Elhunyt Alan Rickman

 A múlt héten elhunyt Alan Rickman. 69 éves volt!

Sokat gondolkoztam, akarok-e írni emlék posztot róla, hiszen körülbelül az összes filmes, könyves blog írt, akkor nekem minek is. De aztán rájöttem, hogy jó ha az ember kiír ilyesmiket magából.

 Számomra Alan Rickman volt a tökéletes Piton professzor. Előbb láttam a Harry Potter filmeket, minthogy elkezdtem volna olvasni a könyveket. Így amikor már az olvasásra került a sor Piton a fejemben automatikusan vált Alan Rickman által megformált szerepre. Tökéletes Piton volt.

 Láttam pár filmet amiben szerepelt a Robin Hoodot is, bár őszintén megvallva én az összes Robin Hood féle filmet utálom, úgyhogy bár sokak szerint abban is nagyot alakított, nem vált számomra jelentősnek, ahogy a Drágán ad az életed-etben tett elméletben felejthetetlen alakítása sem. Szeretem az akciófilmeket, de Bruce Willis miatt nincs az a pénz, hogy újra nézzem, amikor meg láttam még kicsi voltam.

 A Dogma viszont örök emlék marad, Metatronként tökéletes volt Alan Rickman! Érdemes megnézni, még ha az a film valahol elég beteg is!

 Hiányzik, mert nagyon jó színész és feltételezem nagyon jó ember is volt. (nem követem a sztár világot, de nem rémlik, hogy ő a nagy hírt kavartak közt lett volna). És borzalmas, hogy 69 évet élhetett csak, hogy mostanában olyan sokan halnak meg rákban.

Nyugodjék békében!

Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök - Szerelem lépte nyomán

 Kihívásra olvastam a verseskötetet (@Gabye féle olvasósra). Kellett egy verses hát legyen, ezen ne bukjam a dolgot, gyorsan előre is vettem a könyvet, pár óra alatt el is lehet olvasni.

 Tudom, vereses kötetet nem olvasunk egyhuzamban, mert elvész az élvezeti értéke. Ha szeretném a verseket feltehetően én is eltagoltam volna a könyvet, hogy majd minden héten olvasok egy-két remek verset. De! De nem szeretem a verseket, a moderneket pláne nem.

 Nem is vagyok hajlandó pontozni a könyvet, mert nem akarom rontani az átlagát. Normál körülmények között soha nem vettem volna kezembe ezt a kötetet, annak ellenére, hogy Fodor Ákosról csupa jót hallottam, hogy mennyire jó verseket ír, mennyire érzi, átérzi a dolgokat és mennyire képes az érzéseit három sorba összesűríteni. Elolvasva a kötetet én próbáltam látni benne a dolgokat. Találtam pár olyat, ami tetszett is. Ennek ellenére, a modern, kortárs költészetet nem igazán tudom szeretni, sem megérteni. Majdnem háromszáz oldal, majdnem háromszáz egy-két-három soros néha talán tíz soros „versek” vannak a kötetben. És igen, értem van, amikor egy szó, szókapcsolat többet mond, mint egy „normális vers”, de az akkor sem vers. Az két szó.

 És tartom, hogy Haikut nem tudnak a magyarok írni, sem a nyugatiak. Hiányzik belőlünk valami, ami a keletiekben megvan. Tisztában vagyok azzal, hogy a keleti haikukat is lefordították, és lefordítva átírták, de azokat még mindig jobban szeretem, mint ezt a nyugati, magyar próbálkozást a haiku írásra. Vagy szimplán hidegen hagy ez a szerelem érzés, amit a kötet sugallni akart.

 Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam…de meglettem volna nélküle is. És örülök, hogy rengeteg embernek tetszik, biztos belőlem hiányzik a versek iránti vágy, meg a kortárs költészet szeretete. Nem vagyunk egyformák.

Külcsín: Tetszik a borító. A maga egyszerű szépségével J

Belbecs: nem pontozva. Le nem akarom pontozni, fel meg nem fogom.

Forrás: fodorakos.blogspot.com

Könyv: Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök

Kiadó: Fekete Sas

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 288

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155568060

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

 Még tavaly kaptam a könyvet, a Molyos ajándékozás során. Az írónő előző kötete (A csodálatos Waverley-kert), nagy kedvenc volt, így már vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. Aztán, ahogy szokott lenni, ami megvan, azzal ráérünk. Az idei elhatározásaimban viszont benne volt, hogy cetliket rakok egy üvegbe és abból húzom ki. Két üveg van egy a kölcsön-saját-reci-várólistacsökkentés, a másik a könyvtári könyves. Mindegyikből húzok egyet, aztán eldöntöm, melyiket olvasnám szívesebben és azt kezdem el. A másik elhatározás amúgy, a napi 100 oldal olvasása lett volna, ami akkor bukott meg, amikor elkezdtem dolgozni, és hulla fáradtan jöttem haza. Bár ennek a könyvnek az esetében szerintem megvolt, hogy három nap alatt a végére értem. Ehhez persze éjfélig fenn voltam. Nem mondom, hogy az a letehetetlen könyv, de azért nem volt rossz.

 Amit szerettem benne:

-Willa természete roppant kedves volt nekem, bár egy kicsit néha helyrepoztam volna. Ennek ellenére őt úgy igazán tudtam kedvelni, és örültem, hogy a könyv vége az lett ami.

-Az illatok említése. Illatok és érzések említése, babonaság. Sajnos kevésbé misztikus mint a A csodálatos Waverley-kert ezt mondjuk sajnáltam. Azt hittem sokkalta nagyobb befolyása lesz az illatoknak és megérzéseknek.

-Paxton-t szerettem a végén! Borzalmasan nagy személyiségfejlődésen ment át, és ő és Sebastian miatt mondom azt, hogy igen, azért volt itt fejlődés! Kellemesen csalódtam a lányba, mert az elején felképeltem volna azt a gőgös….azt.

-A nagymamák, azaz inkább már csak Agatha néni elhatározását. Borzalmasan tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy bunkó, mindenki terhére lévő, idegesítő és gonosznak is tűnő nő, mennyire képes másként viselkedni a barátnőjével, aki sajnos már feltehetően nem is nagyon emlékszik rá, vagy nem sokáig tiszta a tudata. Az a tiszta barátság, az tetszett nekem!

-A barackfa és a tölgyes esete, meg a madarak.

Ami viszont nem tetszett annyira:

-Colin borzalmasan irritált, annak ellenére, hogy megértem őt is, ennek ellenére, míg Willánál elfogadtam azt a teszetoszaságot nála nehezen viseltem el ezt a… nem is tudom mit. Idegesített, és vele a végére sem tudtam annyira kibékülni.

-A rejtély!? Sokkalta nagyobb csattanóra vártam, azt hittem lesz rendes nyomozás, rendes kérdezősködés, kutakodás. De bocsánat, de az nem kutakodás, hogy „Agatha néni mi történt?” és akkor Agatha néni elmondja. Hol itt a rejtély???? Rejtélyt akarok!

-Paxton szülei! Főleg az anyja! ÉN nem szeretem az ilyen embereket, akik elnyomják a gyerekeiket, akik nem hagyják elköltözni sem, mert rögtön lelkileg elkezdik zsarolni, hogy hát mindjártazonnalmeghalhaelköltözik, és beleszólnak az élete minden egyes aspektusába, egy 30 éves embernek. Nem szerettem azt a nőt, nagyon nem!

A történet összességében tetszett, pörögtek a lapok, de nem volt olyan hude izgalmas és nem igazán aggódtam senkiért sem. Bár volt elméletileg egy szellem is valahol ott lebeget, de annyira láthatatlanul, hogy Willa egyszer megijedt, Agatha meg szidta, tehát olyan nagyon aktív nem volt. Jobbra számítottam.

 

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Mit tagadjam, tetszik a borító! A szöveggel nem volt gond, pár helyen volt elgépelés, vagy szóközhiány, de annyira nem szemet szúróan, hogy megakasszon. Örülök, hogy át lett véve az eredeti, vagy legalábbis hasonló az eredeti borítóhoz a hazai! Jó kézbe venni.

Fülszöveg:

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

Eredeti mű: Sarah Addison Allen: The Peach Keeper

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 250

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633990018

Fordította: Molnár Edit

Ár: 2.699 Ft

Kiadói ár: 2.267 Ft

Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.)

 A könyvet @Vegazus mini-könyvklubja kereteiben olvastam. A romantikus szekciót buktam, a sci-fibe bele sem vágtam, gondoltam a fantasy az már jobb, kicsit talán közelebb is áll hozzám. A romantikánál biztosan. Úgyhogy jelentkeztem, szavaztam, és vártam mik lesznek az olvasandók. Ugyan, fogalmam sincs, a februárit honnan fogom megszerezni, de a Januárival nem voltak problémák. Tavaly, vagy tavalyelőtt kapta apukám tőlem karácsonyra, úgyhogy csak le kellett emelni a családi könyvespolcról.

 Idén úgy gondoltam, hogy próbálok azzal a kevés kihívással, vagy könyvklubbal foglalkozni, amire jelentkeztem. Tehát nem utolsó percben kezdem el olvasni a könyveket. Bár ez a könyv nem volt tervezve, de nem bántam meg. És hogy miért nem?

 Nos Jorg, a tövisek hercege egy egyéniség. Mit is lehet elmondani róla, úgy hogy ne spoilerezzek túlzottan. Nos, egy szociopata gyökér. De tényleg, legszívesebben felképeltem volna azt a mocskos száját, még ha rengetegszer olyan szintű intelligencia is sugárzik belőle, hogy meghajoltam volna a tudása előtt. Jorg akkor is egy kölyök persze. Amúgy hála az égnek, sok ilyen 14 éves fiúval nem hozott össze a sors, de sajnos kinézem ebből a korosztályból, hogy ekkora… (kisípolt rész)

 Jorgot nehéz megkedvelni, annak ellenére, hogy bár megalomán tervei vannak, és ezt nem rest hangoztatni is, a tervek zseniálisak, és valójában ha nagyon-nagyon mögé nézünk, még akár a köz jót is szolgálhatják. Az más kérdés, hogyha ilyen ütembe nyírja ki az embereket, akkor a Köz eltűnik a trilógia harmadik részére. Tény, hogy nem ismeri a kegyelem szót, és az is idegen tőle, hogy meghátráljon. Ez részben a végén kicsit változik, de szerintem ő van akkora…. Harcos, hogy ezt véghez vigye. Tehát ő akar a világ ura lenni. Amúgy melyik 14 éves fiú nem gondolt még arra, hogy ő lesz a világ ura, és hercegnők omlanak majd elé (oké… Jorg ezt a hercegnős dolgot eléggé mellőzi), de ő nem normális 14 éves.

 Jorgon kívül, Sir Makin az egyik kedvenc szereplőm. Ő legalább… higgadt, felnőtt, higgadt, mondtam, már hogy higgadt? Mármint általában, ha nem vágsz bele semmit, nem sértegeted akkor ő a tökéletes, hű testőr! Komolyan, csíptem az urat.

„– Ez nem terv. Ez annyira hülye neme a biztos halálnak, hogy száz év múlva is ezen fognak röhögni a csapszékekben (…)

305. oldal”

 Kedvenc még a Núbai is! Bár ő relatíve nem sokat beszél. De ettől még szeretem.

 A könyvet amúgy messze Jorg fanyar és szarkasztikus megjegyzései viszik, ezért lehet őt szeretni annak ellenére, hogy megöl mindenkit, akivel csak találkozik. A családját, mostoháit nem tudtam megkedvelni, mert nem látom át, mi van a döntéseik mögött. Akiket meg kedvelhettem volna, már az elején meghaltak. Borzalmas ez a sok halál.

„Ha mindenáron lőni akartok, javasolnám ezt a lovat, céltáblának is jó nagy, azonkívül egy lusta dög.

308. oldal”

 A fura lényeket a barlangba nagyon szerettem Góg-ot kifejezetten, szerintem aranyos kis piromán…. A nekromantákat még mindig nem szeretem, azok gusztustalanok :P

„– Hogy hívnak? Sehogy se? – felelte magas, édes hangján.
– Helytelen. Majd én adok neked nevet. Herceg vagyok, tehát megtehetem. Legyen a neved mostantól Góg, az öcsédé meg Magóg.
Vörös Kentre pillantottam, aki mögöttem állt lihegve, de csak értetlenség tükröződött azon a parasztpofázmányán.
– Góg és Magóg…. A fenébe is, miért nincs itt egy pap, aki értené a biblikus vicceket?

199. oldal”

 A bajkeverő, rabló horda amúgy számomra szimpatikus volt, annak ellenére, hogy egyiket sem ölelném keblemre.

„És hogyan menjünk oda? Így majdnem negyvenen, ezeken a jaj-de-príma, jaj-de-lopott lovakon?

8. oldal”

Belbecs: 5/5

Ha egy szórakoztató, de véres történetre vágysz, akkor azt megkapod. Néha vannak benne gusztustalan részek, de hála az égnek nem írja le minden egyes ellenfelének, halálának mikéntjét részletesen az író. Még szerencse, mert akkor nem férne bele 336 oldalba… ahhoz túl sokan haltak meg.

 És annak ellenére, hogy nem szeretem az olyan írásmódot, mint amiben íródott, élveztem. Mármint ezt az E/1-eset nem szeretem :(

 Mindenképpen folytatom a sorozatot, remélhetőleg idén jut is rá időm, és azt hiszem ennél jobb évkezdő olvasmányt nem is kívánhattam volna magamnak :)

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító! Meg, igazándiból ezzel a könyvvel minden rendben volt :)

Fülszöveg:

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Eredeti mű: Mark Lawrence: Prince of Thorns

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Mark Lawrence: Tövisek Hercege

Kiadó: Fumax

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 336

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789639861398

Fordította: Gy. Horváth László

Ár: 3.490 Ft

Kiadói Ár: 2.200 (puha kötésben)

Decemberi új lakók

Bár, már megírtam az éves zárást, a decemberi összefoglaló elmaradt. Főleg azért, mert szerintem elég rövid lesz. A legtöbb könyvet decemberben kaptam, tekintve karácsony volt. Egy darabot vettem, azt is hirtelen felindulásból, csak mert tetszett az alcíme. Igen, vannak fura dolgok, minthogy miért veszek meg egy könyvet az alcíme miatt. Majd meglátjuk, hogy jó könyv-e, és hogy megérte-e azt az 590 Forintot amit rá áldoztam. És akkor íme a decemberi zárás.

Vettem: 1

B. Lotterfeld: Armageddon Reality Show

A molyon 77%-os a könyv, ez annyira mondjuk nem rossz, de nem is az a „váó ennyi pénzért nem lehet ilyet ott hagyni” százalék. Az alcíme: Avagy az ember, aki egyedül mentette meg a világot és igen ez tetszett meg. Nem is a pink borítója… az elég érdekes. Ezen kívül nem vettem könyvet. Amúgy mostanában inkább eladogatom a könyveimet és nem bevásárolok belőlük. Ez annak is köszönhető, hogy a könyvtár, ahol dolgozom, elég gyorsan képes beszerezni az engem érdeklő könyveket * és így nem kell nekem magamnak megvennem, és úgy tűnik a hörcsög, felhalmozó, vásárló énemet kinőttem.**

*néha gyorsabban megveszik, mint ahogy én olvasni tudok.

** vagy csak lappang, de szerintem kinőttem.

Kaptam = karácsony

J. R. R. Tolkien: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Ueda Norijuki: Út a béke felé 

Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás 

J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Andy Weir: A marsi

Szabó Péter: Állj félre a saját utadból! 

A Tolkien könyvvel, ahogy néztem a főbb könyvei meg is lettek, úgyhogy most már ténylegesen lehet Tolkien olvasást tartani, ezt idén (2016) meg is akarom ejteni, igaz, tavaly is pont ugyanezt mondtam, és egy Tolkien-t sem olvastam az évben. De idén kicsit jobb stratégiákat találtam ki magamnak. = Szimirzától és AniTigertől kaptam

 A Dalai Láma könyvével @Bíborszél lepett meg, nem számítottam rá, de nagyon örülök neki. Ez egy frissen megjelent kötete, és tavaly (2015) újra felfedeztem vagy rájöttem, hogy márpedig megnyugtat tőle olvasnom, mert annyira jól látja a világot, és annyira egyetértek vele, és annyira megnyugtató, hogy más is gondolkodik úgy, mint én. Úgyhogy ezermillió hála @Bíborszélnek, hogy gondolt rám, és ezzel gondolt rám J

A Tisztán ragyogó forrást, már nagyon-nagyon régóta el akartam olvasni. Felírtam, hogy vegye meg a könyvtár, de még nem került sorra vásárlásban. A kívánságlistámon is szerintem már két-három éve fenn lehetett, ha közben le és fel is került. @Liliane lepett meg vele. Köszönöm szépen itt is.

Az S, egy olyan könyv, aminél tisztában voltam azzal, hogy a könyvtár nem fogja megvenni. Amit amúgy 100%-ig meg is értek, mert nincs az az isten, aki ezt a sok mellékletet minden kölcsönzéskor ellenőrizni tudna, no meg, hogy azok mindig a helyükön maradjanak. Tehát tudtam, hogy nem fogják megvenni, viszont birizgált az a sok melléklet, a sok lábjegyzet és sok mindenféle, úgyhogy felkerült a kívánságlistámra. Nos, első lapozásra, ez egy „itthon olvasós” kötet lesz. Nem éppen buszra való. Még egyelőre csak lapozgatom és tapogatom, de maximálisan bele vagyok zúgva a könyvbe. Megértem, hogy miért olyan nagyon drága, eredeti áron! A könyvet @bolinttól és @chica-tól kaptam (bátyámtól és sógornőmtől)

A Marsi! A MAAAARSIIIII! Ritkán rakok fel olyan könyveket kívánságlistára, amit már olvastam. Ezzel amúgy kisebbségben érzem magam a molyon, mert van egy csomó ember, akinek főleg olyan van fenn. De úgy tartom, hogy ha már valamit olvastam, annak igen kevés az esélye, hogy én azt újra kézbe veszem. Ebből adódóan, ha nem volt meg, akkor nem is kell. A Marsi más, nagyon imádtam, szerelem volt első olvasásra. És amikor elolvastam legszívesebben kezdtem volna elölről, tehát biztos újraolvasós. Ilyesmit éreztem most a Dash és Lily-s könyvvel is, olyan „jó lenne, ha meglenne”, pedig tényleg nem tudok jelenleg 20 könyvet mondani, amit megvennék, vagy megkapni szeretnék (megnéztem 16 olyan van). A könyvvel @Maate lepett meg. (a bátyám)

Az állj félre a saját utadból-t @Gabye-tól kaptam karácsonyra. A könyvet első fülszöveg olvasáskor raktam fel a listámra, mondván jó lesz ez nekem, most, hogy újra olvastam a fülszövegét, még mindig azt látom, hogy jó lesz ez nekem. Sokáig azt vallottam, hogy hát én aztán nem olvasok önsegítő, önfejlesztő könyvet, mert hát minek! De aztán a kezembe került mégis pár, és innentől úgy vagyok vele, hogy miért is ne olvasnám az ötleteket, tanácsokat. Károm nem fog belőle származni, tekintve azért, minden hülyeséget én sem hiszek el. A könyv amúgy 26. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján!! Úgyhogy bizakodó vagyok benne, hogy ez márpedig jó lesz nekem! Amúgy végig azt hittem, hogy @Gabye a Sanderson könyvet veszi meg! Megszoktam, hogy Sandersont kapok tőle…. Hmm, már azokat is olvasni kellene. J