2020. július 13., hétfő

Ezerarcú ​Japán

Ha Japánról szól egy könyv, akkor elég gyorsan szokott várólistára kerülni, ritka, hogy kívánságlistára is, így ha szerencsém van akkor közeli ismerősnek, barátnak, vagy a könyvtárnak meglesz hamarosan és már olvasom is. (vagy megveszem, és mivel megvan éveket vár arra, hogy végül olvassam...) Szerencsére AniTiger barátnőmnek megvolt ez a könyv, így amikor ő már elolvasta én is kölcsön kaphattam, és mivel még egy barátunk kölcsönkérte, elég ösztönző volt, hogy ne halogassam, hanem rögtön kezdjek is neki. Így ez lett az otthon olvasós könyvem a másik kölcsön könyv (Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv), meg a benn olvasós könyvem. Amúgy egy nap eltéréssel olvastam ki a két könyvet, úgyhogy most elég jó vagyok a kölcsön könyvek olvasásával :) Meg, a hónapra tervezett listával is, ugyanis ezzel már 2 könyvet elolvastam a három tervezettből és még csak 13-a van :)

A molyon 100%-on áll a könyv, úgyhogy nagyon nagy elvárásaim voltak vele szemben. Azt már első tapintásra és első lapozásra észrevettem, hogy a kivitelezés csodaszép. De tényleg, az elmúlt idők, egyik legszebb könyve ami a kezembe került.
 Sokat gondolkodtam, hogy ez akkor most milyen céllal készült könyv is lehet. Ismeretterjesztőnek ugyan ismeretterjesztő, egy csomó dolgot elmond, és leír, de én úgy éreztem, hogy csak úgy felületesen érinti a témákat, és nem igazán akar belemenni jobban. Viszont tetszett a fejezeteknél a térképes nézet, vagy az idővonalas megoldás is, csakhogy emiatt, bár esztétikailag szép, de egy-egy információról nem tud többet mondani, mint maximum 2 mondat.
 Ha az ember most ismerkedik Japánnal, akkor viszont remek olvasmány lehet. Ugyanis csak érintőlegesen ismertet meg minket Japán pozitív és szép oldalával, de ezt teszi úgy, hogy a lehető legtöbb szegmensét megismertesse ( szokások, hitvilág, ételek, modern kultúra, sport, filmek, anime, manga, costplay-ek, zöld tea és szusi, szentélyek és zarándokutak, robotok és onsenek), tehát rengeteg dologról tudunk meg roppant keveset. De ad egy táppontot az olvasónak, hogy ha egy-egy téma érdekli, akkor már tudja, hogy körülbelül hogy keressen rá.
 Gondoltam arra is, hogy ez amolyan jól és szépen kivitelezett utazási prospektus. A könyv nagyjából bejárja azokat a részeket, amit a turisták is be szeretnének, és ad alternatívát, gondol, minden típusú turistára, az anime fanokra, a gasztro őrültekre és a spirituális látogatókra is, ahogy az átlagos "mindent látni akarok" típusú emberekre is. Elmondja, mit hol keress, de igazándiból nem megy mélységekbe, csak ad egy ajánlott útvonalat, vagy éppen helyeket dob fel neked, ahol ha adott dolog érdekel kellően elmélyedhetsz.
 A könyv erősen pozitív képet fest a szigetországról, és bár én is imádom Japánt, sőt voltam ott és mennék is vissza (amint lehetne :D, szívem szerint ott is maradnék :D), azért még én is tisztában vagyok vele, hogy ez egy borzalmasan ferdített pozitív kép, mert azért a Japánok (ahogy minden nemzet kb.), nem tökéletes, rengeteg rossz és fura szokásuk van nekik is, és valahogy erről ez a könyv mélyen hallgat :D. Feltűnően tökéletesnek és szépnek ábrázolja Japánt, és bár az én fejemben is általában így van Japán....de azért van nem tökéletes része is....és ha már valaki útikönyv szerűt, vagy kulturális dolgokról ír...ne legyen már annyira tökéletes minden amit ír Japánról...mert nem az...
 Ebből adódóan arra jutottam, hogy feltehetően a könyv egy "Gyere Japánba" kampány szerűség nagyon szép kivitelben.

Belbecs: 3,5/5

Sajnálom, talán ha ez lett volna az első könyvem Japánról akkor több pontot érne. De nem vagyok abban biztos, hogy a legjobb kezdés lenne amúgy. Akik érdeklődnek Japán iránt, mármint a könyv előtt is érdeklődtek, azok olyan nagyon sok új dolgot nem fognak olvasni benne. Akik csak úgy hallottak valamit a "gésás országról", nos igen nekik jó lehet, hogy rájöjjenek, hogy azért Japán nem csak gésákból és animekből és nem csak zöldteából és szusiból áll...


Külcsín: 5/5

Gyönyörű kiadvány, de tényleg. Mivel sajnos nem tartom a leghasznosabb könyvnek, így igazából örülök, hogy csak kölcsön kaptam és nem saját. Dísznek ugyanis gyönyörű lenne, de csak dísznek nem tartok már meg könyveket :)


Fülszöveg:

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.

224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337188 · FordítottaDövényi Ibolya

2020. július 3., péntek

Ezt tervezem Júliusban olvasni!

A júniusi listám eredménye:

Randall Munroe: Hogyan… című könyvét sikerült elolvasnom és sikerült írnom is róla. A blogposzt nagy részét körülbelül 6-szor fogalmaztam át, annyira le van zsibbadva az agyam, és emiatt kicsit nehézkesen fogalmazok, vagy ha jól is fogalmazom, a kisördög mindig azt mondta, hogy "nem jó, kezd elölről :D". De elolvastam, tetszett és örülök, hogy még abban a hónapban írtam is róla :)

Hidasi Judit: Gondolatmappa: Nos, feladtam. Nagy betűs és gyorsan haladós lenne, de annyira nem kötött le és annyira idegesített, hogy végül úgy döntöttem, hogy rövid az életem arra, hogy erre fecséreljem az időmet, így inkább véglegesen feladtam a dolgot.

Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!: Sajnos nem sikerült még elolvasnom, és a bevezetőn sem sikerült túljutnom még. Viszont ígéretesnek látom, talán Júliusban sikerül :) Ennek ellenére nem rakom a Júliusi listára, mert úgy döntöttem, hogy egy könyv egy listán fog csak szerepelni. Az, hogy listán kívül sikerül kiolvasni az plusz jó :) De csak egy hónapban lesz minden könyv ezután tervezett.

És akkor ez a Júliusi terv:

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Fülszöveg: „Mennyi ​örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.
Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!
Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

Miért: Egyrészt, mert kölcsön volt/van nálam, és amúgy is olvasni szerettem volna. Plusz a Világjárós kihíváshoz is jó. Ő a AMBOHIMANGA HILL – Olvass el egy #felnőtté válás címkés könyvet! ponthoz a választott könyvem :3


Ezerarcú ​Japán

Fülszöveg:
LENYŰGÖZŐ UTAZÁS A MODERN JAPÁNBAN.

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.

Miért: Mert Japán :) Ennyi, kölcsön jár nálam, és már régóta olvasni akartam (amióta láttam, hogy meg fog jelenni).



Hannu Rajaniemi: Öröknyár 

Fülszöveg:
A Brit Birodalom felfedezte és sikeresen gyarmatosította a túlvilágot, így az 1930-as évek Európájában a halál már régóta nem a rettegett vég. A britek éteri fővárosa, Öröknyár minden elhunyt alattvalót szívesen lát, azonban másvilági egyeduralmukat komolyan fenyegeti a bezárkózó, egyre erősebb Szovjetunió, amely saját istent teremtett.

A fokozatosan elvaduló konfliktus árnyékában két nagyhatalom kémei vívják háborújukat az élők és a holtak között. Amikor a brit hírszerzés egyik ügynöke, Rachel White rájön, hogy valaki a szervezetből a szovjeteknek dolgozik, mindent kockára kell tennie, ha le akarja fülelni a kémet. Apró bökkenő, hogy a gyanúsítottat nem pusztán befolyásos emberek védik, hanem valószínűleg már régen nem is él…

Miért: Idei beszerzés, és bár feladtam az "Amit főztél edd is meg" kihívást, ennek ellenére azért próbálok haladni az idei beszerzésekkel. A nagy karanténoskodásban ugyanis elég sok könyvet szereztem be :( Plusz jó a Világjárós kihívásom ezen pontjához: ALAHAMADI BE – Olvass egy márciusban született írótól!



2020. június 24., szerda

Randall Munroe: Hogyan…

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!
Munroe Mi lenne, ha ? című könyvét annak idején nagyon szerettem, így rögtön lecsaptam erre a könyvre is, bízva abba, hogy hasonlóan eszement dolgokat olvashatok, közérthető vicces, de mégis tudományos formában. És nem kellett csalódnom.
 A könyv rosszkor talált meg, ennek ellenére társam volt az olvasási válságból kivezető úton. Hasznosnak bizonyult, hogy rövidebb fejezetek vannak benne, egy-egy témáról, azok is illusztrálva. Így bár úgy éreztem, hogy sose haladok sehova, mégis egyre előrébb jutottam a könyvben.
 Nem mondom, hogy minden téma tetszett, vagy hogy mindegyik témánál fogtam a fejem a "hülyeségektől", de azért jó pár olyan fejezete van a könyvnek, aminél azért erősen elgondolkodtam azon, hogy mégis, hogyan jutna eszébe bárkinek is az amit Munroe felvázol. Még csak gondolati síkon is. Tartom, hogy a szerző nem teljesen normális, de ezen agymenéseit meglehetősen olvasmányosan képes a nagyközönség elé tárni. Megjegyezném azt is, hogy ha szórakoztatva szeretnénk megtanítani fontos és kevésbé fontos dolgokat az embereknek, akkor lehetséges, hogy kb. így is lehetne csinálni.
 Összesen talán 3 alkalommal éreztem azt, hogy totálisan nem értem mit szeretne, vagy, hogy mégis miért jó neki ilyesmin gondolkodni.  De a többi bár nem volt túl praktikus felvetés, de bemutatta azt, hogy az emberek kellően sok szabadidővel, tudományos háttérrel és  fantáziával, a legegyszerűbb dolgot is képesek olyan szinten bonyolítani, hogy az már-már a Földre is veszélyes legyen :D (pl. a hogyan keljünk át egy folyón c. fejezet....a lávás résznél már pillogtam. Jah, vagy amikor lávát vezet körbe a ház körül....vagy a költözéses....vagy a csomagküldős....oké, sok ilyen volt :D)
Tehát Munroe egy állat, de a jobb féle. roppant kreatív és becsülöm, hogy minden hülye ötletét  képes levezetni nekünk, sőt néha képleteket adva leírni, hogy mégis hogyan jön ki az eredmény, hogy, ha esetleg úgy döntenénk, hogy megvalósítjuk, tisztába legyünk annak erkölcsi hatásaival, anyagi költségeivel, és minden egyébbel, amivel jó ha az ember tisztában van.
 Élveztem az olvasást, mert úgy tanít dolgokat (amikre valószínű, sosem lesz szükségem), hogy nem veszem észre igazán, hogy tanulok. Élvezetes stílusban és kellően kreatívan közelít meg minden egyes témát, amihez csak hozzá ér.

És bár Munroe, Magyarázókönyv -ét még nem olvastam, úgy gondolom, az is remek lehet, már csak ebből a két könyvből kiindulva (a Mi lenne, ha? illetve a Hogyan c.-ből).
Bízom benne, hogy még van téma bőven amiről majd írhat és, hogy majd azok is megjelennek magyarul is. Ahogy a technika fejlődik, úgy gondolom, hogy egyre több fura ötleten lehet elgondolkodni. Minél nagyobb a technikai segítség az ember annál jobban képes túlbonyolítani egy egyszerű dolgot. Igen, néha az egyszerű lenne a jó, és nem "időspórolás" címén azon gondolkodni, hogy lehetne azt a kevés ráfordítást is megúszni - aminek amúgy általában az a következménye, hogy sokkal több időt vesz igénybe a dolog, mintha maradtunk volna a józan ész adta első megérzésnél és ötletnél :D

Belbecs: 4/5
Nem tetszett minden történet, de azt hiszem fura is lenne, ha maximálisan elégedett lennék, minden egyes felvetett dologgal. Hála az égnek elég széles spektrumon mozogtak a dolgok, így mindenki talál majd magának érdekes, megfontolandó vagy éppen fejet csapkodó ötletet.


Külcsín: 5 / 5 
Szeretem ezt a végtelen egyszerű illusztráltságot, egyszerű, de szemléletes :)

Fülszöveg:
A ​világ legszórakoztatóbb és leghaszontalanabb önsegítő könyve a Magyarázókönyv és a Mi lenne, ha? című bestsellerek elképesztő kreativitással megáldott szerzőjétől.
Minden feladat megoldására kínálkozik egy jó út, egy rossz út és egy olyan monumentális, komplex, szertelen és célszerűtlen út, ami senkinek sem jutna eszébe – kivéve Munroe-nak.
A bestseller szerzőként és karikaturistaként ismert szerző legújabb könyve számos totálisan unpraktikus tanácsot tartalmaz a repülővel való landoláshoz vagy ahhoz, hogyan kell lyukat ásni, hogyan jósolhatjuk meg az időjárást a Facebook-fotóink pixeleinek analizálásával, és hogy csupán egy fog radioaktivitási szintjéből mi módon derülhet ki, melyik generációhoz tartozunk. Megtudhatjuk végre, hogyan érdemes készíteni szelfit teleszkóp segítségével, és hogy miért javasolt előbb felforralni a folyó vizét, ha át akarunk kelni rajta…
A legegyszerűbb dolgok legkomplikáltabb megoldásával Munroe célja nem csupán az, hogy bonyolítsa az életünket és a sajátját. Akárcsak a Mi lenne, ha? című könyvében, a szerző most is kalandos utazásra hív a lehető legabszurdabb megközelítésmódok izgalmas világába: a Hogyan… okos infografikákkal és vicces rajzokkal illusztrált, üdítő agytorna, amely által jobban megérthetjük a mindennapi tevékenységeink mögött rejlő tudományos és technológiai folyamatokat.

 Athenaeum, Budapest, 2020 
340 oldal · ISBN: 9789635430239 · FordítottaRandall Munroe
>!
 Athenaeum, Budapest, 2020
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939438 · IllusztráltaRandall Munroe


2020. június 20., szombat

Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen

Azt hiszem, ha nem lett volna ez a karanténos időszak, sosem veszem meg ezt a könyvet. A vicc amúgy az egészben, hogy egy kihívásra kellett, de akkor kaptuk a feladatot, amikor a munkahelyemre sem tudtam bemenni, hogy kikölcsönözzem, így hát megvettem. Aztán elkezdtem bejárni, és időm, erőm és kedvem sem volt olvasni, így ide-oda rakosgattam. Aztán most már nagyon égőnek éreztem, hogy két kihívásos társam miattam áll a kihívással, miattam nem mehetünk tovább, így a másik kiválasztott könyv helyett (mert az annyira sz*r), belelapoztam ebbe. És annyira megörültem annak, hogy ilyen kis aranyos szellős, hogy neki is kezdtem. Két nappal később meg már le is tettem, és végre tovább mehetünk a kihívással.
 Megvettem, de nem az a sztori, amit újra és újra akarok majd olvasni, így a saját megvett példányomat odaadtam a Gyermekkönyvtárnak, hogy majd kisorsolják nyereménynek, és egy ifjú olvasó ezzel a könyvvel (is) felfedezhesse az olvasás örömeit :)
 De maga a történet aranyos és kedves, néhol elég realisztikus és evilági. A történetet Ivan szemszögéből ismerhetjük meg. Kezdve onnan, hogy jelenleg egy bevásárló központ egyik látványossága, ő Ivan, az egyetlen, aki korántsem olyan agresszív, mint a róla mintázott gorilla a plakáton az út szélén. Ivan, egy kiöregedett elefánttal Stellával és Bob-bal a kóbor kutyával éli itt minden napjait. Bob általában Ivan hasán szunyókál, Stella meg a többi állattal naponta háromszor fellép, hogy bevételt biztosítsanak a gazdájuknak. Ettől függ ugyanis az ő élelmük és ellátásuk is. Ivan, mindig is művész lélek volt, így hamar összebarátkozott a Bevásárló központ takarítójának lányával, aki imád rajzolni és festeni. Ivan rajzait ezután a mellettük lévő ajándékboltban értékesítik, de még így is jóval kevesebb hasznot hoznak az állatok, mint amennyibe az ellátásuk kerül. Amikor új jövevény érkezik a  Bevásárló központba, Ruby a kis elefánt személyében minden megváltozik. Stella állapota egyre rosszabb, míg végül eléri a vég, de előtte megesketi Ivánt, hogy Ruby-nak jobb élete lesz mint az övék volt. Ivan megesküszik, majd szép lassan tervet eszel ki.
 A történet végtelenül tanulságos volt, teli emberi és állati gondokkal. Ivan múltjára is lassan fény derül. A könyvben gyönyörűen le van írva, hogy az állatok mit gondolnak életük és életterükről, és hogy az emberek egy rétege szintén mit gondol, aztán szép lassan megjön az a réteg is, amibe én is tartoznék. Az, akik szerint az állatokat így tartani kínzás. A könyv gyerekeknek szól mégis bele van csempészve a rideg valóság, bár erősen happy enddes befejezéssel (mondjuk gyerek könyvnél kicsit rosszul venné ki magát, ha nem boldog véget kap.
És amúgy most láttam molyon, meg amazonon, hogy a könyvnek van/lesz folytatása. Akkor bízzunk benne, hogy az is jön majd magyarul. (Katherine Applegate: The One and Only Bob)


Belbecs: 4/5

Örültem, hogy nincs teljesen az arcunkba nyomva minden, hogy azért vannak meglepetések. A téma és a végkifejlet miatt pláne hasznos és okos olvasmány volt. Azt hiszem, jó lesz, ha többen olvassák :)

Külcsín: 5/5

A magyar, és a külföldi borító (ami csak színben más), is meglehetősen tetszetős és vonzza a tekintetet. Örülök, hogy a miénk kicsit vidámabb és világosabb színekkel játszik, mint az eredeti :)

 

Fülszöveg:
Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket.
Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.

2020. június 6., szombat

Ezt tervezem Júniusban :)

Olvasni, meg úgy amúgy is. Reményeim szerint júniusban végre visszatér minden a majdnem normálisba és akkor nem csak havi két poszt lesz, relatíve arról, mit tervezek a kövi hónapban és mi az, ami sikerült és mi nem.
Tehát, ha már itt vagyunk, májusban a 3 tervezett könyvből elolvastam egyet (a minimalistákat) és haladtam kb. 20 oldalt a Hogyannal... ami gáz, mert amúgy tök jó, és képek is vannak benne, tehát kicsit gyorsabban lehetne ezzel haladni. De kiesett a munkába járás közbeni tömegközlekedés - mert bicajjal megyek, ha nem zuhog az eső -  ott meg relatíve nincs időm olvasni, legalábbis jelenleg még nem abban a stádiumban vagyunk, hogy olyan sok szabadidőnk lenne munkaidőn belül, itthon meg még nem volt nagyon időm-kedvem olvasni. De tervezem, csak lassan megy :D
De akkor lássuk, mit tervezek Júniusban olvasni. Marha nagy meglepetésekre ne számítsatok :D...

Randall Munroe: Hogyan…

Akkor sem adom fel! Amúgy már a 338 oldalból a 209. oldalon tartok, tehát úgy érzem, hogy ebben a hónapban sikerülni fog a könyv elolvasása, ha napi 20 oldalt olvasok akkor is, úgyhogy ez itt az a könyv, amiben 99%-ig biztos vagyok, hogy a hónapban elolvasásra kerül és reményeim szerint még poszt is készül belőle.
Amúgy szeretek olvasni, csak úgy látszik ez a vírusos mizéria és hogy felborult az egész világ rendje nálam abba jött ki, hogy nem olvasok ….annyit, mert annyi más dolgom lett hirtelen :D







Hidasi Judit: Gondolatmappa 

Jelenleg a 19 oldalon tartok... a 235 oldalból. Hát, meglátjuk. A könyv egyrészt régi tartozásom, másrészt meg kihíváshoz kell, hogy végre tovább mehessünk. Legalább a három elvárásból egyet teljesítenem kéne, hogy reményeink szerint valami jobb feladatot kapjunk, most valahogy egyik feladat sem volt olyan, amihez hipp-hopp tudtam volna könyvet olvasni, vagy szerezni, vagy bármi.
Nagyon bízom benne, hogy a hónapban ezt is sikerül elolvasnom.










Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!

Ezt meg már egy hete el akartam kezdeni olvasni, de úgy voltam vele, hogy már megkezdtem két könyvet, akkor nem állok neki egy harmadiknak vagy ez már a negyedik lenne? Úgyhogy szegényt ide-oda rakosgatom, mindig hümmögök egy sort, hogy "Te leszel a következő"....csak be kellene fejeznem egy könyvet, hogy újat kezdjek, úgyhogy még egy hetet feltehetően várnia kell szegénykének :) De utána.... utána ez jön!!!