2022. május 7., szombat

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

 

Hűűűűű, haaaa!

Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában.

A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat:

"Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!"

A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megsebesül, és persze amikor az ember lánya menstruál . . . nos az is vér, így más nem havonta egyszer a nehéz napok Molly számára sokkal nehezebbek. Mert a vérből mindig egy új molly születik, nem a kedves kis iker tesóra kell gondolni, hanem inkább a kis gonosz klónra.

A könyv kezdete és vége keretet ad a történetnek, mind a kettőben egy helyszínen vagyunk, és ott meséli el Molly, hogy milyen elk*rt élete is van, és hogy mennyi mindenen kellett neki végig mennie, mennyi mindenről kellett lemondania, vagy éppen hány embert vesztett el. Amikor úgy a könyv felénél azt gondolnánk, hogy szerencsétlen lányt ennél jobban nem lehet szívatni, hogy van egy határ annak, hogy mennyire lehet elk*rt az élete ezen "adottsággal", akkor derül ki még egy csomó fincsiség, ami végül a könyv végén lévő  sejthető eseményekhez vezet.

Imádtam olvasni, mert ez a tipikus esete annak, amikor az író, a főhősét istenesen megkínozza, az összes nyomorúság ot rádobja a főhősre, hogy bemutassa, hogy és még ebből is kilehet hozni a jót. Már, ha a könyv végét jónak tekintjük. Én megértettem, hogy így döntött és roppant érdekes a dolog, de valahol amikor Molly és molly beszélgettek sejthető volt, hogy mit dönt igazán. Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, mert érdekel, hogy ebből még mit lehet kihozni. Potenciál van benne bőségesen :)

A háttér sztori is jó amúgy, bár megmagyarázzák hogy Molly miért ilyen elcseszett szegény, de egy csomó nagy kérdőjel marad még így is bennem, hogy oké a szérum, meg kutatás, de nem az egészet lopták el . . . azok akik kifejlesztették vajon tudták mit? Ha tudták akkor van még pár ilyen peches ember, vagy Molly volt az egyetlen aki megnyerte ezt a világterhet magára.

És amúgy szerintem a borító is zseniális :)


Fülszöveg:

A szabályok egyszerűek:

Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!

Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!

Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete?

Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.












2022. május 3., kedd

Dan Buettner: A ​hosszú élet titkai

 

Beismerem, hogy a könyvben először a borító fogott meg. Amikor kézbe vettem már a saját példányom akkor még jobban megfogott, egyszerűen egy remekmű. Domború meg minden!

 Viszont, azon túl, hogy a könyv borítója tetszett, a téma is érdekelt. A szerző másik könyvét is nézegettem már A ​hosszú élet oázisai – Földünk Kék Zónái, viszont sosem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem, kihozzam a könyvtárból és elolvassam. Ellentétben ezzel a könyvvel. És mivel ezt elolvastam, kiderült, hogy igazándiból a másikat már nem érdemes elolvasnom, mert ez egy bővített kiadása annak, illetve a pár évvel későbbi tapasztalatokat is tartalmazza.

 A szerző és népes csapata, rengeteget utaztak (jóval covid előtt - 2012), és bejárták a világ kék zónáit. Azokat a helyeket, melyek kiérdemelték ezt a jelzőt azzal, hogy feltűnően sok idős kort megélt ember él a zónában, sok már 100 felett. A csapat arra volt kíváncsi, hogy mi is lehet az oka annak, hogy bizonyos helyeken olyan sokáig élnek az emberek. Tekintsünk el attól, hogy az időjárás, a levegő tisztasága vagy éppen a napsütötte órák száma, bár tény, hogy mindegyik hozzájárulhat ahhoz, hogy sokáig éljünk.

Jártak Szardínián, Okinaván, Dél-Kaliforniában, Costa Rica-án, és a görögöknél. A felsorolásból már látható, hogy feltehetően a szélességi és hosszúsági körök, nem befolyásolják a hosszú életet, mert eléggé szét vannak szórva a Föld Kék Zónái.

 Én magam, az Okinavaikat kedveltem meg a sztoriban a legjobban. Feltehetően mert elfogult vagyok a Japánokkal kapcsolatban, és mert szerintem Ők azok, akikről legelőszőr hallott körülbelül mindenki, akit érdekel ez a téma, hogy olyan sokáig élnek. Az okinavaiak is több mindent elmondtak, mint "sejthető ok" a hosszú életre. Közte van a nagyon szoros szociális háló, hogy megvannak az emberek akikre számíthatnak az idősek (általában egymásra, vagy a családjukra), és persze ott az Ikigai, az ok amiért reggel felkelnek. A szerző is egyetértett abban, hogy az, ha az embernek célja van, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb és sokkal több esélye van tovább élni, hisz a célért él. A cél bármi lehet, a család, a munka, a kert megművelése. Igazándiból bármi. Persze emellett az okinavaiak is rengeteg növényt esznek és húst alig. Régen azért, mert nem ehettek, nem volt, most azért, mert berögzült a dolog, és ezen 80 felett már nem akarnak változtatni. Mindent amit esznek megterem a kis kertjükbe.

A szerző és csapata bejárta az egész világot, és a legtöbb helyen tapasztaltakból 9 olyan dolgot talált, amit ha mi is bevezetünk az életünkbe akkor tovább élhetünk.

(csak halkan megjegyezném, hogy amikor ilyen, "ha ezt csinálod 5 évvel tovább élsz" megjegyzésektől és statisztikáktól amúgy a hideg kiráz. Minél élek tovább 5 évvel? Elüt a kocsi akkor semmivel sem, és lehet én vagyok a peches és mindent megcsinálok, de akkor is hamarabb meghalok, mint aki sz*rik az egészbe, tehát nekem az ilyen felmérések és hasonlók roppant furák és nem tudom őket értékelni igazán. Ennek ellenére tény, ha ezen kilenc formulával él az ember, bevezeti az életébe, az az élet jobb lesz, bármeddig is tart :))


A 9 dolog, amitől tovább élsz ;)

  1. Mozogjunk természetesen: Gondolkodás nélkül legyünk aktívak!
  2. Hara hacsi bu - 20% kalóriacsökkentés: Annyit együnk, hogy 80%-san jól lakjunk.
  3. Zöldálláspont - Kerüljük a húst és a feldolgozott ételeket. Nem kell vegetáriánusnak lennie az embernek, de ha hetente csak egyszer eszik húst, már tett egészségéért.
  4. Az élet szőlője - Mértékletes alkoholfogyasztás.
  5. Célkitűzések - Szánjunk időt arra, hogy az egészet lássuk! - Találjuk meg a saját Ikigainkat, az okot amiért felkelünk minden egyes reggel.
  6. Lassítsunk - Szánjunk időt a stressz enyhítésére - Néha egyszerűen csak nézzük a tájat és ne csináljunk semmit. A meditációt is választhatjuk!
  7. Tartozzunk valahová - Vegyünk részt egyházi összejöveteleken, vagy keressünk egy csoportot, ahol szinte otthon érezzük magunkat.
  8. Szeretteinké az elsőbbség - A család legyen a legfontosabb
  9. Megfelelő társaság - Vegyük körül magunkat a Kék Zónákra jellemző értékeket valló emberekkel4

Hogy érdemes volt-e elolvasnom a könyvet?
Nos rengeteg érdekes dolgot megtudtam, a Világ 5 tájáról, ezen tájak idős embereiről. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert ők tényleg megélik a pillanatot, és ahogy a görögök mondták, Órájuk nincs, minek is az. Tehát léteznek egy világban, ami így a 21. században már feledésbe merült. Mi már gyorsabban élünk, és valószínű e gyorsaságnak meglesz a következménye. Egyszer majd meghalnak a Kék Zóna idősei, és ahogy a Kék Zónákba is bejut a modern technika és a gyorsételek úgy tűnnek el maguk a Kék Zónák is :(

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.