Kszi, Simontól - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi -ig

Filmtől a könyvig! És tartom, hogy jelen esetben sokkal jobb, ha az ember ebben a sorrendben veszi elő a történetet. Ugyanis, mindegyik más, mindegyik aranyos, de, ha a könyvet elolvastad, akkor folyamatosan felhördülsz, hogy és ez és ez és ez miért is maradt ki belőle. Míg, ha a filmmel kezdesz, akkor kapsz egy borzalmasan cuki történetet, aranyos szereplőkkel, és az úgy teljesen egész magában. És kedvet kapsz feltehetően, hogy könyvben is elolvasd, és akkor ott kapsz egy alapjaiban hasonló történetet, de kb. teljesen mást, még ha a vége ugyan az is, mármint az, hogy ki Blue...kb. ennyi hasonlóság van a végében a kettőnek egymáshoz.

Először is, a magyar cím valami frenetikusan szar cím lett. Ha nem látom a film előzetesét akkor feltehetően sosem akarom megnézni, mert a Kszi, Simon olyan degenerált cím. Akkor már Köszi...olvastam fórumokat, ahol azt mondták, azért lett Kszi, mert, hogy a mai fiatalok így beszélnek. Kedves Mai fiatalok, én még életemben nem hallottalak titeket így beszélni, de ha szerintetek trendi ez, akkor kérlek kommenteljetek majd a poszt alá, hogy tudjam, hogy lemaradtam megint egy trendről.
Nick Robinson szerintem meglehetősen jó Simon lett, szeretnivaló és cuki, ami azért kell, egy ilyen filmnél. Mert bizony fontos, hogy szimpi legyen a főszereplő, mert, ha nem az, akkor gyanúsan nem fogja az embereket érdekelni, hogy mi lesz a vége. Én végig izgultam, hogy megtalálja Blue-t, és annyira aranyos volt, ahogy kb. minden kicsit fura srácra rányomta a "Blue" bélyeget, és bízott abban, hogy ő lesz az, és hogy hányszor csalódott szegényke. Martint a filmben sem szerettem és a könyvben sem lett szimpatikusabb, de elfogadom, hogy vannak ilyen típusú fiúk, akik zsarolással akarnak barátnőt szerezni maguknak. A filmben, mondjuk nagyobbat ütött az, hogy ő sem annyira rossz fiú, csak hát...fura.
A Blue jelöltek közül én is arra tippeltem elsőre, aki Simon, de a második és harmadik esélyesnél már nem éreztem annyira alátámasztottnak, hogy szerinte miért is lenne az. A film mondjuk finomított Martin bosszúján is, ami a könyvben jóval erősebben ütött.
 A szülőket játszó színészek is teljesen okék voltak, és azért Simon egy végtelenül nagy mázlista, hogy ennyire nyitott és "laza" szülei vannak, mert egy ilyen Coming out elsülhetett volna úgy is, hogy nem egymásra borulós a dolog.
A film vége meg nagyon-nagyon amerikai lett. Nekem ebben a könyv sokkal jobb, és még sok másban is. Ennek ellenére 2018 egyik kedvenc filmje lett, és még újra fogom nézni biztosan, mert aranyos és néhol ugyan megríkat, de kellenek az ilyen filmek.

A film nélkül, feltehetően sosem olvastam volna a könyvet. Méghozzá azért, mert a borító és a cím után nem az, ami nagyon megfogja az embert. Még akkor is, ha a történetben kiderül, hogy mi is az a Homo Sapiens lobbi, bár ott sincs túlzottan nagy jelentősége, mármint kb. a film kétharmadánál hangzik el kétszer körülbelül. Tehát köszönöm a filmnek, hogy elvezetett a könyvhöz.
 Viszont rögtön elvárásokkal indultam, és hát persze tudtam, ki Blue, mert feltételeztem, hogy azért ezt nem írják át a film kedvéért. Megnyugtatásképpen, a könyvben és a filmben is ugyanaz Blue :D
 Ami rögtön kérdőjeleket termelt, az Simon nővére, aki a filmben nem létezett, pedig azért van szerepe bőségesen a könyvben, meg a barátjának Theonak is. Akkor ami még tök más lett a filmben, az a kutya...nem tudom, hogy lett egy golden retriever-ből a filmre egy cuki kis fehér kutyus. Mármint, hogy vajon ezt miért kellett átírni, amikor olyan marha nagy szerepe a filmben sincs.
 A Martin-Simon zsarolás a könyvben sokkal gerinctelenebbül záródik, és sokkal tovább is marad a felszínen. Tehát Martin itt is egy kis köcsög, és nincs is az a nagy megbánás, bár levelet azért írt Simonnak...kösz.
 Ami a filmből szintén teljesen kimaradt az Leah száll, amit én a kommentekből úgy gondoltam,hogy sok lesz, de oké, hogy nagy és ütött, de Leah az egész könyvben inkább a háttérben munkálkodik, tehát azt értem, hogy kihagyták. A többiek nagyjából úgy vannak a filmben is, mint a könyvben, bár apró eltérések vannak, pl. azért Nick több mindent csinált, mint az a filmben meg lett valósítva.
 A jelenet, amit azért megnéztem volna a vásznon is: A meleg báros, felszedős, részeges estét, ami persze Halloween partyként valahogy be lett hozva a filmbe is, de ott azért sokkal másabb Simon első lerészegedése. (megjegyezném írtó aranyos részeg). És még Blue és Simon első lógását, és csókját, és hasonlóját is simán megnéztem volna úgy, ahogy a könyvben van, és nem ez az óriáskerekes cuccként. Ennek ellenére az is cuki volt.

Hogy melyik verzió tetszett a legjobban? Hm...könyv...film...együtt. Szerintem a kettő együtt ad ki egy egészet, és így lesz minden olyan kerek. Tekintve, hogy a könyv is elég amerikai, így azért vannak olyan fordulatok, amik meglehetősen hatásvadászok. De mindenképpen, ha egy aranyos szerelmi történetet szeretnél nézni, és nem zavar, hogy ez meleg kapcsolat, akkor bátran ajánlom. Mert aranyos és vicces és azért elgondolkodtató.

Jürgen Reuss – Cosima Dannoritzer: Vásárlás a szemétdombra

 Szerintem egyre több embert érdekel a környezetvédelem, a Földünk megóvása, és az, hogy mit tehetünk érte Mi.
 Amikor a könyvtár megvette ezt a könyvet, még nem gondoltam azt, hogy mindenképpen el szeretném olvasni, de amikor már egy olvasó hozta vissza és ajánlotta, akkor biztos voltam benne, hogy ezt nekem is kell.
 Meglehetősen érdekes a könyv, és hála az égnek nem olyan száraz, mint amire számítottam. Általában az ilyen vékonyka könyvek túl sokat akarnak egy helyre sűríteni és ebből adódóan borzalmasan nehezen lehet őket megemészteni. Itt más volt a helyzet. Valóban rengeteg dolgot akart elmondani, de valahogy emellett sikerült sztorizgatnia, mesélnie, és egy egész komplett képet kaptunk a helyzetről.
Arról a helyzetről, hogy hogyan és miként alakult ki a mai világ termelés-fogyasztás köre. Hogy mennyi minden olyan dolog nem lett végül megvalósítva, aminek hála nem kéne ennyit költeni mindenfélére, csak mert az a gazdaságnak nem lenne jó. Hogy azért a 21. században már kezdődik az egész megreformálása. Mert valóban, vásárolhatsz mindenfélét, de azzal számolni kell, hogy ezek nagy hányada valóban olyan felesleges dolgok, amiket aztán fél, egy év múlva már ki is dobsz. Mondjuk azt hiszem, Magyarországon ez a fokú nagy pazarlás még nem jelent meg. Feltehetően mert jelenlegi anyagi helyzetünket tekintve, mi még rá vagyunk kényszerítve arra, hogy mindent a lehető legjobban kihasználjunk és újrahasznosítsunk, és ez ad egyfajta leleményességet, ami mondjuk a nálunk nyugatabbi, és jóval nagyobb gazdasági tőkével rendelkező országokban eltűnt, vagy éppen most kezd újra feltűnni(már mint környezettudatosság).
 Én nem nagyon szeretek felesleges dolgokat venni, és a trendet sem követem túlzottan. Sosem követtem a divatot és egyéb illékony hóbortokat. Feltehetően a gazdaság szempontjából nem vagyok éppen minta vásárló. Nekem megfelelt a nem okos telefon nagyon sokáig, tavaly vettem végül okos telefont. És reménykedem benne, hogy sokáig húzza, csak mert van trendibb, nem fogom lecserélni, és nem a keresetem miatt. Ha nagyon akarnám, megtehetném, és erre szórhatnám a pénzt, de egyszerűen feleslegesnek tartom. Én a lehető legtöbb dolgot próbálom újra hasznosítani Itthon és a munkahelyemen is. (még a tavalyi naptárt is széttépkedtük, hogy vonalkódokat írjunk rá hosszabbításkor, vagy előjegyzett E betű kerüljön rá. Nem kifejezetten azért mert spórolni akarok, hanem mert szeretném a legtöbbet kihozni a dologból. Újra és Újra hasznosítani). Tehát próbálom elkerülni, hogy a dolgaim a kukában kössenek ki, és azt vettem észre, hogy azért ezzel egyre többen vagyunk így. Nem szeretnénk a szemétdombra vásárolni, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az a szemétkupac egyszer a nyakunkba fog borulni, és hogy a természet egyszer nagyon bedurvul és visszakapjuk ezt a szemetelő, károsító dolgot. És mert egyszerűen nem találjuk helyesnek az egészet. Én remélem, hogy a 21. század majd hoz egy egyensúlyt ebben. Én próbálom olvasni a trendeket, hogy hogyan és miként lehetne ezt jobban csinálni. A minimalizmus is roppant vonzó dolognak tűnik nekem, és rengeteg dolog merül fel, amit érdemes lenne követnie, mindenkinek.
 És már azzal borzalmasan sokat tehetünk a környezetért, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Persze, tudom én könnyen beszélek, hiszen falun lakom. Nálunk talán, ha havonta egyszer telik meg a szemetes, a papírt, a műanyagot külön gyűjtjük, ahogy az üdítős (almalés, tejes és társai) dobozait is, és persze komposztálunk és vannak állataink, így relatíve étel nem kerül a kukába. (a munkahelyemről is elhordom a nem megevett cuccokat az állatoknak, mert engem még arra tanítottak, hogy ételt nem dobunk ki.).
 Úgyhogy remélem sokakhoz eljut ez a könyv is. Tényleg érdemes elolvasni, és nem is hosszú. Nekem tetszett a sokszínűség, és az, ahogy bejárja a világot, a szemét útját, és azt, ahogy különféle nézőpontokat sorakoztat fel. És azért nagyon durva dolgok derültek ki, amikről nem hallottam még, de most úgy felhördültem egy-kettőnél.

Belbecs: 5/5
Szerintem a témában jónak számít, és cseppet sem száraz, így relatíve könnyen fogyasztható, amit mondani akar. Rengeteg érdekességet mond, rengeteg okosságot, és remélem, hogy sokakat gondolkodásra serkent. Mert érdemes ezzel foglalkoznunk, mert igenis, fontos lenne, hogy lássuk, a jelenlegi mentalitással, hova juthatunk.

Külcsín: -
Ezt nem akarom nagyon pontozni. Nem mondom, hogy szép a borító, mert nem az, de itt azt hiszem nem is volt cél, hogy a borító szép legyen. Szerintem frappáns, elég sokat beszéltek a mobilokról is a könyvben.

És ide most beszúrok egy sztorit, mert szerintem tök jó dolog, és hátha valaki még nem hallotta. És igen Japán ;) (Forrás: http://hu.euronews.com/2017/02/16/regi-mobilbol-uj-olimpiai-erem)

A 2020-as tokiói játékok szervezői régi mobiltelefonokat gyűjtenek be, hogy azokból érmeket készítsenek.

A szervezőbizottság azt reméli, hogy akár nyolc tonnányi fémet is kinyerhetnek a divatjamúlt mobilok és kisebb elektromos készülékek felhasználásával.

- A gondolat, hogy valami az én otthonomból a medálok részévé válik. Tokiói lakosként nagyon izgatott vagyok az olimpia miatt, amelyet életemben először fogok látni.

A tokiói kormányzóság épületében csütörtökön több mint százan jelentek meg, hogy odaadományozzák készülékeiket.

A japán főváros kormányzója elmondta:

- Azért indítottuk ezt a projektet, hogy előmozdítsuk a fenntarthatóságot, és hogy fokozzuk az emberekben az érzést, hogy közvetlenül is részt vesznek a 2020-as tokiói játékokban. Valóban izgalmas, hogy a mobiltelefonok olimpiai és paralimpiai medálokká alakulnak.

Áprilistól gyűjtődobozokat helyeznek ki a kormányzati épületekben és a telekomcégek irodáiban. Elméletben elegendő fémet- 40 kilogramm aranyat, csaknem háromezer kilogramm ezüstöt és bronzot- tudnak majd összegyűjteni az ötezer olimpiai és paralimpiai érem előállításához.



Fülszöveg:
A ​termék, amely nem megy tönkre, a kapitalizmus rémálma. Rontja a kereskedelmi forgalmat. A fogyasztás viszont gazdasági rendszerünk hajtómotorja, s ezért eldobjuk a régit és javítás helyett újat veszünk – kivált, mert manapság ez utóbbi gyakran olcsóbb. Az 1920-as évek izzólámpa-kartelljét követően sok termék nem tart már annyi ideig, ameddig erre valójában képes lenne: az izzószálak idő előtt kiégnek, a tintasugaras nyomtatók chip-vezérlés parancsára beszüntetik a munkát, és háromévente új számítógépre van szükség, mivel a régi az új operációs rendszerrel már nem tud lépést tartani. Rendszer van ebben: „tervezett elavulás” a neve annak az elvnek, amely az élettartam szándékos megrövidítését elejétől fogva előirányozza. Ez az elv az olcsó tömeggyártásnak és a pazarló nyersanyagfelhasználásnak köszönhetően a bőségi társadalom és bálványa, a gazdasági növekedés tartópillérévé vált. A következmény az egész világot elárasztó jóléti szemét és az erőforrások elapadása.

A könyv olyan izgalmas, mint egy rémregény, ugyanakkor megalapozottan és inspirálóan meséli el, hogy ki találta ki ezt az eszközt a konjunktúra fellendítésére és miként válhatott ez még saját tetteink mozgatórugójává is. A könyv az azonos című dokumentumfilmhez végzett többéves kutatómunka alapján készült. A dokumentumfilmet a televízióban (arte, ORF) többször vetítették és megvitatták (többek között a Hart aber fair című műsorban).

JÜRGEN REUSS, 1963, skandináv és német nyelvtudományt, valamint filozófiát tanult, sok könyvet fordított, néhányat megjelentetett, szerkesztőként inkább tervezetlen elavulású médiáknál dolgozott és mint szabadfoglalkozású újságíró, fordító és író Freiburgban él.

COSIMA DANNORITZER, 1965-ben Dortmundban született, Skóciában és Angliában filmkészítést tanult. Filmesként többek között a BBC-nek, a Deutsche Welle-nek és a spanyol TVE televíziónak dolgozott. Szóban forgó filmjét eddig 21 országba adták el és 11 nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjjal.

Könyv: Jürgen Reuss – Cosima Dannoritzer: Vásárlás a szemétdombra
Kiadó: L'Harmattan
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 238
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634143802
Fordította: Molnár József

J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük

Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de én általában szeretem hamar elolvasni az ajándék könyveket. Az más kérdés, hogy sikerül is vagy sem. De tényleg! Ennek ellenére egy csomó olvasatlan ajándékkönyv várja a sorát. Megnéztem, ezt tavaly karácsonyra kaptam, úgyhogy...relatíve gyorsan sorra került! Há!
 Én ezt a könyvet nagyon szerettem volna, mert a film nagyon tetszett, és érdekelt, hogy ez forgatókönyv szerűen milyen élmény lehet. És most, olvasás után elgondolkodtam azon, hogy ez a kötet kiknek jó.
 Meglátásom szerint nálam fennállt a legideálisabb időpont erre. Láttam már a filmet, az tetszett, és tervezte az újranézését. És úgy érzem, hogy ez a legjobb időpont elolvasni, mert így maguk a lények és a szereplők, már előttünk vannak, tudjuk hogy néznek ki, de a történet már kicsit kopott. A filmet 2017 márciusában láttam amúgy, és így nekem most ez a könyv majdnem felért egy újranézéssel :D
 Nem tudom, hogy a film ismerete nélkül mennyit ad az embereknek, de érdekelne. Gyanús, hogy maximum a nagy Harry Potter fanok illetve a forgatókönyvekért rajongóknak ad valamit, film nélkül. Ha meg frissen nézted és most olvasod, akkor meg kicsit fura az egész, hisz az előbb láttad, amit most leírtak, de totálisan ugyanúgy. Tehát én azt ajánlom, hogy mindenképpen legyen idő a nézés - olvasás között.

 Hogy tetszett-e? Igen, mindenképpen. Fura volt, mert nem nagyon olvasok forgatókönyveket, ennek ellenére érdekes élmény így olvasni egy történetet. Újra fogom-e olvasni? Gyanúsan igen, mert tetszett és felér egy film újranézéssel, úgyhogy lehet inkább olvasva "nézem" ;) A film is nagy kedvenc, és ez is az lett.
 Roppant igényes kiadás, és nekem nagyon tetszenek benne a rajzok is. Kell idő megszokni az írásmódot, de szerintem hamar hozzá lehet szokni. Úgyhogy nagyon jó volt. Most azért újranézem a filmet, mert hiányoznak a kedvenc legendás lényeim ;) És nagyon várom már a következő részt is!

Belbecs: 5/5
Nekem maximálisan adja a film hangulatát, kellemes és nosztalgikus. Csak ajánlani tudom, a fenn leírtak alapján.

Külcsín: 5/5
Gyönyörű a borító, szépek az illusztrációk és jó kézbe venni. Ennél több azt hiszem nem is kell.

Fülszöveg:
1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.
Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.

Eredeti mű: J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them 92%

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyv: J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 302
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244913
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Megjelenés időpontja: 2017. április 20.

Neil Gaiman: Death – Halál

Ritka, hogy én képregényért pénzt adjak! Nagyon-nagyon ritka amúgy. Mostanában elég jó elosztó rendszer állt fel a környezetemben, és mindenki mindenkinek kölcsönadja a fellelhető, és a másikat érdeklő képregényeket. Így igazándiból nekem már felesleges megvennem, főleg mert annyira nem vagyok képregényes. Ami persze az idei olvasmányaimban nem látszik meg. Volt nekem mangás korszakom, most a képregényekkel vagyok így, csak éppen ezekre nem nagyon áldozom. Hogy akkor miért vettem meg ezt? Nos Gaimant imádom, egy időben rengeteget olvastam tőle, és szerettem is őt. A  Sandman sorozatával olyan szeretem és nem is kapcsolatban voltam...és még két részt nem is olvastam a magyarul megjelent 4-ből. Viszont a Halál karakterét szerettem, már ha lehet ilyet mondani. A Fumax kiadót szintén szeretem, mert jó fej emberek dolgoznak ott és hát nagyjából zsánerembe vágó köteteket is adnak ki...és úgy voltam vele, hogy miért is ne venném meg. Elővételben amúgy nem is olyan horribilis az ára, ha azt nézzük, hogy kemény kötésű, több mint 300 oldal (304 oldal :D), és hát nem kis pénz színes fényes lapra nyomtatni. A kiadvány amúgy szerintem tökéletes ajándék ünnepre, ha valaki szereti a képregényeket és/vagy Gaimant. Mert ez azért már nem az a könyv amit hipp-hopp megveszel teljes áron (8.495 ft) Viszont, ha azt nézzük, hogy egy sima könyv is lassan 5.000 forint szerintem akkor ez egy tök reális ár.
 De visszatérve a könyvre. Nekem nagyon tetszett, remélem a Fumax még ad ki Gaimantól képregényt(tuti van még mit). Szerintem remek választás volt, hogy ezt hozták tőle és hát a halál sokak kedvenc karaktere, tehát én bízom benne, hogy sokakhoz el fog jutni a könyv.

 A történetekről: így visszagondolva a legtöbb történet tetszett nekem, kuszaságuk ellenére is. Mivel maga a főhős meglehetősen jó humorérzékkel és gondolkodásmóddal, és remek személyiséggel van megáldva, nos nagyon rossz dolgok nem jöhetnek ebből ki. A kedvencem ennek ellenére az volt, amikor a Halál egy napra halandó lett és ott császkált, és élvezte az "életet". A másik kedvencem meg a zenés, paktumos rész volt. Emellett persze több rövidebb rész is volt, és ezeket is szerettem.
 Olvasás közben pont ezért nem tudtam mit tegyek. Daráljam le egybe az egészet, és habzsoljam be, vagy ne olyan gyorsan haladjak? Végül próbáltam lassítani, hogy több napon keresztül velem maradjon a Halál(még ha ez tök morbidul is hangzik). A végén a galéria szerintem tök jó, bár néhány Halál megjelenítés nagyon nem vág a stílusomba. Amúgy sem vagyok túl darkos, de némelyik kicsit ronda volt(szerintem). És hát a szexuális felvilágosítás a legvégén, az tényleg...haláli volt.

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyv kivitelezésével. Gyönyörű lett és hát a maga szerintem kb. másfél kilójával, nem az a könnyed kis táskában hordós olvasmány.

Belbecs: 5/5
Aki szereti a Halál karakterét, aki szereti Gaiman fura agyát, és ötleteit annak tetszeni fog. Aki olvasta a  Sandman - t annak nem ismeretlen a karakter és a rajz stílusok sem. Azzal még barátkoznom kellett, de azaz igazság, hogy kezdem megszeretni ezeket a stílusokat is.

Fülszöveg:
Mit gondolnál az életről, ha a Halál lenne a nővéred?

Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad azt az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit…

Ebben az igényes kivitelű kötetben az élő Halál a főhős. De jobb, ha elfelejted a csontvázakat, a kaszát és a fekete csuklyát – ez a Halál kézen fog és kacagva rángat magával egyik kalandból a másikba.

Neil Gaiman, a Sandman: Az álmok fejedelme és az Amerikai istenek többszörösen díjnyertes, New York Times-bestseller írója visszatér a Sandman-világba, hogy ezúttal Morpheus nővére, a játékos, kedves Halál szemszögén keresztül mutassa meg azt. A kezdet és a vég, szerelem és félelem, élet és halál – minden más színt kap a kötet lapjain, amelyben immár klasszikussá vált képregényeket vehet kezébe az olvasó, először magyar nyelven.

Eredeti cím: Death Deluxe Edition

Tartalomjegyzék

Szárnyainak suhogása
Álarc
Téli mese
Az élet mindig drága
Első fejezet: A lépcső szelleme
Második fejezet: Egy emlékezetes éj
Harmadik fejezet: Az élet mindig drága
A kerék
Egy teljes élet
Első fejezet: Javaslatok unatkozó emberek számára
Második fejezet: Képzeletbeli megoldások
Harmadik fejezet: Egy teljes élet
Halál és Velence
HALÁL GALÉRIÁJA
HALÁL ÜZENETE AZ ÉLETRŐL

Olvassunk meséket! - 2018/2

Még év elején volt egy mese olvasós posztom, aztán elmaradt a dolog. Egyrészt azért, mert nem olvastam ezidő alatt elég mesét ahhoz, hogy poszt készülhessen belőle, másrészt meg, amikor már végre olvastam, akkor éppen a posztjaimat a Japán úttal kapcsolatos élménybeszámolók töltötték ki. Mert, valahogy azt fontosabbnak tartottam, hogy meg legyen írásban is örökítve, mint a mesék. Viszont most aztán az eddig olvasottakból készül a poszt. Megsúgom, hogy hirtelen felindulásból sikerült...sok-sok mesét olvasnom. Nagyon sokat, magamhoz képest is.
 Ennek egyik oka, hogy előolvasok, hogy majd ha az unokaöcsém/húgom beleér a korba(1 év és két hónappal, még várunk azért kicsit), akkor tudjak ajánlani én is. Ha már egyszer van egy könyvtáros nagynénijük, akkor ez legyen is használva ;)
Tehát akkor ezeket olvastam,...február óta:

Katy Hudson: Túúúl lármás téli álom

Vannak olyan mesék, ahol az értéket inkább az illusztrációk adják. Itt magával a történettel sincs baj, de valahogy egy kicsit jobbat vártam tőle. Ennek ellenére egy olvasást mindenképpen megér.
 Viszont a rajzok nekem nagyon tetszettek, nagyon színes, nagyon gyerekeknek való, és úgy igazán jó vizuális élmény. Én viszont nagyon sokallom érte a 3.000 forintot. Mert nem az a mesekönyv, amit újra-újra olvas az ember, pont a sztori végtelen egyszerűsége miatt...
Tündér, Budapest, 2017 / 30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155611896 · Fordította: Tót H. Ágas · Illusztrálta: Katy Hudson

Dániel András: Utazz Bálnabusszal!

 Én a Kuflikat nagyon szeretem. Dániel András legtöbb könyvét nagyon szeretem. De ez szerintem nem az igazi. A méret miatt, gondolható, hogy a böngészők mintájára készül...és lehet benne valami, de én úgy érzem, a rajzok ahhoz nagyon elnagyoltak. A szöveg kevés, és frappáns akar lenni, de nekem amikor olvastam, pont nem ilyen hangulatom volt. A kolléganőmnek nagyon tetszett. Én nem vitatom el azt, hogy kreatív, hogy a gyerekek szeretik, de nekem személy szerint nem jött be. Meglepne, ha minden könyv bejönne. Kicsit többet várok Dániel Andrástól.

 Két Egér Könyvek, 2017 / 12 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158003773 · Illusztrálta: Máray Mariann

Pásztohy Panka: Pesti mese 

Már régen terveztem elolvasni, így amikor a könyvtár megvette akkor rögtön lecsaptam rá. Szerintem teljesen korrekt a mese. Kerek egész, és a hátulján lévő személyes megjegyzéssel együtt teljesen oké. Pásztohy Panka képeit eleve szeretem, úgyhogy az illusztrációk nálam teljesen betaláltak. Egy kis városnézés mese formán, egy kis személyes történet. Kezdő olvasóknak amúgy szerintem teljesen jó, szülő mellett. Nagy betűk, szép illusztrációk, rövid írások.

Pagony, Budapest, 2017

64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103370

Farkas Róbert: Első ​könyvem a fénysebességről (Eszes Róka 2.)

Nekem már az előző rész is nagyon tetszett. Ez a féle ismeretterjesztés szerintem remek. Annak ellenére, hogy itt is néha éreztem, hogy nehéz átültetni gyerek szókincsre a dolgokat. És még nem teljesen látom át azt, hogy hány éves kortól lenne ez ajánlott.

 Mert a nagyon kicsiknek, még nagyon sok olyan kérdést vetnek fel a válaszok, amikre szülő legyen a talpán aki tud válaszolni. A nagyobbacska gyerekeknek a nyelvezet még mindig néhol akadozó, viszont lehet, hogy ők meg a forma miatt, már "gyerekeknek" valónak tartják. Holott szerintem ez simán olvasható 31 éves fejjel is, tud rengeteg újat mondani, és igen, nekem is volt néha szemöldökráncolásom, hogy "most mivan?" Ennek ellenére ajánlom, a csillagászatot szerető gyerekek szüleinek megvételre. Mert a képek nagyon jók, a szövegek...hát kell egy kicsit szerintem utánaolvasni, de hát mondja is ELSŐ könyv az univerzumról és a fénysebességről...tehát ad egy csomó kérdést, ad választ, ami feltesz egy csomó kérdést és így tovább :D

 Kolibri, Budapest, 2018

36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371656 · Illusztrálta: Farkas Róbert

Andy Lee: Ne nyisd ki ezt a könyvet! 

Ez egy akkora nagy baromság! De tényleg, szerintem írtó cuki dolog. De igen, 2.500 forintot nem ér... könyvtárban gyorsan olvasva teljesen oké. Azaz igazság, hogy én mindig úgy vagyok a dolgokkal, hogy bizonyos árért elvárok bizonyos ráfordított időt. Annak ellenére, hogy a könyv megkacagtatott, és tetszett is, nos nem érzem azt, hogy olyan marha sok munkája lenne benne a szerzőnek. A szöveg úgy kb. egy oldalnyi, ha összerakjuk, és ennyi. Az illusztrációk a könyvhöz teljesen illenek, de nem kiemelkedően szépek. Sokallom az árat :(

Ventus Libro, Budapest, 2018

32 oldal · ISBN: 9786155755262

Axel Scheffler: Mókuspapa, gyere haza!

Őszinte leszek, nem tudom, hogy ezt kinek és miért írták. A történet szerintem kicsit bugyuta. Kicsit elborult ötleteik vannak arra, hogy jut vissza a mókus a többiekhez, és az egésznél azt éreztem, hogy ez nagyon-nagyon kusza. Olyan érzésem volt, mintha ...hát nem tudom megmagyarázni. A rajzok meg borzalmasan rondák. 

És oké, hogy csak 1800 forintot testál, de ezért nem kapunk jóformán semmit sem. Pedig lehetett volna ennek egy kerek és értelmes mesét írni, de úgy döntött a szerző, hogy az uncsi lenne, ezért még rak bele pár fura ötletet, ami szerintem 1. nem volt hihető(tudom, hogy mese....és annak nem kell hihetőnek lennie) 2. totál nem illett az előző oldalhoz sem, nem hogy a történethez magához...

Pagony, Budapest, 2018

26 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371571 · Fordította: Papp Gábor Zsigmond · Illusztrálta: Axel Scheffler

Pásztohy Panka: Pitypang születésnapja

Bevallom, hogy a többi kötetét a sorozatnak nem olvastam. Volt bennem egy félsz, hogy akkor nem is fogom érteni. De ez nem így volt. A történet teljesen érthető önmagában is. Pittypang roppant aranyos kiskutya és a gazdája is meglehetősen kedves, még ha egy egész napra el is felejtkezik kis kedvencéről, aki meg is sértődik, hogy nem kap ajándékot.

 Ugyan nem Pittypang féle kutyánk van, de ismerős ez a duzzogó magatartás tőle, úgyhogy teljesen átéreztem a problémát, hogy igenis engesztelni kell. Mert a kutyák nagyon kis "mocskok", nagyon tudnak haragudni és megsértődni, ha csak rövid időre is. Az illusztrációk, mint mindig Pásztohy Panka esetében aranyosak, és szeretni valóak. Remélem, hogy a többi kötet is eljut majd hozzám, mert aranyosnak találom őket.

Pagony, Budapest, 2018

24 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103530 · Illusztrálta: Pásztohy Panka

Udo Weigelt: Mia és a macskamedve mesés kalandjai

Itt is az van, hogy az első részt nem olvastam. Itt viszont kicsit hiányoltam azt, hogy nem tudom hogy került  a macskamedve Miá-hoz, és hogy kicsoda is ő. Mert, hogy ez az első részben feltehetően kiderült. Úgyhogy itt éreztem a hiányos olvasmányaimat.

 Ennek ellenére a sztori teljesen kerek és érthető is az előzmény nélkül, még ha a fent említett kérdések fel is merülnek. A rajzok szerintem nagyon aranyosak, a történet meg kreatív. Én nagyon bírtam a repülő szőnyeget, neki kifejezetten jó szövege volt :D

 Manó Könyvek, 2018

72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034490 · Illusztrálta: Joëlle Tourlonias

Bosnyák Viktória: És most hogy festek? 

Rejtett olvasás népszerűsítés kérem szépen!! Már csak ezért is tetszett volna, de emellett a történet nagyon aranyos, a karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam szegény egyszínű kaméleont, és azt a kitartást, amivel hajlandó volt belemenni, minden elmebeteg ötletbe, csak hogy kaméleonosan színt tudjon váltani. A rajzok nagyon aranyosak, a könyv nagyon igényes. Azaz igazság, csak jót tudok róla mondani. Nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a történet, és hát...olvasás népszerűsítés ;D

Kolibri, Budapest, 2018

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634370994 · Illusztrálta: Rippl Renáta

Janikovszky Éva: Zoli tortája

A történet nagyon aranyos, és szerethető, kacagtató és tanulságos. Tehát a történettel minden rendben. De, miért ilyen rondák az illusztrációk azt nem értem. Persze tudom, mert Kárpáti Tibornak ez a stílusa, és elhiszem, hogy valakinek ez tetszik, de nálam üti az alja rajzolási stílust. Sajnálom.

Janikovszky Éva könyvei szerint ennél szebb rajzolást érdemelnek...ez annyira ront az egész élvezhetőségén ;(

Móra, Budapest, 2016

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153061 · Illusztrálta: Kárpáti Tibor

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Mikor alszik a mosómedve?

Ez valami írtó cuki könyv. Azt hiszem, hogy ilyesminek képzeltem mindig el, a tökéletes ismeretterjesztő könyvet, aprónépeknek. Ugyanis, nem mond túl sokat, de elmondja hogy csinálják az emberek, röviden. Majd fog 3-5 állatott és annak az életét is bemutatja abban a témakörben. És itt éreztem azt, hogy nem akar sok lenni, de kevés sem. Kiválaszt olyan állatokat, amiket azért már ismernek a gyerekek, vagy valami miatt különlegesek, és akkor elmond róla valami oda vágó információt. És hát a rajzok nagyon tetszettek :) 

Azt hiszem ez és a párja megnyerte nálam a 2018 legjobb gyermek ismeretterjesztő könyv díját, és gondolkodom azon, hogy 2018-as olvasmányaim legszebb illusztrációit is neki adom :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723148

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Az oroszlán jár fodrászhoz?

Csak ismételni tudom magam :) 

Ezt olvastam amúgy először, és utána a másikat. És most látom, hogy van kormeghatározás is, és a 4 éves kort teljesen reálisnak tartom hozzá. 

Az illusztrációkat imádom, a fordítás szerintem jó lett, a könyv kiadása meg egyszerűen szép. Jó vastag lapokkal, úgyhogy egészen strapabíró könyvnek tűnik :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723131 · Fordította: Dobay Orsolya