Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája

Fülszöveg:
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt.
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Nagyon meg akartam szerezni a könyvet, mert a fülszöveg annyi minden kecsegtetőt mondott. Eleve Verne és Wilde jelenléte egyenlő nálam a sikerrel. Wilde eleve nekem favorit ember volt, és így egy történetben újra látni hát nem mindennapi. Hozta is a formáját, a maga egoista, de szeretni való önmagával. Érdekes világ volt az amikor a nőket nem vették annyira emberszámba, és még az hogy újságíró lehessen ritka dolognak számított, mert "egy nő erre nem képes". Néha Nellievel zsörtölődtem, néha mosolyogtam a zavarán, és együtt örültem neki, amikor valami nagyon jól sikerült.
A gyilkosra sosem gondoltam volna, hogy az aki, tényleg nem adta annyira magát, vagy én vagyok ennyire könnyen megtéveszthető?
Párizs elpusztítása amúgy igazán leleményes  formában jött volna, én azon lepődtem csak meg, hogy Nellienek és Vernének nem volt úgy már a közepe tájékán egyértelmű, vagy Pasteurnek, elvégre ő a mikrobavadász! Tehát kicsit zavart, hogy mindenfélére gondolnak, robbantásos mindenségre, csak arra nem, hogy kolerával, pestissel meg ilyen kis cuki dolgokkal akarja elpusztítani Perun a várost.
Mindenesetre várom a folytatást remélem a kiadó majd azokat is megjelenteti, mert hát, Nellie nem fejezte be itt ténykedését, és ahogy azt a külföldi fülszövegekből kisilabizáltam, Wilde és Verne is lesz bennük, úgyhogy várom, várom :)

Kedvenc szereplő: oh, ez bonyolult, de szerintem egyet nem tudok mondani, a trió volt az én nagy kedvencem, szeretnivaló Oscarral :*
Kedvenc jelenet: ez is több volt de az egyiket ki is írtam, akkor nagyon vigyorogtam Nellie-n, persze tudni kell a jelenet egy letolt gatyájú futárral utána még megspékelődik :D

Vigyázat! Felnőtt tartalom.:

"-Oscar mondja, hogy Jean-Jacques és André barátok voltak.
-Ó, nem, kedvesem: ők szerették egymást. Oscar nem szívesen ismeri be. Gondolom, Oscar azt mondta magának, hogy Jean-Jacques isten egyik legdédelgetettebb angyalkája volt.
-Valami ilyesmit, igen.
-Ne higgye el. Jean-Jacques csak szórakozott a férfiakkal. Oscarnak fontos egy férfi lelke, meg persze a teste is, de amikor Jean-Jacques jött képbe, nos hát…én azt hiszem, Jean-Jacques legvonzóbb tulajdonsága a varázspálcája volt.
Szívesen elkérném Mikitől a japán legyezőjét, hogy elbújhassak mögé.
-Híres jószág volt.
-Parancsol?
-Jean-Jacques hancurléce. Mindenki arról beszélt. Huszonhárom centi, egyenes, mint a nyílvessző, egy termetes kupakkal a végén, ami olyan volt, mint a puha, sima márvány.
Hosszan kortyolgatom az italomat azt remélve, a poharam elrejtheti égő arcomat."













Tehát remélem jön a folytatás:

•  Carol McCleary: The Alchemy of Murder
• Carol McCleary: The Formula for Murder
• Carol McCleary: The Illusion of Murder

Molnár Csaba: A három kristály legendája

Fülszöveg:
Sam Bostonban éli a tízévesek mindennapjait: iskolába jár, barátaival baseballmeccset néz, lefekvés előtt képregényeket fal. Fogalma sincs róla, hogy ruhásszekrénye időnként rejtélyes átjáróként szolgál.
Más korokban és világokban Moróc, a háromkarú, fehér bundás gun hatalmas rákszörnyekre vadászik. Kacor, a szépséges szárnyas szlim lovag pedig egy sárkány megleckéztetésére indul.
Életük mindörökre megváltozik, amikor a köztes világból érkező alakváltók arra kérik őket, induljanak veszélyes küldetésre egymás világaiban. Útjukat számtalan akadály nehezíti. Rákszörnyek, a szlimek és a sárkányok közt kirobbanó háború, a bostoni rendőrség és az FBI. Feladatuk egyszerűnek tűnik: egyetlen nap leforgása alatt kell megtalálniuk a világtengely mentén elmozdult kristályokat, különben a három világ széthullik az univerzumban.
Mi célt szolgálnak a kristályok? Miért kell őrizni őket? Mi az a világtengely? Kicsodák a primorok, ezek a különös alakok? Kik esznek szoszát, kik isznak tulát?


Vélemény és hasonlók:


Először is köszönet a Tarandus Kiadónak, hogy lehetővé tették számomra, hogy olvashassam a könyvet!
A vége előtt úgy húsz oldallal eldöntöttem, hogy hát ez remek, pergős folyamatosan történik benne valami, tehát a gyerekeknek tökéletes. Manapság ugyanis elég fontos dolog, hogy folyamatosan legyenek történések, mert ezt igénylik a fiatalok. Tehát ez erre tökéletes! Történelmi adalék is van benne és fantasy is. Ezoterikus mű! Ami a végén nekem már kicsit zavaró volt. Tetszett az alapkoncepció, miszerint három világ van ezen a szinten, meg a kristály + őrző dolog is jól ki lett találva, és a különböző világok is szerintem nagyon jók, csak!
Csak a vége ez így nekem durva volt, meg túl bonyolított dolog. Hagyni kellett volna egy Happy Enddel lezáródni a történetet és nem kellett volna a reinkarnációs dolgokat is belehozni. Mellékesen hiszek ezekben a dolgokban, de ez itt nagyon hülyén jött ki!
Amit még hiányoltam, hogy nem volt illusztrálva a könyv, nem azt mondom, hogy nagyon sok kép kellett volna bele, de kellett volna pár. Egy kép a szlimekről, egy a gunokról, a mozsokról, sárkányokról meg ilyesmi, mint egy lénykatalógus. Amúgy remekül le vannak írva, hogy hogyan néznek ki, tehát olvasás közben látom magam előtt  őket, de ettől független nem lett volna rossz, ha néha egy-egy fajt, vagy jelenetet kép formában is rögzítenek az olvasóban.

Kedvenc karakter: nem tudom, ez amúgy nehéz kérdés mert Kacort is bírtam, meg a primorokat is, meg úgy általában mindenkit. Jó persze voltak olyan sárkányok akikért nem rajongtam.

Tehát csak a könyv végével nem vagyok kibékülve, de amúgy érdemes elolvasni, mert tényleg jó.

Emily the Strange – Elveszett emlékek

Fülszöveg:
Emily, a különc: 13 éves. Képes toronyházakat átugrani, ha épp úgy tartja kedve. De sokkal valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával szunyókál; vagy részecskegyorsítót eszkábál össze gézből, lencséből és biztosítótűből; vagy teljes hangerővel dobol/gitározik/szaxofonozik/citerázik; vagy egy fertelmesen drasztikus penetráns freskót fest; vagy rávesz valakit, hogy kimondja: „fertelmesen drasztikus penetráns freskó” 13-szor gyorsabban… és közben gúnyosan hahotázik.


Vélemény és egyéb:

Először is köszönet a Fumax Kiadónak, hogy lehetővé tette, hogy olvashassam a könyvet. :)
Külsőre megjegyezném egy csoda, vonzza a tekintetett és már ezzel is eléri, hogy kíváncsi legyen az ember milyen. Még a Libriben sikerült megnéznem a könyvet, így amikor megérkezett a postával, már úgy nagyjából tudtam, hogy néz ki. Első lapozásra tetszett!
Ifjúsági könyv, túl sok hasonlót amúgy  még nem olvastam. Emily naplójából ismerjük meg csak a történetet, pont ezért csupán az ő nézőpontjából peregnek a dolgok. Kicsit hiányoltam a párhuzamos szálat, hogy tudjam Attikol, és Umläut mégis mit csinál akkor amikor Emily, aki azt sem tudja kicsoda, éppenséggel a városból elutazik, vagy újabb amnéziával vissza, és felfedezi a könyvtárat és az El Daráló titkos részeit. Tehát ez kicsit nekem hiányzott!
A nevektől meg nevetőgörcsöm volt néha, mert Umläut még hagyján, de Bongyor, aki Penge, és a pónik neve (Falatka és Csőrike :D)...és még sorolhatnám a furábbnál furább neveket. Ami még kiakasztott az elején Holló kommunikációja ami a "öööhm, igen" és társaiból állt, tehát azért elég borzalmas, nem csoda, hogy Emily is a falra mászott tőle. De legalább tudott szendvicset csinálni!

A macskák jó fejek és erről nem csak Emily vélekedik így. Megjegyezném, habár a cím elég sokatmondó, tehát Emily the Strange - Elveszett emlékek konkrétan mégsem esett le, hogy amnéziás főhősünket Emilynek hívják, így amikor azt mondták, Molly, akkor tökéletesen elhittem, amíg nem bizonyította be, hogy mennyire nem Molly-s.
No de nem akarom az összes poént lelőni, tessék elolvasni. Mert van benne izgalom, érdekes káromkodások (mindnél elkezdtem röhögni, tipikusan a káromkodjunk, de mégsem esete), van benne gólem, olyan ruha amibe bármit belerakhatsz, mégsem telik meg sosem a zsebe (bele rakta a macskákat is!!), kalamajkapóker, amit bármennyire jól ecseteltek én mégsem értek. Tehát érdemes, ha tizenx éves lennék, feltehetően még ennél is jobban tetszett volna. Úgy tudom (vettem ki a végéből), hogy lesz folytatás. Remélem meg fog jelenni, és olvashatom, mert azért még mindig maradtak kérdőjelek a végén!

Kedvenc szereplő: meglepő, de nekem Emma néni volt ;)
Kedvenc helyszín: Emma néni múzeuma fenn a padláson(?) :) Hogy ott mennyi jó cucc van!
Kedvenc ketyere: A furgon ;) ...na jó a homokvihar generátor is menő lehet, de azt nem tudnám használni semmire sem.Jó persze az amnéziagép is...meg úgy igazán minden. Emily jófej csaj mindenféle furcsákat bütyköl :D
Karakter akit annyira nem kedveltem meg: Jackey, nem szeretem a gondolatolvasókat :P (persze a gonoszokat még annyira sem, de ő olyan semmilyen volt mégsem tudtam megkedvelni)

Philip Wilkinson: Jangce

Ismertető:
Az igényesen illusztrált kötet végigkíséri a folyót csodálatos és izgalmas útján. Bemutatja a Jangce sajátságos állat- és növényvilágát, a milliók megélhetését biztosító folyami halászatot és kereskedelmet. Elmeséli, milyen szerepet játszott a folyó a kínai történelem sorsfordító eseményeiben, például a Három királyság korának csatáiban, a taiping felkelésben, vagy a „hosszú menetelésben”.

Vélemények, és egyebek:
Szeretem az ilyen történelmi okosságokat felsoroltató könyvet, szépen képekkel telerakva. Komolyan kedvet csinált ahhoz, hogy elmenjek a folyóra és lehajózzak rajta! Persze ez anyagi megfontolásból nem a közeljövőben fog bekövetkezni, de álmodni lehet róla!
A könyv borítója is megfogott, szeretem az ilyen nagy hegy, folyó, hajó dolgokat. Belül is sok-sok kép volt, nekem a régi régészeti leletesek tetszettek a legjobban, vagy azok amiken megmutatta, hogy milyen is naplementekor a Jangce. Ami be kell ismerni nem egy kicsike folyócska. A könyvből derült fény egy csomó mitológia dologra, milyen sziklát miért így neveztek el és miért van most a könyvben még szereplő csoda, mára már a víz alatt. Megértettem azokat is akik azt mondták, hogy nem kell a gát, mert rengeteg a negatív dolga, példának okáért falukat telepítettek át, majdnem két millió embernek kellett költöznie! És megértem azokat is akik azt mondták, hogy jó a gát, hiszen rengeteg energiát termel, és így a folyamatos árvizek is kiküszöbölhetőek. Én remélem, hogy igazuk lesz, és nem lesz ennek meg a hátránya, mert már itt is (a könyv kiadásakor még a gát nem épült fel), felvetik a lehetőséget az eliszaposodás miatti túlterhelődés,és túltöltődés miatti gátszakadásra! Nos...ellehet gondolni, hogy mi történik, ha egy akkora gát átszakad...reméljük sosem tudjuk meg.
Tehát remélem egyszer eljutok a Jangcéhoz, és ha nem is az egészen, de hajózhatom majd! Ha megnyerem a lottót talán ;) :D

Tonya Hurley: Szellemlány – Hazatérés

Fülszöveg:

A nagysikerű Szellemlány folytatása, amit annyira vársz, hogy majd' meghalsz…
Charlotte Usher, a Szellemlány akkor ébred rá, hogy a halál utáni élet nem egészen olyan, amilyennek várta, amikor a mennyország helyett a lelkiismeret hangjaként egy telefonos segélyszolgálatnál kell ügyeletet ellátnia. Ám hirtelen nagy szükség lesz a segítségére, amikor a Hawthorne Gimnázium kedvelt-gyűlölt szurkolólánya, Petula, és goth húga, Scarlet, fél lábbal a túlvilágon találják magukat. Charlotte segítsége akár az életükbe – vagy a halálukba – is kerülhet…

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Utazókönyvként került hozzám, ahogy az első rész is úgyhogy ez amolyan vándorkönyv. Az első rész is tetszett, olyan kis tinglitangli, nem túl bonyolult történettel. A kinézet na az nagyon bejövős, imádtam fogdosni, tipikusan az a könyv ami jól néz ki a polcodon, vagy ha könyvtárba meglátod érzed, hogy ezt jó lenne levenni a polcról és elolvasni.
A szereplők majdnem teljesen ugyanazok mint az előző részben, továbblépett osztály, akik a következő szinten...diszpécserszolgálatban lelki segélyt tartanak. Hát nem valami izgi szegényeknek, pláne nem Charlotte-nak akit még csak nem is hívnak! Fordulatos, és gyorsan pergős történet, lehet sejteni ki nem illik oda, és amúgy már elejétől fogva tudható a végkifejlet. Petula (akkor is gáz ez a név!), akinek mindenki meglepődött, hogy van lelke, a végére egészen emberi lett, és így már annyira nem is tudtam utálni! Pedig ő nagyon a bögyömbe volt az előző kötetben. Most ezt Maddy vette át, de hát ő erre hajtott. Scarlet meg hozta a formáját ahogy a holttanosok is, és persze Happy End...féleség a vége.
Mikor jön a harmadik rész? Ez érdekelne engem a legjobban. Mert már az elsőnél megjegyeztem, hogy nem tudom hogy lehetne folytatni, hiszen olyan kerek egész. És most megint azt mondom, hogy persze folytatva lett, újabb halálon túli fejezet Charlotte életében(halálában na), de hova menne innen? Mi lenne a vége utáni vég? Tehát kérem szépen a harmadikat, fordítani!