Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus

 Emlékszem, hogy úgy 15 éve a Boldogság művészete megváltoztatta az akkori életfelfogásomat. Tudom, hogy nagyon nagy hatással volt rám, és azóta is ezt keresem a Dalai Láma könyveiben. Hol találkozom is ennek a szikrájával, máshol pedig rájövök, hogy Én és a Buddhizmus még mindig sajnos igen messze vagyunk egymástól.
 Nem mondom, hogy semmit sem értettem a könyvből, mert ez nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy maradéktalanul megértettem ezt a könyvet, mert ez hazugság lenne. Ez a könyv is tipikusan az, amihez nekem még fel kell nőnöm. Még rengeteget kell tanulnom, gondolkodnom és nem gondolkodnom, hogy felfogjam azt, amit üzenni akar.
 Ez a könyv nem az olyan egyenlőre még laikusoknak íródott, mint én. Ehhez a könyvhöz már kell egy stabil tudás a vallásról, a felfogásról, az éntelenségről, az ürességről és a buddhizmusról úgy általában.
 Sokáig úgy gondoltam, hogy sokat tudok a témában, de idén kezdek rájönni, hogy még egyenlőre az út legeslegelején tartok, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy megértsem, amit mondani akarnak ezek a könyvek nekem. Nem nagyon akarom értékelni, mert tudom, hogy ahhoz, hogy ezt pontozni lehessen rendesen, ahhoz már rendelkeznem kéne a tudással.
 Mert, mint laikus, ez itt borzalmasan tömény. Nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy úgy 10 oldalanként volt egy-egy oldal, amit teljesen értettem, és két-három oldal, amit részben sikerült megértenem, vagy legalábbis elgondolkoztatott, és felsejlett az, hogy "már valahol hallottam" /"már valahol olvastam". Tehát a kezdők ne ezzel kezdjék, mert az a gyanúm, még annyit sem fognak érteni belőle amennyit én.
 A könyv három jól elkülöníthető részre tagolódik. Robert Thurman előszavára, ami amúgy teljesen érthető (itt még azt hiszed, érteni fogsz mindent), majd az idézetek gyűjteményére, aminek én úgy az egy 10-dét értettem, aztán egy elemzés rész, amit viszont nagyon-nagyon-nagyon nagy vonalakban értettem csak, és őszinte leszek az untatott. A könyv végén amúgy van egy szószedet, ami mindig jól jön, és ami sok dolgot megmagyaráz ;)
Tehát kezdők, ne ezzel kezdjétek. A Boldogság művészete sokkal, de sokkal könnyebben emészthető, ahogy a Nyitott szívvel és az Út a nyugalomhoz is. ÉN ezt a hármat ajánlom, ha csak úgy ismerkedni akarsz a Dalai Láma üzeneteivel, a buddhizmussal, de nem akarsz belemélyedni nagyon a témába. Vagy ha bele is akarsz, lassan és megfontoltan, úgy hogy ne szegje kedved egy borzalmasan tömény könyv.
 Amúgy nekem nem szegte kedvemet az, hogy idén ez a második könyv amit igazándiból nem értek. Elkönyveltem, hogy ideje jobban beleásnom magam majd a témába.

Fülszöveg:
Ez az inspiráló könyv a Dalai Láma gondolatait tartalmazza; hogyan élhetjük az életünket misztikus élményektől áthatva, és hogyan hozza el a miszticizmus a változásokat az egyénben és a társadalomban.

A gondosan megválogatott tanítások, kommentárok, személyes gondolatok és tapasztalatok tökéletes gyűjteménnyé teszik ezt a könyvet mindazok számára, akik gazdag, jelentőségteljes spirituális életet szeretnének folytatni, illetve kiváló kiindulási pont lehet azoknak, akik most lépnek a spiritualitás útjára.

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus
Kiadó: GABO
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 174
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634067290
Fordította: Békési József
Megjelenés időpontja: 2018. november 16.

Tavasz köszöntő nyereményjáték!

Kedves blog olvasók!
 Úgy gondoltam, hogy 2019-ben is indítok nyereményjátékot. És ezzel kivételesen nem várom meg a nyarat, hogy a blogszületésnap eljöjjön. Tehát egy kis tavaszköszöntő nyereményjáték a tudatosság jegyében. Három könyvet fogok kisorsolni, három különböző nyertesnek. Csak egyet nyerhet egy ember, így kérem gondolja meg mi az, amit a legjobban hazavinne. Fontos, tényleg!
 Mind a három könyv maradandó élmény volt számomra, és attól, hogy én magam nem használtam őket rendeltetésszerűen (értsd: nem firkáltam bele egyikbe sem :D), úgy gondolom vannak emberek akik szeretnek kitölteni könyveket, így jó helyre megy a könyv majd.
Az első a tudatos jelenlét-t és az itt és most érzésre próbálja felhívni a figyelmet, és tanácsokkal lát el, hogy élj a jelenben. A második könyv megkönnyítheti az anyagiak követését, a harmadik meg igen hasznos lehet, ha te is rendelkezel sérelmekkel, amiktől szabadulnál, azt ebben a könyvben kiélheted és kiírhatod magadból. (amúgy tartom, hogy utána el kell rituálisan égetni :D)

Hogy mit kell a könyvekért tenned? Válaszolni három egyszerű kérdésre, amit adott emailcímre, adott tárggyal elküldeni, megjelölve, mely könyvet szeretnéd megnyerni. Mind a háromra pályázhatsz, de csak egyet vihetsz el, így kérlek ha valami totálisan nem érdekel, arra ne jelentkezz. Nem az a célom, hogy olyan nyerjen aki eladja aztán a könyvet, hanem az, hogy olyan nyeri meg, aki örül és használni tudja, rendeltetésszerűen.

A kérdések:

1. Mi az, amire most éppen spórolsz? Már ha van ilyen, és miért?
2. Mi a véleményed a meditálásról, és meditáltál-e valaha?
3. Könnyen megbocsájtó vagy, vagy sokáig magaddal viszed sérelmeidet?

(a válaszokat csak én fogom látni, a játék után törlöm őket)

Ahova küld: st.metatron@gmail.com

Ami a tárgy legyen: Tavasz köszöntő nyereményjáték

Amit kérek: Három választ, egy/kettő/három könyvcímet, amit megszeretnél nyerni, adott tárgyú emailben. Féliratkozást nem kérek, de borzalmasan örülök, ha feliratkozol a blogra, de tényleg nem feltétel.

Beküldési határidő: 2019-04-01
Postázás: Csak Magyarországi címre postázok!


És akkor a nyeremények:

Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve

 Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Tudom, hogy a könyv a legjobbkor talált rám. Egy túlzsúfolt hét közepén, amikor az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindenki menjen a fenébe, és amúgy is hagyjanak már békén a hülyeségeikkel!
 Vannak olyan hetei mindenkinek, amikor legszívesebben mindenkinek megmondaná az őszinte véleményét, de nem teszi. Nem teszi, mert kirúghatják érte, vagy kiközösíthetik, és ezt azért nem szeretné. De a gondolat megfogan és valahogy meg kell ezektől a gondolatoktól szabadulni. Nos erre tökéletes a könyv.
 Én alapjáraton nem szeretem a kitöltögetős könyveket. Szimplán azért, mert nem szeretek beleírni egy könyvbe és zavar, ha belefirkálgatok. Olyan érzésem van mindig, mintha rongálnám szegény könyvet. Tehát nem szeretem őket. Ezt a könyvet sem szeretem ilyen szempontból, viszont a terápiás hatása mindenképpen megvan.
 Mert itt igenis leírhatsz mindent, mindent ami benned van, ami bánt, ami fáj, és azokat a gondolatokat is, amit elmondanál a főnöködnek, a kollégáidnak (ha iskolás vagy akkor a tanáraidnak, osztálytársaidnak), szüleidnek vagy gyerekeidnek, de mégsem mondod el őket. Itt leírhatod, mondjuk úgy... KIÍRHATOD magadból minden keserűségedet, és ez egy nagyon felszabadító érzés. Tény, hogy utána a legjobb ha eldugod a könyvet, vagy rituálisan elégeted, de tény, kiírni a fájdalmunkat ami szabadságot ad.
 Úgyhogy van itt ez a könyv, ami igazándiból nem könyv. Naplónak hívnám, a sérelmeink, fájdalmaink naplójának. Éppen ezért gondolom azt, hogy amolyan folyamatos jegyzetelésre jó, de amikor betelik, akkor jobb megszabadulni tőle. Ne azt értsétek alatta, hogy eladni :D Mert szerintem, a sérelmeitek mást kevésbé érdekelnek, hanem elégetni (tudom, könyvet nem égetünk...de ez nem könyv), vagy más módon megszabadulni tőle. Kétlem, hogy egészséges dolog lenne az, hogy újra és újra elolvasod azt, ami bántott. Úgy vélem kiírni magunkból jó dolog, aztán lezárni a dolgot, és nem újra és újra feltépni a sebeket. A könyv abban is hasznos lehet, hogy ennek platformot ad. Bárhogyan használhatod, nekem is vannak részek, amikhez nem tudok írni semmit, mert már nem vagyok iskolás, vagy nincs párom, tehát vele sem lehet problémám, de úgy vagyok vele, hogyha kitölteném a könyvet feltehetően áthúznám simán a nem megfelelőt és odaírnám azt, ahol nincs elég hely.
 Bizony, első olvasásakor a "könyvnek", rájöttem, hogy néhol keveslem a helyet, hogy sokkal több emberrel van bajom, vagy van sérelmem vele szemben, mint ami abba a négy sorba elférne. Mondjuk nem sokkal többel...de többel. De kreatívan felhasználnám azokat a részeket, amihez viszont hála az égnek nincs mit írnom.
 Az Első olvasásakor relatíve hangoskönyvet csináltam belőle 3 kollégámnak. Ki is tárgyaltuk, hogy hol lenne kevés az a bizonyos négy sor, vagy négy oldal. Meglepően sokan rendelkeznek sérelmekkel, és elég csak egy szikra (egy mondat a könyvből), és máris tudod mondani a választ, rögtön teli tudnád írni az egészet. Ami amúgy borzalmasan szomorú dolog, de mutatja azt is, hogy ezeknek a könyveknek lehet/van hasznuk. Írd ki és szabadulj meg tőle ;)

Belbecs: 4/5
Nem tudok 5 pontot adni rá, bármennyire is szeretem a könyvet, nem tartom igazán könyvnek. A belbecs itt inkább maga az ötletre vonatkozik. Nagyon jó ötletnek tartom és sajnos nagyon nagy keletje is lesz. A sajnos-t értsétek úgy, hogy jobb lenne, ha az emberek nem őrizgetnének és hurcolnának magukkal ennyi sérelmet. Mert nem jó, hogy tisztán feltudsz idézni egy több éves, akár tíz évvel ezelőtti fájdalmat is. Mert ez sajna nem egészséges. De talán segít, ha kiírod magadból.
A könyvben vannak kreatív feladatok is, szerintem akik  a "Nyírd ki ezt a naplót" típusú nemkönyveket szerették azok majd itt is bőségesen kreatívkodnak. Sajna nekem ehhez nincs túl nagy ...fantáziám :D

Fülszöveg:

Legyünk őszinték: baromira idegesítő és unalmas a manapság állandóan hangoztatott „legyél pozitív” és a sok duma a meditálásról, meg a jógázásról. Mi lenne, ha a belső feszültségünket és bosszúságainkat végre nyíltan és olyan feketén adhatnánk ki magunkból, ahogyan azt valójában érezzük? A Nagy sérelmeink kiskönyve végre lehetőséget nyújt a tulajdonosának arra, hogy kiírja magából az őt körülvevő idióták idegesítő dolgait, és hangot adjon az élet pokolian sötét oldalának is!
A vidám, megdöbbentően katartikus és kreatív könyv arra biztatja kitöltőjét, hogy panaszkodjon, nyögjön, vesse papírra a sérelmeit és bátran sorolja fel az idiótákat a munkahelyén, a magánéletében vagy akár az utcán – és gondosan rejtse el ezt a naplót a szerettei elől.

Könyv: Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783463
Fordította: Karáth Tamás
Illusztrálta: Piia Aho

Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

“Be kell vallanom valamit - az összes fejezetnek adhattam volna azt a címet, hogy “Adj esélyt magadnak!””

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!

Az idézet remekül kifejezi a könyv mondanivalóját! Az emberek sokszor önmaguk ellenségei, és önmaguk építenek falakat maguk köré. A falak megakadályozzák azt, hogy kiteljesedhessenek, és esélyt adjanak valami sokkal jobbnak. A könyv rengeteg esettanulmányon és sztorin keresztül mutatja be azt, hogy mi van akkor, ha valami/valaki rákényszerít arra, hogy ledöntsd a falakat, vagy éppen átugord a saját korlátaidat. Meglepően szórakoztató olvasni azt, miként oldanak meg feladatokat emberek, méghozzá olyan feladatokat, amire elsőnek mindenki azt mondaná, hogy “lehetetlen”. Aztán kiderül, hogy a lehetetlen valójában csak azt jelenti, hogy “félek belevágni, mert mi lesz, ha nem sikerül”. Ez a félsz az, ami a legtöbb embert egy helyben topogásra kényszeríti. Emiatt van az, hogy nem próbálkozunk, hogy az ötleteinket szép lassan elfelejtjük, mert mi van, ha az az ötlet nem működik. 

 Én már sokszor feszegettem a határaimat, és törtem át a saját falaimat, de még én is tudom, hogy nem elégszer. Amúgy pont a blog volt az, ami az első önbizalom fröccsöt adta. Tudtam, hogy szeretek írni és szeretek olvasni, így adta magát a könyves blog. Aztán adta magát, hogy megkeresek kiadókat, hogy adnának-e könyvet, cserébe írok a könyvről recenziót. De elkellett telnie egy évnek, hogy egyáltalán merjek kérni. Aztán rájöttem, hogy legrosszabb esetben mégis mi történhetne? Egy kiadó sem esz meg, akikkel levelezek szintén emberek. Legrosszabb esetben, nos nem válaszolnak, ez esetben ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, de legalább megpróbáltam. Aztán persze elutasíthatnak, ez egy fokkal jobb, mint az, hogy nem is válaszolnak. Persze, nem kellemes elutasítást kapni, de nem is vág földhöz, ha azt mondják “Nem vagy elég jó/kevesen követnek” elfogadom ezt is, jogos, nem vagyok egy több ezer látogatót és követőt felmutató blog. És akkor ott van az, amikor azt írják, hogy “Oké, próbáljuk meg”, és ilyenkor érzem azt, hogy megérte írni, mert rengeteg jó könyvről maradnék úgy le, hogy nem is próbáltam meg felvenni  a kapcsolatot a kiadókkal. És rengeteg olyan PR-os van, akikkel öröm levelezni, mert borzalmasan pozitívak, és szinte feltöltenek energiával, pedig nem is ismerjük igazán egymást.

 Ez a könyv rávilágított arra is, hogy sokkal kezdeményezőbbnek kell lennie az embereknek. Merni kell elmondani az ötleteinket és azt, hogy mit gondolunk dolgokról. Bele kell menni az ismeretlenbe és csak egy kicsit ki kell kapcsolni a vészcsengőt, ami azt ordítja, ne csinálj semmit, mert jó az ami van. Ugyanis, mindig van valami ami jobb. Jobbá lehet tenni az életet, az embereket, a bolygót,...mindent. De igen, ehhez kell az, hogy merjünk lépni, és az ötleteink ne a fiókba végezzék.

“Adj esélyt magadnak!”, arra, hogy jobb legyél, hogy kreatívabb lehess, és nyiss az emberek felé. Ez is fontos üzenete volt a könyvnek, hogy az esély mindenhol ott van, csak élni kell vele. Hogy igenis nem kell ódzkodni attól, hogy megszólíts embereket. Hisz legrosszabb esetben nem vesz rólad tudomást, legjobb esetben akár barátságok is szövődhetnek. ÉLni kell minden olyan lehetőséggel ami szembejön veled, és nem megfutamodni semmitől sem. Veszthetsz? Persze, mindig megvan az esélye annak, hogy nem jönnek össze a dolgok, de a legtöbb esetben azzal veszted a legtöbbet, hogy nem mersz lépni. Ülsz egy helyben a kényelmes életedben, és várod, hogy a pénz, a boldogság megtaláljon, de azért a kezedet sem nyújtanád ki, hogy megfogd a lehetőséget.

 Számomra tanulságos és remek olvasmány volt a könyv. Nem vagyok mindig vevő a sztorizgatásra, de itt és most élveztem az egészet. Igen, nagyon amerikai és igen néha már-már azaz érzése az olvasónak, hogy ilyen nincs. De én bízom benne, hogy nem hazudnak a történetek, hogy a kísérletek, a feladatok megtörténtek, és hogy vannak még kreatív emberek. A mondanivaló nem csak amerikaiaknak szól, én úgy érzem Magyarországon is megfogadható tanácsok szerepelnek itt. Életszemlélet, és életfelfogás kérdése, merni kell kilépni a komfort zónánkból, mert az élet nagy része nem komfortzónán belül van :)

Belbecs: 5/5

Jókor olvastam, mert most nagyon fogékony voltam a mondanivalóra. Tetszett és azt hiszem a tömörsége az előnyére vált. Nem mindig vagyok oda a sztorikért, és egy idő után idegesített volna feltehetően, de maga a könyv nem túl hosszú, így nem volt annyira zavaró, és nem fért bele túl sok ismétlés!

Külcsín: 5/5

Oké….a cím és a borító miatt kértem a könyvet! Mert figyelemfelkeltő, provokatív, ötletes és nagyon bejött. A közelmúlt egyik legjobban sikerült szakirodalomhoz készült borítója ez, úgyhogy gratulálok annak aki csinálta :)

Fülszöveg:

A ​legtöbb ember számára a világ igencsak különbözik egy tanteremtől. Nem létezik egyetlen helyes válasz, amelyet megjutalmaznak, ráadásul rendkívül nyomasztó szembenézni az előttünk álló választási lehetőségek sokaságával.

A könyv meghökkentően új nézőpontot ad a felmerülő akadályok leküzdéséhez, miközben a sikeres jövő felé haladsz. Az itt bemutatott ötletek közül jó néhány pontosan az ellentéte annak, amit a hagyományos oktatási rendszerben tanítanak. Az élet rengeteg lehetőséget tartogat, hogy új és meglepő módokon fedezzük fel és értékeljük képességeinket és szenvedélyünket.

A szuper dolgok akkor következnek be, amikor olyan lépéseket teszel, amelyek nem automatikusak. Ne félj kilépni a komfortzónádból, egészséges mértékben figyelmen kívül hagyni a lehetetlent, és a problémákban meglátni a lehetőséget! Minél bátrabban kísérletezel, annál világosabbá válik, hogy a lehetőségek tárháza végtelen. Az egyetlen szabály, hogy csak energiád és képzeleted korlátozhat. 

Tágítsd a határaidat, és hozd ki az életedből a maximumot!

Tina Seelig a Stanford Egyetem Menedzsment-tudományi Karának tanára, ahol vállalkozástudományt, innovációt és kreativitást oktat. Doktori címét az orvosi karon szerezte idegtudomány témában. Dolgozott tanácsadóként, szoftverfejlesztőként, számos sikerkönyv szerzője.

„Egyszerűen zseniális ez a könyv! Kidob a megszokott nézőpontjaidból. Mire eljutsz a harmadik fejezetig, minden problémádat lehetőségnek fogod látni.” 

Szalay Ádám tréner, sikerszerző

Eredeti cím: Tina Seelig: What I Wish I Knew When I Was 20
Eredeti megjelenés éve: 2009

Kiadó: Bioenergetic Kiadás éve: 2019 Oldalszám: 160 Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789632913704 Megjelenés időpontja: 2019. február 4.

Ár: 2.300 Ft

Kiadói ár: 2.185 (Hűségprogrammal elérhető ár: 1725 Ft)

Robert Wright: A buddhizmus élő igazsága

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!

 Előre leszögezném, hogy a könyv kivételesen nem kap sem külcsínre sem belbecsre pontot, ugyanis borzalmasan nehéz lenne pontoznom az olvasottakat.
 Úgy érzem, hogy ez a könyv nem laikusoknak szól, nem olyanoknak, akik könnyed olvasmányt várnak egy kemény témában. Márpedig a fülszöveget elolvasva pont az jön le az embernek, hogy a könyv könnyed megfogalmazásban, humorosan és nagyon olvasmányosan tárgyalja a felvetéseket a modern kutatások és a több ezer éves buddhista tanok között. És ez az ami engem is borzalmasan félrevitt.
 Úgy gondoltam, ez lesz az a könyv ami a 21. századba behozza a buddhista elképzeléseket (meditáció, életfelfogás), és ezt fogyaszthatóan, érthetően leírják, kutatásokkal alátámasztva.
 Amit viszont kaptam teljesen más, és ezért is tartott majd két hónapig, hogy a könyv végéig érjek. Borzalmasan tömény az egész, és teli van szakszavakkal, amiket egy laikus nem ért és nem is fog szeretni. Én hősiesen végigolvastam a könyvet, de úgy érzem, hogy köztem, és a könyv teljes felfogása között úgy 25 évnyi kemény meditációs elvonulások és pár diploma áll. Nem mondom, hogy nem értettem belőle semmit, hisz ha így lett volna, akkor fogom magam az 50. oldalnál és abbahagyom. Voltak érdekes részei, amikor a saját életéből mesélt az író, azok olvasmányosak voltak, viszont összességében elég kis szelete ez az egésznek.
 Úgy gondolom, hogy az a kör, amiben a szerző mozog, már elég érett ahhoz, hogy azt, amit elmond teljes mértékben, vagy legalábbis nagy százalékban felfogja. A Köszönetnyilvánításban írta is, hogy egyetemi hallgatókkal és egyetemi oktatókkal értekezett a leírtak nagy hányadáról, tehát ők feltehetően jóval fogékonyabbak voltak rá, mint pl. én.
 A Buddhizmus régóta érdekel, és nem ez az első könyv amit olvasok a témában. És nem is ez az első könyv, amit nehezen olvasok, de ez az első aki azt hirdette, hogy amúgy könnyed olvasmány lesz a témát érdeklődők számára. Úgy érzem nagyon sokan fognak ebbe belefutni és jogosan fogják utálni a könyvet, hisz nem ezt ígérte.
 Viszont biztos lesznek olyanok, akik sokkal járatosabbak a témában, és mondjuk már túl vannak egy-két elvonuláson és nekik egyrészt nosztalgikus lehet, másrészt tudják miről beszél az író. Nekem is voltak olvasás közben (is) “Aha” élményem, amikor éreztem, hogy mit akar mondani, de ez sajnos elhanyagolható hányada a könyvnek. Mivel sosem voltam elvonuláson, így érdeklődve olvastam, milyen is egy ilyen. Még amúgy kedvet is éreztem rá, hogy egyszer egy egyhetesre elmenjek. Mondjuk akkor, amikor már rendszeresen meditálok, egyenlőre még ez sincs meg, de kedvet kaptam hozzá.
 Jelenleg úgy gondolom, hogy úgy 5 év múlva megint előveszem ezt a könyvet és újra nekiállok, remélhetőleg akkor már kicsit több marad meg bennem belőle, mint most. És akkor talán nem úgy teszem le a könyvet, hogy “Jesszusom, mi is volt?”. Mivel borzalmasan tömény volt, így naponta ha 20 oldalt haladtam, akkor elégedett voltam, de ez a sok megállás, és tagolás, és hogy inkább olvastam bármi mást megtette a hatását. Nem tudnám felidézni, hogy a könyv elején mi volt, ha nem lenne a könyv végén egy összefoglaló, ami emlékeztet arra, hogy mit olvastál. (Amúgy hasznos a könyv függelék és jegyzet része is, egy csomó mindent megmagyaráz, amit nem értettem.)
 Ami viszont a könyv szerkesztését és helyesírását illeti, valami borzalmas. Ennyi elgépelést már rég nem láttam egyetlen egy könyvben sem. Szókötök maradtak ki, vagy betűk, vagy ragozások mentek totálisan félre, és ez is megakaszt az olvasásban, és amúgy fel is idegesít közben. Úgy érzem, 2019-ben erre már jobban oda kéne figyelni, bár az elmúlt pár évben több könyvnél, több kiadónál szembesültem azzal, hogy úgy látszik, hogy spórolnak azon, hogy átnézessék a könyveket.


Fülszöveg:

Mit tehetünk a modern világ negatív hatásai ellen? A mai kor embere hajlamos az aggodalomra, a depresszióra, a haragra és a kapzsiságra. Robert Wright a buddhizmusban leli meg a választ, amely már évezredekkel korábban ráébredt olyan dolgokra, amelyeket a tudósok még csak most kezdenek boncolgatni. A nagy feladatra vállalkozó, ugyanakkor szellemes olvasmány a pszichológia és a legmodernebb idegtudomány módszereit összeegyeztetve lép fel a buddhista filozófiai tanok védelmében. A sokszor meglepő, élvezetes és kihívást jelentő könyv racionális szemlélettel közelíti meg a meditációt, és ezzel akár életmentő is lehet mindenki számára – a tapasztalt meditálóktól a kételkedő olvasókig egyaránt.

Eredeti mű: Robert Wright: Why Buddhism is True
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Robert Wright: A buddhizmus élő igazsága

Kiadó: Partvonal

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 360

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155783425

Megjelenés időpontja: 2019. január 23.

forrás

Tartalomjegyzék

Pár mondat az olvasóhoz

01. A piros pirula

02. A meditáció ellentmondásai

03. Érzések és illúziók

04. Gyönyör, eksztázis, és még több ok a meditációra

05. Énünk állítólagos nemléte

06. A főnököd szabadságra ment

07. Mentális modulok, amelyek az életünket irányítják

08. Hogyan gondolják önmagukat a gondolatok?

09. Önkontroll

10. Találkozások a formanélküliséggel

11. Az üresség teteje

12. Gyomok nélküli világ

13. Óriási, minden (legfeljebb) egy!

14. Nirvána dióhéjban

15, Megvilágosító erejű a megvilágosodás?

16. A meditáció és a láthatatlan rend

Ez történt Februárban

A Február mindig nagyon gyorsan eltelik és így az évkezdés után arra eszmélünk, hogy tavasz van és már eltelt majdnem egy negyedév. Durva! De, hogy mi is történt az elmúlt 28 napban?

• Ismételten beültem AniTigerrel és Szimirzával a Vigadóba, illetve Gabyeval és Siccel a Gourmandba, így az egy hónapban legalább egyszer beülünk program még egész jól működik. Remélhetőleg sikerül márciusban is!
• Voltak a tesómék itthon és mi is lementünk hozzájuk Pécsre :)
• Levizsgáztam a Munkavédelmi képviselő vizsgán, annyira komoly volt, mint tavalyelőtt, nem is tudom, miért izgulok mégis mindig, amikor vizsgázni kell. Főleg, hogy a válaszok 90%-át józan paraszti ésszel is meglehet válaszolni. De azért egy jó hetet csak tanulással töltöttünk.
• Recenzió ügyileg, a januárban kapott könyvemnek ma már a végére jutok (a függeléknél tartok már, azt meg csak átfutom, hátha még valami plusz okosságot találok benne) emellett még egy recenziós könyvet kértem, az tegnapelőtt ide is ért, úgyhogy az lesz a következő és utána kis szünetet tartok, mert kicsit sok lett a szakkönyv hirtelen.
• Elkezdtük csúsztatni a raktárt a könyvtárban, hogy elférjenek a leválogatott könyvek, ez amúgy így már két hete...nem is három hete zajlik, és feltehetően még kb. ennyi, mire elfogy a hely, amit felhasználhattunk a csúsztatásra, de legalább nem lesz bedugulva semmi.
• Az ajándék könyvek között találtam, egy 1922-es Vasárnapi Könyv című, szerintem újságot összekötve, körülbelül egy évfolyam lehet. Azt is majd szabadidőmben olvasgatom, mert amúgy érdekesnek tűnik :D
• A hónapban összesen 15 könyvet olvastam el...ebből 2 manga, 9 képregény, 2 gyerekkönyv és 2 könyv amiből 1 kevesebb, mint 100 oldal, tehát igazándiból, ha azt nézzük ez így nem is olyan sok :D
• A hónapban 2 könyv került hozzám, egy selejtezésből, egy recenzióból, tehát igazándiból nem vettem semmiféle könyvet februárban.
• Könyvet ugyan nem vettem, de vettem egy ébresztőórát illetve egy ágytakarót, amit már hónapok óta nézek és beleszerettem. Úgyhogy azért jócskán volt így is kiadás, de megérte!

Filmek ügyében:

• Csillagok háborúja VII. – Az ébredő Erő (2015) : végre megnéztem, bár azaz igazság, hogy egy kicsit untam. Tartom, hogy még mindig az eredeti trilógia az, ami tényleg jó. Ez olyan elment kategória.
• A mentalista (2008–2015): Be is fejeztük a sorozatot, és most kicsit hiányzik :)
• Hannibal (2013–2015) : az első évadot befejeztem, most éppen a 2. évad 8. részénél tartok...hát kíváncsi leszek.
• Őrangyal (2001–2004) : elkezdtük nézni, mert Simon Baker-t nagyon megszerettük. Hát, még szokni kell a sorozatot, mert a szinkron sem ugyanaz, mint a mentelistánál, és hát fiatalabb is :D De ennek ellenére jó kis sorozat ez is.
• Megnéztem a Sebezhetetlent, mert már nem igazán emlékeztem arra, hogy láttam, és szeretném majd az Összetörvét és az  Üveget is megnézni.