Ezt a könyvet már régen kinéztem magamnak, szerintem egy évig csücsült a kívánságlistámon, amikor is leszedtem onnan, mert könyvtárközivel sikerült megszerezni. Röviden és tömören, örülök, hogy nem költöttem rá, mert akkor csak sokkal idegesítőbb lett volna a könyv, így szimplán sok-sok hümmögést eredményezett.
Kicsit bővebben:
Úgy gondolom a japán nyelv, és úgy általában a nyelvek elsajátítása nem megy 15 perc alatt naponta. Persze a 15 perc 15 perccel több a semminél, de kevés, ha valóban elakarod sajátítani a nyelvet.
A könyv főleg utazónak készült, ezt mérlegelem is a pontozásnál majd odalenn. Úgy gondolom, mint utazó a könyvben találkoztam pár olyan leckével, ami kifejezetten nem nekem íródott, még akkor sem, ha egyéni utazásra megyek, és mindent nekem kell megkérdeznem. (lásd tárgyalások, üzleti élet).
Mérlegelem azt is, hogy a könyv 13 éve íródott, és 7 éve adták ki magyarul, tehát nem túl friss. Ez úgy a képeken erősen érezhető volt.
Ami fura volt, hogy az orvosos résznél a kb. 7. példamondat az, hogy terhes vagyok, hát nem gondolom, hogy ennek az alap szókincsben benne a helye, de oké elfért, csak fura volt.
Értékelem azt is, hogy a szavak átírással is olvashatóak voltak, ezzel egyértelművé téve, hogy aki 15 percet áldoz a japán nyelvre, az nem fogja megtanulni a hiraganával, katakanával és kanjival írt szövegeket, csak úgy az átírást próbálja bemagolni. Bár a könyv Végében van egy táblázat, meg úgy 18 oldal kaják neveivel, mintha szegény sehonnai turista mást sem csinálna csak menne és mindent megkóstolna. Mert annak örültem, hogy alap élelmiszerek és hasonlók ott vannak, hiszen ez jó dolog, de nem hiszem, hogy a melegen pácolt akármit, nekem tudnom kéne, hogy hogyan írják és ejtik ki. Kivéve, ha gasztronómiai témában megyek, vagy étteremben akarok dolgozni odakinn.
Ami fura volt nekem még a könyvvel kapcsolatban, hogy kicsit összecsapottnak éreztem. Bár a témák egymásra épültek és feltételezték, hogy az előtte lévőket már ismered, mégis néha banális példamondatokat hozott. Amit mint magyar, sose mondanék, vagy kérdeznék meg (a kedvenc párbeszédem amúgy az orvosnál történő, amiben már szinte halálán van a nő, de amúgy csak gyomorrontása van, és az orvos furán néz ki. A másik meg ez a gyöngyszem:
Tehát a párbeszédekkel néha bajom volt, és az volt az érzésem az utolsó pár leckénél, hogy na most unta meg az összeállító, mert már a napokat keresi, illetve néhol kihagyja, mi is a szó jelentése...hát mondjuk ezt nem nagyon engedném meg magamnak, ha egy nyelvtanulós könyvet készítenék (ha másmilyent akkor sem).
Összességében:
Egynek jó. Megerősített abban, hogy vannak már szavak amiket tudok, vannak már hiraganák és katakanák, amiket felismerek, és valamennyit biztosan segít a kiejtésbe is, bár nem sokat. (abban az appok jobbak). Örülök, hogy nem költöttem rá, mert most kicsit morcos lennék, ha 3.000 forintomba került volna.
Belbecs: 3/5
Megjegyzések