Ha őszinte akarok lenni, a könyv háromnegyedénél, már sejthető volt a kimenetel. Voltak jelek, amikre szerintem ha az olvasók odafigyeltek, akkor nem lepődtek meg a könyv végén sőt az epilóguson sem, csak bólintottak, hogy ja nesze nekünk itt a várva várt happy end. De azaz igazság, hogy totál nem bántam, hogy kiszámítható volt, mert szerettem Hugót és szerettem Wallace-t és szerettem a nagypapát, Mei-t és Apollót, úgyhogy megérdekelték, hogy ez legyen a vége :D
Szerettem ahogy a világ felépült, ahogy a könyv egyre több dologba enged betekintést, mégis a háttér világ egy része rejtve marad. És amiatt, hogy rejtve marad egy kicsit úgy érzem, mintha nem lett volna teljesen kidolgozva. Nekem a menedzser nem volt túl hiteles figura. Sajnálom! Komolyan, amíg csak emlegették, hogy majd jön és hú hát ha jön össze fogod magad fosni tőle, mert ő egy korrekt, de nem túl kedves lény, akkor úgy tényleg mondtam is magamba, hogy na az első megjelenésekor tuti belém áll olvasás közben a félsz. Erre megjelent és majdnem felröhögtem olvasás közben. Sajnálom, komolyan.... ő lenne a nagy igazság és a nagy mindent összefogó menedzser, de mind megjelenésre, mind a könyv végén a viselkedésével inkább egy hisztis gyerek.
Az élők - holtak - kaszások - révészek - menedzserek - kitudjakikaazajtóntúl hierarchia egész a révészig ki van dolgozva. Tök jó elképzelés, hogy meghalsz jön érted a kaszás elvisz a révészhez aztán átmész az ajtón (vagy nem). Eddig korrekt, de ott a menedzser és a világuralmi hangok kicsit nekem a végén inkább volt komikus mint logikus. És emiatt nem lett kedvenc a könyv. Mert az egészet a végén roppant gyorsan szinte csettintve megoldották, kikerekedett és boldogság. ÉS nyűűű, ez így nem volt jó.
A könyv végig Wallace középpontú, ahogy a seggfejből halott, halottból halott seggfej, halott seggfejből tanulni vágyó ember a határait feszegető ember lesz aki tényleg jobb emberré vált, halálában. És amúgy a könyv a szerelmi LMBTQ száll nélkül is tökéletesen kerek lett volna, de ugye mostanában nem jelennek már meg könyvek minimum egy LMBTQ karakter nélkül, mert akkor nem lenne trendi. Kár, hogy amúgy pont ezen száll miatt egy csomóan nem fogják elolvasni, pedig amúgy aranyos és néhol szívbe markoló a történet, és nagyon szerethetőek a karakterek.
Örülök, hogy olvashattam, már előjegyeztem a szerző másik könyvét is, hogy akkor ha már egyszer megsétáltattam, másodszorra el is olvasom :)
Fülszöveg:
Wallace Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.
A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.
A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…
