Gombos Péter: Vándorok - ilyen jövőt ne!

Nem szeretnék ilyen jövőben élni sem ilyen országban sem világban. Mert milyen lehet egy olyan hely, ahol a könyveket betiltják, ahol a könyvtárakat bezárják, ahol mindenkit figyelnek, és van az Elnök, és ennyi…

Annyira kézenfekvő volt a sztori, olyan amire mindenki gondolhat, de még nem írta meg senki, csak most. Tetszett az időutazás, az hogy Írókat kerestek fel a fiatalok, és tetszett a  humora a könyvnek, mert igen, van humora is, még akkor is, ha néha nagyon-nagyon komoly a téma.

Bírtam Robot, aki oda volt a Robinsonért, és akart találkozni az íróval, csak az időt nem sikerült eltalálnia. Tetszett a Vernés rész is, belegondolva Verne meghaladta a korát ;) :D

Tetszett a párhuzamos vezetés, hol a fiúkat a múltban, hol a szülőket és a vezetést a jövőben. De kicsit kiszámítható volt. Főleg a vége, hogy ki áruló, és áruló e valójában vagy csak úgy csinál mintha áruló lenne. Tehát ez valahogy átlátható volt.

Ami mégsem tetszett: A végét összecsapta. Ez amit lezárásnak lett írva, szerintem nem egy szépen megírt befejezés. Mert kb. a jövőbeni dolgokról írt két oldalt, hogy mindenki megváltozott, fellázadtak, eldobták a fegyvereket, meg minden. Ezt szebben is meg lehetett volna írni.

Ami nagyon bejött:

Az időutazás mikéntje, a kép, a könyvtár, Verne, Mark Twain-es rész :D

Kedvenc karakterem: Mr. Books :D

Értékelés: 10/9

Könyv adatai:

Író: Gombos Péter

Cím: Vándorok

Kiadó:Pont Kiadó

Oldalszám: 146

Kiadási év:2011

Allergia, hőség....

Először arra gondoltam, most jól panaszkodok egy sort, mint amúgy az emberek (és a magyarok sajátja, hogy főleg panaszkodni tudnak), de inkább nem. Próbálom a jó oldalát nézni…valakinek még nálam is rosszabb…

Allergiás vagyok, és pechemre a parlagfűre, ami ugyebár kis országunk már-már legaktívabb gaza. De nézzük ennek is a jó oldalát. Az év 75%-ban nincs gondom az allergiával, mint sokaknak. Én csak a nyár vége, ősz eleje(közepe, időjárástól függően) szenvedem meg ezt az egészet. Gyógyszer van, első féle gyógyszerem semmire sem jó, de hát istenem, ami olcsó és mindig szedi az ember előbb vagy utóbb fabatkát sem fog érni. De, most találtunk az unalomig reklámozott gyógyszerek között egyet, ami úgy tűnik jó. (Allegra, ez itt most amúgy nem reklám, de na, ha egyszer jó). Tehát ez most úgy körülbelül tűrhető szintre vitte az allergiát *lekopogja*

Máris lehet látni, nem annyira borzalmas. Tavaly ilyenkor már tüdőhörgő gyulladással betegállományban feküdtem tehát ez idén remélhetőleg elmarad.

Ennek ellenére, azért ki lehetne irtani a parlagfüvet emberek! A fél országnak vidámabb nyara lenne, ha kipusztulna a gaz (nekem gaz :P)

És akkor második dolog a hétre, a hőség. Itt Dunaújváros és környékére 37-38 fokokat mondanak a hétre. Víz mellett kellemesebb lenne, de dolgozni kell (ezzel kb, minden harmadik ember így van :D). Sokáig töprengtem, hogy hogyan nézzem rám irányítva pozitívan a dolgot, aztán rájöttem. Egyrészt, van védőital a munkahelyen, tehát ha már fölünk, néha lehet egy kis hideg ásványvizet inni. Akkor humánus munkarendet kaptunk erre a hétre, és én ennek nagyon örülök. És, hiába van majdnem harminc fok ott ahol dolgozom, még mindig szerencsésebb vagyok mint a fenn dolgozók mert ott még melegebb van!

Tehát nekem relatíve jó sorom van, mert a meleg is kibírható abban az időben amíg ott vagyok, másrészt itthon sincs sokkal hidegebb, tehát teljesen mindegy hol töltöm az időt ilyen szempontból. Az allergia van, majd elmúlik, nem kell vele foglalkozni (kicsit több zsebkendő kell azt ennyi :P)

Melegbe olvasó sem nagyon van, tehát olvasni is tudok egy kicsit munka közben.

Hirtelen az erdő mélyén

Fülszöveg:

„A hegyekkel és erdőkkel körülvett, a civilizációtól elszigetelt falucskából már sok éve eltűntek az állatok – mindenfajta állat. A felnőttek még emlékeznek rájuk, olykor-olykor a fülükbe cseng még a gyermekek számára már ismeretlen nyerítés, bégetés, röfögés, ugatás és az ezerféle madárdal, néha tévedésből még morzsát szórnak a nem létező galambok elé vagy hálót vetnek a rég nem látott halaknak. A gyerekek kérdésére azonban, hogy hogyan és miért történhetett meg mindez, mindig csak konok hallgatás a válasz. Először Nimi, a szeleburdi kisfiú indul el az erdőbe, hogy kiderítse a titkot, de „nyerítőkórral” megfertőzve tér vissza, így nem tud beszámolni arról, mit is látott odakint. Két osztálytársát, Maját és Matit azonban nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért ők is elindulnak az erdő mélyére. Sok rémületes és szépséges kaland után végül találkoznak a rettegett hegyi ördöggel, Nahival, aki feltárja előttük a régmúlt titkait. A gyerekek ráébrednek: nem a gonosz szellemnek, hanem a lent élő emberek szívének kell megváltoznia, hogy az állatok és velük az őszinte, gúny és megvetés nélküli szeretet visszaköltözhessen a faluba. Ámosz Oz, Izrael leghíresebb írója, akit évek óta a Nobel-díj várományosai között emlegetnek, ezúttal egy felnőtteknek és gyermekeknek szóló, varázslatos atmoszférájú mesét írt”

Vélemény:

Hüm, hüm. Nem ismertem Ámosz Oz-t. tehát sosem olvastam tőle még, ez volt az első amit kézbe vettem. Beismerem, ismeretlenektől, szeretek először vékonyka művekkel kezdeni, mert így gyorsan kiderül, szeretem, eltűröm, utálom-e őket, és félbe sem kell hagynom a kötetet, mert az egész nem nagy.

Kettős érzésem van ezzel a művel kapcsolatban. Éreztem tanmesének, a gyűlöletről, a kitaszítottságról, a megvetésről, a bosszúról. És volt benne egy kis remény is. Matit, és Marját mozgatta a megbocsátás, ők természetükből adódóan azt akarták, minden kerüljön vissza. Hittek, abban, hogy Nahi-t újra be tudna illeszkedni a társadalomba.

Én valahol mélyen vártam a Happy Endet, az állatok visszatérését, az egymásra borulást, a szép a világ hatást. De Ámosz Oz csak sejtet, benne hagyja a kétkedést, lehet happy lesz a vége, lehet semmi sem változik, lehet sosem térnek vissza az állatok…

Szerettem olvasni, azt hiszem lesz még könyv ettől az írótól!

Értékelés: 10/7

Könyv adatai:

Író: Ámosz Óz

Cím: Hirtelen az erdő mélyén

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordította: Stöckl Judit

Kiadási év: 2007

Oldalszám: 93

Olvassunk Durrell-t!

Olvassunk Durrell-t eseményre, rögtön kettőt is letudtam egyszerre. Mondjuk kicsit csalásnak érzem, lévén képes mesekönyv, de ez is számít, és kimaradtak eddig az életemből. És bemelegítésnek tökéletes :)

Tóbiás, a teknőc:

Ez nagyon aranyos volt. Maga a történet nem túl hosszú és mély gondolat sincsen benne. Csak egy teknős akit megmentek, majd keresnek neki feleséget is és ott élnek Korfun a ház mellett saját kis házikóban. A rajzolás egyszerűen csodálatos, nagyon szívmelengető és barátságos. Érdemes volt elolvasni.

Könyv adatai:

Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó

Oldalszám: kb. 30.

Fordító: Szabó Eszter

Keeper, az állatkert őre:

Ez már sokkalta tanítóbb jelegű könyv, és több benne az információ egyes állatokról. Mesébe szőtt tudás halom, gyönyörű képekkel illusztrálva. Azt hiszem, lassan jöhet a többi Durrell is!

Könyv adatai:

Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó

Oldalszám: kb. 30

Fordító: Szabó Eszter

Miért olvassunk Senecát?

Miért olvassunk Senecát?

 Véleményem szerint, Ő tudott valamit, amit a mai ember annyira már nem tud. Persze benne van a tudatalattinkba, sejtjük a dolgokat, de nem mondjuk ki. Közérthetően ír (vagy legalábbis a fordításnak hála nem nehéz nyelvezetű).  A Seneca Kiadó több kis könyvet megjelentetett az írásaiból, és így egyet-egyet egy óra alatt elolvashatunk.

Amit eddig tőle olvastam:

Lucius Annaeus Seneca: A lelki nyugalomról

Kedvencem lett, bele szerettem, megfontoltam. Az első olyan Senecás művem amit tiszta szívből ajánlottam másoknak is, mert szerintem hasznukra lehet!

Idézet a műből:

Ez a fogyatékosság: a más véleményétől való függés, oly mélyen gyökeret vert bennünk, hogy a legőszintébb dolog, a fájdalom is színleléssé válik.

59. oldal

Lucius Annaeus Seneca – Marcus Aurelius: Óvakodj a haragtól! / Tanítások könyve

Lucius Annaeus Seneca: Menj, és légy ember! – Útmutatás az Élethez

Lucius Annaeus Seneca: Művészete az életnek

És amit most olvastam tőle:
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről

Megint egy számomra bölcs mű, az egész nem több kb. 60 oldalnál, de felvett rengeteg példát, hogy hol rontják el az emberek. Mert az élet rövid, ezt mindenki tudja. Élni kell az életet és nem „csak vagyok” hozzáállással éldegélni. Felveti azt is, hogy az sem jó, ha folyton dolgozik az ember, mert akkor eladja életét, mert az IDŐ az igenis pénz, nem visszaforgatható, ha egyszer eltékozoltuk, nem fog visszajönni. De henyélni sem szabad, nem szabad a végletekig átadni magunkat a semmittevésnek, mert eljutunk arra a szintre, hogy már magunkról sem tudunk semmit, pláne nem gondoskodni.

Felvetette azt is, hogy sokan rendelkeznek a haláluk utáni dolgaikról is, itt most nem annyira a végrendelkezés inkábba  a felhajtás részt emelte ki, amivel annyira nagyon nem ért egyet. Én sem igazán.

Persze van egy egyedi szemléletem az életről, a halálról, és arról ami utána van. De a felhajtást egyikben sem szeretném.

Könyv adatai:

Kiadó: Seneca Kiadó

Kiadási év: 1997

Fordító: Bollók János

Oldalszám (lényegi rész): 60 oldal

+ kb harminc oldalnyi ajánló a többi műből, ezeket nem olvastam át