Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Dorian, Dorian, hogy milyen nehéz eset voltál. Annak idején, mármint úgy három-négy éve, próbáltam elolvasni a Dorian Gray arcképét, minthogy akkor nagy Wilde fan voltam. De valahogy nem csúszott. Aztán megpróbáltam megnézni a filmet, de valahogy azzal sem jutottam semeddig sem, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért is nem. És mindezek után, amikor megjelent ez a kötet kértem recibe, aztán feledésbe merült. Itt is köszönet a Mini-Könyvklubnak, mert gyanús, hogy nélkülük, még egy ideig rakosgattam volna ide-oda.

Ezen, vágatlan verzió valahogy jobb volt, vagy legalábbis ezt sikerült végig olvasnom. A történetet, úgy, ahogy már ismertem, tudtam mi lesz a vége, csak azt nem, hogy jutunk el odáig. A filmes élményem annyiban volt zavaró, hogy szegény Dorian a fejembe megmaradt szép fekete hajúnak, holott szegény bolond szőke :D

A történetről: Mindent összevetve, a kor amiben íródott értem, hogy miért is volt olyan megbotránkoztató. De a 21. században úgy érzem, hogy már nem üt akkorát. Még így vágatlanul is. A mostani LMBT és hasonló könyvekhez képest ezek az aranyos művészi utalások tényleg olyan kis semmiségek. (pedig azért Wilde ennél jóval bevállalósabb, lásd: Teleny). De érthető, hogy akkor ez még azért nagyon nem volt elfogadott, sem Dorian kicsapongó élete.

A fogalmazás amúgy gyönyörű, de vissza kellett szoknom abba, hogy oldalakon át, olvassak arról, hogy ez a…., nos, hogy ő éppen miket gyűjtött és hajde szép volt az. Elszoktam a nem pörgő eseményektől. És igazándiból ez az, ami nekem már hiányzott, az a nyíltan felvállalt és leírt bűnök. Mert itt igazándiból csak szépen utalgat rá, jó a gyilkosságra nem…

De maga az ötlet, a képpel, a gonosz tettekkel, a lélekkel, a halállal, a halál mibenlétével, az tetszett, csak azt hiszem, ráférne egy kis felújítás a regényre. Ha valaki 21. századi módon felfrissítené, vevő lennék rá simán!

A tanulmányokról: Mondta egy moly nekem, hogy azokat utána kéne olvasni, merthogy lelövi a poént. Mondtam neki is, hogy mivel a filmet részben láttam már, így nem nagyon van mit lelőnie, így én a könyvet előlről olvastam, tehát előbb a tanulmányokat, majd a regényt. És szerintem így jobb volt. Valóban lelő pár dolgot, de sokkal jobban átélhető, megérthető az egész, azoknak az adatoknak a tudtával, mint nélkülük.

A könyv kinézetéről: Szerintem nagyon szép kiadása ez a könyvnek. Örülök, hogy bevállalták a nem cenzúrázott változatot, hogy kiadják. Az igazság, hogy én amikor olvastam, hogy a “teljes és cenzúra nélküli”, sokkal megbotránkoztatóbb dolgokat vártam a könyvbe :D

Fülszöveg:

Amikor ​a Dorian Gray képmása 1890-ben először megjelent egy irodalmi folyóiratban, a viktoriánus közvélemény azonnal hatalmas felháborodással fogadta. Olyannyira, hogy az 1891-es könyvváltozatot már maga Wilde dolgozta át és bővítette ki úgy, hogy valamelyest elhallgattassa gyújtó hangú kritikusait. Azt viszont még ők sem sejthették, hogy a regény ősváltozata, ahogyan azt Wilde eredetileg elküldte a folyóiratnak, még ennél is nyíltabban beszélt a regény szereplőinek érzelmi viszonyairól, különösen a festő és modellje, Basil Hallward és Dorian Gray közötti homoerotikus vonzalomról. Az erre utaló mondatokat ugyanis a magazin szerkesztői Wilde tudta nélkül még az első megjelenés előtt kihúzták a regényből, a legelső változat szövegéről pedig több mint egy évszázadon át csak néhány Wilde-kutató tudhatott. Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte. „Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan. Igen, Mr. Gray, az istenek jók voltak önhöz. De amit az istenek adnak, gyorsan el is veszik. Az idő féltékeny önre, és háborút visel az ön liliomai és rózsái ellen. Valósítsa meg az ifjúságát, amíg még megvan! Éljen! Élje a csodálatos életet, ami önben van! Ne hagyjon veszni semmit önmagából. Mindig keressen új és új élményeket. Ne féljen semmitől. Egy új Hedonizmus! Erre van szüksége a mi évszázadunknak. Ön lehetne ennek a látható szimbóluma. Az ön személyiségével nincs semmi, amit ne tehetne meg. Egy évszakra öné a világ." Oscar Wilde (1854-1900) Halhatatlan zseni és kibírhatatlan pojáca; a művészet apostola és az ifjúság megrontója; Anglia legszellemesebb embere és legmegvetettebb szexuális bűnözője – Oscar Wilde élete éppúgy tele volt szélsőségekkel, ahogy a művei, melyekkel megváltoztatta a XIX. század arculatát. Dublinban született, Oxfordban tanult, legnagyobb sikereit Londonban aratta, és végül Párizsban halt meg száműzetésben. Életét és művészetét is meghatározta a szemforgató viktoriánus erkölccsel való küzdelem, melynek nevében 1895-ben kétévi börtönre és kényszermunkára ítélték „súlyos szeméremsértés" vádjával. Sziporkázó színpadi műveit, fájdalmas szépségű meséit és elmés mondásait azonban máig olvassák világszerte, és ma is épp olyan frissen és lenyűgözően hatnak az olvasóra, mint száz évvel ezelőtt.

Dorian Gray arcképe címmel és Wilde Oszkár név alatt is megjelent.

Eredeti mű: Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray

Eredeti megjelenés éve: 1890

• Könyv: Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
• Kiadó: Helikon
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2014
• Oldalszám: 336
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789632275567
• Fordította: Dunajcsik Mátyás

Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

 Régóta terveztem, hogy elolvasom majd ezt a könyvet, vagy valamelyiket ezekből a nagy alapú, rajzos csodákból. Csak aztán mindig pont a méret miatt nehézkes volt. Ugyanis a méret kissé nehézkessé teszi az olvasást is és azt is, hogy az olvasás helyére szállítódjon a könyv. De ezt a nehézséget simán be lehet vállalni, csak megfelelő idő kell, vagy megfelelő táska, amibe belefér.

 A mérete miatt nehéz ugyebár olvasni, viszont pont a mérete miatt belefér minden. Nem mondom, hogy a rajzok szépek, mert nem az volt a fontos, hogy szépek legyenek. Inkább úgy mondom, a rajzok érthetőek és kreatívak, és néhol viccesek. Egyszerűen ez a méret az, amibe tökéletesen képes érvényesülni a kötet.

 Arra mondjuk nem nagyon jöttem rá, hogy a Víz alatt vagy a Föld alatt kellett volna kezdenem az olvasást. Vagy ez opcionális, és mindenki ott kezdi, ahol szeretné. Én amúgy önkényesen a vízbe merültem először, hogy aztán a föld mélyére hatolhassak.

 Célcsoportra viszont nem jöttem rá. Mármint, hogy konkrétan melyik az a korcsoport, akinek ajánlani tudnám. De gyanús, hogy úgy 5-6 –tól felfelé, a végtelenségig. Hasznos lehet persze, ez szülőkkel olvasva is, mint valami böngésző, tekintve tényleg elég részletesek a rajzok és ad egy alapot egy csomó beszélgetéshez, tehát lehet, hogy 5 év alatt is. Amúgy azon gondolkodtam, hogy az unokahúgom és unokaöcsémnek meg kéne venni (amíg még kapható), de évekig csak állna, mert még csak fél évesek… úgyhogy még várok egy kicsit a vásárlással.

 A vásárlásról jut eszembe, köszönet a Manó könyveknek, hogy bevállalta ezeket a könyveket. Ugyanis, itt van… ~120 oldal, gyönyörű, kemény borítású, nagy alapú, részletes ismeretterjesztő könyv, ami tök jó és ajánlanám mindenkinek. De pont a kivitelezés miatt borsos az ára, tehát kell egy bizonyos merészség a kiadótól, hogy így próbának bepróbálkozik a ~7500 forintos könyvekkel. Félreértés ne essék, egy szimpla könyv is már ~5000 forint tehát ahhoz képest nem drága. De az az érzésem, kevés magyar család van, aki ezt így ki tudja pengetni 1 db könyvért.

 De mindezektől független, a könyv jó! Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, remekül illusztrálva, aránylag friss adatokkal (amikor eredetibe megjelent a könyv, akkor naprakész volt). Nekem a víz alatt jobban tetszett. Nem tudom miért, mert amúgy a vizet kevésbé szeretem, mint a földet. De sosem vonzott túlzottan a metrók világa, meg a bányászat, barlangászat, így kevésbé volt nekem érdekes a föld alatti rész. Viszont a növényes része még egészen lekötött, meg az állatokkal kapcsolatos, de onnantól, hogy milyen energia, honnan és hogyan, nem volt annyira érdekes számomra. Ismerek olyanokat, akik imádják ezeket a cuccokat, én nem az vagyok.

 Viszont a víz alatti rész végig érdekes volt számomra. A tavaktól, a tengereken át, a merülésig, és a rekordokig, hogy milyenek voltak az első búvárruhák (megjegyezném, mai szemmel már-már viccesek), az első tengeralattjárók (azok is furán néztek ki :D), és hogy milyen mélyre is ment már ember. Itt rájötte, hogy milyen remek dolog már ez, de hogy én le nem mennék egy ilyen kabinba, amibe felállni sem tudok, és 3-4 órát ott kéne töltenem, tuti nem bírnám. Egészségére, aki szereti az ilyet, biztos tök izgi, de kihagyom! Minden esetre érdekes volt, és tök aranyos képek vannak a nagy élőlényekről odalenn.

 Ajánlanám? Mindenképpen. Remélem, majd a könyvtárból is többen viszik, mert nem nagyon látom, hogy vinnék. Igen-igen a méretei miatt azért meggondolandó. De akkor is! Lapozzanak bele és akkor meglátják mekkora jó már!!! :)

Megjegyzés a föld alatthoz: sztalagmit, sztalaktit  és társai… én ezeket sose fogom megjegyezni. A héten olyan sokszor jött szembe, hogy tudnom kéne, hogy ezek mik, de nekem… ezek cseppkövek, aztán csókolom. Cseppkő… nem sztalamicsodák…. Cseppkőőőőőőőő. De komolyan, ezeket az elnevezéseket mindenkinek már tudnia kéne?

Fülszöveg (bár amúgy nincs neki…, de mindegy):

Ez a különleges könyv páratlanul izgalmas utazásra hív. Bekukkanthatsz a föld alatti üregekbe, leereszkedhetsz a világ legmélyebb bányájába, vagy találkozhatsz például rekordokat felállító búvárokkal, mesésen tarka halakkal, különös mélytengeri teremtményekkel és felfedezheted a Titanic roncsait is. Az okos és könnyen érthető magyarázatok melletti hatalmas illusztrációk és részletgazdag ábrák egyre mélyebbre és mélyebbre hívnak, egészen a Föld forró magjáig.

A népszerű lengyel illusztrátor-házaspár – akárcsak a korábbi sikerkönyvben, a Világlátóban – ebben a kötetben is azt tartotta szem előtt, hogy a gyönyörűen és sok humorral megrajzolt oldalak elvarázsolják az olvasókat, és közben felfedezzék világunk megannyi rejtett szépségét.

Könyv: Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 112

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634032373

Fordította: Kellermann Viktória

Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

 Amíg, volt Class Fm, addig azt hallgattuk, így lépten-nyomon bele hallgattunk az E-mentes övezetbe is. Én a könyvet azoknak ajánlom főleg, akik nem nagyon hallgatták a rádióban, vagy csak egy-egy adást kaptak el. Ugyanis olvasás közben az volt az érzésem, hogy „jó-jó, de ezt mind hallottam már”. Holott feltehetően nem az összest hallottam.

 Mindenképpen jó, ha az ember elolvassa ezt a könyvet, mert kap egy bizonyos képet arról, hogy mit is eszünk meg. Amúgy a rádióadásokkor is rájöttem már, és az olvasás alatt szintén felszínre jött az, hogy mindez, szép és jó, de amit Bio Gabi képvisel, az amolyan „a ló túlsó oldalára esés”. Tehát, igen-igen ne étkezzünk rosszul, ne együnk látványpékséges dolgokat, sem olyan élelmiszereket, melyek telis-teli vannak E számokkal. (még ha az E számok egy része nem is probléma, ha a szervezetbe jut). De Bio Gabi már azt szintet képviseli, amit úgy érzem, egyelőre Még nehezen kivitelezhető.

 Persze, együnk bio kölest és bio chia magot, és bio zabkását, bio gyümölccsel, mert mindezek egészségesek. Csakhogy amikor a 21. századi magyar emberke bemegy a boltba, akkor konstatálja, hogy a „bio” előtag, mint valami 2-szeres vagy 3-szoros szorzó jelentkezik az árban. És bármennyire szeretne egészségesen táplálkozni, nem tud, mert drága.

 De nem mentem fel a ma emberét sem, mert másik oldalról, ott van, hogy nem feltétlen minden drága. Mi már… hát egy fél éve biztosan itthon, kovásszal (itthonival), sütünk mindent. Nem mondom, hogy nem voltak rosszul sikerült kenyerek, de idővel belejött anyukám, és most már teljesen jók, méghozzá adalékadagok nélkül, minden nélkül. És igen plusz idő, de megoldható (kevertem már be kenyeret, meg láttam, hogy készül, úgyhogy tudom).

És valóban nem hiányoznak az E számok az emberek szervezetéből, mert megvannak azok nélkül is. De ugyanígy a pálma és kókusz zsír sem éppen. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen egészséges, egy olyan embertípusnak ilyesmiket tömegével használni, ami nem honos itt. Mert, ismerjük be, a magyar őstörténetben, nem nagyon szerepelt kókusz, sem pálmafák alatt szunnyadó magyar. Egyszerűen szervezet számára idegen anyag, még ha jelenleg rá is nyomják az egészséges címkét. Tehát elhiszem, hogy a Chia mag tök jó, de egy határig. Elhiszem, hogy jobb a kókusz zsír, mint a napraforgó, de meddig? Mikor jön a kutatás, hogy nem is olyan egészséges, vagy mikor jön valami új, amire rámondjuk, hogy az egészségesebb?

Kedvenc fejezetem: Az a rész volt a kedvencem, amikor a gasztropszichológiáról beszélt. Arról, hogy miként és hogyan hülyítik az embereket, a csomagolás külleme, nagyságával. Hogy mennyit lehet ezzel legálisan csalni. Hogy az emberek igenis a nagyobbat veszik mindig, vagy a szebbet, meg az olcsóbbat. Ha valaminek emelni akarsz az árán, az is megoldás, hogy csak a csomagolás változik, és kevesebb a beltartalom, de az ár hasonló. Erre rögtön tudom mondani, a 100 grammos csokit, ami már évek óta csak 90 grammos, de nagyságra nem tűnik kisebbnek. A joghurtok, amik egyre kisebbek, és egyre több gyümölcsöt vagy bármit tartalmaznak (ami olcsóbb, mint maga a joghurt), hogy a 100-as zsepi sem 100-as már, és így tovább. Érdekes volt, és néha volt „aha” élményem vele kapcsolatban.

Vagy 87 gramm....

 Minden esetre elolvasni érdemes a könyvet, aki tud teljesen át is szellemülhet Bio-ba. Mindenképpen pozitív, hogy a könyv bár borzalmas mód propagálja az ilyen bio dolgokat, azért elmondja azt is, mi nem jó a rendszerben. És igen pozitív, hogy van pozitív és negatív oldala is a részeknek, és nem nyomatja csak azt, hogy „csak ez jó” „ez meg csak rossz lehet”. De ettől még nekem Bio Gabi túlontúl bio :D

Fülszöveg:

Világunkban ​a helyes táplálkozáshoz mindenkinek értenie kell egy kicsit. Az élelmiszeripar kettős játékot játszik, és ennek a polgár ihatja meg a levét. Hasznos tisztában lenni a belső folyamatokkal, összefüggésekkel az élelmiszergyártás és a táplálkozás terén, hogy ezek ismeretében jó döntéseket hozhassunk az egészségünket érintő kérdésekben.  Ezért született e riportkönyv, amelyben Sebestyén Balázs kérdezi Bio Gabit, alias Tóth Gábor táplálkozáskutatót, akivel műsorvezető kollégáikkal együtt három éven át, hétről hétre beszélgettek a legaktuálisabb kérdésekről, a legfrissebb szakmai eredményekről, a fogyasztói dilemmákról a Morning Show E-mentes övezet című, nagy sikerű rovatában.
Közkívánatra született e könyv, amelyben elérhető a műsorban elhangzott számtalan hasznos szakmai információ, tanács, megoldás és ötlet a határainkon innen és túl élők számára, olvasmányos, közérthető, kibővített formában, csokorba gyűjtve, receptekkel együtt.
Ennél azonban még többről is szó van. A könyv készítése közben mintegy életre kelt, és így különálló, bővített műként jelenik meg, amely mindenki számára haszonnal forgatható, aki szeretné E-számoktól mentesen, tisztábban látni a jelenségeket.
Mit jelent a gasztropszichológia? Miért van annyi étrendi irányzat? Melyik E-számmal kell vigyáznunk? Igyunk-e tehéntejet, együnk-e párizsit? Mit tegyünk, ha emésztési problémáink vannak? Valós-e a gluténpánik, és milyen kenyeret vásároljunk? Ehetünk-e fagylaltot, és miből készül a csokoládé? Miért hiperaktív a gyerek, és miért migrénes a szülő? Milyen vizet igyunk, jó-e a rendszeres kávézás? Bízhatunk-e a biotermékekben? Mit együnk, ha sportolunk vagy fogyni szeretnénk? Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket? Mi a hosszú élet titka?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat e riportkönyvben.

Könyv: Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

Kiadó: Pilis-Vet

Kiadás helye: Pilisvörösvár

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 236

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789638686183

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Azt hiszem, a legjobbkor jött a könyv. Mindig is szerettem olvasni olyan technikákról és dolgokról, amik arról szólnak, hogy Te magad, hogyan tehetsz magadért. Hogy oldhatod meg a problémáidat, hogy milyen technikákat alkalmazz ahhoz, hogy az életed jobb legyen, mint jelenleg.

 Rengeteg technikát sorol fel Soma, és azaz igazság némelyiknél tényleg elgondolkodtam, hogy lehet, hogy ki kéne próbálni. Még akkor is, ha annyira, mint ő, azért nem vagyok spirituális lény. Vagy legalábbis még nem hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Viszont már nem is vagyok az az előítéletes ember, aki lenézné az ilyesmikben hívőket (mondjuk sosem voltam ilyen típus).

 Mindenkinek megvan a maga hitrendszere, hogy meddig megy el, mikben képes hinni, és elhiszem, hogy egy-egy spirituális élmény meghatározó lehet ebben. Soma a leírtak szerint borzalmasan sok dologban részt vett már, a böjtöléstől, a kineziológiáig, a NLP, Családállítás és egy csomó olyasmiben is, amiről a könyvben olvastam először, hogy egyáltalán ilyen létezik!

Rengeteg olyan technikát felvet, amihez szakember kell, amihez az kell, hogy legyél annyira elhivatott és nyitott, hogy felkeresel ilyen szakembert és a segítségét kéred. Amúgy a legtöbb olyasmi lehet, mint a pszichológus spirituális megfelelője. Csak van egy-egy olyan rész, amit azért a pszichológus nem csinál, mint az érintés dolog, meg a meditáció. (Nem tudom, pszichológushoz sem jártam sosem). A lényeg, hogy a legtöbb technika olyan, hogy szükséged van rá valakire, aki irányít, aki segít. És ez egyrészt tök jó dolog, másrészt, azért nem mindenkinek van kineziológus és ilyen-olyan terápiát művelő barátnője, vagy barátja, sem pénze, hogy ezt megfizesse. Annak ellenére, hogy igen, mindenkinek arra van pénze, amire akarja.

 Viszont, a könyv vége felé jöttek azok a módszerek, amiket egyedül is el lehet végezni, amihez nem kell társaság, annak ellenére, hogy ezek között is van olyan, ahol nem árt, ha nem egyedül vagy. De tény, meditálni és hasonlókat egyedül is lehet. A legjobb persze, a pozitív beállítottság. De Soma leírta azt is, hogy csak csínjával, azzal a bizonyos pozitív gondolkodással. Mert valóban, ne gondolkodj negatívan, mert csak magadnak ártasz, de a végtelen rózsaszínben látás sem kevésbé káros. Soma inkább, a szavaiból kivéve, azt vallja, hogy fogadd el azt, ami van, tanulj belőle és próbáld leckeként felfogni mind a pozitív, mind a negatív dolgokat. És igen, próbálj pozitívan gondolkodni, de ne görcsölj rá, hogy csak és kizárólag minden boldogság lehet. Mert, nem lesz az. Tehát maradj a reális, de optimistább beállítottságnál.

 Külön tetszett, hogy Soma személyes történeteket is hozott, hogy elmesélte bizonyos technikákat, hogyan élt meg, ez milyen hatással volt rá. Néha mondjuk az egész ismertetés átborult anekdotázásba, de ezt se nagyon bántam, igazándiból érdekes volt.

 Összességében, szerintem elég jól összegyűjtötte a technikákat, volt, amiről azért több infónak örültem volna, de ahogy írta, van internet ahol, ha érdekli az embert a dolog, akkor keressen rá.

Külcsín: nekem még a régebbi borítóval van meg, és azt kell mondanom, hogy az sokkal jobb, még ha nem is annyira spirituális, mint az új borítója. Minden esetre kellemes kézbe venni a könyvet, és ez a világos borító kifejezetten tetszett hozzá. Elgépelés és hasonlók, nem voltak, vagy ha mégis nem volt túl zavaró. (Azokat fel szoktam írni, ha már annyi van, hogy megakasztana.)

Belbecs: Nem fog mindenkinek tetszeni ez biztos. Kell, hogy olyan hangulatban legyél, és kell, hogy bírd a spirituális anekdotákat, táborokról és mindenféle élményekről. Szakirodalom, de mégsem. Legalábbis én így kategorizálnám. Soma ahhoz, túl sok személyes dolgot rakott bele, hogy összefoglalónak tekintsük, mint az „öngyógyító technikák tárháza”, de nem is szépirodalom, mert ahhoz meg túl sok információval rendelkezik.

Fülszöveg:

Szeretnél örömtelibb, teljesebb életet élni? Szívesen tennél saját egészségedért? Megszabadulnál az éveken, olykor évtizedeken át magaddal cipelt terhektől? Megélnéd természetes nőiességedet, de nem tudod, hogyan fogj hozzá?
Nos, van, aki a gyógyulásért a hagyományos orvosi utat választja, és van, aki nem. Ez nem jó vagy rossz, hanem egyéni döntés kérdése: ki mennyire tájékozott, és persze nyitott. A spirituális felébredés ugyanis mindig akkor történik, amikor az illető megérett rá sem előbb, sem később. Egyet azonban nem árt, ha észben tartunk: mindig vannak választási lehetőségeink!

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155609374

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155418587