Sokat gondolkodtam azon, hogy írok egy-egy posztot minden egyes képregényes olvasásomról, de végül úgy döntöttem, hogy egyet írok, az eddigiekről. Ugye a Lock and Key-ről már írtam külön, így azt nem hozom ebben a posztban. De az idei eddigi olvasmányaimat igen :)
Peter J. Tomasi: Batman és Robin 1. – Született gyilkos
Szerintem lassan egy éve állt itt szegényke. Még Pijer kollégám adta kölcsön, feltehetően bízva abban, hogy nem ével nálam a kötet :) Mindenesetre azért idén már sor került rá.
Eddig azt hittem, hogy Batman-t nem szeretem, de rá kell jönnöm, hogy Robint sokkal jobban utálom, mint Batman-t. És még mindig nem rajongok a nyugati képregényekért. Batman meg azt hiszem felkerül a "nem szeretem" listára. Nem volt ez rossz, de nem kötött le a történet, és nem volt ebben a történetben egyetlen egy olyan szereplő sem, akire azt mondatm volna, hogy neked szurkolok.
A fő gonosz, nem úgy fő gonosz mint gondoltam, az "amiért" pikkel Batmanre nem is olyan dolog, ami szerintem okot adhatna erre. Olyan, mintha felnőttek visszatértek volna az oviba, csak éppen véres és halálos verzióba, és a gyermeteg sérelmeiket egymáson vernék le, egy kölyök előtt, aki nem döntötte el, hogy igazán mit is akar, kihez is tartozik, meg úgy egészében kicsit fura.
Garth Ennis: Megtorló 1. – A kezdet
Ezt a kötetet is Pijertől kaptam kölcsön. Körülbelül akkor, amikor a Batmant. Tehát nem ma volt már ez sem. Viszont gondoltam, hogy ha már az egyiket visszaviszem, akkor a másikat is vigyem vissza, és akkor már olvasottan.
Azt hittem, hogy Batman a mélypont, de a Megtorló-t még jobban utálom. Értem, hogy miért öldököl, de igazándiból semmiről sem szólt az egész, csak hogy elkapják, mert öldököl, adjanak neki munkát, de ő nem akarja és jön az akinek mindenkijét megölte az elején, hogy megöldökölje őt. Közben meg egy csomót káromkodjanak és folyjon a vér. Komolyan nem értem. De lehet, hogy ez olyan tipikusan fiús képregény (feltehetően a Batman is :D), és ezért nem érzem magamhoz közelinek. Lövöldöznek, robbantgatnak és káromkodnak. Mindenki is meghal, van akiről tudjuk miért, valaki meg csak járulékos veszteség.
A rajzolás meg valami borzalmasan ronda. Sajnálom, mert bíztam abban, hogy jó lesz, és nem volt az. És rá kell jönnöm, hogy igenis zavar, ha folyton káromkodnak egy képregényben. Irritáló dolog.
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója
Igen, igen pontosan, ez itt elég nagy stílusbeli váltás volt :D
Itt a rajzolással nem volt akkora gondom, bár még mindig nem az én világom, de azért barátságosabb és sokkal színesebb (feltehetően mert ezt gyerekeknek csinálták :D)
A történet kicsit bonyolult, kicsit meg túl egyszerű. A boszorkány, akinek mindenkije boszorkány, de amúgy titok, hogy boszorkány...és a városalapító, akik évszázadok óta arra hajtanak, hogy bosszút álljanak a boszorkányokon. Pontosan, ebben a kötetben a gonosznak nincs is élete, mert mindent olyanra rakott fel, ami kivitelezhetetlen, főleg mert a boszorkányok meg elbújtak egy rejtett világban.
Sokáig kerestem, hogy ki normális a történetbe, de rá kell jönnöm, hogy senki :D Mindenkinek van valami stikje. Amúgy a kedvenc szereplőm a macska, aki a bolt amit üzemelnek az előző tulajdonosa, aki képviseli a sztoriban az LMBTQ vonalat, mert ugye 21. század muszáj bele meleg karakter.
Én ezt annyira, de annyira, de annyira szerettem volna szeretni, hogy ebből adódóan annyira, de annyira rossz volt.
Az a baj, hogy nagyon nagyok voltak az elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, és így nem fogott annyira meg, minta amennyire a többieket megfogta.
Egyszerűen úgy éreztem, hogy az egész nagyon gagyi. Tudom, hogy ha az, akkor direkt az, de akkor is zavart. A nevek zavartak, a szereplők zavartak. A történet volt az egyetlen ami úgy önmagában nem zavart, viszont mivel körülbelül minden egyes szereplőjét utáltam, így igazándiból a mérleg vége az, hogy nem jó.
Az alakváltó dolog menő, és a gonosszal sem volt gond, de jaj...nem, egyszerűen nem...
Kelly Sue DeConnick – Warren Ellis: Marvel Kapitány: Magasabbra, távolabbra, gyorsabban
Fura, de ez volt az a képregény amiben relatíve pozitívan csalódtam :D
Nem, a képek itt sem tetszettek, de megszoktam. Megszoktam, hogy fura, elfogadtam, hogy fura :)
Marvel kapitányt amúgy nem kifejezetten kedvelem, az egyik legpocsékabb Marvel film volt, amiben csak a macskát bírtam, aki nem is macska. Tehát mivel a filmes múltját utáltam, így gondoltam, talán képregényben más és kevésbé irritáló.
Mondjuk úgy, hogy van egy stílusa a kapitánynak, amit nehéz megszokni. De bírom a macskáját - aki nem macska - a kedvenc részem is az volt, amikor a macska benne volt. Ebből sok volt, hol megölni akarják, hol állítják, hogy tojásokat (vagy petéket?) rak, és tényleg :D Imádtam a sok-sok kis flekken cicákat...
Amúgy a történetek jók voltak, izgalmassak, és sok volt benne a humor, úgyhogy kifejezetten tetszett. Ennek ellenére, Marvel kapitányt továbbra sem kedvelem, mert egyszerűen fura ez a nő. A filmben a teszetoszasága nem tetszett, itt meg a "Én vagyok a Bosszú Angyalai tagja, jól megmentelek" mentalítása :D
Ez zseniális iskolapéldája annak, hogy szakirodalomból nem érdemes képregényt csinálni. Mert vagy unalmas lesz, vagy elveszik a mondanivalóját.
Jelen esetben a mondanivaló megvan, általában idézve, ez viszont megölte azt, hogy egyáltalán története legyen a dolognak. Van egy háttér történet száll, amibe próbálta a szerző belefűzni az okosságokat, mint tanmeséket, de az sem sikerült túlzottan jól neki. Olyan az egész, mint egy illusztrált szakirodalom. Bár ahhoz meg sok a kép :)
Tehát értékelem, hogy megpróbálták ezt átültetni képregény formába...de sajnos nem sikerült igazán jóra. A szöveg amúgy teljesen korrekt, de ezt így ebben a formában erős túlzás lenne KÉPREGÉNYNEK nevezni. Pedig, hogy mindenki tudja, és ne legyen kérdés, ezt az információt rá is nyomtatták a borítóra, hogy tudd, hogy ez képregény...mert amúgy nem tudnád :D
Tehát értékelem, hogy megpróbálták ezt átültetni képregény formába...de sajnos nem sikerült igazán jóra. A szöveg amúgy teljesen korrekt, de ezt így ebben a formában erős túlzás lenne KÉPREGÉNYNEK nevezni. Pedig, hogy mindenki tudja, és ne legyen kérdés, ezt az információt rá is nyomtatták a borítóra, hogy tudd, hogy ez képregény...mert amúgy nem tudnád :D
Ezeket a képregényeket olvastam mostanában. Még itt vár rám Thor úgyhogy nem végeztem, csak egy kis szünetet tartok. Voltak jó élményeim, és egyik könyvre sem mondanám azt, hogy nem érte meg elolvasni. Szórakoztattak, de a legtöbb nem az én világom. Ebből adódóan pontozni is nagyon ritkán pontozom őket. (oké, a Megtorlót és a Háború művészet-ét pontoztam). De örülök annak, hogy a könyvtár is beruház képregényekre, és örülök annak is, hogy a képregények kiadása is kis hazánkban elég jól megy, mert amúgy egy nagyon jó műfaj :) Az más, hogy nem vagyok oda túlzottan ezekért, de ez van, az én szépérzékem a Mangák-nál marad :D
Megjegyzések