Előre leszögezném, hogy a könyv kivételesen nem kap sem külcsínre sem belbecsre pontot, ugyanis borzalmasan nehéz lenne pontoznom az olvasottakat.
Úgy érzem, hogy ez a könyv nem laikusoknak szól, nem olyanoknak, akik könnyed olvasmányt várnak egy kemény témában. Márpedig a fülszöveget elolvasva pont az jön le az embernek, hogy a könyv könnyed megfogalmazásban, humorosan és nagyon olvasmányosan tárgyalja a felvetéseket a modern kutatások és a több ezer éves buddhista tanok között. És ez az ami engem is borzalmasan félrevitt.
Úgy gondoltam, ez lesz az a könyv ami a 21. századba behozza a buddhista elképzeléseket (meditáció, életfelfogás), és ezt fogyaszthatóan, érthetően leírják, kutatásokkal alátámasztva.
Amit viszont kaptam teljesen más, és ezért is tartott majd két hónapig, hogy a könyv végéig érjek. Borzalmasan tömény az egész, és teli van szakszavakkal, amiket egy laikus nem ért és nem is fog szeretni. Én hősiesen végigolvastam a könyvet, de úgy érzem, hogy köztem, és a könyv teljes felfogása között úgy 25 évnyi kemény meditációs elvonulások és pár diploma áll. Nem mondom, hogy nem értettem belőle semmit, hisz ha így lett volna, akkor fogom magam az 50. oldalnál és abbahagyom. Voltak érdekes részei, amikor a saját életéből mesélt az író, azok olvasmányosak voltak, viszont összességében elég kis szelete ez az egésznek.
Úgy gondolom, hogy az a kör, amiben a szerző mozog, már elég érett ahhoz, hogy azt, amit elmond teljes mértékben, vagy legalábbis nagy százalékban felfogja. A Köszönetnyilvánításban írta is, hogy egyetemi hallgatókkal és egyetemi oktatókkal értekezett a leírtak nagy hányadáról, tehát ők feltehetően jóval fogékonyabbak voltak rá, mint pl. én.
A Buddhizmus régóta érdekel, és nem ez az első könyv amit olvasok a témában. És nem is ez az első könyv, amit nehezen olvasok, de ez az első aki azt hirdette, hogy amúgy könnyed olvasmány lesz a témát érdeklődők számára. Úgy érzem nagyon sokan fognak ebbe belefutni és jogosan fogják utálni a könyvet, hisz nem ezt ígérte.
Viszont biztos lesznek olyanok, akik sokkal járatosabbak a témában, és mondjuk már túl vannak egy-két elvonuláson és nekik egyrészt nosztalgikus lehet, másrészt tudják miről beszél az író. Nekem is voltak olvasás közben (is) “Aha” élményem, amikor éreztem, hogy mit akar mondani, de ez sajnos elhanyagolható hányada a könyvnek. Mivel sosem voltam elvonuláson, így érdeklődve olvastam, milyen is egy ilyen. Még amúgy kedvet is éreztem rá, hogy egyszer egy egyhetesre elmenjek. Mondjuk akkor, amikor már rendszeresen meditálok, egyenlőre még ez sincs meg, de kedvet kaptam hozzá.
Jelenleg úgy gondolom, hogy úgy 5 év múlva megint előveszem ezt a könyvet és újra nekiállok, remélhetőleg akkor már kicsit több marad meg bennem belőle, mint most. És akkor talán nem úgy teszem le a könyvet, hogy “Jesszusom, mi is volt?”. Mivel borzalmasan tömény volt, így naponta ha 20 oldalt haladtam, akkor elégedett voltam, de ez a sok megállás, és tagolás, és hogy inkább olvastam bármi mást megtette a hatását. Nem tudnám felidézni, hogy a könyv elején mi volt, ha nem lenne a könyv végén egy összefoglaló, ami emlékeztet arra, hogy mit olvastál. (Amúgy hasznos a könyv függelék és jegyzet része is, egy csomó mindent megmagyaráz, amit nem értettem.)
Ami viszont a könyv szerkesztését és helyesírását illeti, valami borzalmas. Ennyi elgépelést már rég nem láttam egyetlen egy könyvben sem. Szókötök maradtak ki, vagy betűk, vagy ragozások mentek totálisan félre, és ez is megakaszt az olvasásban, és amúgy fel is idegesít közben. Úgy érzem, 2019-ben erre már jobban oda kéne figyelni, bár az elmúlt pár évben több könyvnél, több kiadónál szembesültem azzal, hogy úgy látszik, hogy spórolnak azon, hogy átnézessék a könyveket.
Fülszöveg:
Mit tehetünk a modern világ negatív hatásai ellen? A mai kor embere hajlamos az aggodalomra, a depresszióra, a haragra és a kapzsiságra. Robert Wright a buddhizmusban leli meg a választ, amely már évezredekkel korábban ráébredt olyan dolgokra, amelyeket a tudósok még csak most kezdenek boncolgatni. A nagy feladatra vállalkozó, ugyanakkor szellemes olvasmány a pszichológia és a legmodernebb idegtudomány módszereit összeegyeztetve lép fel a buddhista filozófiai tanok védelmében. A sokszor meglepő, élvezetes és kihívást jelentő könyv racionális szemlélettel közelíti meg a meditációt, és ezzel akár életmentő is lehet mindenki számára – a tapasztalt meditálóktól a kételkedő olvasókig egyaránt.
Eredeti mű: Robert Wright: Why Buddhism is TrueEredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Robert Wright: A buddhizmus élő igazsága
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 360
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783425
Megjelenés időpontja: 2019. január 23.
 |
| forrás |
Tartalomjegyzék
Pár mondat az olvasóhoz
01. A piros pirula
02. A meditáció ellentmondásai
03. Érzések és illúziók
04. Gyönyör, eksztázis, és még több ok a meditációra
05. Énünk állítólagos nemléte
06. A főnököd szabadságra ment
07. Mentális modulok, amelyek az életünket irányítják
08. Hogyan gondolják önmagukat a gondolatok?
09. Önkontroll
10. Találkozások a formanélküliséggel
11. Az üresség teteje
12. Gyomok nélküli világ
13. Óriási, minden (legfeljebb) egy!
14. Nirvána dióhéjban
15, Megvilágosító erejű a megvilágosodás?
16. A meditáció és a láthatatlan rend
Megjegyzések
Kicsit elriasztó a sok helyesírási, melléütési hiba, nagyon elriasztó az, hogy nagyon szakkönyv :))
Voltak jó pillanatai a könyvnek, de úgy érzem, ennyire nem vagyok buddhista :) Pedig amúgy sok dolog tetszik benne (a buddhizmusban), de ez nekem nagyon-nagyon tömény és tudományos volt. Lehetett volna sokkal lazábban beszélni a dolgokról :D
A Helyesírás az tényleg nagyon rossz, gondoltam jelölöm mindet, de aztán letettem róla ;(