Gondoltam, írok egy záró posztot is a tanuló vezető időmről, hogy egy korszakot lezárhassak, és jöhessen a vezetős időszak, a rutin megszerzése, és hasonló dolgok.
A Jogosítványt 2025.03.05-én szereztem meg, a 4. forgalmi vizsgámat követően. Ha minden igaz, akkor mindig másik vizsgabiztosom volt. Egyik vizsgabiztosomnak sem tudom a nevét. Annak ellenére, hogy mindegyik bemutatkozott!
Ahogy írtam az előző vezetős posztomban is, és ahogy elmondom mindenkinek (is), aki kérdezi, hogy hogyhogy csak 4-szerre mentél át. Ezt dobta a sors, ez volt megírva. Sokak jönnek a "KAV lehúzza az embereket" szöveggel. Tök sokan, el sem tudjátok képzelni, hogy akárhányszor téma, hogy átmentem, és vagy nem, mindig a KAV van elővéve, és ott kell magyarázkodnom, hogy nem. NEM a KAV tehet a bukásaimról, mindegyiknél pontosan tudtam, hogy miért buktam, teljesen jogos volt minden észrevétel, és volt ahol én már magamat percekkel a valós bukás előtt is kiraktam volna a kocsiból ;) Tehát, az én esetemben a dolog nem pénzlehúzás volt. Kellett egy vizsgázási rutin, hogy ne érezzem magam már nagyon szarul, ha mögöttem ül valaki és bámul. Kellett egy nagyon jó oktató, aki próbált rávezetni, hogy "De, te tudsz vezetni, mutasd csak meg neki" és aki arra az ötletemre, hogy "nem lehetne-e, hogy elmondod neki, hogy tudok vezetni, és az elég?" közölte, hogy nem :P
A 3. vizsgámkor mindenki izgult értem, és szerintem az már nyomasztott, borzalmasan nagy teher, hogy mindenki azt szeretné, hogy sikerüljön a vizsgád. Ebből adódóan, a 4. vizsgámról egyetlen egy ember tudott, és még egy a vizsga előtt kb másfél órával, mert megkérdezte, hogy "miért nem kocsival?" :D És közöltem vele, hogy kérdezd meg ezt két óra múlva ;) Lesokkolva, hogy amúgy jah éppen mooost megyek vizsgázni. Próbáltam mindenki elől eltitkolni, kisebb nagyobb sikerrel, hogy mikor lesz, hogy hagyjanak békén, ne kérdezzék, ne izguljanak, ne legyen még ez is az én terhem, elég nekem az, hogy egy órán át ne csináljak semmi nagy baromságot. Elég jól sikerült amúgy, amikor felraktam a fotót a kormányablak előtt egész sokan lepődtek meg ;)
Így 3 nappal később és 3 oda-vissza úttal a városban, már saját kocsival, még mindig dolgozza fel a lelkem, hogy legálisan, beülhetsz, mehetsz és hopp már ott is vagy a munkahelyeden. Szerintem egy ideig még ez lesz, hogy fel kell dolgoznom, hogy mehetek, és általában egyedül vagyok és senki nem szól bele semmibe (bár a vége felé, már az oktatóm is csak azt kérdezte, hogy "de ő miért van mellettem? Tudjuk, hogy tudok vezetni, akkor miééééért?" és erre mondtam mindig, hogy "mert veled tudok legálisan gyakorolni). Ebből a három útból arra jöttem rá, hogy 1. szoknom kell a dízel után a benzines dolgot. 2. nem eldobni a kuplungot, mert akkor ugrálunk, meg lefulladunk, 3. leszarni, hogy dudálnak, 4. belőni mennyit hazudik a kilométeróra, úgyhogy hétfőn gps-es cuccal megyek és meglátjuk. Mert azért gáz lenne, ha kapnék egy gyorshajtós csekket, már csak azért is, mert a vizsgabiztosom egyetlen problémája az volt, hogy "ez a kocsi tud, vajon 42-nél gyorsabban is menni?" illetve tanácsa már vizsga után "vagy lépjen rá a gázra, vagy ne menjen Pestre, mert ott ezért a tempóért megverik" :D
A vizsgáról amúgy, röviden. Most volt, először az, hogy amikor beültem, el tudtam mondani azt a mondatot, amit eddig mindig más hasonló mondattal, kevésbé hihetően adtam elő "A Kocsi műszakilag rendben van, közlekedésre alkalmas állapotban van." Pedig de utálom ezt az elejét az egész vizsgának. Fékpróba megvolt, mentünk, előzékenyen engedtem, hogy kiálljon egy éppen kiállni készülő kocsi, majd körforgó, körforgó, egy ívű megfordulás. Körforgó-körforgó 6-os út, egészen a kövi körforgóig, be a városba, baleset, megállás, várakozás, jeleznek, hogy mehetünk. Olyan szinten meglepett, hogy majdnem lefulladtunk. Bár le nem fulladtunk és mentem is, cserébe feltoltam a távolsági fényszórót, és elindítottam az ablaktörlőt, hogy míg visszakeveredtünk a sávunkba, ezeket alig észrevehetően le is kapcsoljam. Ez így utólag vicces, akkor nem volt az :D
Mentünk, átsoroltam, körbenéztem, megálltam a lámpánál, elindultam, körforgó, parkoló, a feladat jobbra előre merőlegesen. Ez volt amúgy az előző vizsgán is, ott kb. 8-szorra is szarul álltam be. Most...most nem volt parkolóhely. Úgyhogy mentünk egy kört a parkolóba, feladtuk és mentünk tovább. Elengedtem a kanyarban álldogáló nénit, mert felsejlett a fejembe, hogy hányszor, de hányszor mondta az oktatóm, amikor ezt nem tettem meg órán, hogy "most buktál meg", majd tovább mentünk, keresni egy másik parkolót. Találtunk is, elkezdtem tolatni,...azt közöltem, hogy "ez egy egyirányú parkoló, itt ilyet nem csinálunk", meg lettem dicsérve, majd közölték, hogy akkor is így parkolunk, de örülnek, hogy látom, hogy amúgy itt így nem lehetne, de idő szűke, nem keresünk még egy parkolót. Életem, legszebb parkolása volt. Korrigálás nélkül, elsőre. Vizsga után amúgy ezen röhögtünk :D Mert soha még ilyen szépen nem sikerült ez a parkolás. Utána mentünk tovább, erre-arra, és ki majdnem a városból ahol a balra-balra-balra kanyarokat lehetett gyakorolni, meg hogy tudom-e hogy ha balra, meg egyirányú akkor hova sorolok ;) Tudtam. Aztán vissza a város felé, rossz sávba érkeztem, de az oktatóm végül úgy döntött, nem korrigáljuk, arra megyünk vissza. Ezt szóvá is tette neki a vizsgabiztos, nekem meg vizsga után elmondta, hogy ott ő már nem, ha felhívja a figyelmet, hogy soroljak át, akkor az már záróvonal, akkor az már bukás, és amúgy is, ugyanoda jutunk csak kis kerülővel. Amikor már a visszafelé úton voltunk, jött, hogy "Kanyarodj jobbra, állj félre". Ez volt a pont, ahol kétségbe estem, kanyarodtam, félreálltam, átadtam a helyet. Arcomon a kétségbeeséssel. Mondta a vizsgabiztos, hogy Átmentem, megvan, viszont, neki már egy másik kocsiban kéne ülnie, úgyhogy az oktatóm kicsit gyorsabb, ő vezet már vissza. Életem legrosszabb 60 másodperce volt, míg ez így elhangzott a félreállás után. Nem mondom, hogy nem gondoltam csúnya dolgokra.
Utána már az oktatómmal amikor letettük a vizsgabiztost, irány a kormányablak. Minden zebránál úgy néztem körbe, mintha én vezetnék...nem, nem én vezettem, de azt mondta, ha gondolom, akkor fékezzek nyugodtan rá ;) Mondom isten ments. Kormányablaknál készült egy kép, hogy legyen valami nyoma, hogy kivel tanultam, aztán elbúcsúztunk, hogy akkor már csak az utakon találkozunk.
Fura lesz, nagyon szerettem vezetni járni. Fél év nagyjából ennyi idő volt a vezetés. Hetente kétszer, két óra, amikor valami újat tanultam, és ahol dicsérve voltam. Nem mindig, de elég sokat, hogy az amúgy nem nagy önbizalmam kicsit helyre rázódjon. És kellemes hangulatban teltek mindig a vezetés órák, akkor is amikor amúgy meló után mentem, és hulla fáradt voltam. Mondjuk, hamar rájöttem, hogy az ilyen munka után menjél vezetni tanulninak, kb. semmi értelme nem volt. Onnantól folyamatosan műszakcserékkel oldottam meg, hála kolléganőmnek, hogy mindig délelőtt tudjak menni vezetni, és utána dolgozni, és ne fordítva.
Gondoltam, hogy összeszedem, hogy kinek köszönhetem azt, hogy most már beülhetek a kocsiba, és mehetek, isten hírével. Próbáltam, mindenkit összeszedni :D
- Kasza Ádám: Ő az oktatóm, és mindent (is), tőle tanultam, és elviselt fél évig, úgyhogy borzalmasan hálás vagyok neki. Elhitette velem, hogy tudok vezetni, hogy csak egyszer ajánlotta azt, még az elején, hogy "automata váltós kocsi, lehet jobb lenne", de aztán elfogadta, hogy nem, megtanulunk váltani, ha ez időbe is kerül :D
- Anyukámnak, mert nélküle meg feltehetően soha bele se vágok. Én nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy nem akarok megtanulni vezetni, mert miért akarnék. De amúgy meg élvezem. A tanulás folyamatát is szerettem, és így az elmúlt három nap tapasztalatából, amúgy is szeretni fogom, pláne ha lesz rutinom.
- AniTigernek: Mert elviselte a nyűgjeim, kölcsön adta a lakását relaxra és bátran beült mellém, és váltig állította, hogy márpedig tudok vezetni. A Mai napig sokat jelent, hogy megerősíti, hogy a hülyeségem, teljesen szokványos, majd elmúlnak a nyűgjeim, vagy nem, de akkor se foglalkozzak velük :D
- Hidi Gábornak: Ő az én virtuális oktatóm, bár nem tudta, hogy ő az! Imádom a videóit, sokat néztem, anyukámat már az őrületbe kergettem vele, hogy "miért nézek vezetős videókat". Hát mert jó az, vannak direkt oktatós tartalmak, merengős tartalmak és vannak tanulóvezetős videók is. Mindet szerettem, mert mindegyikből lehetett valamit tanulni. Feltehetően feliratkozva is maradok, relaxnak is jó, meg amúgy is :) őt itt éritek el
- A KRESZprofesszornak, mert az E-Titános kresz oktatás, még mindig szerintem szar, borzalmasan hiányzott a tantermi dolog, hogy halljam és lássam, ezt ezen a csatornán megkaptam :) Meg neki is vannak oktatós videói, úgyhogy aki most tanul, annak hajrá, akinek meg van jogsija...annak se árt. Őt itt éritek el
- Ildikónak: A jó sok cseréért, nélküle feltehetően még mindig tanulnék vezetni, mert lassult volna a tanulás, ha csak délutános heteken tudtam volna elmenni vezetni ;D
- Kollégáknak, akik bíztattak, hogy menni fog, és akik próbáltak rájönni, mikor vizsgázom, kisebb, nagyobb sikerrel :D
- Barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek, olvasóknak akik izgultak értem :D Cukik vagytok!
Úgyhogy a tanulós - oktatóval - korszakom lezárult :)
Egy kis statisztika: 67 órát vezettem, ebből amúgy igazándiból 64-et. 1 óra volt, hogy megnéztem az első oktatóm kocsiját, és rájöttünk, hogy nem érem el a kuplungot, úgyhogy váltás, 2 óra volt, a második oktatómmal, aki utána sajnos sosem ért rá, és nekem fontosabb volt, hogy haladjak, és hogy legyen egy üteme a tanulásnak. Tehát igazándiból 64 óra. Érdekesség: Valahogy az első két oktatóm...mindegyik emlékszik rám, fél év távlatából, ez tök ijesztő :D
A megszabott 580 km helyett, ez idő alatt 956 km-t vezettünk. Milliószor parkoltunk, és voltunk mindenhol ahol kellett, autópályán is...utáltam is. Azért most vizsga előtt elmondta az oktatóm, hogy...ha autópályára mennénk, mit csináljak. Aztán imádkoztunk, hogy ne menjünk :D
4 vizsgán voltam, 10, 15,20, és végül egy teljes (időtúllépéses :D) vizsgával, a vizsgákról itt olvashattok.
És akkor, most kezdődik az igazi utazás...egyedül, vagy utassal, de már oktató nélkül. Nagy kaland lesz ;)
