ÁTÉLÉS az amit ha két hét alatt nyomod le fél Japánt akkor nem lesz meg :( Én szerettem volna a legtöbb helyen sokkalta több időt eltölteni, több helyre elmenni. Ez alól csak Hiroshima a kivétel, és ott is csak a múzeum ahol annyit sem töltöttem, mint tölthettem volna, mert olyan szinten nyomasztó volt.
A másik ami a könyv olvasásakor az eszembe jutott, hogy azért 2010 óta rengeteg dolog változott. Még akkor is, ha mondjuk a Covidot nem is számoljuk. A könyv nagy része ebből adódóan inkább érdekesség, és nem hasznos információ. Inkább csak egy támpont, hogy mikre keressen az ember rá a neten, mert biztos vagyok benne, hogy a neten sokkal naprakészebb információk várják az embereket, mindennel kapcsolatban. Viszont a könyv ad egy jó kis képet arról, hogy a szerkesztők és írók szerint mit érdemes megnézni. Megjegyzem annyi múzeumot, amit én aztán sose néznék meg. Nem mondom, hogy nem mennék szívesen Japánban múzeumba, de hogy annyiba, mint amennyit ajánl biztos nem. Bár ugye, ha mindenhova el akar menni az ember az sok pénz és sok idő és jó nyelvtudás. Ezek közül egyikkel sem rendelkezem :(
A könyv eleje a történelmi áttekintés. Sok új dolgot nekem már nem mondott. Feltehetően ehhez már azért elég sok Japánnal foglalkozó könyvet olvastam. De elég érdekesen tálalja, úgyhogy nem unatkoztam az olvasása alatt. Ezek után körbe járja, képzőművészet, film, zene, konyha témákba is az országot, sehol sem túl mélyen, hisz csak felkelteni akarja az ember érdeklődését, és nem tanulmányt adni egyes témákban. Nem tudom a fordító bukott-e néhány helyen vagy eredetileg is el lett rontva, de voltak azért pontatlanságok.
A nagy áttekintés után régiónként járjuk be az ország legtöbb szegletét. Sehol se számítson senki sem őrülten hosszú és elemző szövegekre, de a fontosabb dolgokat elmondja. Mondjuk engem kifejezetten idegesített, hogy sok volt az ismétlés. Valahol konkrétan egymás után kétszer leírva ugyanazok a mondatok, alcímként, majd első bekezdésként...hát, azért az kicsit túlzás, értem én, hogy szerinte fontos, de ennyire nem. A másik ami nagyon zavart, hogy sok volt az elgépelés. És azért ez a könyv új korában 6.000 forint volt...akkor amikor az átlagos könyvek 2.500-ak, tehát azért oda kellett volna figyelni arra, hogy valaki átnézze. A másik ami borzalmas volt, főleg a fülszöveg miatt "A nyitott szemmel sorozat híres nagyszerű fényképeiről...", akkor most megjegyzem, hogy ennyi pixeles képet is régen láttam útikönyvben. A legtöbb kép amúgy tényleg szép, és igényes, de voltak fél oldalas pixeles képek. Sajnálom, de ha valamiről nincs jó kép, akkor inkább ne rakják bele a képet, csak maradjon leírás, mintsem, egy alig felismerhető kép...
De összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet. Jó volt kicsit nosztalgiázni, és újra, ha csak a könyv lapjain is, de bejárni Japánt. Rengeteg ötletet kaptam, hova mehetnék még, ha rám szakadna a bank, úgyhogy most már csak a pénzesőt várom és a covid lecsendesülését és már itt se vagyok :D
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 400
ISBN: 9630959667
Megjegyzések