2017. november 28., kedd

M. R. Carey: A Fellside börtön

Annak idején, a Kiéhezettek, számomra egy nagyon jó könyv élmény volt. Kedvenccé vált, és akkor úgy gondoltam, hogy az író minden egyes könyvét el fogom olvasni, ami megjelenik magyarul. Most utánanéztem pár oldalon, és remélem, hogy kijön a harmadik könyve is (The Boy on the Bridge), csak mert úgy tűnik az a kiéhezettek folytatása(?). Tehát elhatároztam, hogy minden könyvét elolvasom, és ebben kis fennakadást okozott a Fellside börtön.
A témával még nem volt bajom. A börtönök és a szellemek, ugyan nem tartoznak szorosan a zsánerembe. De a szellemeket nem kedvelem kevésbé, mint a zombikat. Gondoltam, hogy az író, olyan jó és pörgős és letehetetlen zombisat alkotott, talán ezt nem lehet elrontani szellemekkel. De igen, el lehet. Az egy dolog, hogy az egész történetet össze tudom foglalni öt spoileres mondatba (de nem teszem), de ami szintén zavart, hogy… jóformán semmi sem történt.
Nem, nem úgy kell érteni, hogy mindenki ült és malmozott. Az alap történet megvan, és az még izgi is lenne, de úgy … 100 oldalba el lehetett volna mesélni. De minden egyes apró történés morzsa előtt, oldalakon át vívódtunk, és mentünk vissza a múltba, megismerve az éppen megszólaló ember egész élettörténetét, kb. onnantól, hogy megszületett. Ami amúgy még mindig nem lenne probléma, ha nem lenne unalmas. Vagy, ha csak azokat ismernénk meg, akik utána csinálnak is valamit, és nem mindenkiét. Tudom, hogy a történetvezetés miatt kellett, hogy tudjunk mindenkit hová tenni, de mindig olyan érzésem volt, hogy kicsit többet tudok mindenkiről, mint amennyit tudni akartam. Persze lehet mindezekkel azt akarta csak elérni az író, hogy mi előbb Tudjuk, ki a szellem, mint Jess.
Az írói stílussal nem volt gondom. Gyorsan lehetett olvasni, ezzel nincs probléma, de rengeteg hiányérzetem volt, és voltak részek amiket érzésem szerint túlírt.
Jess különleges képessége viszont tetszett. Nem is tudom, mi lehet a jó szó arra, amit ő csinált. Álomjáró? Médium? Sámán? A lényege a képességének, hogy képes elhagyni a testét, főleg akkor amikor álmodik. Képes látni azt, hogy a többi ember miket álmodik, és ezt képes befolyásolni, alakítani is. És ha erre hasalt volna rá az író, akkor ebből egy tök jó könyv születhetett volna. De sajnos Jess, aki elméletben a főhősünk, amolyan mellékszereplő volt. Három dolga volt: Ne haljon meg! És bizonyítsa az ártatlanságát! Segítsen a szellemnek megnyugvást találni, és megtalálni a gyilkosait! Ennyi, nem több!
Spoiler: A középsőt sikerült teljesítenie! Ami szintén rohadt zavaró volt. Jess-t tehát megismerjük, de nem vált ő teljesen főhőssé, hőssé… a hőssé válást is azért vitatni tudnám. Mindenesetre, belőle lehetett volna egy erős, és jó képességű karaktert csinálni, ehelyett…. csak volt. A legtöbb jelenetben, vagy éhség sztrájkolásban haldokolt, vagy a cellájában üldögélve olvasgatta a jegyzőkönyveket. És ott a remek képessége, és nem akarja használni. Tartom, hogyha nyitottabb és erősebb jellem lett volna, akkor egy sokkalta jobb könyvet kaptunk volna. Így viszont eddigi olvasmányaim, egyik legunalmasabb főhőse lett. Jess-t tehát képtelen voltam megszeretni. És az a durva, hogy az egész KÖNYVBEN nincs egyetlen egy olyan karakter sem, akire azt mondom, hogy csak egy fikarcnyit is érdekelt, hogy élni vagy halni fog. Spoiler: Általában meghaltak. És a durva, hogy nem túlzottan nagy kár egyikért sem. Szimplán megérdemelték, és könnyet nem fogok egyikért sem hullajtani.
A történet másik oldala viszont eleve nem érdekelt. Én a szellemes-álmodós rész miatt olvastam el, egy börtön belső rivalizálása, hatalmi viszonyok, és drog csempészés nem az, ami túlzottan érdekel. De mivel ez volt a könyv… durván 80%-ban, hát ezt kellett szeretni. Érdekes volt, de úgy érzem, hogy felszínes az egész. És nehezen tudtam elképzelem, hogy valakinek a börtönben ekkora hatalma legyen, és ennyire könnyen be lehetne mindenkit vonni a dologba, hogy az emberek ennyire gyarlók. És azt is nehezen hiszem el, hogy mindenki ennyire… alázatos volt. Grace, mint valami kiskirálynő, a drogból rengeteg pénzt keres (már azt sem értettem, hogy egy életfogytos, minek gyűjtöget, de e felett elsiklok), ha nem tetszik neki az arcod akkor szívtad, és ha rád parancsol csinálod amit mond. Amúgy a verés és minden ilyet, még úgy ahogy elhiszem, de pont egy olyan ember, akinek a fizikai ereje nincs meg ehhez? Ennyit jelentene az, hogy körmönfont és okosabb az átlagnál. És itt az is eszembe jutott, hogy tényleg csak debil bőrtönőrök léteznek? És amúgy ki az, aki egy női börtönbe férfi őröket foglalkoztat. (Mindig úgy képzeltem, hogy a visszaélések és erőszak miatt, a rabokkal megegyező neműek az őrök is. Pont a könyvben lévők miatt, hogy befolyásolhatóak a férfiak, ha a női rab szétteszi néki a lábát… és feltehetően fordítva is.) Tehát ez a drogos dolog volt az izgalmasabb rész, de ez rá kellett jönnöm, hogy annyira nagyon nem érdekel.
A Kiéhezettek után, őrülten nagy csalódás volt a könyv. Nem azt mondom, hogy nincs értelme elolvasni, csak nem szabad ahhoz hasonlítani, és ne várjanak az olvasók túl sok misztikus dolgot. Aki szereti a picikét, minimálisan misztikus börtön sztorikat annak tetszhet. De nekem nagyon nem jött be :(

Fülszöveg:

Jess ​Moulson egy kórházi ágyon tér magához. Egy tűzesetben megégett az arca, ő azonban nem emlékszik semmire. Arra sem, hogy állítólag kábítószeres mámorban felgyújtotta a lakását, hogy bosszút álljon szeretőjén, aki azonban túlélte a katasztrófát. Nem úgy, mint a házukban lakó tízéves kisfiú, Alex, akinek a halálért Jesst vádolják, majd elítélik, és a Fellside nevű börtönbe zárják. A börtönben Jess különös társaságot kap: megjelenik a halott kisfiú szelleme, aki szintén nem emlékszik, mi történt azon az éjszakán. Egyben azonban biztos: nem Jess ölte meg, hanem valaki más, egy másik lány végzett vele. Jess a kísértet segítségével a börtön falai közt próbálja meg kinyomozni, mi történt azon az éjszakán. Nincs könnyű helyzetben, mert közben több rabbal is összetűzésbe kerül, és a helyi kiskirály(nő), Harriet Grace is be akarja vonni Jesst a Fellside titkos kábítószerügyleteibe.
M. R. Carey új könyve egyszerre természetfeletti thriller, izgalmas börtönregény és krimi, amelyben senki és semmi sem az, aminek látszik.

Eredeti mű: M. R. Carey: Fellside
Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 582
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789630988544
Fordította: Kisantal Tamás






Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 582
ISBN: 9789630988162
Fordította: Kisantal Tamás

Vélemények:

0 megjegyzés: