Maxim kiadó fotópályázata

Mint sok moly, én is jelentkeztem a Maxim kiadó által indított fotó pályázatra. Itt olvashattok a feltételekről, meg a nyereményekről. Én nagyon szeretnék második lenni. A tablet annyira nem vonz mint a könyvcsomag :D Igazándiból a harmadik hellyel is őrülten boldog lennék!

 Úgyhogy úgy döntöttem pályázok. Mivel nem vagyok olyan típus akit szeret a fényképező (vagy én nem szeretem a fényképezőt), így a kutyánk Bogi került a képre, egy napszemüveggel, egy naptejjel, egy könyvvel, és egy időnyerővel egyetemben! Az időnyerő a végtelen időt szimbolizálja, amit olvasásra használnák fel, ha működne :D

Itt tudtok rá szavazni. Minden szavazatnak örülni fogok, és már csak a játékért is megérte :) Meg mert Bogi kifejezetten élvezte a fotózást, bár általában nem akart úgy feküdni ahogy kell, de bizonyos számú jutalomfalatért bármire képes volt…azt hiszem, ezek után bármikor pózol, ha van kaja :D

Silvano Agosti: Pinokkió visszatér

 Ahogy tegnap írtam is a tervezős posztomban, a Pongrác kiadó könyveit veszem sorra, és olvasom el őket. Egyelőre tartom a tempót, meg a listát, hogy mi lesz a vége az más kérdés. Rögtön másodikként került sorra Silvano Agosti: Pinokkió visszatér című könyve. Az első az a Láthatatlanná vált királyfi volt!

 Kezdem a kivitelezéssel, mert az sokkal egyszerűbb esetünkben. Aranyos borítót kapott a magyar verzió, kicsit utal is arra, hogy valóban Pinokkió az egyik szereplő. Olyan igazán mesés, gyerekkönyv borítóval lett ellátva. A könyv hátulján a kormeghatározás szerint 9-10-11 éves kortól ajánlott (már amennyire tudom értelmezni a köröket, inkább 11-től felfelé. Nekem, maga a borító és az árnyképes illusztrációk tetszettek… csak az volt a bajom, hogy úgy igazándiból a kinézet és a tartalom nincs összhangban (itt főleg a borítóra gondolok, a belső illusztrációk teljesen helyénvalók voltak). Elgépelés, rossz mondat szerkezet nem volt, vagy ha volt is nem vettem észre. Tehát kivitelezésre jó, tartós.

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Na ez már sokkal nehezebb dolog. Egyrészt hátrány, de mesére gondoltam, olyan gyerekeknek valóra. A címből ítélve (fülszöveget nem olvasok ugyebár), a Pinokkió folytatására, hogy mi történt, amikor embergyermekké változott és hogy éldegél a világban. Valami kis aranyos történetre (ezt mutatja a borító is, kislány meg Pinokkió orrú kisfiú a réten mendegél). De ez a könyv nem mese! Jó indulattal sem adnám oda egy 9 évesnek, pláne nem egyedül olvasásra.

 Az egész történet egy éjszaka alatt zajlik a 7 éves kislány (nincs neve, csak egy kitalált), és a 8 éves Pinokkió városi sétájáról, elmélkedéséről, a családról, a világról, az életről. Gyermeki naivitással, és tisztánlátással. Amíg nem olvastam az utolsó oldalakon, hogy 7 éves a kislány, addig azt hittem, hogy 14…mert a viselkedése körülbelül erre a korra jellemző (szerintem).

 Az egész történet már ott sántít, hogy beengedsz egy tök ismeretlen gyereket az ablakon keresztül a lakásba! De jó, ez mese, elhisszük, hogy vannak naiv kislányok akik tényleg beengednek tök ismeretleneket, megetetik őket, aztán elszöknek velük(??). Bár szerintem több esze van egy 7 évesnek, de jó, kellett valahogy kezdeni a történetet.

 És jöttek az éles váltások! Sétálnak, felfedezik a gyönyörű éjszakát, és hopp egy hajléktalan, hopp egy drogos aki megfenyegeti őket, hogy elvágja a torkukat, hogy meglássa, hogy ki hal meg előbb…. És ez olyan teljesen természetes, kedves Pinokkió kiselőadást tart a droghasználatról, és a hajléktalanokról, a kórházról, a betörőkről…. Tök természetes, hogy egy nyolc éves srác mindenkit ismer, és mindenről tud, és persze semmitől sem fél. Voltak jó részek, amik nem ütötték nálam ki teljesen a biztosítékot, de rengeteg ilyen:

„A bokor mögött egy fiatal fiú bujkál; madzaggal elköti a karját, és egy tűt döf bele. Pinokkió megvakarja a fejét.

– Drogos. Az egyfajta betegség.

– Drogos?

– Az, aki nagy fájdalmaktól szenved, és nem tud élni az anyag nélkül, amit tűvel fecskendez be az ereibe: az a kábítószer. A drog lényegében egyfajta méreg. Így egy kicsit mindenről megfeledkezhet. Amikor viszont a dog hatása múlni kezd, neki újra eszébe jut, hogy mennyire boldogtalan, és ismét be kell adnia magának az anyagot. De ha nem hagyja abba ezt az egészet, előbb-utóbb meghal.”

(35. oldal)

 Értem, hogy ismeretterjesztő, felvilágosító könyvnek gondolta az író ezt a könyvet…de azért egy szint van amit még lenyelek…ez már nem az a szint. De tovább megy az éjszaka, sok minden belefér egyetlen egy késő estétől-kora reggelig időszakba. Elefántlovaglás, cirkuszba betörés (és persze senki nem vesz észre), kurvákkal ismerkedés, filmforgatás, egy maffia támadás, szerzetesek, cigányok megmentése, kutyafürdetés és még rengeteg minden. Amit jó esetben az egész gyermekkorodban nem tapasztalsz meg, azt ők egyetlen egy éjszaka sikeresen véghezvitték. És még álmosak se lettek!

 Amellett, hogy a világ kegyetlen dolgai mellett elmennek egy vállrándítással, betekintést kapunk a kislány családi hátterébe is. Például, hogy az apja feltehetően egy agresszív állat:

„– Én is csak késő este vagy vasárnaponként szoktam látni az apukámat – szólal meg a kislány. – Meg amikor veszekszik az anyukámmal. Nem tudják, hogy hallom őket. Egyszer az apukám azt mondta az anyukámnak: „Fogd be a szád, te még egy fiút sem tudtál szülni nekem!” Előfordul, hogy este nem is jön haza, azt mondja, olyan sok a munkája, hogy nem győzi…”

(53. oldal)

 Aki láthatóan nem rajong, azért mert lánya van, nem rajong az életért, és nem mellékesen kiköti a lányát az ágy lábához…

„– Ha a papám megtudná, hogy éjszaka az utcán csavargunk, mindkettőnket kikötözne az ágy lábához.

– Az ágy lábához? - hitetlenkedik Pinokkió.

– Oda bizony. Ha valami rosszat csinálok, a papám kikötöz az ágy lábához. Egyik este a szüleim moziba mentek, egyedül maradtam otthon, és kiöltöztem: belebújtam az anyukám ruháiba, meg kifestettem magam az anyukám rúzsával úgy, mint Gina. Mire a szüleim hazaértek, elaludtam az asztal alatt, a rúzzsal a számon. Akkor a papámtól kaptam egy hatalmas pofont, és egy teljes napra kikötözött az ágy lábához.

– És mit csinálsz olyankor, amikor kikötöznek az ágy lábához?

– Töröm a fejelemet, mindenfélét elképzelek, vagy alszom.”

(62. oldal)

 Tehát rögtön hihető lesz, hogy névtelen főhősnőnk, túl sokat nem gondolkodva ment az ismeretlen után és belevetette magát a fertőbe, amiből persze csak azt látta, hogy valójában de csodás a világ.

 Felnőttel olvasáshoz jó, problémák felvetéséhez jó. Problémák kezelésére nem jó….mert a főhősök nem dolgoztak fel egyetlen egy problémát sem. Hanem megvonták a vállukat és mentek tovább. Ja agresszív az apukám  = nem gond, ez normális. Azt a k*vát ott veri egy strici = nem baj, ez normális. A maffia felgyújtotta a piac egyik felét, mert nem fizetnek védelmi pénzt = jé, de nem baj, ez normális. A betörő éppen kirabol egy lakást = jé, ez is egy munka, tök jó…normális. Igen…kb. ez jön le az egészből. Témafelvetésnek tehát lehet használni, aztán átugorni és átírni, hogy hogyan reagáltak rá a naiv kis hőseink. Egyedül olvasni gyereknek…nem ajánlom.

Belbecs: 2/5

Maga az ötlet jó lett volna, de ennyire pocsékul tálalni az egészet már szinte bűn! És mint tudjuk:

„– Mik azok a bűnök?

– Hazudni, virágvázába pisilni, falat firkálni, mezítelen nőket nézegetni, egyszóval a bűn az, amikor hibát követsz el. De például mást felbosszantani is bűn.”

87. oldal

Tervek 2014 nyarára

mangaka: Pixiv Id 2924751 

 A tervezés szép és jó dolog, az más kérdés mennyi minden fog megvalósulni belőle. Hiszen idén tervezem, hogy a beszerzett könyveket elolvasom… jelenleg 93 beszerzett könyvből 25-öt olvastam, ami valljuk be, hogy július elején elég rossz átlag, kivéve, ha nem szerzek már be könyvet, ami egyrészt elhatározás (tekintsünk el tőle, hogy a Vér éneke már a futárnál van), másrészt eléggé lehetetlen, még úgy is, hogy venni tényleg alig vettem idén. Mellékesen nem fér a polcra könyv, úgyhogy előbb könyvespolc kellene. Terveztem én 2014-es olvasást is, hogy miket fogok elolvasni, az is egyelőre elég pocsékul áll… relatíve minden mást olvasok, mint amit elterveztem. Akkor ott a várólista csökkentés is, amivel állok, úgy konkrétan egy helyben. És most terveztem nyárra is!

 Ahogy ránéztem a listára, körülbelül egy hónapnyi szabadságra terveztem 40 könyvet, amiből még 37 vár olvasásra…tehát eléggé kiszámított, és lehetetlen, de úgy vagyok vele, hogy ha legalább a felét-negyedét elolvasom majd a könyveknek, akkor is elégedett lehetek. Meg hát a nyár szeptemberig tart, úgyhogy nem szabadságos időben is olvashatok így máris másfél hónap már az idő.

 A legfontosabb a recenzióimmal utolérni magamat, mert tényleg ég az arcom, amikor rájuk nézek, és visszagondolok mióta is várnak olvasásra. Utána jöhet a magán és könyvtári példányok olvasása. A listából kiderül, hogy idén nyárra a Pongrác kiadó lett kiszemelve. Ami csak a közelemben fellelhető volt az nálam van (vagy előjegyzés alatt van), és tervben van az olvasása, tehát ne lepődjön meg senki, aki a blogomat olvassa, hogyha egymás után sok Pongrác kiadós könyv jön majd. Persze az is lehet, hogy nem jönnek mert semmit nem teljesítek a listámról, de a terv megvan, az elhatározás megvan, aztán majd kiderül.

Listáim:

2014-ben mindenképpen

2014 –es várólista csökkentés

Azért olvasom mert (több moly idénre való ajánlásai)

Amit főztél edd is meg (beszerzős :D)

2014 nyarára tervezett könyvek

És persze van egy Japános és egy Lázár Ervines, mert miért is ne jelentkeztem volna fel két kihívásra :D

Születésnapi nyereményjáték 4. forduló

A ötödik  és egyben utolsó forduló jövő héten hétfőn kerül fel. És 17-éig lesz idő beküldeni az eddigi fordulókkal együtt a megfejtéseket, 21-én sorsolok, és akkor kerül ki a nyertesek névsora is. Ha gondolod, akkor neved mellett, ha rendelkezel molyos névvel akkor azt is küld el. Címeket csak a nyertesektől kérek majd, figyeljék a bejegyzést, két hetük lesz a cím megadására, ha nem kapok címet akkor újra sorsolom a könyvüket. Tehát érdemes figyelni!

Szabályok:

1.Egyszerre kérem a megfejtéseket legkésőbb július 17-én, az utolsó bejegyzés július 14-én fog felkerülni, így még van három napod megfejteni őket.

2.Az alábbi email címre küld: st.metatron@gmail.com

3.Az email tárgya: Születésnapi nyereményjáték (ha nem ez lesz, akkor olyan mintha nem küldted volna el.)

4.Csak, ha minden borítót helyesen megfejtettél akkor kerülsz bele a kalapba. Segítségként, nem lesz olyan könyv amit nem olvastam, tehát az elvetemültek molyon bogarászhatnak ha nagyon nem menne, az olvasmánylistámba (csak úgy 1300 könyv van benne :D)

A nyeremények:

Jodi Picoult  - Sorsfordítók (az Athenaeum kiadó támogatásával)

Umberto Eco – A rózsa neve

Andrew Cope - Mosómedvék akcióban

Amanda Stevens: A próféta (Sírkertek Királynője 3.)

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:

A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet. Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence.

 Nagy szerencsém volt a sorozattal, mert tavaly Októberben kaptam kölcsön az első részt, nagyon sietős ütemben olvasva, és novemberre kijött a folytatás is, így megvolt a hullám, ami magával ragadt. Beleszerettem a történetbe, és izgultam éppen eleget Améliáért, amikor nyomozott, és amikor elutazott egy távolabbi munka miatt, hogy elfelejtse Devlint. De persze Devlint nem lehet elfelejteni. Mivel a két részt egymás után olvastam, így azok sokkal pörgőbbnek tűntek, mint ez az utolsó rész. Fél év telt el a második és a harmadik rész kiadása között és úgy tűnik egy kicsit kiestem abból a világból.

 Ha a három részt akarom jellemezni, akkor az első rész az ahol a szereplők feltűnnek, kapunk egy általános betekintést róluk, Amélia kicsit naiv tükrén keresztül. Megismerjük a szellemeket, a szabályokat, azt hogyan képes élni Amélia ezzel az „ajándékkal/átokkal” együtt és, hogy Devlin milyen jó férfi! Defektjei ellenére is, és persze szerelem! A második rész, amolyan múltidézés. Sajna Devlin nélkül L. Betekintést kapunk Amélia múltjába, és abba miért is lát szellemeket, miért kísérti őt a múlt és hogyan próbál megbirkózni mindezzel. A közös a két rész között, hogy aránylag Amélia sokat dolgozik, és van benne temető …ha már egyszer Sírkertek Királynője a cím. A harmadik rész viszont, ahogy a Próféta mondta: Mindenki elhelyezkedett, most tökéletes az idő. Az más kérdés, hogy mire. Amélia relatíve csak temetőt látogat a részben. Rengeteget filozofál magában, és nekem kicsit irracionálisnak tűnik bizonyos döntése. Úgy vélem, kicsit keresi a halált, holott az lenne a dolga, hogy életben maradjon, és az élőkkel foglalkozzon.

 A harmadik rész fő vonulata a nyomozás. Két kérdés, feladat van, ami Améliára vár, hogy megválaszolja, és megoldja.

Shani kérése: „Segíts!”

 Könnyűnek tűnik, de valójában nem igazán könnyű feladat, hogy átsegíts egy amúgy is halottat a túlvilágra. Shani menne, de nem mehet, köti Mariama, köti Devlin az élők világához, tehát nem mehet sehova sem, míg nem engedik el. Amélia meg….nos fogalma sincs hogy segítsen rajta, pedig elég esztelenül megy bele a veszélyekbe, és mindenhova, csak, hogy segítsen a kislányon. Akiről amúgy igazán fura dolgokat tudunk meg az utolsó oldalakon és ÁÁÁÁÁÁHHH! Koppantam is rendesen, amikor Amélia elgondolkodott a dolgokon és a sok egybeesés leesett neki. Nem mondható, hogy túl gyorsan koppant volna Amélia is.

A Próféta kérése: „Derítsd ki, ki ölt meg!”

 Őszintén szólva, amikor ez kiderült, hogy feladata lesz, gondoltam majd jó kis nyomozás lesz, és izgalmasan kutakodás. Persze elég vicces elképzelni, hogy egy Amélia típusú nő nekiáll nyomozni, és hipp-hopp, felfedezi a gyilkost. Azért ennyire ne legyen már egyszerű.

 Ami a legfurább ebben a nyomozásban, hogy a szálak folyamatosan összekuszálódnak. Mire azt hinnéd, hogy kicsit közelebb jár a megfejtéshez, kiderül, hogy teljesen eltévedt. És persze a nyomozási stílusán is lehetne javítani. Mert ki az a hülye (már bocsánat), akinek elmondják, hogy lehetőleg ne ejtsd ki a szádon, hogy „szürke por”, és akkor azzal megy mindenkihez, hogy „hé, tudsz valamit a szürke porról?” Komolyan… csodálkoztam, hogy Améliát nem ölték meg a harmadik oldalon. Nem igazán ment neki az sem, hogy kiben bízzon, és kiben nem. Sokat rontott az ítélőképességén a féltékenység, ami egyrészt Mariama irányába, másrészt a jósnő irányába megy, holott az egyik már halott a másik meg szegény nem is tehet arról, hogy Devlin oda jár. Sokat ront, hogy Amélia nem bízik magában, nem bízik Devlinben, és pont azokban bízik, akikben meg nem kellene. Irracionális döntéseket hoz, ami néha kifejezetten idegesítő volt.

 Peregnek az oldalak, és gyorsan olvasható a könyv, és remek lezárása a trilógiának, de! Azt éreztem, hogy sajnos Amélia olyan feladatokat kapott amiket nem tud megoldani, de azért vergődik. Végig, azaz érzésem volt, hogy na vajon hányadik oldalon nyírják ki a hülyesége miatt? Aztán csalódtam, hogy „és még mindig nem ölték meg”. Elhiszem, hogy nem lehetett más főhőst találni erre a feladatra, de ő egyszerűen kevés volt, hogy ezt mind elbírja. A könyv vége meg indokolatlanul gyorsan lett lezárva, és bár örülök, hogy így, mégis kicsit csalódtam. Bár egy másik alternatív befejezésnél meg mérges lettem volna. Itt szimplán azt éreztem, hogy az írónő, megunta az írást. Belerakott a kötetbe, rengeteg szálat, rengeteg embert, új és régi ügyeket, a végén megvilágosodik Amélia, megoldódnak a dolgok, lesznek új problémák, aztán jön a „x idővel később…. happy a világ”. Miért? Értem, hogy azt akarta, hogy le is legyen zárva meg ne is (hátha folytatni akarja), de…miééért így????

Belbecs: 3/5

Nem tudok több pontot adni rá. Tényleg adnék…de az első két rész 4 pontos volt, és messze többet adtak, mint ez a rész. És messze sokkal jobban voltak megírva, és kevesebbet szenvedett feleslegesen, és tett fel hülye kérdéseket, irracionális helyzetekben Amélia, mint itt. Itt szimplán idegesítő volt. Én Dariust már szinte kedveltem, mert végre valaki, aki NORMÁLIS a könyvben. Devlint imádom, de sajna egy határ szerencsétlenség. Azzal, hogy levadászni akar egy embert, aki bár hátulról a szálakat irányítja, de azért nem közellenség. Tény, hogy nem puszipajtás, de nem is az a fő akit le kellene gyilkolni. A szellemek meg agresszívebbek, de egyik sem beszél nyíltan, amit pedig megtehetnének. A Próféta pl. többet tudott, mint mondott, és mivel nem mondott szinte semmit, hát Amélia a maga sajnos nyomozáshoz eléggé kevés tudását volt kénytelen használni. Mariama meg,…hát őt még mindig utálom, de ő legalább ugyanolyan egóista nőszemély maradt, mint volt, talán ő volt az egyetlen aki nem változott.

 Teli van a könyv felesleges szálakkal, és olyanokkal, amiket az írónő úgy konkrétan elfelejtett. Bedob egy szereplőt, többször felbukkan…aztán nincsen vele semmi. Nem derül ki róla semmi, csak van, aztán nincs. Miért? Akkor mi értelme volt, ha nem csinált semmit sem? Darius viszont csinált egy csomó mindent, mégsem tudunk relatíve semmit sem róla, holott remekül meg lehetett volna ezt a részt csinálni, ha mondjuk Amélia EGY feladatott kap, ami mondjuk nem haladja meg a képességeit, és nem kell össze vissza keveregnie. Ezt az első részben remekül megcsinálta, a másodikba is. Most miért akart egyszerre megoldani mindent? Értem, hogy egymáshoz szorosan kapcsolódtak a dolgok…de nem kellett volna…

Ennek ellenére, láttam angolul van egy 0,5-ös rész is…örülnék ha kiadnák magyarul is, mert feltehetően egy csomó kérdőjelet megválaszolna, ami felmerült itt.

Blogbejegyzések az előző részekről:

1. rész

2. rész

Külcsín: 5/5

 Imádom a borítót! Bár nem értem, miért kellett megváltoztatni, mert az eredeti is szép volt. Ennek ellenére, ez olyan prófétásabb. Úgyhogy nagyon szép. A könyv kinézetével, szerkesztésével kapcsolatban semmilyen panaszom nincs. Nem találtam elgépelést, értelmetlen mondatot vagy egyebet. Úgyhogy szerintem kifejezetten szép és jó kiadás lett. A belbecsnél meg kifejtettem az aggályaimat. Nagyon jópofa, hogy borostyán levelek a borítón fényesre lettek csinálva, bár az egyik pont a szobor szemén van, de még így is nagyon mutatós. A borító alját ugyan nem értettem, hogy mi akar lenni, de igazándiból szerintem mindenki a borító felső részét figyeli  általában :D 

0,5. rész