- Kiadó: Next21
- Kiadó székhelye: Budapest
- Kiadás éve: 2025
- Oldalszám: 656
- Kötés: Keménytáblás
- ISBN: 9786156821669
- Fordította: Farkas Veronika
- Megjelenés időpontja: 2025. november 19.
Én nem szoktam ilyen vastag könyveket olvasni! Komolyan van egy fóbiám, hogy a vastag könyvet sose olvassa ki az ember, mert annyira nem látszik rajta, hogy haladt vele.
Amikor nekikezdtem, pont volt egy iskolás csoport, és a kislány látta mellettem a könyvet, benne a könyvjelzővel és elhűlve kérdezte, hogy "Azt én elolvasom?", mondtam neki, hogy igen, a következő kérdése nagyon aranyos volt "Hogyan? Hisz olyan vastag", na erre csak annyit tudtam mondani, hogy lassan ;) De a felétől amúgy már elég gyorsan látszott magán a könyvön, hogy haladtam, úgyhogy onnantól kevésbé frusztrált a tény, hogy sose érek a végére ;D
Barátnőmtől kaptam kölcsön, extrán vigyázok minden könyvre amit olvasok, de a kölcsön könyvekre pláne, ezt is, mindig kis könyv tasakba raktam, nehogy baja legyen. Azzal az instrukcióval kaptam amúgy kölcsön, hogy lehet nem fog tetszeni, mert hát hentelnek benne, meg van benne szex. Nem tudom, ez mondjuk nálam egyik sem kizárás, attól független, hogy amúgy nem olvasok túl sok olyan könyvet. Épp ezért azaz igazság, hogy mélységesen csalódtam :D Mert ilyen reklám után minimum úgy gondoltam, hogy ezek folyton egymást darabolják és/vagy d*gják meg. Ehelyett a könyv feléig igazándiból egyik se nagyon volt. Ennek ellenére nem untam cseppet sem.
Meglehetősen jó könyv, a sztorival annyi volt csak a bajom, hogy igazándiból 1-2 csavaron kívül a legtöbb dolog nem igazán lepett meg. Tehát, sok olyan esemény volt, amit, ha figyelmesen olvassa az ember, akkor már rég tud. Ilyen volt a "tanárbácsi" ikertesója szál. Sajnálom, az tök nem lepett meg, a könyv végi záró cucc meg szerintem irtó cuki volt.
Sötét hangulatú a könyv, de jól felépített világban, tök hihető betegségekkel és parazitákkal kooperál. Szerettem olvasni, mert annak ellenére, hogy volt, hogy oldalakon keresztül igazándiból semmi sem történt, totál lekötötte a figyelmemet. Nem untam, egy percre sem, még ha amúgy a sztorit és az összes valóban "eseményt" nagyjából 100 oldalba is meglehetett volna írni, és nem feltétlen kellett volna a ~650 oldal a könyvnek. Viszont feltehetően az író is jó és egy jó fordítót is kapott, így maga a könyv a méreteivel ellenére gyorsan haladós és jó olvasmány.
Ami a főszereplőket illeti. Liliát nagyon kedveltem, mert minden nehézsége ellenére elég talpraesett volt, a bizonytalanságát meg annak a kontójára írom, hogy azért egy csomó mindent ami az életét érintette nem tudott. Bátornak és nagyon intelligensnek tartom, nem túl nagy önbizalommal megáldva. Szimpatikus karakter, akivel a női olvasók feltehetően tudnak azonosulni. Imádtam, hogy ő valóban tanulni ment abba a suliba, és nem bulizni és elverni a nem létező pénzét. Borzalmas nagy megfelelési kényszere volt, és nagyon szerette a testvérét. Akiért borzalmasan sok dolgot képes volt megtenni. Becsültem benne, hogy volt / van tartása, és nem hitt sosem semmit úgy, hogy az neki jár és evidens. De amúgy ő is túlgondolt egy csomó mindent (tök átérzem ;))
Devrick....meg a másik hülye túlgondolós fél. Úgyhogy amúgy maximálisan megérdemli ez a kettő egymást. Én megértem őt és a nehéz gyermekkorát. A betegségét, a kutatását, a gyilkos szándékait, és a borzalmas féltékenységét, és a nagyon kemény....személyiségét. Tipikusan az az ember, aki egy fél pillanatra képtelen élni, és csak hagyni az életet megtörténni. Na imádtam, amikor erről részben le lett szoktatva.
A háttérben mozgó szereplők nagy része nem volt szimpatikus. Adott volt ugye Lilia apja aki, ugye nagyjából a könyv utolsó negyedében tudjuk meg, hogy kicsoda. Na őt totál nem sajnáltam, és igazándiból csak azt bánom, hogy nem olvashattam, hogy pontosan mi történt vele. Mert elolvastam volna és nem sajnáltam volna. Angelonál legalább gyönyörűen leírták, hogy "megbűnhődött". Belegondolva, nagyjából 2-3 olyan mellékszereplő volt, akit kedvelni lehetett. Lilia volt munkatársnője pl. kedves volt, vagy a szigeten lévő patikus csaj, őt is kedveltem, Lilia testvére...és nagyjából ennyi az akit nem akar az ember holtan látni a könyv végére ;D
Szerettem olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy valóban sose akart vége lenni. Mármint ....olvastam, és olvastam, és még mindig csak a 200. oldal. Általában itt már a könyv vége felé szoktam járni, itt meg csak az első harmadánál...
Jó kis könyv, a mérete miatt nehézkes ide-oda cipelve olvasni, de kocsival járok dolgozni, a kocsiba elfért. A kivitelezése amúgy nagyon szép. Én nem kaptam/kértem hozzá a védő borítót (mert, úgyis levettem volna róla), de így is nagyon vigyáztam rá, hogy ne essen baja. Az élfestés külön csudi szép. Nem...nem azért kértem kölcsön mert szép a megjelenése.... Amúgy tényleg nem, hanem azért mert AniTiger felrakta a Bestof-os polcára és én hiszem, hogy akkor azok tuti nagyon jó könyvek. És eddig nem csalódtam benne...és most sem. Úgyhogy olvassátok, tök jó könyv, de nem szexelnek benne sokat, a hentelés se túl durva, vagy az én lelki világommal van baj :P
Jah, most eldöntöttem, hogy hát van a szerzőnek másik könyve is, az meg is van a könyvtárnak, hogy majd elolvasom...igen...az is ilyen vékony, meg...az sorozat. Csodálom, hogy embereknek ilyen sok írnivalójuk van, bár addig nem bánom, míg azt élvezhető formába írják meg. De a vastag könyvek, nem olvasóbarátok ^^
Fülszöveg:
Mortui vivos docent. - A holtak tanítják az élőket.
Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.
Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.
De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.
Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.
Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.
Neki feloldozásért sajog a teste.
Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.
