8 . Nap - március 31.
A Kiotói állomástól szuperexpressz vonattal (shinkansennel) indulunk Hirosimába, ahová a kora délutáni órákban érkezünk meg. A város nevének hallatán mindenkinek az 1945. augusztus 6-i atombomba támadás jut eszébe. Gyalogos városnézés keretében ennek a tragikus eseménynek az emlékeit járjuk végig. Megtekintjük a Béke Emlékparkot, a robbanás után egyedüliként megmaradt épületet, a Hiroshima Dómot, valamint a tragédiáról készült felvételek és tárgyi emlékek gyűjteményét a Béke Emlékmúzeumban. Délután átkompozunk Miyajima szigetére, amelyet más néven Szentély-szigetként is emlegetnek, és az ország három legszebb helyének egyikeként tartják számon. Itt található Japán legtöbbet fényképezett látványossága, a híres Itsukushima szentély „úszó” torii-ja is.
Szállás Hirosimában.
Durván gyorsan teltek a napok. Belegondolva és visszanézve a képeket, ez ott sokkal gyorsabb dolognak tűnt. Tartom, hogy amikor az ember jól érzi magát, és olyan helyen van, ahova mindig is el akart jutni, akkor míg ott van felgyorsul az idő. Persze lehet, hogy csak azért, mert relatíve minden percünk be volt táblázva, és emiatt szaladtak velünk a percek.
A nap első fele az utazásról szólt, eljutni Kiotóban az állomásra - taxival. Majd onnan a gyorsvasúttal Hirosimába, és szerintem egész Japán utam során a legrosszabb tömegközlekedés a kikötőig. A program szerint előbb néztünk volna múzeumot, aztán mentünk volna el Miyajima szigetére, de közmegegyezés alapján megfordítottuk a dolgot. A kikötőig zötyögés a tömött tömegközlekedési eszközön nem volt a kedvencem, szerintem minden másik városban jóval kellemesebb volt az utazás. Itt aztán hajóra szálltunk... vagy kompra(?), és irány a kb. 10-15 percre lévő sziget. Út közben már lehetett készíteni képet a vízben álló Torii-ról...szerintem kb. ott tudtam róla rendes képet csinálni csak. A szigeten, miután ellenőriztük, hogy mindenki megvan, megbeszéltük, hogy kb. mikor kell találkozni és hol. A szentélyig együtt mentünk, megvette nekünk Zoli a belépőket aztán mindenki mehetett arra amerre akart.
Én kezdésnek megkerestem a mosdót, és utána lófráltam mindenfelé. Bejártam a szentélyt, majd a túloldalon kijöttem. Ott bementem egy múzeumba, azt hiszem 300 jen körüli volt a belépő. Az egész nem volt túl nagy, de ennek ellenére roppant érdekes (úgy érdekes, hogy nem beszélem a nyelvet, sem az angolt, tehát a feliratokat úgy feléből-harmadából értettem). Ott volt mindenféle viseletről kép, és makett a szigetről, régi használati tárgyak. Tehát olyan egy termes múzeum volt. Szerintem megérte az árát, és bántam volna, ha kihagyom.
A múzeum után gondoltam becélzom a távolból látott pagodát, illetve bejárom a környéket. Időm volt, azt hiszem 2 óránk vagy 2,5 óránk volt az egészre? Mindegy, egymagamban aránylag gyorsan haladok, így minden kiírt nevezetességhez ami az utamba került felmentem. Néhány árushoz is bementem, itt vettem könyvjelzőket illetve kimondottan Hirosimai Kit-kat-et is(vörösbabos-süteményes ízű...felejtős). Itt még csak nézegettem a pólókat, hogy kellene venni, de vagy túl nagyok voltak, vagy túl giccsesek, vagy nem volt kedvem cipelni még két napig a cuccokat. Ugyanis előző nap leadtuk a bőröndöt és majd következő nap kapjuk meg, tehát Hirosimába bőröndmentesen voltunk, így erősen megfontolandó az, hogy mennyit vásárol az ember, mert azt másfél napig még tuti viheti magával :D
A szigeten találtam egy baglyos... hát bolt(?), az alja bolt volt, fenn meg baglyokat lehetett jó pénzért simogatni meg nézegetni. Nos mire ide jutottam, a vásárlásra volt időm és a simogatós részre nem, de nem bánom. Szeretem a baglyokat, de úgy... legalább két méter távolságból :D
 |
Ki lehetett volna menni oda hajóval, de nem láttam
értelmét, amúgy pár óra múlva már gyalog is. |
 |
| A szentély, háttérben a pagodával |
 |
| Szentély, és látható, hogy kezdett apály lenni |
 |
| És a víz csak ment vissza.... |
 |
| A szentély, már szinte szárazan |
 |
| Egy kutya! Aki kutyaként viselkedett, muszáj volt lefotózni!! |
 |
| Találtam lépcsőt, és találtam cseresznyevirágot :) |
 |
| Sok-sok cseresznyevirágot |
 |
| A lépcső tetejéről. Annyira szép volt a kilátás :) |
 |
| Már visszafelé a találkozási ponthoz |
 |
| Hát.... muszáj volt lefotózni Pikachut :D |
 |
| Még több cseresznyevirág |
 |
Itt nem láttam, hogy nem lehetett fotózni, így lőttem egy
képet, fa babák. Yodán amúgy elgondolkodtam ;) |
 |
| Totoro-s bolt, a baglyos simogató alatt |
 |
| Még több Totoro :D |
 |
| Itt volt végem, muszáj volt elhoznom a Cicabuszt :) |
Miután mindenki... majdnem mindenki ott volt a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben elkezdtünk visszaszállni a hajóra, ami visszavitt minket Hirosimába, hogy aztán újabb tömegközlekedést NE szeressek. Márpedig itt mentünk egy csomót a múzeumig, majd onnan a szállásig. Pff nem szerettem. Viszont maga a múzeum előtti tér, a megmaradt épület és úgy a környezet, emlékművestül és békeharangostúl szép volt. Maga a múzeum, hmm. Nem tudom. Azaz igazság, hogy engem nagyon nyomasztott, így sejtésem szerint sikerült jól megcsinálni. Én mentem kb. utoljára be és gyanúsan hamar ki is jöttem. Nekem ugyebár csak a képi világ ami mond valamit, az írás nem, mert egyszerűen nem beszélem a nyelvet. De sejtésem szerint, ha képes lettem volna elolvasni a dolgokat is, nagyon hamar kijöttem volna. Mert nyomaszt a sok szörnyű és értelmetlen halál ténye. Viszont nagyon modern maga a múzeum, van amolyan kivetített felvétel, digitálisan megcsinálva arról, hogy milyen volt előtte, és ahogy ledobták, és utána. Ez "tetszett", de mondom, az egészen átszaladtam és inkább kinn üldögéltem a friss levegőn.
 |
| Az épület ami...még állva maradt |
 |
| Emlékmű |
 |
| Béke harang esti fényben |
Aztán visszamentünk a tömegközlekedéshez, és újabb szerintem fél órát biztosan mentünk vele. Meleg, zsúfolt és nem tetszett. A szállás is itt volt a legrosszabb. Tény, hogy közel voltunk a következő nap induló vonatunkhoz, hisz az állomással szemben voltunk körülbelül... de ebből adódóan az összes induló, és érkező vonatot lehetett hallani és érezni. Mondjuk ennek ellenére elég fáradt voltam, hogy teljesen kidőljek. A reggeli amúgy itt teljesen oké volt, az ágy is kényelmes, de azt néztem, hogy ha lenne bőröndöm, akkor nem tudtam volna bemenni a szobába, mert kb. bőrönd szélességű volt a belső folyosó :D
 |
A mosdó, enyhe szintkülönbséggel
illetve itt volt, hogy kb. beestem a kádba és
úgy másztam ki óvatosan, mert nem nagyon volt
hely. |
Folyt. köv.
Megjegyzések